" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
"A professzor tapasztalatból mondja, hogy vidékünkön, pontosabban az ő ültetvényén jobban érzik magukat az Itáliából származó növények, mint eredeti hazájukban..."
HAHÓ, SZAGEMBEREK, MAGYAR SZAGEMBEREK, ÉBRESZTŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ebben az esetben pedig szerencsésebb betenni ide a kész cikket, hátha valamelyik magyar szagember is rátalál, aki mondjuk nem járt a fűvészkertben, így nem tudhatta meg, hogy mi fán is terem az, amit ötven éve üzemi szinten termesztenünk kellene Magyarországon.
Kárpátalja Kakiszilva a paradicsomfáról
2007-10-28 11:00:00
A cím nem tréfálkozás. A kakiszilva különös zamatú gyümölcs. Latin neve diospyros kaki. Szülőhazája az egzotikus Kelet, de a mi piacainkon is kapható. Küllemével leginkább a paradicsomra emlékeztet. Nyilván nem véletlen, hogy a növényt, melynek termése a kakiszilva, paradicsomfának nevezte el a magyar botanika.
Azt pedig bizonyára kevesen tudják, hogy a datolyaszilvának is nevezett gyümölcsöt ma már vidékünkön is termesztik. Ráadásul sikerrel, az almánál is nagyobb hasznot hajt. Legalábbis így vélekedik Vaszil Zajac, a mezőgazdasági tudományok doktora, nemzeti egyetemünk tanszékvezető professzora. A munkácsi járási Fagyaloson (Medvegyivci) éppen most szüretelik.
A gazda végigkalauzol az egzotikus ültetvényen, ahol a kakiszilva többféle nemesített változata terem. A gyümölcs jelentős részét már leszedték. Vannak azonban még olyan fák, melyek ágain fürtökben lógnak a pirospozsgás vagy narancsszínű kerekded gyümölcsök. A citrom nagyságú termés mindegyikét óvatos mozdulattal érinti meg vendéglátóm. Laza mozdulattal szakítja le a fáról és helyezi a ládába. Mint mondja, az idei év időjárása nagyon kedvezett a kakiszilvának. Rekordtermést szüretelnek. Ráadásul a gyümölcs tökéletesen érett. Azonnal fogyasztható.
A frissen leszedett datolyaszilva kissé fanyar ízű. Sokkal finomabb a pincében utóérlelt, megpuhult húsú magyarázza a professzor.
A gazda többféle színű és ízű gyümölcsöt mutat. Kóstolni is lehet. Valóban: más-más az íze mindegyiknek. Lédúsak, de a legjobban az aszalt kakiszilva ízlik.
Hosszas kísérletezés eredménye mindez mutat körbe Vaszil Zajac. Egy kaukázusi fajtával kezdtem, de annak olyan satnya volt a termése, hogy gyorsan egy virginiai fajtára váltottam. Ez viszont bevált. Nagyszerűen érzi magát a kárpátaljai éghajlat közepette. Vidékünk piacain, bevásárlóközpontjaiban elsősorban Olaszországból, Görögországból vagy Törökhonból származó kakiszilvát árusítanak. A legfinomabb azonban a Kínából érkező. A professzor tapasztalatból mondja, hogy vidékünkön, pontosabban az ő ültetvényén jobban érzik magukat az Itáliából származó növények, mint eredeti hazájukban. A Rosszijanka fajta pedig akár a 35 fokos fagynak is ellenáll. Ez utóbbi termése is lédús, zamatos, egy-egy példány húszdekásra is megnő.
Bármilyen furán hangzik, ezek a fák szexuális életet is élnek magyarázza Vaszil Zajac. Vannak nő- és hímnemű egyedek. Az ültetvényemen 510 nőnemű növényre jut egy "férfi". Gyümölcsöt természetesen csak a nőneműek hoznak. A virágok májusban fogannak és októberre érik be a termés. Egy-egy fáról akár 30 kilónyit is lehet szüretelni. Nemzeti egyetemünk professzora saját bevallása szerint Budapesten, a Pál utcai fiúkból ismert füvészkertben találkozott először a datolyaszilvával. Az onnan szerzett fajtát később másokkal keresztezve kísérletezett ki új, idehaza jól bevált fajtákat. S mint mondja, az aránylag igénytelen növény gyümölcse az almánál is zamatosabb és termesztése is gazdaságosabb, mint a jonatáné.
