" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Tavaly a hajtásai hosszan benyúltak a kertbe a cserepéből,de egynek se volt kedve gyökeret ereszteni.Nálunk nem savanyú a talaj,talán csak az volt az ok,mert a 3-4 Ph-t szereti.
Még nem próbáltam de úgy tudom elképzelni, hogy a légbujtás eredményesebb lehet mint a dugványozás. Mivel a légbujtásnál kapja folyamatosan a tápanyagot a vessző az anyanövényből.
Tavaly egy mézbogyót gyökereztettem így sikeresen. Egy földhöz közel hajló kis ágacskát egyszerűen leföldeltem és locsolgattam. Most egy vesszőt virágcserépbe vezettem oldalról, kapott komposzttal kevert földet, és bízom a sikerben.
Szerintem kivihez nem jó a fa oszlop, ha cserélni kell akkor nem érte meg spórolni pár ezret a fém oszlopokon! Illetve egy lebetonozott fémoszlop sokkal stabilabb mint egy leásott faoszlop. Nekem is különben domboldalon van, fél árnyékban, szeretik, 3. évre már hozott is vagy 5 kilot! :) :) Locsolni kell folyamatosan, ha lehet csöpögtető öntözéssel mindennap! Különben csak szenved, nem hoz elég erős termővesszőket...
Ez egy jó kérdés, alapból 190 cm vagyok :) Lehet vannak nagyobb fa oszlopaim amik 3 méteresek,megnézem majd. Locsolással gond nem lenne,mivel ott a közelben a tanyám, felfognám az eső vizet is. A támrendszer elhelyezése, észak-dél, vagy kelet-nyugati irány? Nekem kelet-nyugati irányban volt a szőlőm, most oda raknék egy kisebb kivist pár tővel.
Szeretnék ültetni pár kivi csemetét, azonban gondban vagyok a hellyel és a támrendszer kialakítással. Tavaszi fagyok miatt mindenképp egy dombtetőn található területen szeretnék egy max 5-10 méter hosszú helyet a kivinek. Valahol olvastam,hogy a legideálisabb az az lenne,hogy ha észak-dél irányban lenne a támrendszer, így mindkét oldalát éri nap,de mi a helyzet akkor,ha csak nyugat-kelet irányban tudok létrehozni,az is jó? A környéken nincsenek fák, ami picit árnyékolná,szereti a kivi a félárnyékot,ezt is olvastam :D Bár az olaszoknál sem árnyékolnak mindenhol,ahogy néztem. A támrendszert csinálhatom akác oszlopból ami kb. 250 cm magas,ezt a földbe beásom kb. 80 cm mélyre,akkor marad 170 cm,az elegendő magasságú lenne? Vagy neten nézzek fémoszlopokat? A másik gondom,hogy a dombtetőn sajnos eléggé védtelen lenne az északi,észak-nyugati szél ellen. Valaki ebben esetleg tudna segíteni?
Ninovarga, nagyon köszi a válaszod, a meteorológia nagy szenvedélyem kiskorom óta :) Az olasz nyelv meg hát,nincs is mit tovább ragozni,aki elé oda kerül egy nyelvkönyv, biztos,hogy rabjává válik,imádnivaló :) Véletlenül nem tudsz olyan olasz kertészetet,faiskolát,ahonnan szállítanak ki Magyarországra? Szeretnék gyümölcsfákat beszerezni.
Egy ilyen példa (sőt még annál is ilyenebb), a praxisunkban egyedüliként, tavaly Letenyén valósult meg. A feltételezhetően tápanyagban kivételesen gazdag talajban, a nagyon-nagyon bő öntözés eredményeként egy vegetációs időszakon belül létrejött a már augusztusban nyugodt szívvel lefektethető erős és megfelelő hosszúságú inda, majd azt követően termővesszők képződtek rajta. Most akarjuk megtekinteni, hogy vajon virágkezdeményeket is differenciált-e. Amennyiben igen, új (világ?)rekorddal állunk szemben. Mindenesetre valamit igencsak bizonyít....
