"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
"Elfogadom hogy a férfiasság is kultúrtermék, hogy azt is lehet magyarázni, meg alakítgatni ahogyan a közösség egésze igényli. De az alap akkor is az, hogy az a férfias amit a nőnemű célcsoport vonzónak érez."
Amíg valódi státuszt nem tesznek az ilyen kultúr-okoskodások mögé addig üres locsogás marad az egész. Ha egy nő azt látja, hogy a társadalom ténylegesen megbecsüli az apákat, és mondjuk szavuk van a gyermektelen férfiakhoz képest, akkor megpengetheti az ösztöneit, hogy ezt a hatalmat ő is kiaknázhatná. De ettől a modern nyugati társadalmak fényévekre vannak - a média pont fordítva működik, inkább lejáratja az apákat semmint sztárolná őket. Ebben a közegben megpróbálni palira venni a női ösztönöket nevetséges elképzelés. Tele a sajtó olyan cikkekkel, hogy "ne csinálj gyereket és több pénzed marad luxusra". Pfff.
"a sikertelen senkiből sikeres csajozóvá alakuló hímneműt utol lehet-e érni azzal az üzenettel"
A gyerekvállalás olyan dolog, hogy általában akkorra érik meg rá az ember amikor kicsúszik a lehetőségből, nőknél és férfiaknál egyaránt. Persze oké, egy negyvenes faszinak még feláll, csinálhat gyereket, csak kb. olyan mintha a nagyszülője lenne a saját gyerekének - nyugdíjas lesz mire a kölyök kikerül a középiskolából. (Ez nem teszi lehetetlenné vagy értelmetlenné a gyermeknemzést, csak kicsit más kontextusba helyezi.) Na mindegy, kb. azt akartam mondani, hogy a természet okosabb mint az ember, az volt a normális amíg a tizenévesek őrült nemi vágyaiból gyerek is lett, nem csak bevétel a gumigyáraknak meg az abortusz-klinikáknak. Ha arra várunk, hogy a fiatalok megérjenek a gyermekvállalásra, akkor kipusztulunk, ennyi. És ezen sajnos plakátkampányok sem változtatnak.
Ja, igen, a kérdés nem ez volt :) Szerintem elenyésző azoknak a férfiaknak a száma, akiket befolyásol egy-egy ilyen kampány. Szinte senki nem működik úgy, hogy meglát vagy meghall egy szlogent, hogy az apaság férfias, és akkor leül elgondolkodni, hogy bár eddig nem akart gyereket, mostantól igen. De azért hosszabb távú változásokat beindíthat, ha valaki gondolkodik a témán, vagy beszélget róla. Másrészt arra is jó, ha dumálunk erről, hogy segít kiszűrni a férfiaknak az agyhalott nőket. Pl. ha egy normális, családalapítás körüli életkorú srác felveti a plakátkampány témáját a partnerénél, vagy egy potenciális partnernél, és kiderül hogy a csaj agymosott haladár hülye, aki szerint az ilyesmi nőgyűlölet meg elnyomás meg istenfasza, mer' a Zorbán ne akarja őt mezítláb a konyhába láncolni szülőgépnek, akkor azt a nőt lehet kukázni és keresni helyette épelméjűt.
"ez egy jó üzenet egy szerelmes nő füle szerint is, és jó üzenet egy apaságon töprengő férfi füle szerint is"
A Ferfihang egyik cikke alapján jutott eszembe hogy az apaság miért és mennyire férfias.
(és kinek)
Elfogadom hogy a férfiasság is kultúrtermék, hogy azt is lehet magyarázni, meg alakítgatni ahogyan a közösség egésze igényli. De az alap akkor is az, hogy az a férfias amit a nőnemű célcsoport vonzónak érez. (az eddígi tapasztalataim szerint)
Jelenleg az ösztönök szintjén vagyunk a témában, mert sikeres férfi az akinek a látványa a nők ösztöneit vonzza.
