Hát valóban varázslatos koncert volt, nekem is az első, hiszen a legutóbbi Solaris-koncerten még csak 8 éves voltam, és még inkább a Guns N' Roses zenéjét szerettem. :) Sajnos most olyan tőlem megszokható terjedelmes leírást nem tudok készíteni, mivel igyekeztem nem értelemmel, inkább átéléssel végigülni a koncertet, másrészt olyan sok szabadidőm sincs...
Ami a hangzást illeti, egy kicsit tartottam attól, hogy túl nagy a terem, és nem rockkoncertekre tervezték, így össze fognak folyni például a gyorsabb gitárfutamok hangjai, de végülis fordított tapasztalataim voltak, mint tavaly a Värttinä-koncerten, aminek szintén a Művészetek Palotája volt a helyszíne. Akkor - miután olyan jókat lehetett hallani a MűPa hangversenytermének hangzásáról - igen magasak voltak az elvárásaim, és egy kicsit csalódtam, most viszont jobb volt összességében a hangzás, mint amire számítottam a korábbi tapasztalat alapján. Gyönyörű tisztán szóltak a basszusok, és ez sokat számít: egyrészt a Solarisnak óriási basszusdallamai vannak, másrészt a basszusgitár egyik kedvenc hangszerem. Nem volt semmi élmény hármat is hallani egyszerre játszani. :) A dobok is remekül szóltak, a Los Angeles-i koncertfelvételre emlékeztettek, és az az egyik etalon számomra keverés tekintetében. A keményebb gitárhangzásokkal sem tudtam betelni.
Egy kis szemezgetés az élményekből:
Végül remekül sikerült eltalálni a koncepciót abban, hogy milyen sorrendben következzenek egymás után a számok, jó következetes volt végig. - Bár lehetett rá számítani, mégis kellemes meglepetés volt A viking visszatér hangjait hallani felcsendülni a koncert elején - tudniillik az az egyik legnagyobb kedvencem. Így örültem annak is, hogy a második ráadásnak is erre esett az együttes választása. - Feltétlenül említést érdemel az Éden elején az igencsak hangulatos bevezető, a fények is jól illettek hozzá. - Érdekes volt hallani a LA2026 "radio edit" változatát (már ha ezt a kifejezést lehet használni egy tíz percet meghaladó hosszúságú zenére :)). Csodálatosan indult a csilingelő hangokkal, és hatalmas erővel szóltak a közbeszúrások. Aztán szokatlanul hamar következett a zongorás rész, ami így valódi zongorával remekül hangzott, és bár itt is arányaiban meglehetősen nagy súlyt kapott, nem éreztem annyira kilógónak hangulatilag, mint a fekete lemezen. A továbbiakban meg szinte végig a főtéma szólt, a melléktémák többsége ki lett vágva, de abszolút megállta a helyét rövidített változatként. Ellenben a torzított gitárhang itt talán lehetett volna "tisztább", ahogy az albumon. Ettől még persze nagyon élveztem ezt is. :) - Eddig nemigen kedveltem a Legyőzhetetlent, bár a Los Angeles-i koncertfelvétel már sejtetni engedte, hogy elemi erővel tud megszólalni élőben, és itt erről meg is bizonyosodhattam: számomra az egyik csúcspontja volt az estének. - A Mickey Mouse-ban tartottam leginkább a visszhang zavaró hatásától, de végülis nem volt olyan vészes, jó pontosan játszották ezt is. - A Czigi-megemlékezés igen megható volt, a Personal Gravity megrendítő erejű, főleg ezzel a képsorral... - A szünet után a Nostradamus összességében talán kicsit kisebb hatással volt rám, mint a többi zene, lehet, hogy azért, mert az az albumon is nagyszerűen van keverve. Persze itt is remekül szólt, a kórusra se lehetett semmi panasz, pedig az albumhoz hasonló hangzást nyilván nem volt könnyű összehozni, és például A párviadal hatalmas élmény volt, jó volt nézni Robi játékát. :) Viszont az egy kisebb rejtély számomra, miért lett megcserélve a címadó három szám második és harmadik tétele. És végül kimaradt A főnix szárnyaitól a Wargames-ig tartó rész az albumról, illetve emlékeim szerint a Próféciák könyve 1 második fele. - A M'Ars Poetica hasonlóan elsöprő lendületű volt, mint a Legyőzhetetlen, de ezt már korábban is imádtam. ;) - Végre láthattam, milyen amikor élőben vezényli Attila az E-Moll Concertót, most már plusz élményt tud adni a zene hallgatásakor. :) - A "Solaris 2006"-ban egy kicsit sajnáltam, hogy a dobfelszerelések közül jószerével csak Gömör Lászlóét lehetett hallani, pedig volt a hangszerelésben ötlet, például van két rész is a zenében (a Marsbéli krónikákon 2:30-nál és 2:55-nél), ahol egymás után három átvezető dobolás is van, és ezeket a koncerten felosztották a dobosok között.
