Érdeklődni szeretnék, hogy anno a szülés, terhesség 3.0 fórumon volt egy szüléstörténetek blokk, amiben mindenki megírta, hogyan zajlott a nagy esemény. Anno én is "oldalra vetettem" a történetemet (twoinone néven), ám sehol sem találom. Megvan ez még valahol? Vagy tudtok segíteni, hogy találom meg?
Most ismét terhes vagyok, és szívesen átolvasnám újra... :-)
Hat az elso gyereknel en is igy gondoltam, hogy egyszercsak leesett a tantusz. Aztan amikor valoban megszuletett, akkor ket napig csak nezni birtam, hogy JAAAJ! MILESZMOST??? :DDD
nem mondom, hogy majd a kovetkezo, mert magam is abban remenykedem, hogy az embernek lehet ketszer egymas utan mazlija, es a masodik gyerekunk is olyan kisangyal vonasokkal bir majd, mint az elso (pl. este 7tol reggel 8ig alszik egy hang nelkul ;))
Igen, olyan. Az egesz terhesseg ilyen volt, semmi komplikacio, semmi kemenyedes, izomgorcs, vizesedes, tenyleg nagyon-nagyon szep volt a babavarasom, magam is alig hiszem. Meg voltam gyozodve rola, hogy a tankonyvi terhesseg utan nehez szules var ram, de nem lett igazam :)
mi a gond a 15 honappal? :))) (tobbszor irtam mar, hogy nekem konnyu, a ferjem is itthon van napkozben, es mindkettonknek rugalmas a munkaideje :))
egyebkent nagoyn fontos amit irtal, en gyerektol fuggetlenul is az udvariassag hive vagyok, vezetes kozben is, mivel a remeny hal meg utoljara, hatha ragad valami az emberekre...
hehe, eszembejutott megegy: kb 2 hete westend. jovok babakocsival a parkolobol az uzlethazba, a ferjem megy elol, nyitja az ajtot, pont jon kifele egy csaj, elengedi, az tartja az ajtot, majd mikor odaerek, elengedi :-o hat en kopni-nyelni nem tudtam (az a jo kis tuzzaro vasajto...) fura emberek vannak amugy, de tenyleg ertekelni kell a kedvesseget (nem csak terheseknek, meg kismamaknak, meg anyukaknak, hanem amugy is)
Allia, ime akkor kéthetes késéssel, de itt a szüléstörténetem:
Szeptember 11-én, csütörtökön sűrű napunk volt, reggel mentünk CTG-re, ahol még semmi nyoma nem volt annak, hogy szülnék, meg ugye én aztán megbeszéltem a lányommal, hogy addig marad, amig a dokibácsink külföldön. Ennek örömére megerősitettem a keddi CTG-t, és beirattam magam csütörtökre is. Ezután elmentünk még babaruhát túrni, meg a legjobb barátnőmhöz a hordozóért és egyéb cuccokért, amit kölcsönbe kaptunk, majd jöttünk haza. Délután aludtam egyet, ez az utolsó hetekben szokásommá vált. Este jött az allergiás roham, bőröm viszket, orrom dugult, tudtam, itt a nemalvás ideje. Hajnali négykor letettem a könyvem, hogy azért most már itt az ideje aludni. Éppen elnyomott volna az álom, amikor az első fájást éreztem. Nem hittem volna, hogy itt az idő, de 5 perc múlva jött a következő, és újra meg újra, hasonló időközönként. Zuhany, pihi, nem múlt, maradt, 6 után 10 perccel felhivtam a szülésznőt, aki mondta, menjünk be, megnéznek, és ne izguljak, első gyerek nem jön gyorsan :D Felébresztettem Tomit, aki nyugodtan vette tudomásul, lehet, ma találkozunk a lányunkkal. Valamikor 7 előtt indultunk el, és ¾ 8-körül értünk be a SOTE II-re. Azonnal a vizsgálóba, 2 ujjnyi tágulás, elsimult méhszáj. Szülésznőm rögtön szülőszobába vitt, nem is a vajudóba. Kaptam infuziót, hogy majd abba megy az antibio, amit a streptora kapok. Tomi is bejött, helyettes doki megvizsgált, és mondta, még másfél, két óra a babáig, addig megcsinál egy császárt. Szülésznő otthagyott azzal, ha jön a „kakilós” érzés, azonnal szóljunk, és berakott egy Sting CD-t, arra vajudjak :) 10 percen belül mondtam Tominak menjen Margitért, aki jött, megvizsgált, és telefonált a dokinak, aki szerencsére még éppen bemosakodott, hogy a császárnak várnia kell, jöjjön le. Ez volt 8:40-kor, doki jött 8:45-kor, négy tolófájással Zita meg is született 8:58-kor :) 3360 grammal, és 54 centivel. Mivel rövid volt a köldökzsinór, plusz a nyaka körül, ezért nem tudták a hasamra rakni, de Tomi megfoghatta, miután kibogozták. Lepény kb. 42 hetesnek látszott, igy nem csoda, hogy ezeket összevetve Zita korábban jött. A gátmetszés kb 4 centi, 4 öltés, és belül is varrni kellett, mert a baba „szántott” a vállával, a varrás tovább tartott, mint a szülés :)Szerencsére nagyon jó volt a szoba, ahova kerültem, sokat segitettünk egymásnak, és támogattuk a másikat, amikor éppen nem érezte túl jól magát. Az osztályos nővérek majdnem mind kedvesek voltak, a csecsemősük változó, de igazából a 3 nap kibirható volt. Zita nem kapta el a streptot, és be sem sárgult, igy hétfőn már haza is jöhettünk. Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, mert a sebem nem fáj, simán ültem már másnap, és mire felfoghattam volna mi is történik, a baba már meg is született, villámgyorsan, első gyerekre nem jellemző gyors tágulással. Doki is, szülésznő is mondta, második babánál első fájásra indulni kell, persze lehet, hogy a másodikkal egy teljes napot vajudok majd, de ez a jövő zenéje :)
lehet, hogy o az :) nekem alapvetoen szimpatikus volt tavaly a SOTE II-n, ugyhogy orultem, amikor belebotlottam itt a Margitban.
