Alekszej VasziljevicsTyivanyenko professzor frissen megjelent Petőfi-könyvében közli:
az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának (www.minjust.ru <http://www.minjust.ruu> ) azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetésvégrehajtási intézeteinek történetét ismertetik, és ahol tételesen ez az állítás szerepel: 1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába, és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is.
История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем
(A Bajkálon túli terület büntetővégrehajtási rendszer története)
A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.
(1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák, és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története.
Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői, a magyar szabadságharcosok (Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t), és később Petrashevszky követői, forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői.)
Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását. Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is. Elsősorban parancsnok tudományos-helyettesének, Dr. Hermann Róbertnek a megszólalása, aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak, hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal.
„Akkor egy lélekkel, egy akarattal mind a kapitányok kivonultak Szittyaországból, benyomultak a besenyők, fehér kunok, majd a szuzdaliak, ruténok és a fekete kunok földjére. Továbbhaladva, eljutottak egészen a Tiszáig; körülnéztek ezen a tájon, s egy szívvel azt határozta az egész gyülekezet, hogy feleségeikkel, barmaikkal nem vonulnak tovább.„ „Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannoniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok, a rómaiak szokása szerint, egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott; ő pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza folyótól a Donig; magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája...” Majd később: „Az Úr megtestesülésétől számított hatszáz hetvenhetedik évben, száznégyesztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantin császár és Zakariás pápa idejében1 – mint az meg van írva a rómaiak krónikájában – a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból, ilyeténképpen.”
(kum-ak, mintegy csomag); fn. tt. kumak-ot, harm. szr. ~ja. Székely tájszólás szerint, egy jó darab, vagy karéj, pl. kenyér, melyet az egészből kikerekítenek. Máskép: kumasz.
MED (1)
elavult főnév, mely helyett ma ned és nedv divatozik, l. ezeket; de még él nemcsak a meder, medencze származékokban, hanem a Kis Med folyó, Medves hegy, Meder és Medesér helységek neveiben is.
Nagy Kornél: "Detre Csaba írásában Schütz Ödön munkásságára hivatkozik, illetve személyéhez köti az Iszfaháni-kódex megtalálását, amelyet elmondása szerint a neves magyar kutató az 1970-es évek második felében bocsátott a rendelkezésére. Először is ismereteim szerint Schütz Ödön soha nem folytatott Iszfahánban tudományos kutatásokat, sőt, soha nem is járt Iránban. Másodszor: bár kedves kollégámmal, Zsigmond Benedekkel együtt kezeltük Schütz Ödön professzor hagyatékát, abban egyetlenegyszer sem találkoztunk olyan dokumentummal, jegyzettel, gyűrött kézirattal vagy papírdarabkával, amely ezzel a forrással foglalkozott volna, vagy bármilyen módon alátámasztotta volna a kézirat létezését. Ugyanakkor Schütz Ödön tudományos munkásságának ismeretében elmondható, hogy ha a neves magyar tudós valóban rábukkant volna egy ilyen típusú dokumentumra, akkor magas szintű armenisztikai és turkológiai képzettségéből adódóan biztosan behatóan tanulmányozta volna azt. Továbbá, ha a kódex valóban komoly tudományos szenzációval kecsegtetett volna, nyilvánvaló, hogy felfedezését Schütz Ödön kellő alapossággal és körültekintéssel a tudományos közvélemény elé tárta volna. Hozzá kell tennünk: ha nem tartotta volna hitelesnek a dokumentumot, arra is nagy valószínűséggel felhívta volna a tudományos közvélemény figyelmét."
A magyar történelem legismertebb hősét egy 19. századi kisnemes alkotta meg, akinek a hamisított okleveleire ráharaptak a korabeli történészek. Tovább »
Általánosan elterjesztett „tudományos megállapítás”, hogy a néhány hunnak tulajdonított szóból megállapítható azoknak türk volta, s így a hunok türk nyelvűsége. Ezek a
Az első kettő Priszkosz feljegyzéséből való, a „strava” a Getica-ból, (amit szlávnak vizionálnak), valamint a „cucurun”, amit Maenchen-Helfen jelöletlenül idéz, egy hivatkozással.
(Van a görög nyelvben is „strava” szó, [Στραβα = rossz], de mivel ez Jordanes jegyzése, így a latin a megfelelő.
Az az állítás, hogy a sír fölött jajgatók szava lenne (ráadásul szláv nyelven), úgy szamárság, ahogy van.
"Postquam talibus lamentis est defletus,stravam super tumulum..."
(Azután ez a sirám szétterjedt a sír fölött...)
-----------------------
És végül:
Cucurun
Egyféle bőr-toknak, tartónak, tegeznek tartják, s a hun szavak közé tartozna. Különösebb indoklás nélkül.
Ha volt is ilyen feljegyzés, az egyeztethető a latinból, a hunhoz nincs köze.