Taps ügyében én Cirrocumulus véleményével értek egyet, engem is jobban el tud ragadni, ha csak zene van. Ez alól részben kivétel volt a - fantasztikus - dobszóló. :)
A Nostradamus alatt a kivetítés engem nem tudott megtéveszteni. Egyrészt a felvétel ismerős volt, másrészt pedig a szólógitár mintázata is más volt. ;) Amúgy tényleg zseniális volt a szinkron. És valóban, szinte tökéletesen pontosan játszották végig a koncertet a fiúk.
Ugye a Solarisra nem csak négyévente lehet szavazni? :)
EeToN
Ui.: Ja és ha lesz legközelebb koncert, igazán lehetne A sárga kör meg a Beyond... ;)
Hát valóban varázslatos koncert volt, nekem is az első, hiszen a legutóbbi Solaris-koncerten még csak 8 éves voltam, és még inkább a Guns N' Roses zenéjét szerettem. :) Sajnos most olyan tőlem megszokható terjedelmes leírást nem tudok készíteni, mivel igyekeztem nem értelemmel, inkább átéléssel végigülni a koncertet, másrészt olyan sok szabadidőm sincs...
Ami a hangzást illeti, egy kicsit tartottam attól, hogy túl nagy a terem, és nem rockkoncertekre tervezték, így össze fognak folyni például a gyorsabb gitárfutamok hangjai, de végülis fordított tapasztalataim voltak, mint tavaly a Värttinä-koncerten, aminek szintén a Művészetek Palotája volt a helyszíne. Akkor - miután olyan jókat lehetett hallani a MűPa hangversenytermének hangzásáról - igen magasak voltak az elvárásaim, és egy kicsit csalódtam, most viszont jobb volt összességében a hangzás, mint amire számítottam a korábbi tapasztalat alapján. Gyönyörű tisztán szóltak a basszusok, és ez sokat számít: egyrészt a Solarisnak óriási basszusdallamai vannak, másrészt a basszusgitár egyik kedvenc hangszerem. Nem volt semmi élmény hármat is hallani egyszerre játszani. :) A dobok is remekül szóltak, a Los Angeles-i koncertfelvételre emlékeztettek, és az az egyik etalon számomra keverés tekintetében. A keményebb gitárhangzásokkal sem tudtam betelni.
