Nem fogja odagondolni, hanem azt fogja tartani továbbra is, hogy a teknőalátétes magyarázat pusztán kimosdatási kísérlet az agitátorság alól. Fölöslegesen, mert JA az volt ekkoriban, de aztán kigyógyult ebből, és belegyógyult másba, és ez sokakat csalódással töltött el. (Pont úgy, mint Dylan radikális híveit, akik a Desire megjelenésekor vették csak észre, hogy a dalköltőt már nem lehet direkt politikai céljaikra felhasználni, elmúlt a The times they are a'changin' ideje - egyébként nagyon hasonló a két figura).
De ekkor még ezt gondolta róla és ezt is követelte tőle saját osztályának értelmisége, vagyis ők is annak látták, sőt, annak használták. A vitatott sor hatását ezért abban a korban kell elsősorban megvizsgálni, és nem utólag kreálni magyarázatokat. Neki semmi szüksége nem volt arra, hogy ravasz képekbe rejtse tőkeellenességét, erre senki nem kényszerítette, lehetett a tőkét szabadon szidni, meg is tette nem egyszer, és a Népszavát olvasó melősok vagy a nekik abból felolvasó szakszervezetisek ezt értették. A teknőalátétet a kor Barna Józsefjei kinevették volna.
"József Attila költészetében a szocializmusnak nemcsak harcos átérzése, hanem elmélete is, egészen a szabatos terminológiáig, megjelenik. És mennyire költőien! Ki hitte volna, hogy az egyes gunyolódók „maró” próféciája a „rimekbe szedett Kapitalról” ilyen testet öltsön?"
vagy:
"Sokan az esztéta ideológusok közül általában a legkiválóbb költőnek tartják József Attilát. Mi hisszük és elvárjuk tőle, hogy a proletárság legkiválóbb költője legyen!"
(Korunk, 1932)
Az viszont tényleg új nekem, hogy kritikát, recenziót csak az írhat hitelesen, aki legalább olyan jó költő (író, szobrász, zenész, filmes), mint a megbírált. Bergmanról tehát csak Fellini írhat, József Attiláról legalább Babits. Érdekes ez.
Fenyő volt annyira jó és képzett költő, hogy méltó kritikát írjon: az idézett írásban több oldalról is méltatja a költő tehetségégét, de rámutat gyengeségeire is. Ezt azzal elintézni, hogy Nyilván csak irígy disznó, mert nem tudott olyan jó képeket vetíteni, mint hogy "Elhullunk, mint az ő haja" - szóval ez silány megjegyzés volt Fenyővel szemben. Hiszen az, hogy:
Poros tekergő, senki vagyok én, puha szemlélődés ül rajtam
- van annyira jó kép, hogy akár JA is írhatta volna egy gyöngébb napján, amikor puha szemlélődés lett úrrá rajta a Baumgarten pénzből fölöslegesen vásárolt acélkemény bokszer fölött.
A "Korunk" fikázta is őt, amiért tehetségét nem a proletkultnak áldozza ez az amúgy tehetséges kis Fenyő, ez az amúgy reményteljes kis zsidó, miként beletörlik a lábukat a szerencsétlen öngyilkosjelölt Tersánszkyba, a lepukkant osztályárulóba, aki azért kapja már a harmadik Júdás-Baumgartent, mert rendre kicsúfolja a szegényeket, és a Weisz Manfrédok a Babitsokon keresztül így üttetik saját osztályos társukkal a proletariátust.
Nyilván mondjuk Dsida Jenőnek kellett volna JA-ról kritikát írnia, aki Babits fölé helyezte hősünket. No, nem annyira bátran, hogy nyilvánosan tegye, hanem egy magánlevélben:
"Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa (vagyis Babits) egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint cselédke."
álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki - -
Ha valaki tud a világirodalomból idézni olyan alkotást, amely ennél egyszerűbben, ugyanakkor érzékletesebben, megejtőbben és teljesebben fejezi ki az ember, nem kevésbé a nő fatális megaláztatottsági helyzetét (vö. az asszony a világ négere), annak nyalok. Már abban az esetben persze, ha Babarczy Eszter neméhez tartozik az illető. Ha pedig férfiember talál ennél jobb képet, akkor az általa szabadon kijelölt nőszemélynek nyalok értelemszerűen. Hangsúlyozom: lehet bárki a megjelölt hölgy (hívhatják Tündének is, hívhatják Krisztinának is!), gyakorlatilag semmit nem kockáztattam a fenti ajánlattal.
