Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Én is valahogy így csináltam... Rengeteg helyen voltam, nyílt napok, egyéb programok, de valami mindig volt, ami nem klappolt. Több helyen például nem lehetett megismerkedni a tanítónénivel (meg sem mondták, ki lesz az :-O). Nekem szempont volt a hely is, vagyis lehetőleg gyalog elérjük, hogy ne kelljen korán kelniük. Másik szempont volt még, hogy ne forgalmas, büdös helyen legyen, mert azért nem mindegy, mit szív be a gyerek napi x órában. Én néztem az osztálylétszámot is: lehetőleg 20 alatt legyen. Aztán leszűkült a kör három sulira. Az oviba eljött több környékbeli iskola bemutatkozni, és akkor megláttam a tanítónéninket... Most lehet, hogy kiröhögtök, de ahogy ránéztem, rögtön tudtam, hogy Ő AZ. Nem vettem zsákbamacskát, mert sok gyerekkori ismerősömnek jár-járt ide a gyereke (valamikor én is ebbe a suliba jártam 8 évig :-) és tudtam, hogy olyan, amilyennek lennie kell. El sem tudom mondani, milyen jól jártunk vele. Az első napon meglátta a gyerekekben, amit meg kellett látnia, és ami a legfontosabb, hogy nemcsak tanítja, de SZERETI is a gyerekeket és ezt minden percben érzik. Egy csepp szorongás sincs bennük, reggel futnak az iskolába, délben ugrabugrálva jönnek haza és hangosan énekelnek az utcán... Nincs gyereknyúzás, vérfagyasztó rendszabályok, olyan az egész, mint egy nagy család. Más osztályok tanítói is név szerint ismereik a gyerekeket, a folyósón megsimogatják a fejüket. Rengeteg a szakkör, nekem ez is fontos volt, mert szeretném, ha mindenfélét kipróbálnának, aztán kiderülne, mihez van hosszú távon kedv és tehetség.
Ami az alternatívokat illeti, ELVBEN nagyon tetszenek azol az elgondolások, amelyekre alapozzák a pedagógiájukat. Ez ugyebár főleg a hagyományos módszer gyengeségeinek kiküszöbölése, viszont úgy gondolom (és most már látom is), hogy egy jól működő hagyományos iskola maga is ki tudja kerülni a zsákutcákat, ha szándék és tudás megvan hozzá. A fő gondom az alternatívokkal (csak azokra értem, amelyeket ismerek és láttam, természetesen), hogy mivel nagyon kevés van belőlük, meglehetősen kontraszelektált a gyerekanyaguk. Tavaly jártunk pl. a NevTan-ba logopédiára és nagyon sok szülővel és gyerekkel megismerkedtem. A gyerekek között volt sok úgymond "problémás, nehezen kezelhető", ezekről egy idő után meg sem kérdeztem, hogy hová járnak, mert biztos volt, hogy ez egyik közeli alternatívba. De más különórán is, ha volt olyan gyerek, aki 8 évesen volt elsős, folyton örjöngött és nem lehetett tőle tanítani, majdnem biztos, hogy ide járt. Ekkor gondoltam végig, hogy persze, ezeknek a gyerekeknek nagyon jók ezek a toleráns iskolák, de szeretném-e, ha az enyémek 25-ből 15 ilyen gyerekkel járnának együtt... A válasz egyértelmű volt... Egy ismerősöm most menekítette el a gyerekét az egyik Waldorfból, azt mondja, el sem tudom képzelni, mi ment. Semmit sem tanultak, iszonyatos örjöngés volt, és a legvadabb gyerekek szülei egyből befurakodtak az iskolai szervekbe, így aztán nem lehetett velük semmit sem kezdeni. Most a gyerek mindenféle felzárkóztatóra jár, mert nem tud írni-olvasni és valahogy be kéne hozni az elmaradást, hogy normál suliba járhasson. Nem mondom, biztosan nem mindenhol van így, de mivel én pont ilyen esetekkel találkoztam, nem törtem magam ezekre a helyekre.
egy átlagos, jó képességű gyereknek "hagyományos " iskolatípust keresnék, ahol JÓ módszer szerint tanítják pl olvasni, ahol ( legalább ígéret gyanánt ) nem sietnek karácsonyra írni-olvasni, hanem ráér az év végére, ahol működik a szülő-tanító kapcsolattartás ( nem feltétlenül csak a fogadóórára vonatkoztatva ) , ahol jó az iskolai élet ( szerintem fontos egy alsós számára, hogy sokat legyenek együtt, tanórán kívűl ) , fontos legyen a tanítónak a gyerek....
és háát, igen, tanító keresés, de nem feltétlenül csak tanító, hanem iskola ( mert a tanító már évközben is elmehet szülni, vagy külföldre, vagy egy call centerbe )
Nagyon örülök a topicnak, bár még csak az első oldalnál tartok, de igyekszem visszaolvasni. Nekem 3 gyerkőcöm van, 6 éves a legnagyobb, most nagycsoportos, épp nagy dilemmában vagyok, milyen sulit szeretnék. Elmesélnétek, ti mi alapján választottatok?
noaaa! Mivel itt mindenről eshet szó, essen már az ikrekről is :-) Nem tudom, hogy egy hónap iskola után ez látszik-e már, de van-e rivalizálás a gyerekek között? (pl: Én szebben tudok írni...) Mennyire hagyják egymást tanulni? És otthon hogyan tudsz foglalkozni velük, már ha elsőben kell velük tanulni.
