Viszont nem egy határozott egyenes pályán jut a kibocsájtó atomtól a kölcsönhatás helyére ahogy azt a makroszkópos világban a szavannamajmok a kavicsokkal megismerték, amikor egymás fejéhez dobálták.
A szabad foton a jelenlegi leírások szerint végtelen kiterjedésű síkhullám (vagy gömbhullám).
Viszont a kiterjedt hullámfüggvény (?pillanatszerű?) összeomlása értelmezhetetlen.
Pályája akkor lehetne egy részecskének, ha utazás közben a környezetével történő dekoherencia folyamatosan lokalizálná a hullámfüggvényt.
Egy dolgot azonban figyelembe kell venni: a csatolást a fermionok és a bozonok között.
Jelen esetben az elektromágneses csatolási tényezőt. (Lánykori nevén: csatolási állandót.)
A foton csatolva van a gerjesztetlen elektron-pozitron mezőhöz. Feynman ezt fel is rajzolta.
Tehát a vákuum egy pszeudo dielektrikum.
Tehát: szabad részecske a csatolás miatt nem létezik, az csak idealizált közelítés.
Az időbeli eltolás szimmetriájával rendelkező fizikai modellekből matematikai szükségszerűséggel következik egy megmaradó mennyiség, ami ez esetben az energia.
Ámbár a specrel szerint ugyebár a tér és az idő egymásba konvertálható.
Az említett konvertibilis szimmetriákra támaszkodó megmaradási tételek: a lendületre és az energiára vonatkoznak.
Például a kozmológiai vöröseltolódás jelenségében a táguló univerzumon áthaladó fotonok kisebb energiával érkeznek be ide hozzánk, mint amennyivel elindultak. Az energiakülönbözet sehová sem adódott át, szimplán "eltűnt". Nincs energiamegmaradás univerzum méretekben.
És az nem lehetséges, hogy a fotonok "elveszett" energija tágítja az univerzumot?
Melyik volt előbb, a tojás vagy a tyúk?
A tágulás az oka a fotonok energiavesztésének, vagy pedig a fotonok energiája tágítja az univerzumot?
Melyik az ok és melyik az okozat? Nekem ez nem teljesen ok.
"Akkor -gondolom- ezt az 'egyenetlen-energia-eloszlást', ki is lehet mérni... ?"
Elméletileg igen, de gyakorlatilag elég nehéz lenne. Két ok miatt is.
Az egyik ok a méret. A fényhullámok interferenciájából adódó amplitúdó-különbségek mikrométeres távolságokban jelentkeznek.
A másik ok az, hogy az egyenetlen eloszlás nem statikus, hanem pillanatról-pillanatra változik. Ahogyan a fényhullámok jönnek-mennek, hol itt, hol ott erősítik vagy gyengítik egymást. Vagyis az erősítési pontok helye folyamatosan változik.
Hogy szemléletes legyen, először képzelj el egy sima vízfelszint, pl. egy tónak a teljesen sima vízfelületét. Ha nincsenek hullámok, akkor a víz magassága akár milliméteres pontossággal megmérhető. De ha a víz elkezd hullámzani, akkor lehetetlen mérni, mert a hullámok hol itt, hol ott magasabbak, ahogyan a hullámok jönnek-mennek.
Térjünk vissza a teljesen sima tóhoz. De most kezdjen el esni az eső. Az esőcseppek ráesnek a sima felszínre, és hullámokat keltenek. Ahová az esőcseppek becsapódnak, onnan egy-egy körhullám indul meg a tó felszínén. Minden esőcsepp ilyen körhullámot eredményez.
A sok-sok körhullám egymásba hatol, és ahol azonos fázisban találkoznak, ott felerősítik egymást, és a hullám amplitúdója abban a pontban megnő. De lesz, ahol ellenfázisban találkoznak, ott az amplitúdó lecsökken.
De ahogyan a hullámok szétterjednek, az erősítési pontok helye folyton változik. Így egy folyamatosan lüktető, fodrozódó vízfelszin jön létre.
Ugyanígy van a fényhullámok esetében is, csak sokkal kisebb méretekben, és 3D-ben. Egy fényforrás sok-sok gerjesztett atomjai időnként (szakaszosan) fényhullám-vonulatokat indítanak el, amelyek fénysebességgel terjednek szét a fényközegben. Ez a sok-sok gömbhullám-vonulat interferál egymással és egy lüktető hullámteret hoz létre. Ahogyan a hullámok egymáson áthaladnak, hol itt, hol ott erősítik fel egymást, vagyis az erősítési (és gyengítési) pontok helye folyton váltakozik.
Ebben a lüktető elektromágneses hullámtérben élünk mi emberek is.
Van is Öveges tanár úrnak erről egy könyve: "Sugárözönben élünk" címmel.
"Ha valaki a megfigyelt -kezdeti- és végállapotbeli- dolgokat 'össze tudja kötni' az 'elméjében működő', logikus 'modellekkel', akkor a matematika már csak a gyakorlati használhatóságot segítheti, de bizonyítéknak nem mondhatnám."
A gyakorlatban történő felhasználása, nem az elméletet igazolja? A kitalálás és a megfigyelés között van az elmebeli konstrukció, a matek. ;-)
"Írjátok fel képletben bzmeg! És az kiadja, hogy kinek van igaza. Ja! Hogy egyikőtök se tudja az agymenését számszerű eredményeket adó matematikai formulába önteni. Sz@r ügy. Mondom: hozzánemértő pockok."
