" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ha nagyon közel van a parthoz, akkor könnyen előfordulhat, hogy (mint ahogy csekély túlzással mondani szoktam) lényegében a "víz" hőmérsékletét méri, különösen, ha onnan felöl fúj a szél. A köd feloszlása után is 100 %-ot közelítő páratartalom tud még maradni, ami fölemészti a napsugárzás hőjét és lényegében egy "átlátszó", Balaton vize által folyamatosan visszahűtött hidegpárna marad fenn, amiben a napsütés csupán egy diszítőelem.
Az olasz mikroszaporító laboratórium udvarának hatalmas fügefái alól szedtem ki sarjakat, azokat dugványoztam. Azokon kívül egy trevisoi ismerősömtől kaptam két dugványt, meg Zuccherelli proftól egy magnélküli, meg egy ismeretlen, de jónak mondott fajtát. Fejből nem tudnám megmondani, összesen mennyi. Sok. Helyük már nincs, egymás hegyén-hátán lesznek.
Hogyan lehet, hogy a Rédics és Lovászi között elterülő elég magas dombvidék (300-330 m) erdeiben minden enyhe év decemberében(!) jön tudósítás több talált vargányáról. A saját megfigyelésem az, hogy ha idejében megjelenik tömegesen, akkor a mostanihoz hasonló, sőt ennél jóval hűvösebb idő esetén is továbbtermelődik, amíg, ha valamilyen oknál fogva (holdállás(?), csapadékhiány) nem jött ki időben, akkor már nem is akaródzik.
Bocs, ha Jozsotól vársz választ. A magam részéről: szerintem nagyon nincs papírforma idő a vargányának. Az a magasabb átlaghőmérsékletű napokon is 8-10 napra bújik elő a komoly, áztató esők után. Mostani őszön nem volt ilyen, az éjszakai hidegek pedig teljesen visszafogták a termőtestképzést.
Persze lehet találni (helyismeret, szerencsés körülmények...), de nagy terméshullámot kár elvárni.
Arra adj magyarázatot Jozsókám, hogy az abszolút kedvezőnek tűnő időjárás mellett miért ez a gombaszegénység. Papírforma szerint vargányaőrületnek kellene lenni!
Legyünk bizakodóak. Kimondottan diadalként élném meg, ha ott jól viselkedne ez a faj. Nagyon szorítok neki. Magában az, hogy nemigen elterjedt, még semmit sem bizonyít, se pro, se kontra.
Most már nyugodtan leszedheted. Az érettség fokát jól lehet érzékelni azzal, hogy a gyümölcs mennyire könnyen válik el a szárától. Ha könnyedén "kipattan" belőle, a termés szedésre érettnek minősíthető. Akkor nem szabad még leszedni, amikor erőltetni kell és a szár egy kis része bennemarad az izületben.
Nem lenne szerencsés belőlem ez a mennyiség, mert ebben az esetben bárki azt mondhatná, hogy én sem vagyok különb a szagmáknál, mert azok 19, én meg egy hiján 20.
"Más megyékben" ott vagy Te, és 20 év múlva, ha a Mecsek oldalában keres valaki fügét, megkérdezve egy öregembert, hogy nem tud-e ilyenről, az automatikusan a Tokaj-hegyet fogja megemlíteni, mint a legbiztosabb lelőhelyet.
Imádom Bennetek ezt a fiatalos hevületet és boldog vagyok, hogy a segítségetekkel, egy jó ügyet szolgálva, lehetséges lesz egy mozgalmat elindítani. Nem állunk túl rosszul a saját (szűkebb) hazánkban történő "prófétává" válásban. (Pedig a mondás szerint ez lehetetlen). Most fejeztem be az iskolában egy hetedik osztályban tartott interaktív földrajz-biológia-fizika-kémia előadást a korlátozottan téltűrő növények honi termeszthetőségéről és óriási aktivitást és érdeklődést sikerült kiváltanom az érdektelennek tudott kamaszokból. Elképesztően aktívvá váltak, amikor feltártam nekik, hogy egyenként (a különböző tantárgyakból) minden olyan ismeretelem birtokában vannak, amelyek összekapcsolásával teljességgel értelmezhetővé és érthetővé válik számukra minden olyan összefüggés, amit ehhez tudni kell. Mindent ők maguk találtak ki, miután végigvezettem őket a konklúziókhoz vezető logikai ösvényeken. Boldognak és diadalittasnak láttam őket. A végén jutalomként mindenki megkapta a maga korlátozottan téltűrő gyümölcs-jutalmát.