"Mert nem tudott olyan jó verseket írni, mint JA."
Plusz a pinairigység. Sőt főként az. Tegyük hozzá (hogy kerek legyen a tárgyi ítélet), Hidas Antal is gyönge (mi több, fasiszta) költőnek tartotta József Attilát.
"Nem olvassa másként, Doppelstangel barátunk nincs meggyőzve." Akkor is másként olvassa, mert ezek után mindig oda fogja gondolni a tőkéhez a mosót is. Amit eddig sosem tett.
Fenyő csacskaságokat írt. Mert nem tudott olyan jó verseket írni, mint JA.
Csinos kirakatok lehetnek Körmenden, majd egyszer elmegyek megnézni.
Szerintem a kritikusnak igaza volt: JA propagandát csinált a verselésből, persze nagyon magas szinten, vonakodva fogadom el, hogy nyelvi trükkel, bár ez a teknő nálam nagyon billeg a tőkén, később aztán, amikor abbahagyta a szocializmuskodást, akkor ennek szerencsére vége szakadt.
Nem olvassa másként, Doppelstangel barátunk nincs meggyőzve. A már említett Fenyő László sem dőlt be a ravasz cselnek, AMI NINCS:
Mondanunk sem kell, hogy proletárköltészetet adni nem több és nem kevesebb, mint egyszerűen költészetet adni. Példa rá Petőfi és Ady, akik bár nem voltak ortodox marxisták, írtak néhány olyan verset, amelyet a proletariátus ma is a magáénak vallhat - de a költészet is.
Tettek-e ezek a nagy költők engedményeket költészetük rovására? Tudjuk, hogy: nem. József Attila ha úgy érzi, hogy eszmei mondanivalójának javát szolgálja: megalkuszik a költészet rovására. Vajjon menthető-e ez a megalkuvás? És csakugyan az Eszme javára szól-e? Hiszen az Eszme maga nem alkuszik s aligha kívánja meg, hogy a költő megalkudjék - ha mindjárt az ő javára is.
Pedig ez a megalkuvás lépten-nyomon szembetünik József Attila új kötetének lapjain.
Áradat című versében például egy teljesen fölösleges, papírosból ragasztott utolsó szakasz csak arra jó, hogy a proletárokat idézhesse.
Még jellemzőbb példa a «Dörmögő», amely mint mindközönséges «polgári» vers jelent meg évekkel ezelőtt egy polgári lapban. Hogy csinál belőle az élelmes fiatalember proletárköltészetet? Roppant egyszerüen. Kicserél néhány jelzőt. Így lesz a «bokor hajadon»-ból «gazdag hajadon», a «haragvó ludak»-ból «proletár ludak» (lásd: osztályellentét) és mivel szocialista költő semminő vonatkozásban le nem írhatja Isten nevét: «erős az Isten, mint a csikarás» a rutin zsurnaliszta gyorsaságával változik át «erős a sorsunk stb.»-vé.
Egy másik versében korán elhalt anyja sorsát idézi példamutatóul:
...Látom, megáll a vasalóval - törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett - gondoljátok meg, proletárok - -
Itt elfogadom: gondoljátok meg proletárok - helyzeti ereje és igazsága van - bár a marxista értelemben pontos: tőke helyett kevésbé fogalmi szó közvetlenebbül hatott volna.
De akkor mit keres ott a gondoljátok meg, proletárok! -??? Ezentúl ne tőkére tegyétek a teknőt, hanem téglákra? Esetleg két hokkedlire, és akkor nem lesz a törékeny termet megtörve?
Bár amit te itt be akarsz adni, azt jelenti, hogy bármire is tették volna azt a teknőt, az a termet meg lett volna törve...
Megint csak arra jutunk, hogy milyen jó, hogy a proletárok nem gondolták meg ezt.
De megajándékozlak téged a valódi megfejtéssel: JA tényleg tőkésnek gondolta a mama munkaadóit. Mert ilyen kis szűk volt akkor még neki a világnézetje, aztán még az is szűkült egy keveset a továbbiakban. Azok fazéknyit esznek - tehát tőkések. Vágóék - tőkések (osztályaelragadta). Itt tartott ő 1931-ben. Akinek van egy kuglernél több pénze, az tőkés, oszt jónapot.