Ha valaki a megfigyelt -kezdeti- és végállapotbeli- dolgokat 'össze tudja kötni' az 'elméjében működő', logikus 'modellekkel', akkor a matematika már csak a gyakorlati használhatóságot segítheti, de bizonyítéknak nem mondhatnám.
A 'magas matematika' egy 'bűvésztrükk':
egy igazán 'hozzáértő' mindent (is..) be tud vele bizonyítani,
és még ugyanazzal a 'svung'-gal, az ellenkezőjét is... ('amint azt az ábra mutatja'... ;) ;-)
"Az interferáló hullámok egy közös hullámteret hoznak létre, amelynek egyes pontjaiban nagyon megnő az amplitúdó, más pontokban lecsökken, vagy ki is oltódik. Vagyis a sok-sok atom által keltett hullámtérben az energia nem egyenletesen oszlik el."
"hullámtérben az energia nem egyenletesen oszlik el."
Akkor -gondolom- ezt az 'egyenetlen-energia-eloszlást', ki is lehet mérni... ?! ,-/
Mókás figyelni, ahogy a hályogkovács, a bábaasszony, a füvesember meg a sámándoktor elvitatkozik azon, hogy mivel kéne kúrálni az idiopátiás trombocitopéniás purpurát. Akik itt teszik az agyukat, azok jobbak még a Monty Python-nál is. Ennyi bizarr hülyeséget még ők sem voltak képesek kiizzadni magukból. (Pedig a Hülye Járások Minisztériuma, azért dobogós.)
Az elemi hullámok amplitúdójának csökkenése a gömbhullám táguláskor egyetlen atom által keltett hullámra vonatkozik.
Az interferencia pedig sok-sok atom által keltett gömbhullám találkozásakor jön létre.
Az interferáló hullámok egy közös hullámteret hoznak létre, amelynek egyes pontjaiban nagyon megnő az amplitúdó, más pontokban lecsökken, vagy ki is oltódik.
Vagyis a sok-sok atom által keltett hullámtérben az energia nem egyenletesen oszlik el.
"Másrészt az egyes atomok fénye nem egyszerűen adódik össze, hanem a hullámok interferálnak, és sok helyen nagyon felerősítik egymást. Így sokkal távolabbról is látszanak."
"ha a hullámok interferálnak, és felerősítik egymást"
De én úgy emlékszem iskolai tanulmányaimból, hogy
ha a hullámok "interferálva felerősítik egymást", akkor az azt jelenti, hogy a 'képződött' hullám amplitúdója nő... ! Te pedig, a 2274-ben azt írtad, hogy:
"A gömbhéj vastagsága 3 méter, amely a tágulás alatt ugyanannyi marad. A gömb térfogata azonban folyamatosan növekszik,
így az energia egyre nagyobb térrészre oszlik el. Ezzel együtt a göbhéjban lévő elemi hullámok amplitudója lecsökken. Így a térhullám összes energiája állandó marad."
Valóban vannak olyan csillagok, amelyek a Földről már nem láthatók. Tehát valóban van határa a láthatóságnak.
De azért nagyon messze van ez a határ.
Egyrészt azért, mert egy csillag felszínén is sok-sok milliárd atom van.
Másrészt az egyes atomok fénye nem egyszerűen adódik össze, hanem a hullámok interferálnak, és sok helyen nagyon felerősítik egymást. Így sokkal távolabbról is látszanak.
A kérdés jogos, de amit eddig leírtam, az egyetlen atomra vonatkozott. Egy csillag azonban sok-sok milliárd atomból áll, amelyeknek a fénye öszeadódik.
"A 3D-s hullám egy táguló gömbhéj. A gömbhéj vastagsága 3 méter, amely a tágulás alatt ugyanannyi marad. A gömb térfogata azonban folyamatosan növekszik, így az energia egyre nagyobb térrészre oszlik el. Ezzel együtt a göbhéjban lévő elemi hullámok amplitúdója lecsökken. Így a térhullám összes energiája állandó marad."
"így az energia egyre nagyobb térrészre oszlik el."
Akkor 'egy idő után'/elég sok út megtétele után a kisugárzott e.m. hullámok
már olyan nagy tér-részben 'oszlanak el' (ebben a "3 méter vastagságú" tóruszban),
hogy teljesen érzékelhetetlen lesz az 'erősségük'/energiájuk,
vagyis 'elegendő' nagy távolságból, még 'a legerősebb fényű csillagok' fénye is 'elvész'... ;-)
"A 3D-s hullám egy táguló gömbhéj. A gömbhéj vastagsága 3 méter, amely a tágulás alatt ugyanannyi marad. A gömb térfogata azonban folyamatosan növekszik, így az energia egyre nagyobb térrészre oszlik el. Ezzel együtt a göbhéjban lévő elemi hullámok amplitudója lecsökken. Így a térhullám összes energiája állandó marad."
"a göbhéjban lévő elemi hullámok amplitudója lecsökken"
Akkor ezzel lehet magyarázni, az ú.n. "vöröseltolódás" jelenségét... ! ;-)
Ha már a gömbalakról beszélünk, akkor csak az a probléma, hogyha te elindulsz egyik pontból a másikba akkor te nem egy két dimenziós területet hagysz el ,hanem egy három dimenziós gömbterületet. Itt bukott meg Einstein.
