„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Jézus: Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál...
Számos irodalmi játszódik valós környezetben és valós események sodrában, és mégis teljesen fiktív.
Vagy lehet úgy valóságos, hogy a valóságos szereplők párbeszédje kitalált.
Golding Legyek urától, az Egri csillagoktól, a Tenkes kapitányán át, roppant sok a példa.
A Bibliai is irodalmi mű, mitológia a műfaja, így nyilván valóan mesebeli lények, kitalált személyek hada, és melletük pár valós személy és történelmi helyszínek.
A probléma a hívők oldalán, hogy a fiktív szereplőket is valósnak vélik.
Az meg hab a tortán, hogy a történelmi szereplők és események is megkérdőjelezhetők több szempontból.
Ha adott egy irodalmi mű, melyben a leírt személyek egyike se valós, s nem történt meg a valóságban semmi a leírtakból, akkor mi a mű értéke? Egyedül az üzenet.
Mondtam már József Attilát, aki azt hazudta, százezer éve a Duna-parton ül, mikor okmányok igazolják, öngyilkos lett 32 éves korában. Hihetetlen, hogy ennek a betegesen hazug alaknak máig olvassák a műveit!
A Bibliában viszont a legtöbb szereplő még valós is, s sok esemény is tényleges. Mi tehát a probléma?
Amerikai egyetemi történet, persze valószínűleg kitalálták a bölcsészek, de azért jó.
Megkérdezik a filozófia professzort, mit szeretne születésnapjára, mire ő:
- Semmit. S remélem, ezt be is tartjátok.
Ekkor kezdődik el a gondolkodás. Hogyan lehetne teljesíteni kérését.
- Adunk neki egy üres dobozt – mondja valaki. - Nem jó, az nem semmi, hanem egy doboz – jön az ellenvetés. - Azt mondjuk neki, csak a doboz tartalma az ajándék, magát a dobozt kérjük vissza. - A doboz belsejében levegő van, az pedig nem semmi.
- A természettudományi karon a kollégák készítenek egy hermetikus dobozt, melyből ki lehet szívni a levegőt!
- Akkor nem lesz benne levegő, de még maradnak szubatomi részecskék, ilyen kvark izék meg hasonlók. - Én nem értek a fizikához, de azokat nem lehet kiszívni? - Ha lehet is, a különféle mezők, mint pl. a gravitációs mező a dobozban marad, azaz megint nem semmi a doboz tartalma. - Antigravitációs doboz nincs? - Azt még nem találták fel, de ha lenne is, akkor is maradna tér és idő a dobozban.
- Szóval természettudományos megoldás nincs, nekünk bölcsészeknek kell megoldanunk a kérdést!
Megint gondolkodnak.
- Akkor azt csináljuk, hogy nem köszöntjük fel születésnapján! - Nem jó. Nem azt mondta, hogy nem kér ajándékot, hanem azt, hogy ajándékként semmit kér.
Végül megszületik a megoldás: felköszöntik, azt mondják „kedves kolléga, köszöntünk születésnapod alkalmából, kérünk fogad el ezt az ajándékot”, majd senki semmit se ad át, csendben marad és vár.
El is jön a nap, minden megy a terv szerint. A prof elmosolyodik:
- Á, a semmi. Köszönöm, pont erre számítottam.
A filozófia erőssége: megválaszolni olyan kérdéseket, melyeket soha, senki nem tesz fel.
Igen, ez az alapkérdés, amit nem értenek meg a fundik.
Ha Isten nem az i. e. XII. sz. és az i. sz. II. sz. között adott volna ihletet, hanem mondjuk 5000 évvel korábban, akkor esetleg kőbalták lennének a szövegben.
Ha meg most, a XXI. században, akkor meg valami számítógépes játékkal lenne példálózva előadva.
Pl. a semmiből való teremtés ma már nem okoz fejtörést. Míg a középkorban még teljesen egyházhű teológusok se hitték el, mert képtelenek voltak elképzelni. Folyamatosan úgy akarták értelmezni a semmit, hogy az "mégse teljesen semmi". Míg egy mai ember simán érti ezt: minden virtuális valóság, minden számítógépes játék belülről nézve "semmiből" lett.
Mindjárt előkeresem a semmiről szóló amerikai filozófus sztorit, s bemásolom.
Mert bizonyíthatóan nem történtek meg, ráadásul ezt a Biblia más könyvei is igazolják.
Ninive nem tért meg, hanem el lett pusztítva.
A Bibliában ugyanarról 2 ellenkező állítás van. Lehet persze magyarázgatni, csak nagyon erőltetett az egész.
A mai izraeli-iráni viszonyok tekintetében persze sajátos, de tény: az ókori zsidók kedvelték a perzsákat. Az egyetlen nem-zsidó ember akit a Biblia "felkent" névvel illet egy perzsa, Kürösz (egyébként Kuros, de a görög verzióban terjedt el magyaruk) király, amiért visszaengedte a zsidókat Júdeába. Még kifejezett kárörvendés is van a Bibliában arra, hogy Ninive elpusztult - mondjuk Náhum könyve erről szól, hogy milyen jó, hogy vége Ninivének.
Most akkor ki hazudik, Náhum vagy Jónás? Mert egyszerre a kettő nem lehet igaz.