Egy kis szemezgetés az élményekből:
Végül remekül sikerült eltalálni a koncepciót abban, hogy milyen sorrendben következzenek egymás után a számok, jó következetes volt végig. - Bár lehetett rá számítani, mégis kellemes meglepetés volt A viking visszatér hangjait hallani felcsendülni a koncert elején - tudniillik az az egyik legnagyobb kedvencem. Így örültem annak is, hogy a második ráadásnak is erre esett az együttes választása. - Feltétlenül említést érdemel az Éden elején az igencsak hangulatos bevezető, a fények is jól illettek hozzá. - Érdekes volt hallani a LA2026 "radio edit" változatát (már ha ezt a kifejezést lehet használni egy tíz percet meghaladó hosszúságú zenére :)). Csodálatosan indult a csilingelő hangokkal, és hatalmas erővel szóltak a közbeszúrások. Aztán szokatlanul hamar következett a zongorás rész, ami így valódi zongorával remekül hangzott, és bár itt is arányaiban meglehetősen nagy súlyt kapott, nem éreztem annyira kilógónak hangulatilag, mint a fekete lemezen. A továbbiakban meg szinte végig a főtéma szólt, a melléktémák többsége ki lett vágva, de abszolút megállta a helyét rövidített változatként. Ellenben a torzított gitárhang itt talán lehetett volna "tisztább", ahogy az albumon. Ettől még persze nagyon élveztem ezt is. :) - Eddig nemigen kedveltem a Legyőzhetetlent, bár a Los Angeles-i koncertfelvétel már sejtetni engedte, hogy elemi erővel tud megszólalni élőben, és itt erről meg is bizonyosodhattam: számomra az egyik csúcspontja volt az estének. - A Mickey Mouse-ban tartottam leginkább a visszhang zavaró hatásától, de végülis nem volt olyan vészes, jó pontosan játszották ezt is. - A Czigi-megemlékezés igen megható volt, a Personal Gravity megrendítő erejű, főleg ezzel a képsorral... - A szünet után a Nostradamus összességében talán kicsit kisebb hatással volt rám, mint a többi zene, lehet, hogy azért, mert az az albumon is nagyszerűen van keverve. Persze itt is remekül szólt, a kórusra se lehetett semmi panasz, pedig az albumhoz hasonló hangzást nyilván nem volt könnyű összehozni, és például A párviadal hatalmas élmény volt, jó volt nézni Robi játékát. :) Viszont az egy kisebb rejtély számomra, miért lett megcserélve a címadó három szám második és harmadik tétele. És végül kimaradt A főnix szárnyaitól a Wargames-ig tartó rész az albumról, illetve emlékeim szerint a Próféciák könyve 1 második fele. - A M'Ars Poetica hasonlóan elsöprő lendületű volt, mint a Legyőzhetetlen, de ezt már korábban is imádtam. ;) - Végre láthattam, milyen amikor élőben vezényli Attila az E-Moll Concertót, most már plusz élményt tud adni a zene hallgatásakor. :) - A "Solaris 2006"-ban egy kicsit sajnáltam, hogy a dobfelszerelések közül jószerével csak Gömör Lászlóét lehetett hallani, pedig volt a hangszerelésben ötlet, például van két rész is a zenében (a Marsbéli krónikákon 2:30-nál és 2:55-nél), ahol egymás után három átvezető dobolás is van, és ezeket a koncerten felosztották a dobosok között.
Taps ügyében én Cirrocumulus véleményével értek egyet, engem is jobban el tud ragadni, ha csak zene van. Ez alól részben kivétel volt a - fantasztikus - dobszóló. :)
A Nostradamus alatt a kivetítés engem nem tudott megtéveszteni. Egyrészt a felvétel ismerős volt, másrészt pedig a szólógitár mintázata is más volt. ;) Amúgy tényleg zseniális volt a szinkron. És valóban, szinte tökéletesen pontosan játszották végig a koncertet a fiúk.
Ugye a Solarisra nem csak négyévente lehet szavazni? :)
EeToN
Ui.: Ja és ha lesz legközelebb koncert, igazán lehetne A sárga kör meg a Beyond... ;)
Solaris koncert - Művészetek Palotája - 2006.04.23.