Azt írta Fenyő László (Babits barátja, akit munkaszolgálatban agyonlőttek) a Nyugatban, a vitatott kötet kapcsán:
Az ízléssel általában baj van József Attilánál. Szemmelláthatólag súlyt helyez bizonyos nyerseségre, szókimondó durvaságra, amely mintegy költői pózává merevült. Mint az idült alkoholista: józan perceiben is gépiesen elhadarja ugyanazokat a káromkodásokat, amelyeket mámoros-állapota még némiképen indokol. De hol van ebben az egész kötetben egyetlen mámoros-állapot? Azt képzeli József Attila, hogy előre megfontolt nyerseséggel pótolni lehet az erőt? És ha jelzők csereberéjével és a megrendezettség egyéb külsőséges eszközeivel közös szemléleti-nevezőre hozza verseit, ez már kárpótol a bensőségességért - ami nincs?
"Így használta ki ügyesen a csavaros eszű költőnk, aki természetesen egy zseni volt, kétsége ne is legyen erről senkinek, a többértelmű jelentését a tőkének." Köszönöm, hogy kibontottad. Bízom benne, hogy Doppelstangel barátunk is másképp olvassa ezek után azt, hogy "Törékeny termetét a tőke megtörte,...
Pedig még maga JA is segít: "A mosástól kicsit meggörnyedt,"
Oké, akkor meg vagyok nyugodva vacsorailag, ez a téma elnyerte méltó büntetését.
Hasonló veréses esetem nekem is volt, más kimenetellel: egy ismeretlen lányt védtem (volna) meg egy erőszakoskodó baromtól, de ők hárman voltak.
Megtenném megint, de hálistennek nem kerültem még egyszer ilyen választás elé. De azóta a Death Wish a kedvenc filmjeim egyike lett, bármilyen primitív is.
Látom ez az általában közismert szó kicsit megzavart benneteket. Feltételezem, arról nem kell beszélnem, hogy a tőke olyan felhalmozott érték, amely tulajdonosa számára bérmunkások kizsákmányolása útján értéktöbbletet hoz létre. Ezt Marxtól jól tudjuk. Szóval már megint arról a randa pénzről van szó.
Ámdeviszont! A tőkének több jelentése is van. Egyik ilyen töke alakját úgy magyaráznám el, hogy például: egy vastagabb fa törzséből lefűrészelt henger alakú tömör darab, melyeken különféle munkákat lehet elvégezni. A kovács tőkére helyezi az üllőt, és azon alakítja az izzó vasat. A rézműves ugyan ily tőkét használ, csak abban bevéset fészkek vannak, melyekbe a munkához alkalmazkodóan különféle fazonra munkált üllőket, ülékeket illeszt, melyen aztán a rézlemezekből csudálatos tálakat és más egyebeket kalapál. Tőkén aprítják, hasogatják a fát hűvös halomba.
Na most József Attila idejében még nem volt mosógép. Teknőben mostak. Sokféle teknőt ismerünk. Ha visszafelé megyünk az időben, akkor közvetlen a mosógép előtt, bádoglemezből készült teknőket, korábban deszkából, asztalosmesterek által gyártott teknőket használtak a mosónék. Az igazán klasszikus teknők egydarab fatörzsből készültek, ezeket vándor mesteremberek készítették, teknővájó romáknak nevezték őket.
Tehát, ha már megvolt a teknő, és hogy ne keljen a földig hajolnia a mosást végző szakipari munkásnőnek, feltették egy arra a célra megmunkált tőkére. Ennek neve lássatok csudát mosótőke volt.
Így használta ki ügyesen a csavaros eszű költőnk, aki természetesen egy zseni volt, kétsége ne is legyen erről senkinek, a többértelmű jelentését a tőkének.
A költő legyen pontos: hazahozta vacsoránkat.Így viszont sajnos kételyeim fennmaradtak, de persze ez az én bajom.
A munkásasszonyos részed ott hibázik, hogy akkor tehát az egész magyar női proletariátus korán halt, inkluzíve a mosónők is, de a sokkal nehezebb munkát végzők még inkább. Bár nem tisztáztuk, hogy a "korán" kifejezés konkrétan mit jelent, de megállapíthatjuk, hogy mosónőnek lenni nem volt nagyobb vagy kiemelésre érdemes sorscsapás, mint bányászlovakat vezetgetni a tárnákban.
