" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Természetesen, a domb még ehhez az átlagos őszi képhez képest is jobbat mutat (mint mindig). Itt az eddigi minimum még a -2 fokot sem érte el. Íme a természet minimumhőmérői. Az első képeken nem százszorszép van , hanem nyári, lágyszárú fagyérzékeny vadvirág! December 7-ig az itteni klíma kimerítette a citrusfélék termesztéséhez szükséges feltételeket.
A tél eddigi részét a tavaly ilyenkorihoz hasonlóan szerencsésen abszolváltuk. A legborzasztóbb fagyzugok kivételével nem volt még komolyabb fagy. Tavaly ilyenkor ép szabadföldi muskátlikat fényképeztem közepesnél valamivel rosszabb mikroklímájú helyen. Jelenleg így állunk síksági viszonyok közt, településeken. Eddig szó sem lehet semmilyen fagykárosodásról növényeinknél. (Persze a tél java /rossza/ még hátravan.)
Köszi,küldöm priviben a címem.A GYDKF a Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő KHT-t takarja.A címe :Érd-Elviramajor.Több őszi-,kajszibarackom,körtém ,almám származik onnan.A Keszthely1 kit v. mit takar,csak azért kérdezem mert helyileg közel van hozzánk.
Az az érzésem, hogy azóta már az a szép nagy tornyiszentmiklósi füge is a mennyországi vegetációt gazdagítja. Kíváncsi vagyok, jövőre az újonnan felfedezettek közül hányat találunk életben, vagy épségben.
Én már régóta mondom, hogy a legtöbb iskolában VIII. Henrik tanítja a botanikát. Mit vársz egy ,,pógártól"? Nézd meg, hogyan vannak az utcai sorfák ,,metszve" kertészmérnöki felügyelet mellett!
A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran az a személy, aki szétkaszabolja az előtte éveken át gondosan dédelgetett növényt, saját maga sem tudja, mit tett, és főleg miért tette?! Nagyon gyakori indok, hogy nem fért el, útban volt! Ha útban van, meg nem fér el, akkor minek ültette oda előtte? Azt godolta, hogy nem nő meg? Ha meg azt gondolta, hogy nem nő meg, akkor minek ültette? Az emberek nem tudnak előre gondolkodni, tisztelet a kivételnek! Emberek között dolgozom, óriási tapasztalatra tettem szert eközben, így egész jó rálátásom lett az emberi gondolkodásra! Abból is ki lehet indulni, hogy a kiwitermesztők 90 %-a is kudarcot szeved, ugyanis azt a szerencsétlen növényt agyonkaszabolják! Tudjuk, hogy a kiwi milyen növekedési eréllyel és vitalitással van megáldva, mégis úton-útfélen találkozom szinte bonsai méretűre visszavágott-agyonnyomorított példányokkal, és amikor felteszem a kérdést, hogy ha visszavágja minden évben a növényt, akkor miből vár gyümölcsöt, meg hol, általában csak néz a jónép, hogy háááááát ez jó kérdés! Én úgy gondolom, illetve azt tapasztalom, hogy az emberek a munkahelyükön, vagy a házasságukban elszenvedett sérelmeket, az ott felgyülemlett indulatokat, és az uralkodási ösztönüket gyakran a növényeiken és az állataikon élik ki, és akkor érzik magukénak a növényüket, ha bevatkozást végezhetnek el rajtuk, ha megmetszhetik, ha összekaszabolhatják őket! Az esetek nagy részében nem azért ültetnek az emberek fügét, mert szeretnének fügét enni, hanem az is egy státuszszimbólum, állítom, hogy ahogy a horvát tengerparta járás is egyfajta szokássá vált (ez mondjuk nem rossz szokás), és általában onnan hozzák a növényeket, így bizonyítva a világ felé, hogy ők biza megtehetik hogy a tenerpartra járnak! A füge az udvarban olyan, mintha egy Audi A8-as állna ott :)) Nagyon ritka az olyan, ahol fogyasztják és szeretik, sőt, volt olyan, aki azzal dicsekedett, hogy a családból senki sem szereti, ezért kiviszik a kertbe és alászántják, trágyaként....