(20.10.) Böszörményi Gergely bevezetője 20.19. Marsbéli krónikák 1. tétele playbackről, video-animáció 20.22. (zenészek színpadra lépése) A viking visszatér 20.27. Magyar tánc 20.32. Éden 20.40. Los Angeles 2006 20.54. Legyőzhetetlen (Stanislaw Lem emlékére) 20.57. (ennek a címét nem tudom, jellemzői: szóló fuvola bevezető, hosszasabb Pócs Tamás basszusgitár-betét, Rózsaszínű Párduc-motívum beiktatása) - váltás a dobnál, Gömör László helyett Rausch Ferenc: 21.09. Mickey Mouse 21.12. Oz (szólókkal megtűzdelve) - újabb váltás: a színpadon 2 alapító tag: Tóth Vilmos (dob) és Seres Attila (Jata) (basszusgitár) 21.25. Ellenpont 21.30. Solaris - emlékezés Cziglán István gitárosra, aki 1998-ban hunyt el: 21.37. Personal Gravity - az Alhambra kapui c. lemezről; a zene playback, a kivetítőn képek a zenekarról, elsősorban Czigiről
21.41. - szünet -
22.07. Próféciák könyve (vendég énekesekkel és Muck Ferenc vendég szaxofonossal) (22.47.) taps és a vendégek bemutatása 22.50. a taps ütemére kezdődő dobszóló 22.54. Apokalipszis 22.59. Ha felszáll a köd 23.04. M'Ars Poetica (23.11.) Tereh István menedzser egyenként színpadra szólítja a "kamarazenekar" tagjait 23.14. E-moll Concerto 23.22. Solaris 2006 - az összes zenész egyszerre 23.29. (ráadásként) A viking visszatér (23.35.) Böszörményi Gergely óriás pezsgőt ad át a zenekarnak
Nem sok híján az L-től végre megérhettem, hogy élőben hallhattam a Solarist. Most már elmondhatom végre, hogy nem hiába éltem! Néha szárnyaltam, néha őrjöngtem (diszkréten magamban) és élveztem ezt a csodát. Nagyon jó érzés volt látni a srácok arcán -a számok végi tapsok közben- ahogy összenéznek, mosolyognak és konstatálják magukban: "Hiszen itt szeretnek és ünnepelnek bennünket!"
Igazából nem találok szavakat, mit is jelentett nekem ez a koncert. Csak azt sajnálom, hogy korábban nem találtam rájuk, és nem élvezhettem élőben a zenéjüket.
Felugrálás vagy ülés? Azt hiszem, nekünk nem stílusunk igazából az ilyen zene hallgatása közbeni beletapsolás, felugrálás és egyéb tetszésnyilvánítás. De azt hiszem a számok végén elég rendesen kirobbant belőlünk az értékelés. A tapsok hosszából egy kisebb cd-t lehetne kinyomni. A koncert elején valahogy én is vártam ezeket az ovációkat, aztán menet közben rájöttem, hogy úgy van rendjén, ha nem zavarjuk menet közben a zene szárnyalását.
Meg annyit tennek hozza a dolgokhoz, hogy ez nem csak magyarorszagi Solaris koncert volt hanem az elmult 13 évben az első európai koncert. Én rengeteg külföldit láttam. Mögöttem angolra forditották a konferanszokat. Halottam orosz és francia beszédet , és Böszme egy olasz sráccal beszélgetett a koncert után mikor találkoztunk.
A koncerten a 11. sorban úgy a bal 12-14, vagy valami hasonló számú székeken ült előttünk három fiatal srác. Azt vettem ki pár szavukból, hogy olvasgatják a fórumot, mert kicsit élcelődve megjegyezték, hogy "biztos itt vannak a Solaris-fórumosok" és, hogy "mindig ugyanaz a húsz ember irogat a fórumba". Aztán azt látom, hogy Őket is mennyire elragadja a ZENE, ott ringatóznak, dobolnak és csinálnak egyebeket a zene ütemére. Szóval ha ismételten olvasnák a fórumot ezúton kérem Őket, hogy regisztrálják be magukat és írogassanak ide, szívesen látjuk magunk között!
