ha előzőleg nem volt szabad akaratuk (mármint mielőtt ettek a tiltott fáról), akkor nyilván Isten maga akarta, hogy egyenek belőle.
ebből két dolog következhet: az egyik, hogy Isten valójában nem akart megtenni értük mindent; vagy a másik, hogy a szabad akarat már a tiltott fáról evés előtt is létezett.
ha lehet tudni, ha bárki előre tudja, hogy mit fogok dönteni, lehet ez akár egy engem jól ismerő személy, vagy Isten is, akkor a döntésem nem szabad.
legyen itt egy gondolatkísérlet. tételezzük fel, hogy az a munkám, hogy két gombot kell nyomogatnom: A és B feliratúak. tetszőlegesen eldönthetem, hogy melyik gombot nyomom meg. a megnyomott gomb fölött felvillan egy lámpa. namost ha az akaratom szabad, akkor senki sem tudhatja előre, hogy melyik gombot nyomom meg. hiszen azt én magam, abban a pillanatban döntöm el, ahogy megnyomom a gombot. ha bárki előre tudja, hogy én melyik gombot nyomom meg, akkor tudja azt, hogy én mi alapján döntöm el, hogy melyiket nyomjam meg, és ez alapján következteti ki.
ha ezt az alapot bárki ismeri, mert ismerhető énrajtam kívül ez az alap (például Isten belelát a lelkembe), akkor nem mondható, hogy a döntés az enyém, hiszen én egy előre definiált módon működök, amely megszabja a döntéseimet. így nem mondható, hogy az akaratom szabad.
Ki vagyok én, hogy Máraival vitatkozzak? Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem Ő valamiféle leereszkedő jóindulattal tanulmá- nyozta az embereket, inkább csak a jelenségek szintjén. Ezért nem meglepő, hogy az emberi reakciók olykor meglepik. A Márai alakok nem hús-vér személyek, illusztrációk. Amúgy nagy író, nagy gondolkodó, és még kedvelem is. Persze nem vagyok szakértő, vidáman írhatok hülyeségeket!
A problémák szvsz Ádámmal és Évával kezdődnek. Isten mindent meg akart tenni értük. De azzal, hogy ettek a tiltott fa gyümölcséből, olyanfajta önállóságot követeltek maguknak, amiben már nem tehet meg mindent értük Isten, mert nem léphet helyettük. Ha helyettük lépne, akkor abban a szabad cselekvésben gátolná őket, amit ők előzőleg megköveteltek maguknak.
Én szeretném megérteni, hogy számodra mi ebben az önellentmondás. Tudom, hogy egyről- kettőre fogunk jutni, ahogyan már nem egyszer jutottunk. Tehát hallgatlak!
Hát én ezt egy kicsit másként látom...Előre látja, mit fogsz dönteni, mert képes ide-oda nézni az időben, és az események szövevényében. Előre látja a lépéseidet, anélkül, hogy a lépéseidben befolyásolna téged, vagy döntene, választana helyetted.
ha Isten előre tudja, akkor nincs szó szabad választásról. :) ha Isten előre tudja, mit választok, akkor nekem semmi felelősségem nincs a választásban, úgysem dönthetek másként, mint ahogy Isten akarja.
igen. akkor felveszem itt. a reinkarnációról, azaz a "lélek vándorlásáról" szólva a Buddha a következőt mondta: van egy mécses, amelyben olaj van. meggyújtjuk a kanócot, és a mécses égni kezd. ha este eloltod a mécsest, majd a következő este meggyújtod újra, akkor a láng ugyanaz lesz, vagy ez már egy másik láng lesz, mint az előző?
azok, akik egy "halhatatlan lélek" vándorlásáról beszélnek a testek között, azok azt mondják, hogy a láng bizony ugyanaz. (kérdés, hogy hová lett a láng, miközben nem égett a mécses.) akik azt mondják, hogy nincs lélek, azok azt mondják, hogy ez egy másik láng. de azt nem képesek megmondani, hogy ez az új láng miben különbözik a régitől.
Ahogy ígértem, összefoglalom, számomra mit jelent a szabad akarat és az eleve elrendelés. Isten meghívása az üdvösségre mindannyiunknak szól, mind hivatalosak vagyunk Isten közösségébe és mindannyian elférünk Nála. Azonban nem mindenki él a lehetősséggel, nem mindenki fogadja el az ingyen kegyelmet. Szabad akarat, hogy Isten nem erőlteti rá senkire magát, mindenkinek elfogadja a döntését, eleve elrendelés pedig, hogy Isten előre tudja, végül ki fogja elfogadni a meghívást és ki rekeszti ki magát. Szerintem dióhéjban erről van szó.
Az önismeretei kérdéseknél tartottunk, sors és önismeret, aztán én egy csomó irodalmi idézetet pakoltam fel, amint láhatod, szerintem Te pedig bárhol fel tudod venni a fonalat.
Köszönöm a kedvességedet, ami azt illeti, ma tényleg roskadásig raktam az asztalt, de nem tagadom, csupa olyasmit szeretek elétek tálalni, amit én magam is szeretek.
Persze szívesen kóstolgatom a vendégeim főztjét is:)
