"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
A rossz tapasztalás hirdetése, be fogja vonzani a következő rosszat! Ezt hívják negatív energiának, én ehhez nem értek, de ahhoz igen, hogy ha meg fogod magadat menteni" akkor ezekre az érzésekre már csak legyinteni fogsz!
Szia Nemisanyóca.. :-) Nem keserű vagyok hanem sündisznó - tudom hogy ilyen bőrrel nem érhet nagy csalódás.
Perrrrszehogytúléltem, perrrszehogy talpon vagyok. Csak a tanulságokat leltározom és terjesztem.
Életbenmaradtam, egészséges vagyok, és a második legkedvesebb hobbim után kapom a nemisrossz fizetésem. Nem zárkózom magamba, és a többi is jön mihelyt leadom ezt a mostani szolgálatot - de ennél többet akarok.
Te ismered minden ember alárendelődési igényét? Vagy csak tagadod a létezését.
A második bekezdésedet két szempontból értem másképpen mint ahogyan mondani akartad : Egyrészt aki onnan ellép az mellőlem is, másrészt ha nem az egyenrangúságról indultak, akkor a nők nem is az alsóbb fokról.
(Én legalábbis azt tartom hatalommal rendelkezőnek aki választhat - és a lehetőségek fölött van hatalma. Aki választhatna engem, akarnám is hogy engem válasszon - annak fölöttem van hatalma)
Szóval a nőknek bőőven van hatalmuk - csak nem az kéne nekik ami van, hanem az ami nincsen.
Egy párkapcsolatban egymás tisztelete szerintem kívülről nem befolyásolható. Mindegy hogy mi tetszene az én neveltetésemnek. És a tiédnek..
A női-férfi egyenlőség az egymás iránt érzett lelkesedésen fog ki.. és ez nagy baj.
És hogy nem tűnök OLYANnak.. hm..
Te leány.. a mostani helyzetemet az ideolvasó bármelyik sikeres férfi megirigyelné. Köszönöm, tényleg akad nekem kedves nő - de nem ez a lényeg, hanem hogy én nem bízom.
Attól hogy értem hogy mi miért van és lesz úgy ahogy a női természet szerint lennie kell, még éppen nem a szép jövőben bízom.
Ne légymá' ilyen talpig keserű ! Egy válást is túl lehet élni , és talpra állni utána . Nem mondom , hogy fáklyás menet , de ha időt hagysz magadnak , sikerül .
Az "életbenmaradáshoz" a legfontosabb , hogy egészséges légy , és legyen munkád . Aztán majd jön a többi , ha nem zárkózol magadba .
Ez sajnos nem csak ennyi Igor.. sajnos az első hiba pont ez.
Mert lehet hogy te otthon vagy ebben a SzépÚjVilág -ban, lehet hogy a felmerülő gondokat jól ismered fel és jól is kezeled - de a tőled kérdezőknek és a téged egyáltalán olvasóknak azt mutatni hogy kis dolgok ezek.. hm..
Nem. A rend.. a komfortérzéshez minimálisan szükséges rend itt kezd el felborulni.
Nem kicsit változott a helyzet azzal hogy nincsen kedvem a bizonyosnak tekinthető válást vállalni.
Pláne nem kicsit változott a helyzet azzal hogy ezt az elkerülhetetlenséget mesélem és bizonyítom a tőlem kérdezőknek és az engem olvasóknak.
Az hogy nem mondok le a boldfogságról, nem az én mai tanításom tárgya.. legfeljebb a leendő példám (amit mutatok) lesz majd.
Nőhatalomról beszélek, igen.. ami elveszi a kedvemet a párkapcsolati álmoktól.
Hidd el, a hatalmaskodás a nőknek is elveszi a kedvét a párkapcsolattól. Ugyanis egyik ember sem arra születik, h hatalmaskodjanak felette.
A nők mindössze léptek egy lépcsőfokot az alárendelt / egyenrangú / hatalmas hármaslépcsőn. És nem az egyenrangúság fokáról indultak.
Egy párkapcsolatban egymás tisztelete kölcsönös kell, h legyen. Ha ez nincs meg, akkor oda az egész. Ha hatalmaskodni akarsz vkin akkor nem párkapcsit akarsz.
A nők egyenrangúsága csak a puhapöcsökön fog ki. Te nem tűnsz olyannak, úgyhogy bőven akadhat még neked kedves nő, akivel kölcsönösen meg tudjátok érteni egymást...
A saját szintjén mindegyikük a hatalmával él amikor ad vagy nemad kielégülést a tőle azt kérőnek.