Mivel már sötétedett, ezt az egyet is csak félhományban tudtam lefotózni, igy többet nem találtam, bár nem is jártam be nagy területet, de amit bejártam, ott több nem volt, csak ez az egy! Biztos van több is, de ez már csak jövőre derült majd ki, télen nem olyan eredményes a fügevadászat, egyrészt nem motivál a tulajdonostól esetleg ajádékba kapott gyümölcs :), másrészt a kopasz ágakat keresgélni nem annyira jó! Majd jövő nyáron biztos rászánok egy kis időt! Lehetne szervezni a fórumozók közreműködésével egy fügevadászatot itt errefelé :) Megszállnánk a zalai szőlőhegyeket, vagy a városkok körüli dombok lakóövezeteit, és fényképezővel (nameg tálakkal az esetleges zsákmány reményében) felszerelkezve elindulna az ország első fügevadászata :))
Bőven elég a csöpögtető öntözés is, de egy cikkben olvastam hogy esőztetőt is használnak! Északi-északkeleti-keleti irányból fújva a szél keresztüláramlik 160 ha párásabb-nedvesebb, nagyrészt árnyékolt területen, kizárt hogy ne befolyásolja a nappali hőmérsékleteket! Óriási a párologtatás ekkora felületen, ami hőt von el! Nemmellékesen 240 méter körül van a tszf. magasság, az sem indokol túl magas T-maxokat, a középhőmérséklet pedig azért alig magasabb a nagykanizsaiénál, mert a mellette lévő szűk völgy és a domb közti szintkülönbség 40-50 méter! 240 méteres tszf. magasság mellett nagyobb szintkülönbség kellene, ami emelné tovább a minimumokat, hogy kompenzálva legyen a magas tszf. magasságból adódó nappalihőmérséklet csökkenés! Ez az 40-50 méteres fagylefolyás egy Nagykanizsa melletti dombtetőn már tudna magas közepet, vagy bárhol, ahol mondjuk 140-150 körül van az alja! Hogy miért nem tették messzebb? Hát azért, amiért a pécs-pogányit sem tették messzebb az aszfalttól! Csak ami ott aszfalt, az itt öntözött almás!
De lekaptam....arról a dombról, ahol egy 160 ha-os almás közvetlen közelében van, és áttettem egy normális helyre :)) Amikor még tavasszal jártam ott, épp permeteztek, és a keleti szél szépen vitte rá a permetszert a mérőházikóra! Egyébként Nagykutason van, Zala-Vas határán! Egy képem van róla, ez télen készült, a mérő közvetlen közelében, tőle néhány méternyire jól látható a gyümölcsös, ameddig a szem ellát! Gondolom nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az intenziv, csöpögtető és esőztető (!) öntözéssel ellátott almás negatív avagy pozitív irányba torzítja-e pl. a nappali értékeket!
Az előző hozzászólásom második képén látható domboldalból készült képek, visszafelé oda, ahonnan az első képek készültek! A domb 140 méteres szintről indul, előbb lankásan, lassan emelkedve, majd 200 méter körül egyre meredekebben, végül 280 méteren van a teteje! Az utolsó képen egy agyonmetszett, agyon.....tt fügebokor, 20 éves, minden éven visszametszik, nehogy elnyomja a kiskertet....gyümölcse pirosas-bordós-barnás, volt rajta még érett, a tulaj nem is tudta hogy még van rajta, nem volt túl kommunikatív!
Első képen Zalaegerszeg látképe a várostól délnyugatra-nyugatra lévő domboldalból! Második képen innen az északkelet felé fekvő domboldal! Az utolsó kettő pedig a város közepén lévő, aláfűtőtt domboldal látható!
Ahhoz, hogy a Balatonnál is eltűnjön a ködfelhő, vagy az kellett volna, hogy a Balaton vize lett volna melegebb (lehet, hogy csupán elhanyagolható mértékben), vagy a magasban lett volna kevésbé meleg (lehet, hogy csupán elhanyagolható mértékben), vagy egy kicsit erősebb talajközeli légmozgás lett volna (lehet, hogy csupán elhanyagolható mértékben). ...és melegebb lett volna NEM elhanyagolható mértékben. A magyarázat mellé lásd a tegnapi 850-es és a nappali hőtérképet.
Az önálló gondolkodási képességekkel megáldott emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy alábecsülik a sztereotípiák káros hatását, mivel ők maguk könnyedén belátják azok hamis voltát. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem mindenki rendelkezik önálló gondolkodási képességgel. Sokkal magasabb szinten lehetne működőképes a társadalom, ha mindenki gondolkodna. A magukat öntudatlanul manipulálni hagyó emberek ítélőképességét nagy mértékben képesek torzítani az ilyen hatások. Ezért veszem én ennyire "zokon" ezeket. Tavaly ilyenkor az inverziós jelenség hosszú hónapokon át folytatott magyarázata után nagy lelkesedéssel mutattam be a dombon teljesen épen maradt dáliák képét, miután az ország minden egyes vidékén mértek már az állomások a dáliát bőven elfagyasztó mértékű fagyot. Elkövettem azt a hibát, hogy mellé néhány piros eper képét is föltettem. Azonnal megkaptam valakitől, hogy "ilyen képeket" ő is tud föltenni eperről és málnáról, valószínűleg azért, mert a Napfény Városa közelében lakik. Erre az adekvát válasz az lett volna, ha vettem volna ki a mélyhűtőből, -18 fokról málnát és epret és elfogyasztottam volna bánatomban. Ehelyett úgy éreztem, hogy 10 mázsa babot hánytam a falra egy éven keresztül és az indulatomat csak nagyon nehezen tudtam csillapítani.