Kérdéseid még egy részletére reagálva: Hogy léteznek-e olyan tanulmányok, amelyek azzal foglalkoznak, hogy milyen magasság és milyen mértékben ellensúlyozza a hó hidegfokozó hatását? Ha azok után, hogy hosszú ideje olvasod a szakmákat és a tudományok képviselőit egyfolytában szapuló írásaimat, még mindig maradt volna némi illúziód, akkor most azt is le kell, hogy romboljam. Tudod, hogy nagyon érdekel a klimatológia, tehát évtizedek alatt megpróbáltam minden információt, vagy tanulmányt felkutatni ebben a témában. Nem elhamarkodott ezután az az állításom, hogy csupa, földtől, gyakorlattól és hasznavehetőségtől elrugaszkodott fejtegetések vannak, amiket az öncélúság jellemez és sehol nem érhető tetten egy olyan törekvés, hogy amit tanulmányoznak, annak valami haszna is legyen. Nem véletlenül fordultam én a "saját magam által alapított inverziológiai tudomány" felé. Gondolj bele, hogy ennek segítségével a dombvidékeken kontinentális viszonyok mellett mediterrán oázisokat teremthetnénk. De kinek jut ez eszébe?!
Szia. Találtam két kis,( 10-15 centis) gesztenye csemetét. Ha kell , elküldöm. Írd meg a címed privátban. A GY D K F-et nem ismerem,fogalmam sincs, hogy milyen cég,hol lehet Ami növényem van ,Ninotól, Bene Lacitól, Keszthely 1-től származik.( Mármint az érdekesebbek.)
Persze az más kérdés, hogy esetleg az illető egy kicsit nagyvonalúan bánik a -25 fokokkal és esetleg az az adat nem saját, helyi hiteles mérés, hanem valamelyik közeli fagyzugállomás akkori mért adata. De alapvetően az elven és a lényegen az sem változtat. Elég a Muraszombat kontra Jeruzalem összevetés.
A hótakaró hatását semlegesítő magassággal kapcsolatban néhány olyan adatra szeretnélek emlékeztetni, amelyekre itt klímaelemzéseimben már hivatkoztam. Gondolom, emlékszel a szlovéniai Jeruzalem 340 m tszf, magasság -18,5 fokos abszolút minimumára, amit azon az 1985. jan. 13-ai éjszakán mértek, amikor Firenzében pl. -23,2 fokot, Emilia-Romagnában számos helyen -25 - -26-ot, stb. Ugyanekkor a Muraszombat környéki medencében nem voltak ritkák a -30-at közelítő minimumok, Jeruzalemtől néhány tíz kilométeres távolságban. Néhány napja egy, magát egy Zalaegerszeg környéki faluban mediterrán növénykülönlegességekkel foglalkozóként jellemző kertészkedő mindenkit meghökkentő képekkel jelent meg. Háznál magasabb 15-20 éves magnolia grandiflora, ciprusok, hatalmas termő pálmák, stb. Nagyon szűkszavúan annyit írt, hogy Zalaegerszeg környéke. Mi, az erre figyelők izgalommal várjuk, hogy kiderüljön, mindez milyen terepviszonyok közt, milyen magasságban, milyen fagylefolyáson van. Utolsó képei kommentárjaként megjegyezte, hogy valamelyik növényfaj nagyon hidegtűrő, mert 1985-ben -25 fokon sem fagyott el. Ha ott, ahol ezen növényfajok takarás és mindennemű fagyvédelem nélkül az elmúlt 20 évben olyanokká tudtak fejlődni, amilyenekről a képek tanúskodnak és ez egy 1985-ös -25 fokos fekvés, akkor képzeld el, mit lehetne produkálni az ehhez képest majdnem 7 fokkal enyhébb fagylefolyásokon. Szerinted hogyan lehetne ez másképp lehetséges, mint hogy ezek a magasságok már közömbösítik (részben, vagy egészben?) a hó kisugárzásnövelő, hidegfokozó hatását. Ezt, természetesen, csak ilyen áttételes módon lehet bizonyítani, de talán elég meggyőző módon.