Nino! Az általad pár hozzászólással lejjebb említett kanizsai zöld füge a kedves hölggyel, akinek ajánlottuk hogy főzzön belőle lekvárt az unokájának....nos, a jövő évi termés a kukában van, mivel az összes ág végét levagdosták...pár napja jártam arra, el is felejtettem mondani, akkor láttam az ágak végét...levagdosva...."megmetszve" ! Jövőre ezért nem fog teremni, azt hiszik elfagyott, és ha nem terem, akkor minek, úgyhogy ki fogják vágni....azt is!
"...Csak mellékesen vagyok hobbikertész, csupán azért, mert a kisérletezéshez kéznél van az a néhány növény is, ami a saját területemen elfér. Törekvéseim ennél jóval nagyobb távlatok felé próbálnak irányulni. Ez még akkor is így van, ha lehetőségeim korlátozott voltát látva, valaki sajnálkozva tekint rám. A magam 60(!)éves korával akár komikusnak is tűnhetek ilyen ambíciókkal. De ha mégis, a kőnél is keményebb fejekkel való ütközés, hazám több évtizedes leigázottságából származó szellemi megfojtottság ellenében csak egy parányi lépést is tudok tenni (tétetni) előbbre, már megérte..."
"A professzor tapasztalatból mondja, hogy vidékünkön, pontosabban az ő ültetvényén jobban érzik magukat az Itáliából származó növények, mint eredeti hazájukban..."
HAHÓ, SZAGEMBEREK, MAGYAR SZAGEMBEREK, ÉBRESZTŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ebben az esetben pedig szerencsésebb betenni ide a kész cikket, hátha valamelyik magyar szagember is rátalál, aki mondjuk nem járt a fűvészkertben, így nem tudhatta meg, hogy mi fán is terem az, amit ötven éve üzemi szinten termesztenünk kellene Magyarországon.
Kárpátalja Kakiszilva a paradicsomfáról
2007-10-28 11:00:00
A cím nem tréfálkozás. A kakiszilva különös zamatú gyümölcs. Latin neve diospyros kaki. Szülőhazája az egzotikus Kelet, de a mi piacainkon is kapható. Küllemével leginkább a paradicsomra emlékeztet. Nyilván nem véletlen, hogy a növényt, melynek termése a kakiszilva, paradicsomfának nevezte el a magyar botanika.
Azt pedig bizonyára kevesen tudják, hogy a datolyaszilvának is nevezett gyümölcsöt ma már vidékünkön is termesztik. Ráadásul sikerrel, az almánál is nagyobb hasznot hajt. Legalábbis így vélekedik Vaszil Zajac, a mezőgazdasági tudományok doktora, nemzeti egyetemünk tanszékvezető professzora. A munkácsi járási Fagyaloson (Medvegyivci) éppen most szüretelik.
A gazda végigkalauzol az egzotikus ültetvényen, ahol a kakiszilva többféle nemesített változata terem. A gyümölcs jelentős részét már leszedték. Vannak azonban még olyan fák, melyek ágain fürtökben lógnak a pirospozsgás vagy narancsszínű kerekded gyümölcsök. A citrom nagyságú termés mindegyikét óvatos mozdulattal érinti meg vendéglátóm. Laza mozdulattal szakítja le a fáról és helyezi a ládába. Mint mondja, az idei év időjárása nagyon kedvezett a kakiszilvának. Rekordtermést szüretelnek. Ráadásul a gyümölcs tökéletesen érett. Azonnal fogyasztható.
– A frissen leszedett datolyaszilva kissé fanyar ízű. Sokkal finomabb a pincében utóérlelt, megpuhult húsú – magyarázza a professzor.
A gazda többféle színű és ízű gyümölcsöt mutat. Kóstolni is lehet. Valóban: más-más az íze mindegyiknek. Lédúsak, de a legjobban az aszalt kakiszilva ízlik.
– Hosszas kísérletezés eredménye mindez – mutat körbe Vaszil Zajac. – Egy kaukázusi fajtával kezdtem, de annak olyan satnya volt a termése, hogy gyorsan egy virginiai fajtára váltottam. Ez viszont bevált. Nagyszerűen érzi magát a kárpátaljai éghajlat közepette. Vidékünk piacain, bevásárlóközpontjaiban elsősorban Olaszországból, Görögországból vagy Törökhonból származó kakiszilvát árusítanak. A legfinomabb azonban a Kínából érkező. A professzor tapasztalatból mondja, hogy vidékünkön, pontosabban az ő ültetvényén jobban érzik magukat az Itáliából származó növények, mint eredeti hazájukban. A Rosszijanka fajta pedig akár a 35 fokos fagynak is ellenáll. Ez utóbbi termése is lédús, zamatos, egy-egy példány húszdekásra is megnő.