A férfiról szóló részben nincs semmi ellentmondás: utóbbi kategória ugyanis nem férfi, hanem csak hímnemű. A férfi fejében a nő szexuális alávetése, megalázása, kihasználása meg sem fordul, nem is érti, mi az, nincs olyan reflexe, amely őt erre mozdítaná.
Nem hülyeség a tőketörte termetes rész sem: a Mama mosónő volt, de ha ebben tört meg, akkor arról nem a Tőke tehet, nem tőkés üzemben dolgozott, ellentétben például a cserzőműhelyekben robotolókkal, akik hullottak, mint a legyek.
Ha viszont arra akarsz kilyukadni, hogy őt a a tátott sárgaszájú Tőke kényszerítette mosónősködésre, akkor megadom magam. Bár megkérdezném, hogy mi a francot kellett vagy lehetett volna mást csinálnia? A klasszikus cselédkedésre alkalmatlan volt, ahhoz a családnál kellett lakni és borzalmasan magas volt a fluktuáció - egy cseléd átlagban 3 hónapot töltött egy családnál. A Mamát fel se vették volna. Gyémántot csiszolt volna talán? Nem lehetett volna bába, lelenctartó asszony sem, vagy szakácsnő.
Az adott korban (amikor JA-t a Mama megfosztotta a padláslátogatás élményétől) Magyarországon házon/családon kívüli munkát szinte kizárólag a hajadon/elvált/özvegy nők vállaltak - JA anyjának törékeny termetét tehát nem a tőke törte meg, hanem az a puszta tény, hogy nem volt, aki eltartsa. De ha még lett is volna, akkor sem kereshette volna meg férje jövedelmének egyharmadát sem - ez alól a mezőgazdasági idénymunka volt kivétel, ahol a nők jövedelme elérte a férfiakénak a 70%-át.
Albert Györgyi mondta egyszer társaságban, hogy szeretne mosónő lenni, mert azok korán halnak. (40 évesen tervezte meghalni, kicsit túlteljesítette szegénykém...)
-------------
Szimulált világ? Igen, lehet. Nehéz a mai társadalmi klisékkel dolgozni, de a minták jó része valóban megmaradt, viszont másik része eltűnt és új jött helyette. Eltűnt például a dzsentri, nem baj. De eltűnt a Vágó József-féle nagyon magas nívójú polgári értelmiség, amelynek volt akkora befolyása és tekintélye, hogy legalább néhány jó dolgot generálni tudott (mert a tahó pártpolitikusok a tisztelettől lihegve néztek rájuk, nagyon helyesen, a Nyugat pedig megkövetelte, hogy hallgassák meg őket, például a népszövetségi kölcsön ügyében), és meg tudtak gátolni vagy le tudtak lassítani néhány rossz dolgot. Ma ez a típus/csoport teljeséggel kiveszett, maradványai hetilapokban gyötrődnek visszhangtalan cikkekkel. Miként a mecénás is eltűnt, aki minimum annyit tudott, hogy egy József Attila-nívójú tehetségnek a kávéját ki kell fizetni, és nem szabad hagyni éhen dögleni, mert akkor kevesebb lesz a jó vers, ezáltal kevesebb lesz a magyarság.
Az aljanéppel nincs semmi probléma, bár én nem így nevezném, hanem a középszer alatti résznek, amely kizárólag a hamis tekintélyből és/vagy az erőszakból ért. Ész, törvény, morál, művészet nem érdekli. Ebből áll össze az a statisztikai átlag, amely el szokta dönteni egy ország menetét, és éppen arra jó a demokrácia, hogy döntése csak 4 évre legyen érvényes, és lehessen korrigálni. (Ezért kár, hogy gyurcsány duplázni tudott, most kellene jönnie!) Nem a Vágó Józsefek fognak dönteni, vagy a mai korban élő pandantja, Róna Péter, ők inkább a két választás között tudnak korrigálni. Vágó többet tudott, mint Róna, éppen a tekintélyelvű rendszer miatt, mert annak bizony vannak előnyei, ha a tekintélyes személy értékes, nem pedig egy fasz vagy csak egy bálvány.