A legutolsóra reagálnék gyorsan és nagyon komolyan. A kiviből át is vehetnénk egy mázsányit és fiatalos erőnlétetek segítségével teljesíthetnénk vele azt, amit Ragusa termést soha meg nem érhetett kivijével kapcsolatban feltételesen kilátásba helyeztem. Sőt a szemük közé kaphatnának belőle néhányat azok is, akik egy egész nemzet kárára, még mindig úgy ágálnak, aljas módon, hogy hátráltassák vele ennek a nagyon hálás gyümölcsfajnak a magyarországi elterjedését.
Egyelőre túl jók is vagyunk csapadékilag, januárban még egy ilyen esőhullám, februárban egy másik, aztán jöhet a március, de közben akár jópár derült éjszaka is, anélkül, hogy a frász kerülgetne bennünket. Kitartok az eredeti választásomnál. (A mediterrán területeken, ahol képes éveken át egy szem hó sem esni, nagyon jól megvannak nélküle. Én is így vagyok vele. Jó, hogy ezek csak preferenciák és nem mi szabályozzuk, mert egyetlen derült éjszaka miatt olyan konfliktusba kerülhetnénk miatta, mint a fügefabékénhagyók a fügefamiszlikbevágókkal.)
Én azt mondom, legalább még ennyit (persze derült éjszakák nélkül), hiszen egy esetleges tavaszi csapadékhiányt csak a téli, bőséges, és olvadáskor lassan a talajba szivárgó hólé tudja ellensúlyozni a márciusban meginduló növényeink számára. Ne becsüljük le a téli csapadék jelentőségét!
Azóta, gondolom, az unokák már a néni gyönyörű zöld fügéjét is kivágták annak rendje-módja szerint, amint az kilátásba helyezve volt. Adunk mi mindent, ami tőlünk telik, de észt sajnos nem tudunk. (Talán azért, mert abban mi is szűkölködünk, csak úgy gondoljuk, hogy nem ?)
Ebben az évben Kanizsát egyszer már végigbosszankodtuk. Most már eljutottunk odáig, hogy valaki a kutyáját nem ütheti agyon büntetlenül. Mikor jutunk el idáig a növényekre vonatkozóan is?
Tipikus eset. Aztán az én fügefáimat jönnek megcsodálni és amikor azt mondom nekik, hogy az a titkuk, hogy indokolatlanul nem vágtam miszlikbe őket, akkor hitetlenül néznek rám, vagy fölteszik a kérdést: "Hát nem is metszed?" Én pedig visszakérdezek: "Mi a fészkes fenének kéne?" A válasz néma csend...
Az egyik füge példány, amit az ősszel vagy nyár végén bemutattam, szép nagy 6 éves példány, amelyik gyümölcse fekete szinű, a szivar és a lila füge közti átmenet, a gazda büszkén mondogatta, hogy aszalják meg miegymás, meg hogy nő mint a fene, alig bírnak vele....nos, ma jártam arra..... A ház tetejéig felnyúló fából 3 db csonk maradt, ha nem tudom hogy ott van valami, észre sem veszem! Szétkaszabolták....
Így igaz. A kiviről is csak akkor tudja meg a közönség, hogy valójában milyen finom, amikor az első saját gyümölcsét eszi meg, amit nem öntözött, nem műtrágyázott agyon (szerencsére a kivi esetében a "permetezett" szót még az üzemi termesztés esetében sem kell használnom). A most már CO2-vel keményen megédesített kákira is ugyanez érvényes. Ugyanez mondható el a fölpumpált (és agyonpermetezett) őszibarackról is. A jég valóban nagy ellenség. A nyári őszibaracktermés talán még 90%-os is lehetett volna (permetezetlenül), ha nem kapott volna jeget. A nektarinokból így nagyobb rothadási veszteség lett, de a Maria Marta még így is megvolt 80%-os. Ez arról a fáról kb. 35 kg-ot jelent (nem 5-öt). Ezzel én még így is nagyon elégedett vagyok és tüntetőleg teljesen mosatlanul eszem, hogy magam előtt is demonstráljam a feltételezhetően ártalmatlan voltát.