A topikcímben említett nőhatalom a feminizmus (talán latin) szó helyett van ott - egyre inkább az a meggyőződésem hogy mindent érthetően is ki lehet fejezni az anyanyelvünkön.
Hm.. a valós hatalomban és név szerint? Fogalmam sincsen.
Éppen annyian, ahány oda emelte magát.
Aki ott van az nem férfi már - és nem is nő, bármilyen kromoszómái vannak is.
Már csak nem nélküli emberek.. akik döntéseket hoznak. Talán az emberi mivoltuk is múlófélben.
Nőhatalomról beszélek, igen.. ami elveszi a kedvemet a párkapcsolati álmoktól.
A megbeszélés a te megnyugtatásodra való.. de a példád.. nna az dolgozik a gyerekedben.
(ha jól csináltad)
Az ideolvasó szűzek és nősülnivágyó férfipalánták ábrándképe pedig az én téveszmém.
Ha lennének akkor szó nélkül menekülnének a reményeiket derékba törő tapasztalatok elől - de mégsem indíthattam a topikot azzal a keserű valószínűséggel hogy csak a nőhatalmi harcot próbálom úri stílusban vívni.
Nem azt mondom hogy digitális a világ. Hogy vagy egy vagy nulla a helyes meglátás... a világunk analóg szerintem is.
De olyan nincsen hogy ezésez ma csak egy kicsit erőszak, úgyhogy ezt ma nem vesszük annak _ de holnap majd lehúzzuk a hátáról a bőrt. Visszamenőleges új törvények esetén visszamenőleges bosszúk következnek.
Olyan sincsen hogy az erőviszonyok törvényi parancsszóra igazodjanak.
Ha létezik családon belüli erőszak (perszehogy), akkor muszáj hozzá fogalommeghatározás is.
Az erő az oké.. az az érdekérvényesítő képesség. Erőszak az talán az, amikor az érdekérvényesítő képességével visszaél valaki? Hogy nem meggyőzi hanem legyőzi a gyengébbet az éppen figyelembe vehető érdekérvényesítő képességével? (mondjuk a szavaival, ha már csak azon a szinten folyhat a játszma?)
Amit a férfiember gyengébbet nem üt meg hozzáállásról írsz, abban figyelembe veszed-e hogy férfi és nő lelkileg sem egyforma? Hogy képességeik terén sem egyformák? Hogy ha valaki az egyik képességével erősebbnek bizonyul, azt egy másik képességgel még le lehet győzni? Hogy nem egy számítógépes programot teljesítünk amikor valamit felfogunk, megértünk, és megválaszoljuk? Hogy egy programtól el lehet várni hogy törvényesen működjön, de egy érzéstől nem?
Összefoglalva : ha egy nagyonfontos dologban ellentmondasz nekem és baj lesz ha nem jól kezdünk el reagálni - akkor nem fogok elkezdeni vitatkozni.
A csalódott sikernők nem tudják megváltoztatni a csalódásuk okát - mert nem is látják. Azt látják hogy már régóta csak rossz napjaik vannak, azt látják hogy az egész világ összeesküdött ellenük, azt látják hogy utálatos minden és mindenki. És ez csak pluszban mérgezi őket. Legyenek boldogok ha tudnak.
Az tényleg érdekes hogy szerinted csak manapság dönthet egy nő a saját életéről. Azt mondod csak manapság lettek nem nélküli szörnyetegek? Férfinők? A múlt rendszerben nem voltak magányos megkeseredett vénlányok nagyhatalmú állásokban? Hát de.. bizony voltak.
..hogy az igazi férfiaknak mi az előnyösebb, arról szerintem szintén nem értenénk egyet..
Az utolsó bekezdésedben írod a lényeget : nem fontos a párkapcsolat.
Azt hogy nem létfontosságú, azt a nőhatalom eredményezi - azt hogy akkor nekem nem is fontos, azt pedig egyénenként a férfiak válaszolják erre. És erre nincsen még jó válasz.
Van mindenféle érzelemtől vezérelt szakszöveg, de helyes.. bölcs válasz még nincsen
Egyik sem. Sem a CSBE, sem pedig az erőviszonyok megváltozása.
CSBE létezik, nem keveseket érint, és nem az a megoldása, h néhány visszaélő miatt nemlétezőnek nyilvánítsuk a témakört. Nagy a látencia. Érdekesnek találom amúgy az itt megszólaló ffiak véleményét abból a szempontból, h a kérdést nem lovagiasságból utasítják vissza (azaz nem az a felhang, h gyengébbet ffiember nem üt meg), hanem a téma megkérdőjelezése, bagatellizálása hangsúlyos...