Az a kérdés hogy a sikertelen senkiből sikeres csajozóvá alakuló hímneműt utol lehet-e érni azzal az üzenettel hogy : de a te csajodnak akkor tetszel áám mégsokkaljobban, ha az ő gyerekének az apjává is teszed ááám magadat!
Mert ez egy jó üzenet egy szerelmes nő füle szerint is, és jó üzenet egy apaságon töprengő férfi füle szerint is..
Sajnos legalább 200-as IQ kéne megérteni, hogy az oscar-jelölések nem egymással versenyeznek egy filmen belül, vagyis Ryan nem vette el Margot jelölését... Gosling nyugodtan lehet a legjobb 5 férfi mellékszereplő között ha nem találtak még egyet aki jobb volt nála, és ennek semmi köze ahhoz, hogy Margónál viszont találtak 5 másik jobb női főszereplőt tavaly. Egyszerűen nem megy be a csoffadt agyukba, hogy a legjobb női főszereplő ígyis-úgyis nő lesz, legföljebb egy másik nő, aki ugyanannyira nő mint Margot Robbie, csak épp egy másik filmben játszott, és jobb színészi teljesítményt nyújtott. A gyermeteg értékrendjükben ha egy férfi a filmből díjat kap, (az már eleve is g*ciség mert férfi ne kapjon díjat, de ha mégis, akkor) a főszereplőnek is kapni kell, mer' csak.
Az sem józanítja ki az agyalágyultakat, hogy amúgy a Barbie női mellékszereplőjét jelölték a legjobb női mellékszereplő díjra - az nem elég, az nem számít, Margónak nyerni kell mert Barbie, különben olyan nőelnyomásban élünk hogy a fal adja a másikat...
És ez is egy fontos tanulni való érv volt nekem - köszönöm Abszolút Igazság.
Az alapesetet én is ismertem, de a hibás alapra épített tiszta logikát nem tudom még sem felismerni, sem visszafejteni.. ez lesz a következő lépcsőfok amire fel kell lépnem.
Az utolsó bekezdésedet pedig majd a következő ferfihang(ú) topikom fejlécébe fogom kérni..
Igen, én a könnyebb ellenállás felé mozdultam el általában.. nekem nem jött elég sikerélmény azzal hogy pontosan próbáltam megfogalmazni azt amit gondoltam.
Pedig mindig igyekeztem a témáról alkotni a véleményemet (és nem a partnerről) - de az eredmény sose az lett amit szerettem volna.
Most aztán ott tartok hogy csak araszolva logikázom.. nincs bakugrás, nincs lólépés. Még úgy se mint a bástya vagy a futó, mert nem tudnak követni.
Csak mint a király : mindíg csak egyet. (csak én ráadásul vissza is kérdezek hogy érti-e)
Köszönöm hogy leírtad a fejlődési utadat és a módszered, ebben a környezetben eztán nyugodtan léphetsz nagyobbat és gyorsabban is. Ha nem tudlak követni, akkor majd kérdezlek.
Szerintem mindenki jobban szereti azokat, akiknek a gondolkodása és értékrendje legalább alapjaiban egyezik az övével. Nem véletlenül voltak határok a nemzetállamok között.
És már csak azért is kell elfogadnunk az 'elég jó közelítést' is, mert az objektív valóság hiába csak egyféle, nem tudjuk teljes mélységében megismerni, így még a legjobb szándékkal megközelítve is lehetne viták. Gondolj a tudományos vitákra: van a tudásanyag, vannak elméletek, végeznek kísérleteket, vannak viták, és szépen lassan alakul a valóságról alkotott kép, hogy mi forog mi körül, lapos-e vagy gömbölyű stb.
Magyar gázai övezet, hát ez elég meredek...
Etnikai alapon, csak azért mert cigány, baromira nem lenne jó az ilyesmi.