Én még a permetezzek-ne permetezzek kérdéshez szeretnék hozzászólni.Itt elsősorban nem a nagybani,nagyüzemi termesztéssel foglalkoztunk.Mert ugye más eladásra hektárszám termelni és más kisebb mennyiségben,elsősorban saját részre ,hobbiból termelni.Én mindkét oldal véleményét elfogadom /famennyiségben és "technológiában" is valahol a kettő között vagyok./de... hogy melyik oldal áll közelebb hozzám had érzékeltessem egy példával:néhány hete egyik market polcán megláttam a Pink Lady nevű új almát/a neten sokat olvastam róla ,ez ún. klubfajta/Na mondom nézzük meg mit tud! Vettem egyet ,az alma küllemre szép,hibátlan,"dizájnos",egyedi cimkével stb...a folytatást szerintem a többség kitalálja,kis túlzással ha nem látom,hogy alma van a kezemben nem tudom mibe haraptam.Egy íztelen,éretlen almához közelítő jellegtelen semmi...és nem ez az első eset,hogy nem tudtam lemérni,milyen is lehet az adott gyümölcs valójában.Biztos mindent megkapott amit az intenzív termesztés során meg kell kapnia a jó eredmény eléréséhez ,de aki eszik belőle fogalma sem lesz róla milyen is egy jóízű,érett IGAZI gyümölcsbe harapni.Úgyhogy lehet-e permetezés nélkül vagy nem lehet ?Lehet,mert a cél határozza meg az eszközt na és az akarat.Mellesleg az éves rendszerességgel megjelenő jég sokkal több gondot okoz ,mint a betegségek mert ez ellen se bio-,se kémiai módszerekkel nem tudok védekezni és mivel a gyümölcseim java része a jégveszélyes időszak alatt v. után érik több fejfájást okoz ennek "megúszása" mint más kártevők.
Ja .... minden igaz amiket írtál . Egyedül annyit fűznék még hozzá , ehhez az érésidő dillemmához , hogy tovább bonyolíthatja a dolgot az alanyhasználat ...ugye , valamint a termesztési mód ... öntözött , nem öntözött , művelt , nem művelt talaj , tápanyagellátás ..és még ezernyi dolog . Valamint , szerintem nem hiteles a hegyen levő egy barckfa érésidejét összevetni egy ültetvényen levő fajta érésidejével . Az az egy fa ezer ok miatt akár hetekkel előbb is beérlelheti a termését ...pl : túlterhelés , gyökérprobléma stb . Tehát pontosan arról van szó amit az idézetedben olvashatunk .
Persze nem akarok mindenbe belekötni , de azt hiszem ez a szakma ... gyümölcstermesztés ... is azokhoz tartozik amik minél tovább csinálja az ember , minél jobban megtanulja , annál világosabbá válik , hogy mennyi mindent nem tud még róla .
Ezzel természetesen én is így vagyok . Amúgy rendkívül dicséretes a dolog amibe fogtál !!!! Én is szívesen ismerkedek újdonságokkal , persze nem üzleti alapon , mert ezeknek még bizonyítani kell a gazdaságosságukat .
Annak bizonyítására, hogy távol áll tőlem és a velem együttműködőktől az elhamarkodott sommás ítélkezés, álljon itt egy kis részlet egy nemsokára az interneten elérhetővé váló klimatikai tanulmányból, ami megerősíti az általad helyesen fölhozott szempontokra történő figyelés tényét:
"...A térségi klímák megítéléséhez jó szamárvezető lehet a fenológiai összehasonlítás, de ezzel is nagyon óvatosan kell bánni, figyelembe véve, hogy feltétlenül azonos fajokat és fajtákat, azonos vetési időkkel, azonos talajviszonyok között, vagy azok korrekciójával értelmezzünk mindent, nehogy a klímától eltérő tényezők megtévesszenek bennünket..."