Az aljanép fölött elhelyezkedő legnagyobb sokaság a középszer, akiket Mozart a legfontosabbnak nevezett: Hiába írom meg a legnagyszerűbb zenét, ha nincs egy közepes hegedűs, aki eljátssza. A középszer "csinálja meg" az országot, nem Hankiss Elemér.
A kor azért is nehezen rekonstruálható, mert Trianon után vagyunk. Érzelmi, politikai, erkölcsi, gazdasági sokk. Jól mondja Kosztolányi, hogy a JA-féle fiatalemberek erről nem tehetnek, viszont ők az elszenvedői. Érdekes lett volna megnézni, hogy JA hova, meddig jutott volna el a Monarchia viszonyai között, mondjuk Ady versenytársaként, és élvezve az erdélyi kulturális/szellemi közeg inspiráló/kihívó erejét is, a pesttel/Béccsel szemben képzett alternatívát, amitől őt szintén megfosztották, miközben versenytársainak legtöbbje még meríthetett belőle.
JA úgy született (gondolkodóként), mint ha valaki egy égő kórházban vagy süllyedő hajón jön a világra. Születési sokkban szenvedett. Ez nyilván fölerősítette az amúgy is primitív és kitanulatlan szocializmusképét: osztálya elragadta tőlem - pedig egy nagy faszt ragadta el, éppen ellenkezőleg, az az osztály éppenséggel be akarta őt emelni, de a lebutított szemlélet visszatartotta, hogy ezt elfogadja.
Még egy szót a korról, és talán ez a legjellemzőbb: olvastam egy katonatiszt emlékezéseit a Horthy-kor első hónapjairól, és abban szerepel egy gőgös főhadnagy, aki elégedetlen a lovásszal, és felkiált: Hol vannak a régi jó magyar lovászok? - Mire a lovász így felel: Ahol a régi jó magyar urak.
Elemzésed 1-2 gyenge pontjára - engedelmeddel (de anélkül is) - hívom fel a figyelmed:
"és hogy is volt az a kislábasban vacsorája? - lehet, hogy nem is adott belőle a gyereknek?" Az inkriminált sorok: "Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját," Ebben a (fél)mondatban egyáltalán nem az van, hogy nem is adott belőle, hanem az, hogy hazahozta a "kegyelmeséktől" kapott vacsoráját, éppen azért, hogy adjon belőle a gyereknek. Ez annál is inkább így lehetett, mert utána ezek a sorok következnek: "lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek -"
"Gimnázium óta töröm a fejem - és talán majd valamelyik itteni bölcs felvilágosít - hogy a mosónők miért halnak korán? Igaz-e ez egyáltalán, úgy a mosónői társadalom egészére vetítve? Nincsenek-e például korosabb, idősebb mosónők? Mindegyiknek fáj a feje a vasalától és ezért egyikük sem éri a nyugdíjat? Valóban korábban halnak, mint a korszak vasmunkásnői, 12 órákat görnyedő szövőnői, látástól-vakulásig robotoló parasztasszonyai? Érdekes..."
Na, hogy ne törd tovább a fejed, mert neked nem a vasalástól, hanem a fejtöréstől fog a végén fájni és azért, hogy ne halj meg tudatlanul: "Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak," Ebben a két sorban pedig semmi nincsen arra vonatkozóan, hogy csak a mosónők halnak korán, a szövőnők vagy a vasmunkásnők pedig matuzsálemi kort érnek meg. A mosónők - tekintettel arra, hogy nem tartoztak a társadalom felső rétegeibe, nyilván nem éltek egészséges életet, általában nem táplálkoztak egészségesen, nem volt módjuk "wellness hétvégéken" részt venni Abbáziában, ezért nyilván azokhoz képest korán haltak, akik viszont ezeket megtehették.
"Szerintem férfit nem sújthat a nemi nyomor. Csak azt sújthatja, aki a szexusban kompenzál, törleszt, de nem azon, akit illet." Most akkor sújthat, vagy nem. Legalább magadnak ne mondj ellent két egymást követő mondaton belül!
"És mit az, hogy törékeny termetét a tőke törte meg? Azért, mert gazdagokra mosott? Nem éppen az volt jó neki, mert esetleg bért kaphatott, mint ha a szomszédokra mosott volna, a semmiért? És ha prolikra most, abba nem ment volna tönkre ugyanúgy, de akkor még kis lábaska sem lett volna, mert a munkáltató sem evett volna teli fazékkal?" Ezt a bekezdést már nem is érdemes elemezgetni, úgy hülyeség, ahogy van.