– Bármilyen furán hangzik, ezek a fák szexuális életet is élnek – magyarázza Vaszil Zajac. – Vannak nő- és hímnemű egyedek. Az ültetvényemen 5–10 nőnemű növényre jut egy "férfi". Gyümölcsöt természetesen csak a nőneműek hoznak. A virágok májusban fogannak és októberre érik be a termés. Egy-egy fáról akár 30 kilónyit is lehet szüretelni. Nemzeti egyetemünk professzora saját bevallása szerint Budapesten, a Pál utcai fiúkból ismert füvészkertben találkozott először a datolyaszilvával. Az onnan szerzett fajtát később másokkal keresztezve kísérletezett ki új, idehaza jól bevált fajtákat. S mint mondja, az aránylag igénytelen növény gyümölcse az almánál is zamatosabb és termesztése is gazdaságosabb, mint a jonatáné.
Kérdéseid még egy részletére reagálva: Hogy léteznek-e olyan tanulmányok, amelyek azzal foglalkoznak, hogy milyen magasság és milyen mértékben ellensúlyozza a hó hidegfokozó hatását? Ha azok után, hogy hosszú ideje olvasod a szakmákat és a tudományok képviselőit egyfolytában szapuló írásaimat, még mindig maradt volna némi illúziód, akkor most azt is le kell, hogy romboljam. Tudod, hogy nagyon érdekel a klimatológia, tehát évtizedek alatt megpróbáltam minden információt, vagy tanulmányt felkutatni ebben a témában. Nem elhamarkodott ezután az az állításom, hogy csupa, földtől, gyakorlattól és hasznavehetőségtől elrugaszkodott fejtegetések vannak, amiket az öncélúság jellemez és sehol nem érhető tetten egy olyan törekvés, hogy amit tanulmányoznak, annak valami haszna is legyen. Nem véletlenül fordultam én a "saját magam által alapított inverziológiai tudomány" felé. Gondolj bele, hogy ennek segítségével a dombvidékeken kontinentális viszonyok mellett mediterrán oázisokat teremthetnénk. De kinek jut ez eszébe?!
Szia. Találtam két kis,( 10-15 centis) gesztenye csemetét. Ha kell , elküldöm. Írd meg a címed privátban. A GY D K F-et nem ismerem,fogalmam sincs, hogy milyen cég,hol lehet Ami növényem van ,Ninotól, Bene Lacitól, Keszthely 1-től származik.( Mármint az érdekesebbek.)
Persze az más kérdés, hogy esetleg az illető egy kicsit nagyvonalúan bánik a -25 fokokkal és esetleg az az adat nem saját, helyi hiteles mérés, hanem valamelyik közeli fagyzugállomás akkori mért adata. De alapvetően az elven és a lényegen az sem változtat. Elég a Muraszombat kontra Jeruzalem összevetés.
A hótakaró hatását semlegesítő magassággal kapcsolatban néhány olyan adatra szeretnélek emlékeztetni, amelyekre itt klímaelemzéseimben már hivatkoztam. Gondolom, emlékszel a szlovéniai Jeruzalem 340 m tszf, magasság -18,5 fokos abszolút minimumára, amit azon az 1985. jan. 13-ai éjszakán mértek, amikor Firenzében pl. -23,2 fokot, Emilia-Romagnában számos helyen -25 - -26-ot, stb. Ugyanekkor a Muraszombat környéki medencében nem voltak ritkák a -30-at közelítő minimumok, Jeruzalemtől néhány tíz kilométeres távolságban. Néhány napja egy, magát egy Zalaegerszeg környéki faluban mediterrán növénykülönlegességekkel foglalkozóként jellemző kertészkedő mindenkit meghökkentő képekkel jelent meg. Háznál magasabb 15-20 éves magnolia grandiflora, ciprusok, hatalmas termő pálmák, stb. Nagyon szűkszavúan annyit írt, hogy Zalaegerszeg környéke. Mi, az erre figyelők izgalommal várjuk, hogy kiderüljön, mindez milyen terepviszonyok közt, milyen magasságban, milyen fagylefolyáson van. Utolsó képei kommentárjaként megjegyezte, hogy valamelyik növényfaj nagyon hidegtűrő, mert 1985-ben -25 fokon sem fagyott el. Ha ott, ahol ezen növényfajok takarás és mindennemű fagyvédelem nélkül az elmúlt 20 évben olyanokká tudtak fejlődni, amilyenekről a képek tanúskodnak és ez egy 1985-ös -25 fokos fekvés, akkor képzeld el, mit lehetne produkálni az ehhez képest majdnem 7 fokkal enyhébb fagylefolyásokon. Szerinted hogyan lehetne ez másképp lehetséges, mint hogy ezek a magasságok már közömbösítik (részben, vagy egészben?) a hó kisugárzásnövelő, hidegfokozó hatását. Ezt, természetesen, csak ilyen áttételes módon lehet bizonyítani, de talán elég meggyőző módon.