A 90-es években tolmácsként és mindenesként alkalmazásban voltam egy olasz kertészmérnök által Magyarországon működtetett gyümölcstermesztési szaktanácsadó cégnél. Az év minden szakában nagy gyakorisággal fordultam meg Olaszországban, különösen Imola környékén, ahol a cégvezető saját ültetvényei voltak. (Különböző fajtájú őszibarackok, japánszilvák és kivi). Minden évszak szinte minden hetében tehettem fenológiai összehasonlítást az ottani növények és a mi környezeti körülményeink között tartott, ugyanazon fajú és fajtájú növények között. Meglepő volt minden évben, hogy a különbségek jóval kisebbek voltak, mint ahogy azt sokan feltételeznék. Ebben a topicban és a korábbiban is rengeteget írtam a mikroklíma jelentőségéről és arról a gázfizikai jelenségről, ami az egyes SZINTEK mikroklímájának a legfőbb meghatározója. Amikor egy rövid hozzászólásból úgy tűnhet fel, hogy nagyon leegyszerűsítő és általános érvényű sommás megállapítást teszek valamiről, akkor annak a hátterében több évtizedes, általában a közhit sémáinak és a sztereotípiáknak ellentmondó tapasztalat van. Tudatában vagyok annak, hogy két évjárat érési idejei között lehet számottevő eltérés. De amikor Rómával hasonlítom össze egy zalai dombon lévő növény adott fenológiai állapotát (miközben megjegyzem, hogy két eltérő évről van szó), akkor legalább annak bizonyítására lehessen ez érvényes, hogy a "szakma" által az őszibarack klímaigényeit SOMMÁSAN nem kielégítőnek ítélt terület megítélésében a "szakmának" talán nemigen van igaza. Nagyon helyesen jegyezted meg, hogy a talajnak is jelentős kihatása van a fenológiára, így az érési időre is. Nos, köztudott, hogy a zalai térséget az ún. hideg, agyagtalajok jellemzik. A topic látogatói a különböző évszakokban bemutatott fotóim alapján azonban tanúsíthatják, hogy azok a helyi klímák, ahol az általam követett referencianövények vannak, olymértékben kompenzálják a talaj hidegségét, hogy az egyes fenológiai fázisok a sokkal melegebb talajú térségekét is MEGELŐZIK. Ezzel a kérdéssel nem szívesen foglalkozom, mert olyan jelenséget tapasztaltam, hogy a sztereotíp megítélés alapján kötelezően melegebbnek elfogadott térségekből származókban ezzel rivalizálási késztetést váltottam ki és ennek a folytatása véget nem érő versengésbe torkollott volna. De mivel a célom nem ez, csupán a tévhitek lerombolása, soha nem beszéltem még idáig arról, hogy ezek a fenológiai állapotok ráadásul egy negatív irányban ható talajtényező ellenére ilyenek. Most csak azért fejtettem ezt így ki, mert, (nagyon helyesen) ezt a számításba veendő tényezők közt megemlítetted.
