Vegyél egy pontot, ahol B-nek rotációja van. Térj át egy másik vonatkoztatási rendszerbe, aminek sebessége a rotációvektor vonalába mutat. Nem veszed észre, hogy itt E-nek éppen forrása keletlezik? Mert a pont egyik és másik felén ellentétes irányú a B vektormező rotációs komponense. Ha transzformálod, itt ez miatt E divergens növekményt kap. Azaz forráspontja lesz. Ha ezt nem látod, nincs matematikai érzéked a vektoranalízishez.
Érdekes, hogy ezt csak másoknál veszed észre. Ha másból nem, legalább abból észre kellene venned, mennyire rosszul gondolkodsz, hogy a vita kezdetén teljesen más állításaid voltak.
Abban viszont megegyeznek, hogy az is rossz volt, meg ami most van, az is rossz.
Ha ezt síkjában sebességre teszed a képernyőre merőlegesen, egyértelműen látszik, hogy a két kis körnél lesz a két ellentétes elektromos pólilus, ahol a legnagyobb lesz a mutatkozó töltéssűrűsége a vezető áramjârta gyűrűnek.
A polarizálódások eloszlásai által létrejött töltések. (amiről én beszélek) Ezekhez nem kell vezetési sáv.
Mi az, hogy "létrejött"?
Az egész akkora marhaság, hogy hihetetlen. Mindenáron E mezőt akarsz építeni, hátha az majd megmagyarázza, hogy hogyan indukál a forgó mágnes áramot az álló korongban. Az örvényes E mezőről most éppen lemondtál, próbálsz legalább konzervatívat összerakni. Azt is rosszul.
De nem segít az alap problémában, ugyanis konzervatív E mező nem képes töltéseket körbehajtani egy hurokban, vagyis nem tud áramot fenntartani a homopolar generátorvab,
>Azt akarom tudni, hogy az elektromos térerősségnek lehet-e divergenciája.
#Azt kell csak látnod, hogy ha a vonatkoztatási rendszernek, vagyis ott, ahol a vezető van, (ellenkező) töltése van, akkor egy másik megfigyelő rendszerében töltéssürűség mutatkozik a relativisztikus távolságkontrakció miatt. Ezek forrásai lesznek ebben a rendszerben az E elektromos térerősségnek. Ha nincs vezető, hanem olyan anyag van, ami mágneses, akkor is lesz (mutatkozik) látszólagos töltéssűrűség, hiszen úgy vehető, hogy a mágnes elemi köráramokat rejt, amik rejtett elemi vezető O hurkokban vannak. Ilyen egyszerű.
HK, mmormota, és construct erre nem gondoltak, ezért badarságokat írtak, adtak elő (Hartlein Károly videolinkelt félrevezető tekerentyűs cucca, amivel "feltette az i-re a pontot" xd ...)
"Már megint gondolkozni kezdett, pedig óvva intettem ettől." :DDDD
Tegyük fel, hogy egymás fölött rengeteg vékony fóliából álló szendvicset tolunk a mágneses mezőben.
Sajnos nekem ezek a csokipapír alufóliák mindig összegyűrődnek. Géppel kellene gyártani.
Kérdés, hogy milyen lehet a mágneses mező. Számolni kellene...
Illetve egységvektorral:
Azt már newton kiszámolta, hogy egy gömb belsejében nincs gravitációs vonzás, mert az 1/R2 erőtörvény miatt kiegyenlítődik. Ugyanezt megnézhetnénk egy vezető hurok (egymenetes tekercs) belsejében.
A jobbkéz szabályt hátulról kezdi, mert r van dl mögött. A harmadiknak meg mindegy, hogy az elejére vagy a végére írjuk.
A vezető gyűrű sikjában tisztán függőleges a mágneses mező, mert mindkét vektorra merőleges.
Távolabbi síkokban már széttartanak az erővonalak, ritkulnak.
Ha legyőzöm a lustaságomat, írni fogok rá egy numerikus szimulációt.
Persze eddig a vezető gyűrű belsejét vizsgáltuk.
Mi van a körön kívül? Nézzük először a gyűrű síkjában.
Ott már két négyzetes tag különbsége lesz (a két átellenes pontból), a többit meg majd numerikusan...
Azt akarom tudni, hogy az elektromos térerősségnek lehet-e divergenciája.
Kétségeim vannak. Mindenesetre construct talált egy olcsó kifogást.
Beszélni Petőfi, hallgatni Arany.
Most képzeld el azt az ábrát Feynman könyvéből, ahol a relativisztikus kontrakció miatt megváltozik a töltéssűrűség, és az eredetileg semleges vezetőből töltött csokoládé lesz.
Na de ha a fémekben a töltésfelesleg kimegy a felületre, akkor ez inkább lyukas csokoládé.
Ha vezető, akkor kimegy a felületére, végeire. Kicsúcsosodásnál össze tudnak halmozódni. Ha csak polarizálódásra képes szigetelő, akkor nem tud kimenni, elvándorolni, csak minden pontban szétválik, amennyire képes az anyag miatt. Sok anyagelem képezi a felületet, összeadódnak rajta a polarizált végek. De összehalmozódni egy kicsúcsosodásban nem tudnak, mert a felületen sem tudnsk vándorolni. A polarizáció helyhez kötött.
A látszólagos polarizáció is helyhez kötött, mivel a helyi sebességtől (is) függ, az idézi elő.
Azért ne becsüljük alá az egyébként szigetelő, azaz nem vezető, de jelentős polarizálódásra képes anyagokat. Viszonylag elég nagy felületi töltéseket tud létrehozni. Az öngyújtóban lévő piezo kristály (mechanikai behatásra) akkorát, hogy több miliméterről kisülést eredményez. Ez fizikailag objektíve is polarizálódás, nem olyan, mint amiről szó van a mozgó mágneseknél, áramhurkoknál. Utóbbiak látszólagos (mondhatni relativisztikus) effektusok. Tehát a piezonál, ha elég nagy feszültség alakul ki, leszakadva, elszakadva kisülés jön létre.