A legutolsóra reagálnék gyorsan és nagyon komolyan. A kiviből át is vehetnénk egy mázsányit és fiatalos erőnlétetek segítségével teljesíthetnénk vele azt, amit Ragusa termést soha meg nem érhetett kivijével kapcsolatban feltételesen kilátásba helyeztem. Sőt a szemük közé kaphatnának belőle néhányat azok is, akik egy egész nemzet kárára, még mindig úgy ágálnak, aljas módon, hogy hátráltassák vele ennek a nagyon hálás gyümölcsfajnak a magyarországi elterjedését.
Egyelőre túl jók is vagyunk csapadékilag, januárban még egy ilyen esőhullám, februárban egy másik, aztán jöhet a március, de közben akár jópár derült éjszaka is, anélkül, hogy a frász kerülgetne bennünket. Kitartok az eredeti választásomnál. (A mediterrán területeken, ahol képes éveken át egy szem hó sem esni, nagyon jól megvannak nélküle. Én is így vagyok vele. Jó, hogy ezek csak preferenciák és nem mi szabályozzuk, mert egyetlen derült éjszaka miatt olyan konfliktusba kerülhetnénk miatta, mint a fügefabékénhagyók a fügefamiszlikbevágókkal.)
Én azt mondom, legalább még ennyit (persze derült éjszakák nélkül), hiszen egy esetleges tavaszi csapadékhiányt csak a téli, bőséges, és olvadáskor lassan a talajba szivárgó hólé tudja ellensúlyozni a márciusban meginduló növényeink számára. Ne becsüljük le a téli csapadék jelentőségét!
Azóta, gondolom, az unokák már a néni gyönyörű zöld fügéjét is kivágták annak rendje-módja szerint, amint az kilátásba helyezve volt. Adunk mi mindent, ami tőlünk telik, de észt sajnos nem tudunk. (Talán azért, mert abban mi is szűkölködünk, csak úgy gondoljuk, hogy nem ?)
Ebben az évben Kanizsát egyszer már végigbosszankodtuk. Most már eljutottunk odáig, hogy valaki a kutyáját nem ütheti agyon büntetlenül. Mikor jutunk el idáig a növényekre vonatkozóan is?
Tipikus eset. Aztán az én fügefáimat jönnek megcsodálni és amikor azt mondom nekik, hogy az a titkuk, hogy indokolatlanul nem vágtam miszlikbe őket, akkor hitetlenül néznek rám, vagy fölteszik a kérdést: "Hát nem is metszed?" Én pedig visszakérdezek: "Mi a fészkes fenének kéne?" A válasz néma csend...
Az egyik füge példány, amit az ősszel vagy nyár végén bemutattam, szép nagy 6 éves példány, amelyik gyümölcse fekete szinű, a szivar és a lila füge közti átmenet, a gazda büszkén mondogatta, hogy aszalják meg miegymás, meg hogy nő mint a fene, alig bírnak vele....nos, ma jártam arra..... A ház tetejéig felnyúló fából 3 db csonk maradt, ha nem tudom hogy ott van valami, észre sem veszem! Szétkaszabolták....
December 7-ig az itteni klíma kimerítette a citrusfélék termesztéséhez szükséges feltételeket.