A precizitást tovább fokoznám a két basszeros esetében.
Ha jól figyeltetek, akkor volt olyan rész, hogy a kivetítőn hol öthúros basszuson mozogtak az ujjak, hol pedig négyhúroson ment a játék.
A lényeg az, hogy márpedig Tamásnak van öthúrosa, Gábornak pedig négyhúrosa. Vagyis, volt olyan rész, amikor nem ugyan az az ember játszott élőben, aki a klippen. Mégsem láttam komolyabb eltérést a hang és a kép között. No ehhez meg már kicsit több is kell mint gyakorlás. SZERINTEM. :-D
Na evvel én is így voltam. Tamás penget, és a kivetítőn pontosan azok a mozdulatok látszanak. Mondtam is a páromnak, hogy ez már nem videó, hanem élőben vetítik fel, aztán ugyanezt láttam Csabánál, és Robi kezeinél is. Aztán mit látok? Robit messzebbről mutatják, és a fején nincs ott a baseball sapka. Na akkor döbbentem rá, hogy mégsem élőben megy a kivetítés, tehát mennyire pontosan kell játszaniuk, hogy el tudtuk hinni, hogy azt látjuk a kivetítőn amit éppen csinálnak.
Pár éve hallottam Őt a Budai Park szinpadon Musical WitchCraft-al és After Crying-al. Azonnal megvettem mindkét lemezét. Merre jár most? Mikor láthatom újra?
Hát, azt hiszem, nagyon szerencsések vagyunk több szempontból is!
A koncert úgy ment le, hogy mi azt hittük, nem volt már semmi gond Robi kezével, de a koncert utáni dedikáláskor megkérdeztük tőle, hogy van a keze, s azt mondta, hogy adódtak kisebb problémák a koncert közben, de ezt valahogy sikerült áthidalnia!
Úgyhogy ennek tudatában, azt hiszem, még fantasztikusabb teljesítmény Tőlük ez a 3 órás koncert, ami makkegészségesen sem lett volna semmi!
Hihetetlen energiával játszottak végig a srácok, élmény volt figyelni, micsoda erők szabadultak fel a játékukban az egész régi és a kevésbé régi számaik alatt is!
Vette is a lapot a közönség, gyakran volt ováció is a számok után, nemcsak taps, és az, hogy a végén állva ünnepelte Őket a közönség, hát, az mindennél beszédesebb volt!!! Valóban ÜNNEPI volt ez a koncert!
Igazán nem panaszkodhatnak, hogy itthon nem volt sikeres a fogadtatásuk..., jó volt látni Mindegyikük arcán (a régi tagokén is!) az örömöt és a meghatottságot!
Kéretik Robi szívének meglágyulnia, és gyakrabban koncertezniük itthon!
Ne kelljen valamilyen újabb évfordulóig böjtölnünk :o)
FMH-s koncertek: igen, azok is nagyon jó hangulatú koncertek voltak!
Persze másképp, ahogy Te is írtad.
közönségtali: jó, akkor erre majd odafigyelünk, és előre is gratula a kis jövevénynek
Magam is a sajtóban dolgozom, hát nincsenek illúzióim, hogy milyen hibákat ne lehetne elkövetni (bármilyet), illetve milyen emberek dolgoznak újságíróként (mindenfélék). De tény, ez az apró műalkotás valamilyen díjat megérdemelne.
(Megjegyzem, nem fogadatlan prókátorként, de néha egy-egy cikk olyan mostoha körülmények között készül - kapkodva, telefonon, rosszul beszélő interjúalannyal, stb. -, hogy az a csoda, ha minden stímmel a lejegyzetelt szövegben. Ám ez elsősorban napilapos cikkekre lehet jellemző, nem egy periodikában vagy a neten publikált tematikus írásra, ahol nem kerget a tatár.)