Ez teljesen így van, kuplerájba kellett menni, a szutykos Magyar utcába, de az drága volt és szifiliszt lehetet kapni. Úrinőt szerezni viszont nagyon nehéz volt, ezért kellett volna JA-nak összetenni a két kezét és hálát adni, hogy a szó szoros értelmében az ölébe pottyant egy okos és jómódú és művelt nő: miért nem volt ez neki elég jó?
Nem az volt tehát a baj, hogy nem volt alkalma kúrni. Vágó többször leírja, hogy az úr szexuális kultúrája a nullával volt egyenlő, durva és erőszakos volt, zsarolt, fenyegetett, sőt csalt (egy ízben, amikor biztosan tudta, hogy a Kecskeméti ikrek nincsenek otthon, felcipelte Vágót a lakásukra, ráijesztett a bejárónőre, és ott, Kecskemétiék tudta és engedélye nélkül nekiesett, majd a végén még el is dicsekedett nekik, nyilván hogy egyfelől a maga férfiői nagyságát demonstrálja, másrészt a nőt társadalmilagleértékelje a barátai szemében, mindenre kapható szotykának állítsa be, de azok persze elkönyvelték a JA-i borzalmak közé (Kibírhatatlan alak)
Említettem a kórházi jelenetet, a bokszeres epizódot és akad még egy csomó hasonló: ezeket, ha filmre vinnéd, valóban kemény pszichodráma kerekedne belőle.
Vágót lealázta, mert érzékeltetni akarta a mélyről jött uralmát a társadalmilag fölötte állóval szemben, és nehogy azt higgye má', hogy ha Heidelbergben tanult, akkor má' valakinek képzelheti magát.
Én nem a szipirtyó mamával (nem JA utálta az anyját, hanem fordítva: nem is nézett énrám - tele volt a puttonya a kölykével, és hogy is volt az a kislábasban vacsorája? - lehet, hogy nem is adott belőle a gyereknek?) - meg a rémes nővérekkel magyaráznám mindezt, hanem azzal a kisebbrendűségi tudattal, amilyet ma is bőven látunk a sok agresszív tahóban, akik hátrányaikat kompenzálják, és ehhez a legkönnyebb prédát választják: a nőt, aki szeretné őket, aki szeretné, ha szeretnék, aki feláldozza magát önzetlenül, és akit minden következmény nélkül meg lehet alázni, testileg és lelkileg, de ha lehet, legjobb a kettőt egyszerre.
Szerintem férfit nem sújthat a nemi nyomor. Csak azt sújthatja, aki a szexusban kompenzál, törleszt, de nem azon, akit illet.
Fura, de nem kivételes ellentmondás ez: akit szeretnie kellene, azt alázza, aki nem szerette őt, azt felmagasztosítja. Gimnázium óta töröm a fejem - és talán majd valamelyik itteni bölcs felvilágosít - hogy a mosónők miért halnak korán? Igaz-e ez egyáltalán, úgy a mosónői társadalom egészére vetítve? Nincsenek-e például korosabb, idősebb mosónők? Mindegyiknek fáj a feje a vasalától és ezért egyikük sem éri a nyugdíjat? Valóban korábban halnak, mint a korszak vasmunkásnői, 12 órákat görnyedő szövőnői, látástól-vakulásig robotoló parasztasszonyai? Érdekes...
És mit az, hogy törékeny termetét a tőke törte meg? Azért, mert gazdagokra mosott? Nem éppen az volt jó neki, mert esetleg bért kaphatott, mint ha a szomszédokra mosott volna, a semmiért? És ha prolikra most, abba nem ment volna tönkre ugyanúgy, de akkor még kis lábaska sem lett volna, mert a munkáltató sem evett volna teli fazékkal?
Szóval, még az az isteni szerencse, hogy mindezt nem gondolták meg a proletárok, mert ha megteszik, esetleg többen azt mondták volna, amit a Bánegresi Művégtaggyár igazgatója, Barna József: Ha csak azt írnák le, mikor a Műszéngyárban dolgoztam és elfogytak a zsákok. Mi volt ott?!
A saját szavaival magyarázta el a helyzetet: a fogkrém meg ezek a cuccok arra kellenek, hogy az ápolónők nézzék valaminek az oda vetődött roncsot, és akkor talán gyaknak is vele szívesen.
