Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Sőt ilyen módszerekkel a hőtágulás (meg egyéb zavaró körülmények) ellenére még állandó értéken is lehet tartani sok kilométer távolságban lévő tükröket.
A hullám hatása az, hogy a rá merőleges egyik téridő-koordinátatengely mentén a távolságok megrövidülnek, a rá merőleges másik koordinátatengely mentén pedig meghosszabbodnak. A jelenleg legerősebbnek várt intenzitású hullámforrások hatása a Földön várhatóan legjobb esetben is csak kb. 1:1020 lesz. Ez a Föld méretét is csak egy atom méretének századával változtatja meg.
Mezőgazdasági műholdat bármilyen irányban fellőhetnek, de legkényelmesebb a bolygó forgási irányával azonos irányban indítani. Vagyis a forgó égitestek esetén a szökési sebesség irányfüggő, tehát a Schwarzschild sugár is irányfüggő. Forgó égitest esetén van egy minimuma és egy maximuma. Az csak népámítás, hogy két eseményhorizont van: egy külső és egy belső. A sebességvektor irányának függvényében mindig csak egy van.
Fekete lyukak bespirálozós összeolvadásánál a Penrose-effektussal (eléggé elvetemült formában) szabadul "ki" energia a fekete lyuk"ból". Az összeolvadás folyamán a heves tér(idő)torzulgatások miatt a lyukak negatív energiájú pályákkal is bekínálgatják a másik fél bezuhanó "részeit", így gravitációs hullám formájában szökni tud olyan energia, ami előtte feketelyukbaninak számított. Mikor még kicsit távolabb vannak egymástól, és az ergoszférájuk sem ér össze, akkor még csak mozgásmechanikai energia sugárzódik ki gravitációs hullámok formájában. Tehát amikor összeolvadáskor a jelben megnő a börszt, akkor vesztenek a lyukak belső energiát is, ami hiányozni fog a végső lyukból.
Adott két mozgó test. De nem az számít, hogy az adott pillanatban hol vannak egymáshoz képest, mert a hatás terjedési sebessége véges. Felrajzolod a két test világvonalát. Aztán berajzolod a fénykúpot is egy adott pillanatban. Ahol a fény metszi a trajektóriát, azzal a távolsággal kell számolni a hatást.
Abban a korban kilátástalan lett volna bármiféle csillagászati észleléssel vizsgálni a gravitációs hatás terjedési sebességét, így aztán Newton elméleti feltételezésekkel se próbálkozott erre vonatkozóan. Sőt még a gravitációs erő statikus mértékére vonatkozó (általa felállított) egyenletet is csak valami közelebbről magyarázatlan empirikus képletnek tekintette. Az ebben a formában közvetlen távolhatást feltételezett, amivel pedig kifejezetten elégedetlen volt, s ezt önkritikusan szóvá is tette.
Newton biztosan kijelentette, hogy a gravitációs hatás azonnali?
tisztelem annyira, hogy arra gondolok, beletörődött, hogy a kérdés megválaszolhatatlan, mert nem tudunk csak úgy a semmiből objektumokat elhelyezni a világegyetemben, és akkor a grav kötések már léteztek minden ismert test között.
kellet is pár év a LIGO-ig.
persze, ha leírta, az más, mintha csak következtetünk egyéb kijelentéseiből arra, hogy hitt is benne.
Hát csak a menüpontokat megnézve, egy ilyen szennyblogtól nem is nagyon lehet várni mást... bár sajnos még a teljesen mainstream hírportálok és médiumok is a klikkvadászat elvtelen hívei manapság.
Nekem sokkal jobban tetszenek a képen látható összefüggések jobb oldalai. Azok ugyanis általános tenzoralgebrás felírások. Persze én is szoktam használni a baloldali verziót, de sokkal ritkábban. A dolgokat megérteni nyilván sokkal jobb a jobboldali módon.
Úgyhogy továbbra is javaslom a Tenzoralgebrát, ha nem akarod, hogy kisüljön az agyad a geometriai szorzatoktól, Hodge-sz(t)aroktól, vektorértékű ékszorzatoktól, kvaternióktól, meg az efféle sok felesleges speciális esetű nyalánságoktól.
Ebben az algebrában (exterior algebra, or Grassmann algebra) az a nagyszerű, hogy egyetlen egyenletben akárhány rangú és dimenziós vektorokat, tenzorokat kezelhetsz egyszerűen.
Egyszerű szabályokkal olyan komplez egyenlet-rendszereket lehet számolni egyetlen egy sorban, amit hagyományosan csak több szeparált egyenlet-rendszerrel lehetne megoldani komplikáltan.