Valami olyan már működhetne, hogy az összeférhetetlen, erőszakos bűnöket elkövető, visszaeső mihasznáknak legyen egy rendőrileg jól ellenőrzött kényszerlakhelyük, abban már több ráció lenne (meg persze súlyos kérdések is, hogy hol és mit dolgoznának, vagy ott is csak mi tartanánk el őket, hogyan kerülhetnének ki onnan, stb.).
Csak az a baj, hogy az ottani lakosság jelentős része, magasan a lakosságbeli arányuk felett lenne cigány ez esetben is, és a jogvédők nyivákolása borítékolható lenne.
Na, éppen ezt akartam volna leírni Aphelix kolléga fentebbi hozzászólására. Hogy alapvetően nincs jó magyarázási mód, mert HIT van a másik oldalon, és onnantól a racionalitásnak annyi.
Ezelőtt sok-sok évvel, a kis naiv AI azt hitte, hogy a feministáknak csak el kell mondani, hol és miben tévednek, és akkor majd megköszönik, újragondolják és nem beszélnek többé képtelenségeket.
Megmosolyogtató, ugye?
Aztán persze hamar kiderült, hogy pont az a feministaság lényege, hogy valaki érzelmi alapon HISZ egy irracionális eszmerendszerben - hiszen ha nem hinne fanatikus módon, nem is lenne feminista.
Aztán vannak nehéz esetek is, mikor valaki képes egész logikusan érvelni és mégis feminista. Ezek tipikusan erős érzelmi alapon hisznek a szent hitben, és ezt próbálják logikusan alátámasztani. Ez rendszerint úgy működik, hogy a valóságot hajlítják meg, hazugságokat vesznek ténynek és letagadják a valóságot, aztán erre a hamis alapra már hibátlan logikával húzzák fel a hamis építményt. Meggyőzni szintén lehetetlen, hiszen a logikájában tényleg nincs hiba - a hamis alapokban pedig HISZ, tehát arról sem győzhető meg.
Éppen ezért, a feministák itteni helyreigazításával nem a feministákat tudjuk meggyőzni, hanem a még nem elborult agyú, függetlenebb olvasókat. Mert tényleg évtizedek óta halljuk, hogy így az egyenjogúság, úgy a bérkülönbség, így a férfierőszak, úgy a nőelnyomás... nem túl nehéz utánanézni a valóságnak, csak aki már fanatikus hivő, az a kognitív disszonancia miatt inkább a tényeket tagadja le, sem mint felülvizsgálja a véleményét.
"És azzal már kísérleteztél-e, hogy mi az a kifejezés(szóhasználat, stílus) amit már nem vesz magára a véleményalkotásodban bűntelen de sértődékeny olvasó?"
Az a gondom, hogy a teljesen tárgyilagos stílus szerintem megfelelő kellene hogy legyen, és nem érzem úgy, hogy változtatnom kéne rajta. Tudom, jellemhiba, hogy meg sem próbálok taktikusan kommunikálni, de belefáradtam, hogy egyszerű tényeket huszonhat köntösbe csomagoljak, és aztán pont ugyanúgy kiforgassák a szavaimat mint ha egyenesen a tényeket mondtam volna.
Amikor pl. leírom azt, hogy az egész nyugati világban nincs egyetlen törvény sem, ami szándékosan előnyhöz juttatná a fehér fajt vagy a férfinemet, viszont gyakorlatilag minden nyugati országban van egy rakás törvény, ami fekete-fehéren diszkriminál ezek ellen, akkor ez szerintem egy nyugodt, tárgyilagos, objektív kijelentés, amire egy normális reakció pl. az, ha a vitapartner megpróbál ellenpéldával cáfolni, vagy tőlem kér példákat. Ha olyan típusú választ kapok, hogy hülye vagyok mert nem értek hozzá és kussoljak, akkor nem érzem úgy, hogy a hiba az én kommunikációmban van, inkább a másik ember fejében. És persze, ha máshogy közelítek akkor talán meggyőzhettem volna, de nekem ez az én ár/érték arány nem éri meg.