(Persze, ki tudja. Lehet, hogy a szerzőt jelen esetben kergette. Vagy ő maga tatár. Talán tatárul jelent valamit a "Mazsuli". Esetleg éppen azt, hogy "baromi jó zene, ezt a csapatot meg kéne hívni Asztrahányba koncertezni" vagy ilyesmi.)
(Bocs, élcelődöm valakinek a tévedésein, elnézést. De tényleg abszurd a dolog.)
Nem is tudom, hol kezdjem. A koncert szenzációs volt! A húzósabb billentyűfutamoknál nagyon szurkoltam, hogy ne görcsöljön be újra Robi keze! Ha ünnepnek - az volt!!! - tekintettük, hogy újra itthon játszanak a fiúk, akkor a körítés is méltó volt az alkalomhoz. Természetesen nem lehet e koncert hangulatát a régi idők FMH körtermes bulijaihoz hasonlítani - remélem vannak itt, akik még emlékeznek a régi szép időkre :) Viszont emlékeim szerint azokra a bulikra sem volt jellemző az "örjöngés", csak sokkal közvetlenebb, önfeledtebb volt a hangulat. Persze, ha húsz méterre játszanak tőled egy dobogón, teljesen más a "feeling", mintha tőled 1 méterre vannak és gyakorlatilag ott ülsz közöttük. Na majd legközelebb :)
cirrocumulus: nagyon köszönöm az ereklyéket!
közönségtalálkozó: erről mindenképpen értesítsetek, legutoljára a PeCsa buli előtt volt velük alkalmam beszélgetni a barátomék lakásában!!! Nekem mindegy a dátum, csak ne 2 héten belül - ez úgysem valószínű - mert gyarapodni fog kis családunk és ott kell lennem a kisfiam születésénél!
Szóval cirrocumulus által mutatott DunaTV-s linken szó szerint ez olvasható:
„A koncert egy nagyon nagy mérföldkő lesz a zenekar életében.” – kezdte Kollár Attila. „1980 és 86 között létezett aktívan a banda. Ebben a korszakban alapvetően három különféle felállásban játszottunk, és ezalatt megszületett egy ___Mazsuli krónikák___ című nagylemezünk.”
MAZSULI (1)
Ugyanakkor mit írtam én, korábban a koncertől, idézem: "Kell néha egy-egy szem ___mazsola___ a kalácsba! Hát tegnap kaptunk mazsolát bőven! :)"
MAZSOLA (2)
Lehet, hogy MAZSOLA KRÓNIKÁK lesz a következő lemez címe?
Ez ugyanolyan elhallás lehet, mint hogy a neten többfelé emlegetik a FEKETE Solaris lemezt, mint "ÉJSZAKAI ŐRJÁRAT" c. lemez.
>Azzal értek egyet, hogy még Böszörményi Gergely ”felkérése” ellenére sem >igazán lehetett számítani nagy tömeghapeningre, egyrészt a legtöbbünkre a >korral együtt rakodó konvencionális viselkedésforma, másrészt egyszerűen a >helyszín miatt.
Ezzel én is egyetértek...ahogy elnéztem, a közönség 80%-ban (legalább) a relatíve idősebb korosztály képviselőiből állt, akiktől nem várható el, hogy pontosan ezeket a 'lerakódott konvencionalitásokat' félredobva csápoljanak és ugrándozzanak..:-) A másik dolog pedig, hogy a helyszín se lett volna túl megfelelő e célra, már csak azért is, mert én pl. már amikor beléptem a koncertterembe éreztem egyfajta visszafogottságot. Őszintén szólva szerintem nem a legmegfelelőbb hely egy ilyen kaliberű koncerthez...nagyon jó egy komolyzenei koncerthez, de ehhez én túl komolynak, flancosnak éreztem a helyet. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy rockerkocsma megfelelőbb hely lenne, inkább egy lazább, kevésbé kötött helyet tudok elképzelni, ahol pl. nem szólnak rá az emberre, ha elővesz egy üveg vizet, hogy igyon belőle, meg hasonlók.