Az alapvicc szerint az apa és a gyerek fekszenek az ágyban, szépen, egymás mellett, nézik a tévét, egyszer csak megkérdi a fater:
– Micsinálsz, kisfiam?
– Reiszolok.
– És? Milyen?
– Hát, nem nagyon érzek semmit.
– Akkor talán próbáld a saját farkaddal!
Az igazi reiszolás nem úgy megy ám, hogy nekiesek a másik brokijának, és verem ész nélkül, mint hülyegyerek az apjáét, hanem az igazi reiszolás, kérném tisztelettel, művészet, kérném tisztelettel. Alanyi költészet.
Tessék figyelni, hogy én miként csinálom!
Egyébként az ilyesmit a lányok is gyakorolhatják nyugodtan! Az írást (onánmagát) élvezni nem szégyen…
Vagyis a másik alaptörténet parafrázisával szólván: nem csetelni, írni! Ez a dolog lényege...
Ezért is választotta állami zászlaja alapszínéül a XX. század két kimagasló humanistája, Hitler és Sztálin, valamint a humanista világmozgalomhoz később becsatlakozó Mao.
Amúgy is érdekes fenomén egy "humanista szín" - ött ül a vörös, és mélyen átérzi az emberek fájdalmát, és akár az életét is áldozza a humanizmus oltárán, míg a barna fejében csak a gonoszság és komiszság jár, a fehér szarik mindenre, a zöld el van ájulva saját nagyszerűségétől, a kék iszákos és élvhajhász, a fekete az elmúlásra vágyik...
Problémák kizárólag trikolórok esetéb adódnak tehát, amelyeken alkalmasint cívódó, veszekedő, sőt: egymást legyilkoló színek szerepelnek egyazon keretben.
Ha már mindenáron konkretizálunk és fennakadunk - mondjuk - barna bivalyokon, akkor a darázslepte tarkójú ember rendes esetben nem vakar semmit, hanem sikítva hessegeti vagy söpri le magáról a darazsakat, semmiképpen nem vakargatja a tarkót, ha csak nem komplett idióta, hümmögjön eközben akár hetven öregasszony, vagy még több is.
Ha egy tarkón hemzsegnek a darazsak (a darázslepte ugyanis azt jelenti, hogy a tarkón jelen pillanatban kizárólag darazsak tartózkodnak, de abból viszont temérdek) - az egy nehéz pillanat az ember életében. Ezt bárki igazolhatja, akit életében csípett már meg darázs, akár csak egy is, nem pedig esetleg egy teljes tarkónyi, ami darabszámra akár száz rovart is jelenthet. Ezért a darázslepte tarkójú ember inkább elhajítja az aranybojtú nyarat és a burzsoák fenyegetése helyett inkább arra koncentrál, hogy a tarkónyi mennyiségű darázs ne csípje meg egyszerre, mivel az a biztos halált jelentené, kómát, idegbénulást (jobb esetben csak az őrületet), kivált a harmincas évek egészségügyi színvonalán, bár ma sem lenne túl sok esélye a megtámadottnak.
Szerintem is, amikor a velorexben utazva Zarije áhitattal vegyes alázattal meséli, hogy Grganak két fogsora van, egy arany, meg amit használ, akkor szegény Attila jut mindig az eszembe. A Kuglerrel, meg a sok arannyal, gyönggyel, skalárral, bocs vektorral.
"Hanem az, amire Szabalocsi Miklós is utal. A neves tudós mindenekelőtt azt állítja, hogy Klárisok a „magyar irodalom egyik legszebb verse”; megforgatva ezzel a sírjában József Attilát"
Csoda, hogy nem tiltanak ki floodolásért.
Ettől függetlenül nem kellene ilyen hülyeségekkel kábítanod azokat az ifjakat, akik ide tévednek.
Mitől legszebb vers egy rövidke skicc? Egy zenei akkord, egy frázis?
Beveszed a kommunista cumit, és itt mételyként tovább hinted az élvezetét. Hagyd abba, csócsáld a frizut, az való hozzád.
Tudod-e róla azt, amit abban a korban nem lehetett elmesélni, így aztán elenyészett örökre? És csak a szentkép maradt, amit persze kiérdemel, de a pöttyöket gondos kezek letisztogatták róla?
