[!] Ami itt a valódi vizsgálnivaló (lenne), az az, hogy Nagy Attila Károly firkásznak vajon milyen érdeke fűződhet a magyar tudós Asboth Oszkár lejáratásához. (Lefizették? Egyéb ok?)
A közlekedési múzeumban őrzött Asboth-hagyatékból előkerült fotók bizonyítják: nem pont minden úgy volt, ahogy azt a világhírű magyar feltalálónak tartott Asboth Oszkár egy egész országgal elhitette. Tovább »
Alekszej VasziljevicsTyivanyenko professzor frissen megjelent Petőfi-könyvében közli:
az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának (www.minjust.ru <http://www.minjust.ruu> ) azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetésvégrehajtási intézeteinek történetét ismertetik, és ahol tételesen ez az állítás szerepel: 1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába, és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is.
История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем
(A Bajkálon túli terület büntetővégrehajtási rendszer története)
A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.
(1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák, és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története.
Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői, a magyar szabadságharcosok (Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t), és később Petrashevszky követői, forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői.)
Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását. Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is. Elsősorban parancsnok tudományos-helyettesének, Dr. Hermann Róbertnek a megszólalása, aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak, hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal.
„Akkor egy lélekkel, egy akarattal mind a kapitányok kivonultak Szittyaországból, benyomultak a besenyők, fehér kunok, majd a szuzdaliak, ruténok és a fekete kunok földjére. Továbbhaladva, eljutottak egészen a Tiszáig; körülnéztek ezen a tájon, s egy szívvel azt határozta az egész gyülekezet, hogy feleségeikkel, barmaikkal nem vonulnak tovább.„ „Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannoniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok, a rómaiak szokása szerint, egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott; ő pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza folyótól a Donig; magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája...” Majd később: „Az Úr megtestesülésétől számított hatszáz hetvenhetedik évben, száznégyesztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantin császár és Zakariás pápa idejében1 – mint az meg van írva a rómaiak krónikájában – a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból, ilyeténképpen.”
(kum-ak, mintegy csomag); fn. tt. kumak-ot, harm. szr. ~ja. Székely tájszólás szerint, egy jó darab, vagy karéj, pl. kenyér, melyet az egészből kikerekítenek. Máskép: kumasz.
MED (1)
elavult főnév, mely helyett ma ned és nedv divatozik, l. ezeket; de még él nemcsak a meder, medencze származékokban, hanem a Kis Med folyó, Medves hegy, Meder és Medesér helységek neveiben is.
Nagy Kornél: "Detre Csaba írásában Schütz Ödön munkásságára hivatkozik, illetve személyéhez köti az Iszfaháni-kódex megtalálását, amelyet elmondása szerint a neves magyar kutató az 1970-es évek második felében bocsátott a rendelkezésére. Először is ismereteim szerint Schütz Ödön soha nem folytatott Iszfahánban tudományos kutatásokat, sőt, soha nem is járt Iránban. Másodszor: bár kedves kollégámmal, Zsigmond Benedekkel együtt kezeltük Schütz Ödön professzor hagyatékát, abban egyetlenegyszer sem találkoztunk olyan dokumentummal, jegyzettel, gyűrött kézirattal vagy papírdarabkával, amely ezzel a forrással foglalkozott volna, vagy bármilyen módon alátámasztotta volna a kézirat létezését. Ugyanakkor Schütz Ödön tudományos munkásságának ismeretében elmondható, hogy ha a neves magyar tudós valóban rábukkant volna egy ilyen típusú dokumentumra, akkor magas szintű armenisztikai és turkológiai képzettségéből adódóan biztosan behatóan tanulmányozta volna azt. Továbbá, ha a kódex valóban komoly tudományos szenzációval kecsegtetett volna, nyilvánvaló, hogy felfedezését Schütz Ödön kellő alapossággal és körültekintéssel a tudományos közvélemény elé tárta volna. Hozzá kell tennünk: ha nem tartotta volna hitelesnek a dokumentumot, arra is nagy valószínűséggel felhívta volna a tudományos közvélemény figyelmét."
A magyar történelem legismertebb hősét egy 19. századi kisnemes alkotta meg, akinek a hamisított okleveleire ráharaptak a korabeli történészek. Tovább »