Én a magam kis 21 évével szívesen ugrándoztam volna, legalábbis az elején, aztán én is úgy elmerültem a zenében, hogy talán még a szám is nyitva maradt, nemhogy csápolni nem jutott eszembe, sokszor azt vettem észre, hogy szoborrá merevedve csak nézek ki a fejemből és örvendezek ahogy átáramlik rajtam ez az éteri muzsika, szinte meditatív állapotba mélyülten.
Lenne egy kérdésem: tényleg volt dedikálás? Mert ha igen, eldobom az agyam, hogy nem voltam akkor ott. :(
Hát, van egy rossz hírem... A koncert után - igaz, kb. 1 óránkba került, mire "összevadásztuk" a srácokat - sikerült elcsípnünk Őket, s a 9 Solaris-zenész közül 7-tel tudtunk dedikáltatni, némelyikükkel kicsit beszélgetni is. Csupán Kisszabó Gábor és Bogdán Csaba "nem kerültek horogra" :o)
Kb. 10-10 percet vártunk, míg valamelyikük előbukkant ;o)
Sőt, eleinte nem is a jó oldalon vártuk a fiúkat... :o))
Ez a fajta profizmus rám is igen nagy hatást tett (értsd, aki esetleg nem volt ott és ezt nem láthatta): a Nostradamus 40 percen keresztül úgy ment le egybefüggően, hogy egy fikarcnyi csúszás nem látszott a zenészek évekkel korábban felvett mozdulatai és a koncerten hallható hangok között!!! Se akkor, amikor a zenészek kezeit láthattuk egészen közelről, se akkor, amikor az énekeseket mutatták a jóval régebbi felvételeken! Ráadásul ettől a hallatlan összhangtól függetlenül is nagy élmény is volt figyelni, hogy mit és hogyan játszanak a hangszereiken, kiválóan követhető volt a kivetítőn!
Már koncert közben is eszembe jutott, hogy vajon ez mindenkinek leesik ott, hogy nem az élő koncert képei vannak kivetítve? (Mondjuk, a totál képeknél ez egyértelmű volt, de a közelieknél egyáltalán nem!) Csak azért jutott ez eszembe, mert az viszont látható volt, hogy egy csomó kamera veszi a koncertet és más koncerteken ezek az élő képek vannak kivetítve is.
Mindenképpen NAGYSZERŰ ÖTLET volt ez a dolog a részükről, és nem semmi volt, hogy ezzel vállaltak annak rizikóját is, hogy esetleg a 40 perc alatt valami csúszás is kialakulhat. De nem alakult ki, és éppen ez benne a fantasztikus!!!
Erre én is pont felfigyeltem. Annyira tökéletes volt, hogy az első pár percben azt hittem, hogy ki vannak a zenészek vetítve. De a részletek elárulták, hogy ezek régi felvételek, s tényleg szinte tökéletes volt a precizitás.
Lenne egy kérdésem: tényleg volt dedikálás? Mert ha igen, eldobom az agyam, hogy nem voltam akkor ott. :(
merrin idézte, hogy profizmusról és precizitásról írtunk!
Nos mivel az egész koncert ezekkel a jellemzőkkel bírt első percétől az utolsóig, ezért úgy érzem valahol a lehetetlenséggel lenne egyenlő felsorolni minden egyes momentumot, ami ezeket tükrözte, de azért egyetlen dolgot csak megemlítenék, ami azok számára is adhat ízelítőt a koncert színvonaláról, akik nem voltak ott:
Direkt figyeltem, hogy a hangszereket és az énekeseket tizedmásodperc pontossággal mutatták ugyanazon mozdulatokat, hangszer kezeléseket a háttérben vetített több évvel ezelőtti koncertfelvételről, mint ahogy a zenét élőben játszották és énekelték a színpadon.
