Úgy éreztem, szükség van még itt egy új fórumra amely egyik legkedveltebb gyümölcsünkkel a nemes és még nagyobb hírnévre hivatott igazi Magyar csemegeszőlővel foglalkozik.
A Guyot-nak is van magas változata, a törzsmagasság megválasztása a termesztőtől függ. A magasabb comb esetében ergonómiailag kedvezőbb a fürtök elhelyezkedése. A franciák a hidastraktorok miatt nevelték alacsonyan a tőkéket.
Én a guyotnál a törzset nem 40, hanem 60-70 centire eresztem és 1 m-en húzom el, azokat a hajtásokat, amik a fölfelé ívelö részen lennének, mind kiszedem, hogy csak garantáltan termö hajtásaim legyenek, tökénként 5-8 db (fajtafüggö) 1 m-es tötávolsággal. Lehet, hogy így már nem nevezhetném guyotnak, de a szölönek édesmindegy, hogy nevezzük a müvelésmódját, az a lényeg, hogy stabilan müködik a dolog. Nálam legtöbbször a váltócsapon is van termés, hajtásonként 2-2 fürt, amit vagy rajt hagyok, vagy nem (attól függöen, hogy kötödtek és mekkorák a fürtök a szálvesszön).
A Guyot művelés alacsony törzsű, kb. 40 cm magas, un. combművelés. A szálvessző-lekötő huzal magasabban helyezkedik el, mint a comb magassága, ezért természetesen lekötéskor van egy rövid felfele ívelő szakasz. Ez pedig magába hordozza a felkopaszodás veszélyét. Éppen ezért kell az ugarcsap a szálvessző alatt, hogy tudjunk hova visszaugrani.
Az ernyőművelésnél hiányzik a szabályos váltómetszés, az amúgy is magas törzs végén egy fejszerű forma alakul ki, rajta rengeteg fattyúhajtással. Ezekből hagyják aztán a leívelt szálvesszőket. Viszont tudott, hogy a fattyú vessző rügyei kevésbé termékenyek, mint a cseren lévő vesszőké, kevesebb és kisebb fürtök találhatóak bennük. A Pendel-Bogen művelést a németek az ernyő javítására találták ki, de kiderült, hogy annál még mindig jobb a jó öreg Guyot (egy vagy két szálvesszővel). A helyes kialakításra kell odafigyelni.
Azért a guyot se teljesen vízszintes, a törzsből függőlegesen indul a szálvessző, azt 90 fokban ívelve erősítjük a vezérdróthoz és csak a vezérdróton lévő rész vízszintes. Ezzel szemben egy karkialakításnál (pl. 5 rövidcsapos) hirtelen hajtjuk meg, hogy minél hosszabb rész legyen víszszintes.
Amúgy az olvtársad azt nem bírja megérteni, hogy nincs olyan, hogy egy művelésmód jobb, ezt mindig csak más művelésmódokkal összehasonlítva és bizonyos szempontok szerint lehet elmondani, de minden művelésmódnak ugyanúgy vannak hátrányai is, nem csak előnyei. Az ernyő két, sőt három hátrányát is leírtad: hosszú szálvesszőt kell hagyni a tőkefejnél, ami miatt túl magas lehet a támrendszer teteje, túl magasra kell vinni a tőkefejet (30-40 centis szintkülönbségnél a sorok között már majdnem másfél méteren kéne lennie!), sok alvórügyet dob a tőkefej a váltócsap hiányában...
Még egy megjegyzés, ha szabad. Egy szálvesszőt mindig könnyebb vízszintesen lekötni, mint ívelni. Talán ezért is éli reneszánszát a Guyot ma Magyarországon. Villányban a nagy vörös fajtákat (Cabernet, Merlot) próbálták Guyot-ra átállítani, de kiderült, hogy a rövid csapos kordon (Royat) nagyobb fás tömeget, így testesebb vörösborokat eredményez.
A Guyot esetében a szálvesszőt (-ket) vízszintesen kell lekötni, és a polarizáció miatt egy kétrügyes ugarcsapot kell alatta hagyni. Így védjük a tőkét a felkopaszodástól. Ernyő esetében meredeken kell leívelni a szálvesszőket. Emiatt a vessző alsó rügyei kerülnek legmagasabb pozícióba, kihajtanak a törzshöz közel és nincs szükség ugarcsapra. A szálvesszők leívelésével a tőkék távolsága csökkenthető (a kettős Guyot-hoz képest), viszont a törzs magasságát feljebb kell vinni (kb. 160 cm-re), hogy a leívelt vesszők hajtásai ne lógjanak le a földre. A magas törzsmagasság hosszúra törő hajtások meghagyását feltételezi ahhoz, hogy a következő évben ezekből teljes hosszúságú szálvesszőt lehessen lekötni. Ez csonkázásnál problémát jelent, ugyanis 2,2 méter felett kellene visszavágni a hajtásokat. Az ívelt szálvesszős ernyő (Pendel bogen) alacsonyabb törzsmagasságot alakít ki és a leívelt vesszőket segédhuzalon keresztül íveli le. Ezek a vesszők rövidebbek, mint az ernyőművelésnél, ezért célszerűbb termékeny rügyű és nagyobb fürttömegű fajtákat termeszteni ezen a művelésmódon (pl. Zweigelt, Müller Thurgau).
Tudomásom szerint nem az íze miatt kapta a dinnye nevet,hanem azért mert a bogyók felülete a sárgadinnyéhez(cantalup) hasonlóan tőbbé-kevésbé bordázott...ize és a bogyó konzisztenciája kísértetesen hasonlít a Bananas fajtáéhoz...füge aromát vélek felfedezni mindkét fajtában...egyik fajtához sem hasonlítható az íze(ük)..ezenkívül még bőtermő és gyönyörű színe van a bogyóknak,szinte világít,sajnos a kép nem adja vissza...
Igen, a libák lezabálnák a szőlőt,de elvannak kerítve csak nem látszik a képen...de így is rengeteg szőlőt kapnak tőlem... :)
Nálam tavaly is, idén is a legjobbak a Darja és a Gurman rannüj lettek. A Darját kicsit vitték a darazsak, a Gurman viszont állta a sarat. Húsos, fűszeres, jövőre átoltom a nem bevált koraiakat.
Az erős növekedés, nálam, homokon inkább érdem, feltéve, ha beérik vessző. Idén az Izjuminka és a Preobrazenie oltások hajtásai több méter hosszúak. A jó öreg Kadarkára oltottam.
Az EMIR fajta nagyon erős növekedésű,a hónaljhajtásai is 1,5-2 cm vastagok.Az elmúlt 2 évben nem kaptak semmit,előtte szervestrágyát...idén egyszer lombtrágyát+magnéziumot,vasat.A csepegtető öntözés hatására viszont őrületes növekedésbe kezdtek,nem győzöm(tem) a lombot ritkítani...
A túl vastag hajtás se ideális, (akárcsak a cérnavékony), mert az ilyen vesszőből könnyebben törnek ki a hajtások, ill.könnyebben lesz hormonzavaros a tőke, amikor is átmegy vegetatívba, madárkás fürtöket eredményezve. Arról nem beszélve, hogy az ilyen vesszőt a lehetetlennel határos elhúzni metszéskor/tavasszal. Nem lehet, hogy túl sok tápanyagot kapott?