Kedves Mozo66! Örülök, hogy egy profi termelő is rátalált erre a topicra, így mód nyílik a téma több oldalról történő megvilágítására. Ha korábbról követted ezt a topicot, azt megelőzően pedig a "Fagytűrő déligyümölcsök"-et, akkor a következő, általam határozottan képviselt vonal rajzolódhatott ki előtted: Amint azt néhány hozzászólással ezelőtt is megfogalmaztam, egy "népi mozgalmat" próbálok szervezni az önellátó gyümölcstermesztés segítésére. Ennek gerincét olyan, eddig még meg nem honosodott gyümölcsfajok képezik, amelyek jelen pillanatban még üzemi méretekben is részben, sőt jellemzően egészben vegyszermentesen termeszthetők. Tehát a választás nem ezek egzotikus volta miatt esik rájuk, a megokolás nem szubjektív, hanem objektív alapú. Ezért a kivi és Diospyros kaki termesztését üzemi méretekben is el tudom képzelni. A másik vonal a "népi mozgalmon" belül a tradicionális gyümölcsfajok rezisztensnek tudott, vagy annak mutatkozó fajtáinak felélesztése, vagy felkutatása lenne. Ezen belül végzünk kísérleteket ilyenek szelektálására. Mindezt olyan fajok esetében különösen (kajszi, őszi, cseresznye, alma, körte, szőlő), amelyek üzemi termesztésben csak nagyon szigorú és szisztematikus, nem utolsósorban igazi, növényvédelemhez értő szakember által monitorozott módon és célzott beavatkozásokkal folytatott vegyszeres növényvédelemmel tarthatók fenn. Nagyon helyes észrevétel részedről, hogy az amatőr szintű esetleges szerrel, esetleges időpontban végzett beavatkozások hatékonysága nagyon gyenge, ugyanakkor a gyümölcsöt ugyanúgy, vagy még jobban mérgezik. A saját szőlőhegyi növényi példányaimon szerzett tapasztalataim részét képezik a fent leírt, vegyszermentes önellátó termesztést célzó "kutatói" tevékenységnek. Teljesen más szempontok határoznak meg egy profitorientált üzemi termesztést, mint azt, amiről én itt beszélek. Természetes, hogy egy ültetvényben követhetetlen gyakorlat lenne a rohadt gyümölcsök egyenkénti leszedegetése, ami technikailag is megvalósíthatatlan egy többhektáros ültetvényben, sőt a jövedelmezőség szempontjából egyenesen kontraproduktív. Ebből, gondolom, világosan kitűnik, hogy semmilyen ellentmondásba nem kerültünk egymással. A nagyon rezisztensnek mutatkozó, igen késői érésű barackok piaci elhelyezése lehet, hogy nehézségekbe is ütközne, mivel ezek küllemre sem igazán "piacosak", a régi szőlőhegyi barackokat idézik, mind ízvilágukban, mind méretükben, állagukban, jellegükben, stb. Tehát ezek automatikusan kijelölik maguknak azt a vonalat, amiről én beszéltem. Az érési időkre, termőhelyi lehetőségekre, stb. még visszatérek, egyelőre ennyit.
Szép kis " barackos " eszmecsere alakult ki ... kár hogy nem a barackos topikban .
Mint mecseki termelő , had szóljak én is hozzá . Szerintem sok igazság elhangzott , meg egy csomó féligazság is ...persze .
Az olasz termőterület , meg a zalai . Az olaszok 3 övre osztják a baracktermő területüket : észak , közép , dél és a szigetek ebből adódóan már ott jelentkezik 10-14 napos eltérés az érésben . A másik fontos dolog az érésidőben a talaj .... szeretjük elfelejteni . Itt nálunk is lehet akár 2 hetes éréskülönbség ugyanazon fajtánál !!! Egy homokos esetleg köves talajon sokkal előbb érik a barack , mint egy agyagos talajon . Ha megnézzük bizonyos fajták neveit pl Maycrest , Aprilglo ..stb ezekben a May , April , a hónapot jelenti amikor érik , természetesen Kaliforniára vonatkoztatva , de azt senki ne gondolja , hogy egyszer majd nálunk is áprilisban lehet szedni az érett barackokat . Nem egészen " fair " a Vénusz érésidejének összehasonlítása különböző évjáratokban . Pl :a starcrestet 2006 ban júni 28-án kezdtem szedni , 2007-ben júni 10 -én , 18 -20 nap különbség lehet még a mi klímánkon is .