Korántsem egyszerű feladat ilyen módon és mértékben megvalósítani ezt a dolgot, hiszen:
- egyrészt tizedmásodpercre pontosan kell elindítani a videófelvételt az élőben zenélő zenészekhez képest,
- másrészt a zenészeknek is tizedmásodperc pontossággal és ugyanazon hangszerkezelési stílusban kell eljátszaniuk a dalt ahhoz képest, ahogyan azt az évekkel korábbi filmfelvételen szereplő koncertkor tették.
Szóval én pontosan tudom mennyire nehéz ezt ily módon megvalósítani, hiszen a saját koncertünkön is vért izzadtunk, hogy az előre elkészített - zenére írt - videoklip pontosan akkor induljon el amikor az élő zenéhez kell. És minden igyekezetünk ellenére nem is sikerült mindíg ez a feladat 100%-osan annak ellenére sem, hogy a mi zenénk alapjaiból néhány szólam előre megírva állt rendelkezésünkre.
(Persze kis esélyt adok annak, hogy valami automatikus rendszert használt a zenekar, ami - mondjuk - egy adott hangkeltő eszköz billentyű leütésére indítja a videót is, de ezzel még nincs megoldva a 100%-ban élőként előadott zene sok percen át tartó azonosulása a felvételről játszott gitárhúrok megpendülésével, vagy moog billentyűk leütésével... )
Hm, látom megoszlanak a vélemények tetszésnyilvánítások ügyében :o)
Én, mondjuk, jobb szeretem, ha nem ugrál fel előttem a közönség, mert akkor úgy érzem, hogy fontos pillanatokból maradok ki, ill. én a közbetapsolásokat se nagyon kedvelem, bár tudom, hogy a zenészek számára ez fontos visszajelzés.
(Bár szerintem egy színpadon az is pontosan érzékelhető, hogy azért van csönd, mert unja a közönség a koncertet és csak udvariasságból marad csöndben, vagy pedig azért, mert együtt él a zenével...)
A régi Solaris koncerteken is mindig bosszankodtam, amikor a Los Angeles 2026 legihletettebb pillanataiban nem figyelő csönd volt, hanem közbetapsolás, az mindig kizökkentett a hangulatból.
Merrinhez kapcsolódva: a mostani Los Angeles 2006-ban is 2 olyan hely is volt, ahol várható volt, hogy közbetapsol majd a közönség, mert erőteljes rész hirtelen lecsengése következett: az elsőnél bele is tapsoltak 5-6 másodperc hosszan, a második résznél azonban meglepődtem, hogy nem, de nagyon díjaztam, hogy így történt, ott együtt rezdült mindenki a zenekarral! Én nagyon élveztem, hogy a közönség részéről ott csendes volt az átmenet!
eFZé: Milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák :o) Én meg pont emiatt szeretem az ülős koncerteket, mert ott igazán mindenre tudok figyelni!
(Pl. voltam már többször is Apocalyptica koncerten, de a legnagyobb élményem velük kapcsolatban akkor volt, amikor ülős koncertet adtak a Petőfi Csarnokban a '98-as júniusi jazz-napok keretében... Soha olyan jól nem tudtam figyelni a játékukat, mint ott!)
Számomra ezen a mostani koncerten a számok utáni igen erőteljes és hosszas tetszésnyilvánítások nagyon sokat jelentettek!
Sőt, megkockáztatom, hogy rögtön az első szám, A viking visszatér utáni ünneplő tapsban (amilyenre így a koncert elején nem is számítottam és ezért el is érzékenyültem tőle) benne volt a közönségben lévő elfojtott hiányérzet, amely a sok-sok évnyi itthoni Solaris-koncertmentes év miatt halmozódott fel.
