Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Igen, kiújúlt a pánikbetegsége és szülési depresszióval kiegészítve, valamint exanyósom "jóindulatával" erősítve eldöntette vele, hogy nem nyúl a kicsihez.
Lássam el őt is és a kisfiamat. Hiszen én akartam, hogy legyen..
Valószínűleg szülés utáni depresszió...gondolom, képtelen volt kikelni is az ágyból, beszűkültek az emberi kapcsolatai, meg a hízás is ennek a jele. Nem "kihasznált" téged, hanem nem ismertétek föl, hogy pszichés problémái vannak.
Hogy bírt annyi ideig tétlenül henyélni? Ha én kiveszek 1 hét szabit, már a második napon rámjön a takaríthatnék, vagy akármi, de csinálnom kell valamit! Ha beteg vagyok, akkor is csak addig fekszem az ágyban amíg lázam van. Ha nincs, húzok dolgozni. Rühellem a lusta embereket. Még olvasni is róluk.
Gézoo! Azt kívánom neked, hogy sikerüljön találnod valakit, aki elfelejteti veled azt asszonyt és minél többet együtt lehess a kisfiaddal. Tudom ez nemide tartozik, de bocs.
Boltom volt. Úgy osztottam be az időmet, ahogyan a kisfiam és a nejem gondozásához kellett.. (Vidéki számítástechnikai boltban nem túl nagy a vevői tolongás. Így a szűkített
A válás után hallottam először, hogy a császár után sem kell hónapokig feküdni..addig "tapintatból" senki sem mondta. Nekem meg szerelmes, boldog apukának eszembe se jutott, hogy nem kellene "haldoklót játszania" az exemnek.. Más császáros anyukák is, úgy mint ahogy most Te is, meglepetten hallgatták..
De mi volt az oka, hogy ápolnod kellett????? Engem is műtöttek a fiam születésekor, de a 24 óra mozdulatlanság (epidurálá) után már fel kellett kelni, otthon pedig evidens volt, hogy jövök megyek (a pici miatt is). Mondjuk a 6 hetes kontrollnál a doki is meg volt lepődve, hogy rohanok ide-oda (ha egyszer sok dolgom volt, nem bandukolhattam). Nem értem.....
Az exemet a császár után hat hónapig ápoltam. Az első hónapokban csak a legszükségesebbhez kelt fel (az evéshez, fürdéshez, wc,stb), más pedig néhány nap, vagy hét után talpra áll és végzi a dolgát.. (Mondjuk tudom, hogy "rájátszott" és neki
Figyelj Gézoo! Nem azt mondtam, hogy a fogfájás azonos lenne a szüléssel, de hagyjuk. Csupán azt szeretném mondani, hogy a szüléskor fellépő fájdalmat sokan úgy vezetik le, hogy közben hangot adnak a nem éppen kellemes érzésnek. De ezt azért nem nevezném nyafogásnak.
Szüléskor persze a baba is "szenved" ezt senki nem vitatja szerintem. Tudományosan már bizonyították.
Komoly kutatásokkal kimutatták, hogy azért nem emlékszik tudatos énünk a születésre, mert a gigászi fájdalomtól való szenvedéstől csak így képes elszakadni.
"Hatás-ellenhatás"
A baba pont annyira nyomja a mamáját mint a mama a babát ez tény.
A mama felnőtt a baba nem, ez is tény, a mama emlékszik és mégis újra szűl..
No, de hogy jutottunk el ide? A menszesz végtelen fájdalmaitól.. érdekes.
biztos az en memoriam rovid,de en arra nem emlekszem,hogy szuszakolodtam at annakidejen a szulocsatornan,arra annal inkabb,hogy magam hogy szultem 3 gyereket.....Ez is egyenenkent valtozo,mindenkinek mas a fajdalomkuszobe,van aki szamara ez elviselhetetlen fajdalom,van aki azonnal vallalkozna a kovetkezore.....Van,aki napokat vajudik,van,aki 1 ora alatt kipottyantja az ivadekot.....
szerintem a tökön rúgás sem egy pillanatnyi fájdalom lehet
estem már rá biciklivázra, hát az sem egy leányálom, és nem is pillanatnyi volt
másrészt a szülés is pont az a kategória, amit később szépen hajlamos az ember lánya elfelejteni fájdalom tekintetében, legalábbis ha nem voltak komplikációk, és nem tartott extra hosszan
máskülönben ki az a mazochista aki mégegyszer szülne?
Mi sem viccelődünk a tökönrúgással. És mivel megítélni se tudom a fájdalom mértékét, így én nem mennék bele egy "elnyafogják a férfiak" című nótába. Neked se nagyon ajánlanám.
A tény az, hogy a pillanatnyi fájdalmat "el lehet viselni" sőt később az ember már nem is nagy jelentőséget tulajdonít ennek a fájdalomnak (legalábbis normális esetben nem hozza fel társalkodás témájaként). De azért ne tegyünk úgy, mintha csak a fogunk fájna. A kettő nem ugyanaz.