az egyik top10 bunkosagi elmenyem epp tegnapi. A 14 honapossal, meg "biztos nem ikrek?" mindenoras hassal vergodok az Auchanban a kocsival a penztar fele, amikor is a celkent kituzott kellemesen rovid sorba szabalyosan bevetodik elem egy 50 koruli ficko. mar annyira faradt vagyok igy a finisben, hogy balhezni sincs kedvem ;) ugyhogy kerestem egy masik sort. (igaz, a multkor az ikeaban elkuldtem egy not a busba, miutan szandekosan ralepett a sarkamra es meglokott :-o mert hogy o siet, en meg minek allok az utba (normal tempoban haladtam menetirany szerint a "tanosvenyen"))
persze az emberek maskor is parasztok, csak gyerekkel vagy nagy hassal az embernek rosszabbul esik az erzeketlen bunkosag.
(ja, en is csak azert utaztam BKV-val, hogy legalabb egyszer uljek Combinon, pont akkor allitottak uzembe, amikor videkre koltoztem :))
mindegy, túl vagyok rajta, 3 nap után úgy pattantam haza a kórházból, mint akit kilőttek, a 3 nap alatt pedig igazi antiszociális elemként a magánszobában tartózkodtam a babámmal, semmi és senki másról tudomást sem véve.
na ilyesmi az en jovokepem is :D
amugy en remekul mulattam a fiatal dokisag megnyilvanulasan. 36. heten ugye strepto szures. (en mar reg nem problemazok azon, hogy hogy nezek ki es ki milyen testreszemet latja, szoval) szepen lebalnazom a ruhamat, slattyogok a szek fele, kozben kerdezek, stb. feltornazom magam, jokepessegu orvosom pedig a szokasos lendulettel lespriccel a fertotlenitovel (en itt mar vigyorogtam :)) megvizsgal, minden OK, mehszaj zart, es akkor... itt megakadt egy percre... le kene venni a strepto-t... hat azt majd akkor a jovo heten...
amugy ezek engem nem hatnak meg. harom dolgot kertem tole: 1. ne vagjon bele a gyerekbe 2. rendesen takaritson ki 3. szepen varrjon ossze :)
MAS: ma hoztak a szallitok a lapraszerelt gyerekbutort. az ajtonktol a telek kapujaig kb 100 meter. aszondja a markoslegeny (50 eves, 170 cm, 60 kg) mutassa az utat! mondom: nem olyan bonyolult, egyenesen, es a vegen jobbra. ket fazon elhuz a dobozokkal, en meg szepen lassan gurulok utanuk. a ferjem bent volt, es hallotta, hogy aszondja a baromarcu a masiknak: nem igaz, hogy nem tudott elorejonni, amikor direkt mondtam! persze, legkozelebb majd szaladok - anyad!
ugylatszik szofosasom van :)
MEGINT MAS: A multkor a CundA-ban vettem 2 bugyicsomagot, meg a gyereknek egy nadragot. allok a sorban (3.-kent) elottem ket no meg egy ficko. kimondottan szarul voltam, szedelegtem, melegem volt, nem kaptam levegot, stb. nocik nezelodtek hatra, es olyasmikrol kezdte beszelgetni, hogy az egyiknek a huga pont terhes, stb. meg veletlen sem engedtek elore. neha azert jol esne (eddig 3x fordult elo a ket terhessegem alatt ilyen jelenseg, az egyik az egyetlen Combinos utazasom alkalmaval, amikor egy megallot mentem :))
az enyem nem kerdezte, hogy hany kilo vagyok eddig egyszer sem. most szerdan emlitette meg az egyik vedono, hogy sokat hiztam, en meg mondtam, hogy igen, mert ami igaz az igaz:) aztan lezartuk a temat.