Eddigi olvasmányaimban eddig ilyen szépen nem volt leírva és ebből azt gondoltam, hogy első év után fektetés és termőágképzés jön a megfelelő hossz elérésekor!
Ezek szerint egy év alatt nem is nagyon lehet ezt kivitelezni, mert annyira nem vastagodik meg a főhajtás.
A lehajthatóság nem egyértelműen az abszolút hosszban határozható meg. Inkább abban, hogy a törzs+kar összesített hosszát képező inda teljes hosszban megfelelően erős/vastag-e. A lehajtás ugyanis blokkolja a vízszintesbe hajlított szakasz további erősödését/vastagodását. Márpedig a karképzést követően a termővesszők fejlesztése van soron, azok pedig csak megfelelően erős kordonkarokból tudnak kívánt minőségben előjönni.
Még annyit a mostani "tanulómról", hogy parányi kora óta kivételes vonzalma van a zenéhez, egy ideje pedig már dallamon énekel (olasz gyerekdalokat is). Jól érzékelhető volt a kezdetek kezdetétől fogva, hogy az olasz tetszik(!) a fülének. Mindig ragyogott az arca, amikor beszéltem hozzá (tudniillik mindig olaszul), egyes szavakat élvezettel, mosolyogva ismételgetett, hogy a saját hangján hallhassa és élvezhesse a számára nagyon kellemes hangzásukat. Azt hiszem ezt lehetne az olasz nyelven végzett "abszolút teszt"-nek nevezni.
Köszönöm! Így teszek! Valószínűleg idén már lehajthatom őket, igaz, ha elérik a 4 métert?
Másik érdekes megfigyelés: az egyik tövön a hajtások igen furcsák. Olyanok, mintha kihajtás után, közben lerágta volna valami a kis levélkezdeményeket. Van, ahol csak a friss szár látszik, van, ahol cakkos a levélke.
Amint a különböző helyekről/mikroklímákról befutó tapasztalatok mutatják, a fórum témáját képező fajok közül a kivi a legbiztosabb túlélő. Így a téltűrés tekintetében nincsenek különleges klímaigényei. Ugyanakkor tudni kell, hogy a tavaszi fagyok is ugyanazokban a fekvésekben, ugyanazon pontokon jelentkeznek veszélyes mértékben, amelyek a téli hőmérsékleti mélypontok szempontjából is kritikusak. 'Inverzió' kulcsszóval elég sok leírást találsz a hozzászólások között, amelyek a jelenség okát tárják fel. Ezeken keresztül magyarázatot kapsz a domborzat okozta jelentős hőmérsékletkülönbségek okára.
Ami az olasz nyelvet illeti, én aktív koromban olasz szakos nyelvtanárként működtem egy ideig, majd kizárólag tolmácsolással és fordítással foglalkoztam. De az olasz nálunk "családi nyelv", minden családtag tud valamilyen szinten, van köztük, aki tökéletesen. Jelenleg a legkisebb családtag van "intenzív" oktatási szakaszban, azért, hogy a többiekhez hasonlóan két-, majd a továbbiakban többnyelvű lehessen.
Nekem nem kell mondani, mit jelent az, hogy valaki az olasz "szerelmese". Perugiában egy, a világ minden részéből összejött aktív nyelvtanároknak szervezett továbbképzésen vettem részt a 90-es évek végén. Egy "Motivazione nell'insegnamento dell'italiano" című szemináriumon ennek a vegyes társaságnak minden nemzetiségű tagja egyetértett abban, hogy egy ilyen cím minden egyéb nyelv esetében indokolt lenne, de az olaszra vonatkozóan nem. Az olasznak ugyanis nem tanulói vannak, hanem szerelmesei, akiknek annyira erős a belső motivációjuk, hogy külsőre semmi szükség nincs. Az egész világon.....