És azzal már kísérleteztél-e, hogy mi az a kifejezés(szóhasználat, stílus) amit már nem vesz magára a véleményalkotásodban bűntelen de sértődékeny olvasó?
Amúgy a megállapításaiddal továbbra is egyetértek (mindegy hogy magánban mennyire nehezményezik ezt nekem) - legfeljebb én azzal példázom, hogy a nagybetűs Isten háttérbe szorításával a hit-igény új tárgyakat keres magának.
Ebből következően a hitvita új tárgyakban mélyül el..
"szóval a "még több női egyenjogúság" az a 2x2 = 5"
Bizony.
De eszembe jutott még egy kérdés.
Mi van, ha valaki szerint a 2x2 az 5, a másik szerint 10, a harmadik szerint 4.2?
A matematika szerint mindegyik egyformán téves, de ezekben a kérdésekben én hajlok arra, hogy többre értékeljem a négyegészkéttizedes választ, mint az ötöt vagy a tízet. Mégis csak közelebb jár a valósághoz, nem?
Szerintem nem lehetünk maximalisták, örülni kell már a jó tendenciának is...
"Ezek az emberek sajnos képtelenek aggyal fogni, hogy ezekben a témákban lehetséges tárgyilagosan vitázni tényekről, anélkül hogy tétté tennénk egymás jóemberségét. Az meg aztán végképp értelmezhetetlen elképzelés számukra, hogy egy "jó ember" energiát fektet abba hogy megismerje és megértse az igazságot, majd az alapján alkot véleményt."
A jóenberség lényege végül is pont ez, hogy el se kelljen gondolkodni az érveken, hiszen aki a szent hitet megkérdőjelezi, az csak gonosz lehet és úgysincs igaza... :-)))
Pár évvel ezelőtt kísértetiesen hasonló magyarázatot adtam egy addig ismeretlen olvtársnak, aki a feministák bérkülönbséges hazugságát bizonygatta..
Ő:
"Azért én, mint a több évtizedes feminista agymosás áldozata kifejezés több, mint mulattató"
Én:
"Mi olyan vicces ezen?
A feminista hazugságokat, mint például a bérkülönbségest is, immár évtizedek óta hajtogatják. Mindenki megkapja ezt az agymosást, ez árad a médiából, még az ENSZ is ezen aggódik olykor. Idáig nincs különbség az emberek között, mindenkire ugyanazt a szennyet zúdítják.
Aztán van, aki gondolkodik, gyanút fog, utánaolvas, szembesül a kutatási eredményekkel és felülvizsgálja az addig belé táplált hitet. Van, aki pedig a tényeket látva csak tovább szajkózza ész nélkül a propagandaszöveget, és gyerekes tagadásba menekül a valóság elől.
Soha ne hagyd annyiban, mert akkor teljesen hiába csináltál itt bohócot magadból.
Nem jobb megismerni a valóságot, átgondolni és átértékelni a dolgokat, és intelligens módon beépíteni a gondolkodásodba az új információkat?"
Ő:
Sértődötten bejelentette a kiikszelésemet, de azóta is olvas, sőt ahányszor beiszik este, mászik utánam topikokba és sértetten bubog azon, hogy milyen gonosz pszichopata vagyok. Szóval csak óvatosan a felvilágosítással, nagy úr a kognitív disszonancia és a sértett önérzet! :-/
Pár nicket már letiltottam ezért nem tudom konkrétan mire válaszoltál, csak a te mondandódra szabad-asszociálom:
"ez sem lenne baj, ha észrevehetően figyelembe vennéd az érveket amiket ellene írnak neked"
A legtöbb ember egóból vitázik, mármint a vitákat az erkölcsi értékrendek ütköztetéseként éli meg, ahol egy másik ember kétségbe vonja az ő erkölcseit, vagyis végső soron az a tét, hogy ki a jó ember meg ki a rossz. Dehát nyilván ő a jó ember, a másik meg rossz, az ő értékrendje a helyes, a másiké téves, így igazából meg sem kell hallgatni a másik érveit, hiszen azok egy téves erkölcsi értékrend eredményei, vagyis alapból hibásak. Sőt, ha meghallgatná azokat az érveket és neadj'isten hatnának rá, az azt jelentené hogy kimozdítanák őt a jó erkölcseiből, ami által maga is rossz emberré válna, tehát mindenféle ellene irányuló érvelés egy aljas, gonosz támadás amivel őt le akarják rántani a mocsokba.
