" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Három évvel ezelőtt elmentem és az asztal tetejéről egy elég drasztikus ifjító metszést adtam neki. Az iménti képen látható kis hölgy híradásai szerint, az azt követő éven természetesen nem, de az utolsó kettőben szép termés volt rajta, ő pedig tett róla, hogy hasznosuljon is, megismertetve az évfolyamtársait ezzel az isteni gyümölccsel.
2005-ben satnya kis csemeteként lett kiültetve a baromfiak számára körbekerített terület kerítése mellé, mostanra nagyra nőtt és kiteremte az első bődületes méretű és meglepően hamar beérett terméseit.
Most azonnal rohanj át hozzá és mondd meg neki, hogy holnap nehogy az legyen az első dolga, hogy azokat a szép vesszőket levágja róla. A metszőollót ennek közelébe legalább másfél évig nem szabad vinni. Akkor termése is lesz. Ha a termőrészeket minden évben levágja róla, mint ahogy eddig tette, soha nem lesz termése.
Nem a kivik kicsinyek (azok is hatalmasak), a baromfiudvari Rojo brillante őrületes méretű. Tíz társa már elfogyasztásra került a hároméves fa első terméséből. Még hogy a Rojo brillante beérik-e nálunk?!
Ma a csodálatos napsütésben sikerült pár képet készítenem szomszédasszonyom 20 éves kivijéről. Panaszolta, hogy még soha sem termett. Azt hiszem, hogy a képek önmagukért beszélnek... (Ház dáli oldalán szőlő mögött egy csepp víz nélkül.) (A szakszerűnek nem mondható metszés egy részlete.) Sajnos valami balfék által írt könyvből metszegeti, ami a szőlőéhoz hasonlít. Na, majd tavasszal rendbe kapjuk...
Ez az az 55 éves fa, amire olyan sokszor hivatkoztam és számonkértem a szakmán, hogyan lehetséges ennek a tövében egy erre hivatott intézménynek több, mint fél évszázadon keresztül egy fél lépést sem tenni a káki magyarországi meghonosításáért.
Ez az az 55 éves fa, amire olyan sokszor hivatkoztam és számonkértem a szakmán, hogyan lehetséges ennek a tövében egy erre hivatott intézménynek több, mint fél évszázadon keresztül egy fél lépést sem tenni a káki meghonosításáért.
A fától néhány méterre található egy vadkáki, a környékbeli faiskolák innen dolgoznak... A hivatalos keretek közé még nem fér be, de már van egy kis fügegyűjtemény. Idei ültetés lehet, tavasszal visszatérek fotózni.
Múlt hétfőn is jártam itt, akkor felelőtlen módon fényképező nélkül. A fórumon aznap esett szó a balatoni ködfelhő vízközeli mérőállomásokat hűtő hatásáról. Én akkor láttam, az arcomat égető nap délre mindenhol felszárította a harmatot, a város is látszott odalent, de a Balaton fölött sűrű köd volt. Ez itt a mai kép.
Szóval akkor ez a maracuja. Most a hétvégén volt szerencsém Bp-en a fűvészkertben megnézni a trópus a télben kiállítást. Ott többek között megkóstolhattam a maracujától kezdve a kményen finom kakin át a cserimoia-t. Szóval érdekes volt !
A hétvégén lészüreteltem a kivit , összesen 11 kg lett 2 tőről(az egyik 2. éve terem, a másik most először !!!!) .
Gondolom, jól kivehetőek rajta a kialakított "emeletek". A vázkarok már egészen robusztusak és a termés súlya alatt sem egyenedtek ki, mint a Tiponál, hanem nagyon szép szöget tartottak meg. Könnyű vele bánni.
(Ház dáli oldalán szőlő mögött egy csepp víz nélkül.)
(A szakszerűnek nem mondható metszés egy részlete.)