Semmi baj a hosszúsággal, köszönjük szépen a hsz-t! Biztosan lesz még olyan dolog, amiben (amelyben??? :-))) kérjük a segítségedet, ahogy nőnek a gyerekek, egyre inkább, attól tartok! :-)))
Mi is komolyan fontolgattuk ezt a sulit, de sajna pont az a tanítónő pár indított idén osztályt, akik a leghaloványabbak. Az ovis bemutatkozáson egyetlen szót sem szóltak a Montessori módszerről, csak valami olyasmit biztonygattak, hogy itt is lehet jó eredményt elérni, mert egy kisfiú is volt matekversenyen :-O. Kb. ennyi volt a lényege a szövegnek, ez tette be a kaput sokaknak :-)
Szerintem kereszteljük át a topicot "es-er-nyő"-nek :-D Egyébként nyelvész ül ott, nincs annyi pénzük, hogy külön közönségszolgálatos macát tartsanak. Amire céloztam: a szabály az szabály, vagyis a "hivatalos" az es-er-nyő, DE amint Derszu írta, elfogadható az e-ser-nyő is, vagyis nem olyan hiba, mint a hüje pl. Nyilván a nyelvészet nem minden ponton totál egzakt tudomány, ennyi az én fogalmaim szerint belefér és nem arra gondoltam rögvest, hogy a Nyelvtudományiban a takinéni ad felvilágosítást. Enyje, de rosszmájúak tudtok lenni :-D
:-) Derszu, most éppenséggel ne vitatkozzunk ezen, hogy mennyire kompetens az a személy, akire mi hivatkozunk, és mennyire az, aki ugyan nem takarítónő, de nem feltétlen van igaza, bármennyire is ott ül, ahol.
:-) csak nagyon halkan súgom meg, hogy akitől bokor is még egyszer, biztos, ami biztos alapon megkérdezte, az nem a Küözönségszolgálaton dolgozik, hanem hogy is mondjam - autentikusabb :-DDDDDDD
Ma beszéltem a Nyelvtudományi Intézet egyik munkatársával (közönségszolgálat) és az esernyővel kapcsolatban azt mondta, hogy a szótár tényleg es-er-nyőt ír és tényleg az összetett mivolta miatt, de az összetétel ebben az esetben oly mértékben "elhomályosult", hogy nem igazi hiba az e-ser-nyő szerinti szótagolás sem. :-)))
Ma beszéltem egy ismerősömmel, két iskolás gyereke jár a Batthyány utcai suliba, és nagyon elégedettek vele. Még a 17. kerületből kezdték el oda hordani a legnagyobbat, azóta közelebb költöztek.
Nem, nem értettem félre :-)) Azt hittem, ő értett félre, vagyis amit írtam, azt minden alternatív sulira értette. Tudok a Kincskeresőről is, tudom, hogy egyáltalán nem Montessori :-)
Az én férjemet pl. azzal tudták lekötni, hogy másodikban a hatodikos matekkönyvet nyomták a kezébe. A legnagyobb meg apja fia, éppenséggel elvan azzal, ami érdekli (mostanában a Less nemulass, Finduszt olvassa, másodszor - 128 oldal, nem túl sok képpel), de ami nem, az kínszenvedés. Többek közt azért küldték hallásvizsgálatra, mert olyan szinten nem reagál, ha szólnak neki. Erre most kiderült, hogy az átlagnál jobb, még zajban is 100%-os a beszédértése, gyors beszédet 70%-ban ért... Ha arra figyel. Más kérdés, hogy a vizsgálat végére átprogramozta a gépet és utána ki kellett kapcsolni, a személyzet nagy örömére. :-/ Én azt szeretném, ha megtanulna közösségben lenni és alkalmazkodni, nem magányos farkas válna belőle (és akkor ez a jobbik verzió, a logopédus szerint esélyes, hogy agyonfegyelmeznék és megutálná a tanulást :-(). Megértem, hogy egy huszonfős osztályban nem öröm az ilyen gyerek. De neki is járni kell valahova és joga van ahhoz, hogy a meglévő képességeit kibontakoztassa.
Voltam nyílt napon Montessoriban, igaz az "valódi" volt, kerttel, M játékokkal, minimális ( már-már mondhatni vicces ) osztálylétszámmal. Ahol megvalósult az egyéni bánásmód, a figyelem, a közös munka. Voltak szimpatikus részek, pl. a kötelező olvasmány, saját maguk döntötték el 3 könyvből választhattak ( Házteteji Kornél, Harisnyás Pipi és tsai...), és nem olvasó napló van, ahnem vitatkoznak, a könyvről, próbálják a másikat meggyőzni, hogy miért pont azt olvassák, jellem rajzokat hoznak össze...csupa olyan dolgot, amit én a hagyományos iskolába járó gyerekemnél nem tapasztaltam ( pedig jó tanító nénije volt , viszont a szokásos kötelezők pl.) . Ami nem tetszett, az 5 fős osztályon belül voltak igazi eltérések tudásban, egyénileg iS tudott a tanerő foglalkozni velük, viszont, aki előbbre tartott, az nem elmélyítette a megszerzett tudást még több feladattal, hanem haladt előre öles léptékben, így volt, aki második osztályban, áprilisban már a harmadikos könyvet kezdte...
Tetszett, alapvetően, ettől függetlenül. A M eszközök nem biztos, hogy mindig a legdrágábbak, emrt számtalan" másolat "készül pl. a klasszikus színes egyre nagyobb torony, amit egy pálcára kell fűzni is az. Vagy az ikeás golyó pálya is az.
Ja, én csak egy bizonyos Montessori iskoláról írtam, a többi alternatívat nem ismerem közelebbről, így nem is írnék róluk csak úgy vaktában. A kincskeresőről én is sok jót hallottam. Sajna nagyon messze van.