Latin: cucullus, -ī m. `die am Kleid befestigte Kappe, Kapuze (ruhára varrt kapucni)
Rokona:
Old Indian: kukūla- m., n. `armour, mail' (páncél, vért)
----------------------------
Hasraütve alakított „történelmi” táj:
Levédia/livádi
λιβάδι και λειβάδι ουδέτερο
1. έκταση που καλύπτεται από χαμηλή βλάστηση, κυρίως χορτάρι, κατάλληλη για βόσκηση 2. λιμνοθάλασσα με πολύ μικρό βάθος, στην οποία εκτρέφονται ψάρια ---------------------- rét és legelő, semleges
1. a [fogalom] hatálya alá tartozó területen alacsony a növényzet, főleg legeltetésre alkalmas fű 2. lagúna nagyon kis mélységgel, ahol halak vannak
Publius (vagy Caius) Cornelius Tacitusrómaitörténetíró (Kr. u. 55. vagy 56. – valószínűleg 117 és 120 között). Kora politikai életének tevékeny résztvevője volt: 97-ben consul, majd később Asia római tartomány kormányzója volt. Történelmi munkái a korai császárság időszakáról fontos információkkal látják el az utókor olvasóit, részletesen mutatják be az akkoriban változó összetételű és szerepű szenátori rend és a birodalom politikáját. Műveinek középpontjában a császár, az udvar, a szenátus és a város áll, a provinciák csak akkor kapnak szerepet, ha Róma szempontjából jelentősek. A történetek leírásakor gyakran használt költői szavakat a drámai hatás elérése érdekében. Robert Baldauf szerint rá hivatkozva számos hamis kódexet alkotottPoggio Bracciolini a 15. században."
A Kensingtoni kő és az ún. Nagyszombati Vinland-térkép...
Két közismert hamisítvány.
Részlet tőlem a Volt-e magyar rovásírás topikból (169):
Vinland-térkép egyike a közismert hamisítványoknak ... Ráadásul még az sem derül ki az idézetből, hogy a térkép a maga nemében egyáltalán nem egyedülálló, hiszen a normann hajóutak kutatói több hasonló Vinland-ábrázolást is vizsgálnak. Ezt a szóban forgót állítólag az esztergomi prímás palotájában találták a II. világháború vége felé, amikor a Viking SS kötelékei a városból kivonultak. Stegena Lajos térképész a História c. folyóirat 1995. évi 5–6. számában részletes leírást adott a térképről. Kifejti itt, hogy ez a tussal vagy barna tintával feltehetően XVIII. századi papírra rajzolt mappa silány utánzata Thord Thorlaksson izlandi püspök XVII. századi térképének, ami maga is Sigurd Stefansson 1570-es keltezésű ábrázolása alapján készült. A Stegena által közölt térképekről világosan leolvasható, hogy a magyar variáns feltünteti Vinland megközelíthetőségének útvonalát „Hoyerweg” jelzéssel, ami az angol hoy ’teherszállító csónak’ és a német Weg ’út’ szó egybefűzése lehet. Új vonása a térképnek elődeihez képest, hogy a Baffin-földtől északra megjelöl egy Maegtjaland nevű helyet, amely Orosius történeti művében előfordul, és a magyarokra vonatkoztatható, valamint hogy Grönlandra egy, Amerikába pedig két York nevű települést helyez el. Az Atlanti-óceánra magyar rovásírással a „tengar” szót írták, a térkép szélére pedig angol kifejezéseket vegyítve mesterséges nyelven rövid kísérőszöveget biggyesztettek, újfent Orosiusra utalva. Végül a cartouche tökéletesen meggyőzhet bennünket, hogy újabb kori hamisítvánnyal állunk szemben. Itt ugyanis hibás latinsággal a nagyszombati egyetemet és az 1599-es évet tüntetik fel, az említett intézmény azonban ekkor még nem létezett, és soha nem hívták Universitas Hungaricának. A pajzsdíszt övező rajzolatok is anakronisztikusak és komolytalanok: halálfejek, kígyók, evezőlapátok, kardok és keresztek, valamint egy karavella, amely egyáltalán nem emlékeztet a vikingek knarjaira. (A tények ilyetén ismeretében kissé meglepő, hogy egy amerikai gyűjtő állítólag 50 ezer dollárt ajánlott a Budapesten élő tulajdonosnak, Szepessy Gézának a térképért. Leif Eirikson és nevelőapja, a Vinlandnak is nevet adó Tyrkir legendája egyébként történetileg hiteles. A leírások és személyneve alapján az is valószínű, hogy ez a Tyrkir türk harcos volt. Semmi rendkívüli nincs benne. De ezzel kapcsolatban még egy rovásírásos olvasatról tudok: a Kanadához tartozó Új-Skócia félszigetén, Yarmouth városka mellett találtak egy 181 kilogrammos homokkövet 1812-ben – jelenleg a helyi múzeumban őrzik –, melynek feliratát 1984-ben Szilva Lajosné székely rovásírásként olvasta el. A hírek szerint meleg hangú gratulációt kapott érte a Pesten székelő kanadai nagykövettől…