Az erőviszonyok megváltozása pedig, egyelőre összehasonlíthatatlan. Egy csalódott egyedülálló sikernő nem valószínű, h össze tudja hasonlítani az életét azzal, h mi lett volna, ha jön a királyfi. Csak a saját családélményeivel tudja összehasonlítani az életét, amit megélt gyerekkorában, h az ő anyja, nagyszülei, rokonai hogyan éltek házasságban, illetve marad az álmodozás egy ideális partnerről, aki nincs ugye, és egy elképzelt lovaggal, ill annak nem létező leszármazóival való képzelgés az összehasonlítási alap. A csalódás tárgya is új.
Az mindenesetre ígéretes, h ma már a nő dönthet a saját élete felől. És szerintem az igazi ffiaknak is előnyösebb, ha egy olyan hölggyel élhetnek együtt, aki külső kényszer nélkül dönt mellettük, vagy megélheti a saját alkotó tevékenységét.
Mindezek mellett én is a párkapcsolat mellett teszem le a voksom, de nem mindenáron. És sztem a nők többsége is hasonlóan gondolja. Ha jön a királyfi, az jó. De ha nem jön, akkor sem dől össze a világ. És szerencse, hha egy rossz (férj)választás miatt romba dőlne az élete, akkor ki tud belőle lépni.
Dehogynincsen ráírva.. pont a női megérzéssel fölvértezettek látják kilométerekről hogy ez egy barom, meg az is egy barom - csak mikor szerelmesek lesznek egyik leendő baromba, akkor nem látják.
Nem kell felkeresni az előző barátnőket, elég csak meghallani néhány a nagy "Ő" -t leminősítő kijelentést a leendő férj családján belülről..
Bántalmazó kapcsolat szerintem olyan ritka már mint erőszakkal az út szélére kényszerített "eladókislány". (egyszerűen nem éri meg a "menedzser" haverjaim elmondása szerint erőszakra vetemedni, mert kegyetlenül büntetik, és amúgy is tolongás van hogy vigye már ki őt is meg őt is meg még őket is Németországba)
Ugyanígy nem éri meg ütni az asszonyt, mert kegyetlenül büntetik.
Elhiszem hogy van, deazééér... szóval nagyon nem annyi. Leginkább azért mert körülöttem egyről sem tudok. Rendszeres és mindegymiért történő agyabugyáról beszélek, nem provokációkról vagy két alkesz ügyetlenkedéséről.
Amit az elhallgatásról írsz, az mintha egy más földrészről szólna. Ha nem látszik akkor biztosan jól titkolják? (személyesen ismerek olyant akit a nevelőintézetből kivett lányok jelentettek fel azzal a hamis váddal hogy simogatta őket - aztán miután megnézhették a világot önállóan az út széléről, az egyik Barcelonából kéretőzött vissza az általuk tönkretett családhoz, a másik ott ment férjhez)
Szóval amikor nem hallani asszonyverésről akkor csak jól titkolják.. ehh.
Az inkább Ázsia.
Amit a topikcímről írsz, az is csak részben van úgy - mert a nőhatalmi változás szerintem már elkezdett visszaütni a nőkre. Innen az én szememmel nézve úgy tűnik hogy elkezdték felismerni hogy az önállóság nem ad annyi boldogságot mint a párkapcsolatban élés. Még nagyhangon dübörög a propaganda hogy valósítsd meg önmagad, és hogy tudod te azt ugyanúgy mint egy férfi - de egyre több a csalódott sikernő.
A bántalmazás nincs ráírva a férfira, amikor hozzámennek feleségül. Aztán nehéz szabadulni, főleg, ha lett gyerek, ha nincs hova menni, és a nő még szégyelli is
Én sem azt mondtam, h innen vki szerint, hanem csak azt, h "egyes ffiak szerint"... Nem szokásom mellédumálni, ha vkit idézni, említeni akarok, akkor azt megteszem a neve említésével. :)
Nem ezt mondtuk, és nem is az áldozatot akarjuk hibáztatni folyton, de már ne is haragudj, az a nő, aki egy olyan faszihoz ment hozzá, aki minden hétvégén seggrészegre itta magát a haverjaival 25 évesen, az miért csodálkozik, ha az a bizonyos emberke 45 évesen egy alkesz?
Nektek sem kéne szóbaállni az ilyen seggarcokkal, hátha kipusztulnak:)
Egyes ffiak szerint ez is a nő hibája, mert miért választott magának ilyen párt... De ha a szűkös normális kínálatból nem tud választani, akkor meg azért hibás, mert élhetetlen, és nem tud alkalmazkodni... Tök mindegy egyesek szerint, h mit csinál a nő, az csak rossz lehet.