A vegyszermentesség . Ha valaki egy permetezéssel tud barackot termelni akkor termeljen úgy ..én nem tudok ... igaz nem is 4-5 kiló termést szedek egy fáról le hanem kb a tízszeresét ..... tehát ha valaki csak saját magának termeszt és elég ez a mennyiség akkor járható az út ( leválagotjuk a rohadtat és ami ..esetleg ... marad azt megesszük ) ellenkező esetben nem lehet növényvédelem nélkül termeszteni . Csak érdekességképp régebben olvastam , hogy egy nagybani biotermelő egy szezonban 18-szor permetezte a barackosát . Természetesen tudni kell , hogy mikor , mi ellen és mivel kell permetezni . Ha egy területen nincs jelen ...jelentős mennyiségben ... a növényfajta , akkor a kórokozói sincsenek annyira elterjedve . Aztán maga a klíma is meghatározza pl. a gombabetegségek elterjedését . Tehát elképzelhető , hogy egy Alpokaljai területen kevésbé jelentkeznek a gombabetegségek , de ez összefügg a vegetációs időszak kezdetével is .... ebbe nem akarok belemenni .
Tehát szerintem ilyen egyszerű és sommás megállapítások ,nem biztos hogy mindenhol és minden körülmények között megállják a helyüket .
A késői fajták használatával egyetértek ...én is telepítem ezeket és igen jó tapasztalataim vannak róluk , de , hogy kevesebb gondoskodást igényelnének .... na ezt nem tapasztaltam .
Amúgy örültem , hogy kicsit szóba került a barack , mint téma . .. : )
Köszönjük a kedves szavakat! Csak úgy lehet eredményt elérni, ha sok olyan fogékony, nyitott ember olvassa ezeket a sorokat, mint Ti! Ez az eszme viszi előre az ügyet, és igy lesz egyre kevesebb a kudarc ezen növények termesztésében, és egyre több a siker!
Reggelre mindenkinek sok-sok finom kákit a cipőjébe :))
Valóban úgy van, hogy a rovarok jelentős kárt tesznek. A nektarin esetében, például, azzal, hogy megszúrják, megszívogatják a gyümölcsöt, utat nyitnak a moníliás fertőzéshez. Ezért a "növényvédelem" abból állt, hogy folyamatosan távolítottuk el a rothadó gyümölcsöket, míg a végén épen maradók jelentették az éves termést.
Én sem állítottam,hogy nem lehet.De még ha vannak is rezisztens fajták pl a gombabetegségekre a rovarkártevők ugyanúgy szeretik a strapabíró gyümölcsöt,mint az érzékenyet...és azok ellen is meg kell valahogy védeni.Persze lehet többféle módszer is.Egy biztos:időt mindegyik igényel.Sajnos én nem tudok annyi időt fordítani a növényeimre ,mint amennyit ekkora mennyiség igényelne.Ez az én hobbim,de támogatást nem kapok hozzá.Ezért úgy gondozom őket ahogy a lehetőségeim engedik,még ha tudom,hogy nem ez az optimális.Választottam hogy kevés fajtával foglalkozom precízen ,vagy sokkal "ahogy sikerül"...vállalva az ezzel járó "megkövezést"
Valóban,pontosítok kéntartalmuakat is lehet,mint természetes eredetüt.Én nem vagyok szakértő se pro-se kontra.Nem nagyüzemi módszerekkel permetezek,de nem is bio.Remélem azért a topicban maradhatok,inkább erről a témáról nem írok többet.
Ennek a fehér sorozatnak a tagjai eléggé hasonlítanak egymásra, olyanok, mint a régi, legjobb fajtájú, szép nagy, szeptember környékén érő "hegyi" magoncok. Ízre is azokra emlékeztetnek. Igazi "őszi"barack ízük van és az illatuk is ugyanolyan.
Nem, ez a Maria Delizia .Olasz honlapról szedtem le a képet ,mellette leírással.Egyébként több Maria "vezetéknevű " barackjuk is van és érdekes módon ez nem valószínű,hogy sorozat ,mert a fehérhúsú őszik mellett sárga húsú kopasz is van/Maria Aurelia,M.Carla /.aA Maria Bianca fehérhusú ,Redhaven után6 nappal/Timon/,a Maria Delizia szintén fehér,de Redhaven után 45/!/ nappal.http://www.apicepiante.it/it/prodotti/pesco/pesco.html
