az ember mindig ilyen "haladékokat" ad magának ...
de, ha pl. meghirdetnék, hogy pl. október másodikán délután kettő órakor soha vissza nem térő alkalommal egyetlenegyszer van erre lehetőség (ugye ez is egyfajta "haladék") ...
nem tudom ... amíg kap az ember emberi szót, ami nem vmiféle komformista közhely, ha nincsenek folyamatos, és tűrhetetlen fájdalmai, addig a jobb szakaszokban élni akar, mégha ép ésszel nincs annak sem semmi értelme ...
a kérdésed szerintem nagyon jó, és hasznos ebben a topicban!
különleges intelligenciád van! nagyon tetszik nekem!
:-) Nem olvasgattál vissza ugye ? Csak beestél és nem érted .
Tudod ... egyszer mindenki meghal . De nem mindegy , hogy milyen áron .... mennyi ideig tart , mennyire leszel kiszolgáltatott , és egyáltalán lesz-e , akar-e majd valaki kínlódni veled .
Nekem tuti lenne , de nem szeretném .
Sokkal megnyugtatóbb lenne , ha tudhatnám , hogy ha odajutok , szólhatnék egy erre kijelölt teamnek , és hoznák a megváltást .
Nekem tegnap mesélte az egyik szomszédom, hogy itt a közelben valahol egy 80 éves férfi, 5 késszúrással öngyilkos lett a saját kertjében, miközben a felesége bent a házban aludt. Mindez szombat délután történt. Biztos nagyok könnyen megszokható fájdalmai voltak a férfinak.:-(((
Szeretem az ilyen okosokat. Nem csak a fájdalom miatt akarhat egy idős ember meghalni és milyen jogon tiltja meg azt bárki, hogy rendelkezzem a saját életemmel?
az eutanáziával is az lesz , mint most az idős otthonba bemenetellel. Sokan kérelmezik, elvégzik a vzsgálatokat, listára kerülnek, de amikor sorra kerülnek inkább halasztanak.
A fájdalomhoz is hozzá lehet szokni. A beteg úgy gondolja , hogy elviselhetetlen, aztán mégis .
Este volt a zajládában hír , hogy egy bácsi kinyírta a beteg , és már csak szenvedő feleségét . Önmagát is akarta , de nem halt meg . Ő is beteg .... együtt akartak meghalni .
No most majd mehet a dutyiba , oszt' ott fog szép lassan , szenvedve kimúlni .
Jó lenne, de általában csaj a visszaélésekről beszélnek. Az eszem megáll! Hogy lehet ezzel vissza élni. Van ahol évtizedek óta működik és nincs semmi visszaélés. A közelmúltban már a németek is engedélyezték. Mégiscsak emberségesebb mint a Mamutban leugrani a negyedikről.
"Minket minősít, hogy (még mindig) nincs társadalmi vita az aktív eutanáziáról - hiszen annak még elvi lehetősége se közbeszédképes."
Minden szavaddal egyet értek .
Amíg nem lehet belőle politikai kérdést gyártani , addig nem is lesz belőle még kezdeményezés sem . Lehet , még akkor sem mozgatna meg tömegeket ... az emberek bele vannak fásulva az életükbe .
Minket minősít, hogy (még mindig) nincs társadalmi vita az aktív eutanáziáról - hiszen annak még elvi lehetősége se közbeszédképes.
Na de nézzük, hogyan is állunk a kegyes halálhoz való jogunkkal – történjen az (egyéb lehetőség híján)önkezűleg.
Az első kérdés amit fel kell tennünk magunknak (amely kérdés megválaszolása nélkül okafogyott az eszmecsere): kié az életünk?
Na most, a nem reál beállítottságú (a probléma természetéből következően inkompetens) többség számára ezen alapvető, lévén alapkérdésnek, akár élethosszig is eltarthat a megválaszolása – pontosabban: a képzeteseldöntése.
Akik számára evidens, hogy kié az élete, az máris jogosulttá válik feltenni magának (és másoknak) az értelemszerűen következő második kérdést: milyen törvényesített, illetve annak hiányában milyen (szabályozott) és (korhatárosan) elérhetőinformációforrásokból van lehetőségünktájékozódni a vállalhatóalternatívákról– ha már, habár mi nem, de rajtunk kívül mindenki más ragaszkodik a hosszan tartó kínhalál(unk)hoz.
Alkérdések:
– Miért, milyen jogon ítél minket bárki is a könnyedén elkerülhető kínhalálra?
– Ezen lehetőség ellehetetlenítése vajon szexuálisan és/vagy más örömöket is okozva elégíti ki őket?
Igen, a harmadik kérdés a legrázósabb.
Mégis mit gondol magáról az anéhány korlátolt, akik ekként nem csak azt az évente hazánkban több mint 30 ezer rákos megbetegedésben elhunytat ítélik kínhalálra?
Mégis mit gondolunk mi magunkról és azok viszonyáról, akik nem csak azt akarják eldönteni helyettünk, hogy miként és milyen (általuk szabott) feltételek között éljük az életünket, hanem azt is, hogy hosszasan szenvedve, vagy a beletörődés mosolyával az arcunkon haljunk-e meg?
Na jó, egy kicsit megkapargattuk a felszínt… és máris érezni a hullaszagot.
Magam egy Nyugdíjas házban élek.Ha engedélyeznék az eutanáziát, az itt lakók fele igénybe venné.Én mellette vagyok, mert sok felesleges szenvedéstől kímélné meg az időseket és a betegeket.
Most , amikor a még műtétre váró , de rajtuk már nem segítő szerencsétleneket simán törlik a várólistákról ..... még mindig nem jutott eszébe egyetlen "nagyfejűnek" sem az eutanázia . :((((
"Az elmúlt évtizedben hozzászoktam, hogy soha nem tudom, ki lesz a következő. Egyszer csak jön a hír. Ő is elment. A halál, annak elfogadása, az arról való mindennapos gondolkodás mindig is közel állt hozzám. Talán azért is, mert nagyon kicsi koromtól az életem része lett a búcsú a körülöttem lévőktől. De hogyan kell ezt jól csinálni? A búcsúzást és a búcsúztatást? Lehet egyáltalán?
Amióta kivonták a barbiturátos altatókat a forgalomból ez már majdnem lehetetlen. Amik most vannak, attól esetleg hosszan jól alszik az illető, aztán felébred, kábán és hülyén. Valami mást is kell szedni hozzá, csak sima altató, nyugtató nem használ. Meg se kisérelném. Akkor már inkább Svájc vagy a 8. emelet.