Innentől lehetetlen bármiféle vita, mert érzelmi alapon van úgy határozva, hogy a másiknak soha semmiben nem lehet igaza, hiszen rossz ember. És teljesen mindegy mennyi érvet hoz fel a másik oldal, hogy fekete-fehéren igaza van, akkor sincs igaza, mer' gonosz és kész.
Persze ez 99%-ban tudat alatt zajlik, így ha szembesíted őket ezzel a dologgal akkor csípőből lelőnek, hogy ők ezt így sosem gondolták - mert persze a tudatalattiról fogalmuk sincs, náluk ilyesmi nem játszik.
Ebből az egó-mókuskerékből kurvanehéz kiszállni, mert fel kellene ismernie az embernek, hogy alapvetően téves már az is ahogyan az erkölcsi értékrendekhez hozzááll, nemhogy maga az értékrendje, ami ki tudja miféle fiatalkorban hallott / gondolt / érzett vegyessalátából van összegányolva, aminek egy része félreértés, tévedés, naivitás, dogma, hazugság, propaganda, ésatöbbi.
Ezek az emberek sajnos képtelenek aggyal fogni, hogy ezekben a témákban lehetséges tárgyilagosan vitázni tényekről, anélkül hogy tétté tennénk egymás jóemberségét. Az meg aztán végképp értelmezhetetlen elképzelés számukra, hogy egy "jó ember" energiát fektet abba hogy megismerje és megértse az igazságot, majd az alapján alkot véleményt. Aki az értékrendjét hazugságokra építi az nem jó ember, hanem vak tévelygő.
Annyival kiegészíteném a véleményed, hogy a férfi az nem szerep - de a férj az szerep.
És aki nőneműként önálló és anyagilag független.. és csak azt a valakit keresi, aki segítene neki megvalósítani a közös álmokat - az nőneműként is férj akar lenni, és feleséget keres.
Az első házasságom ilyen alapon köttetett, és a másodikban pont ilyen helyzetet akarok elkerülni.
Azért gondoltam hogy nem válaszolsz, mert talán kezded védhetetlennek látni az életed egyik fő rendező elvét - de lemondani nem akarsz róla.
De ha csak a számok ellen van kifogásod, akkor mondom nőhatalmi példával :
Itt az az alapgondolat, hogy a nőhatalomnak csökkennie kell, és mit lehetne ezért tennünk.
Amikor azt mondod hogy még több női egyenjogúság kellene.. és hiába mondom én a 4286 osban hogy az egyenjog az nem egy szófordulat hanem nőjog-mentesség, és hiába mondja a 4287 -esben Abszolút Igazság azt hogy a valóság nem népszavazás kérdése, és hiába mondja Aphelix a 4301 -esben hogy nem te vagy az egyetlen nőimádó..
..szóval a "még több női egyenjogúság" az a 2x2 = 5
"Utána hosszan találgatták a többi gendermagossal, hogy mi lehet az a kedvesség..."
LOL
Micsoda irónia, hogy pont az egyenlőségről pofakirohadásig karattyolók gondolkodnak kizárólag hatalmi viszonyokban - az ő világukban nem létezik kölcsönös jóakarat és együttműködés, csak behódolás és uralkodás. A nőelnyomás egyetlen ellenszere ha a nő kerekedik felül a férfin, és az az egyenlőség :)
Az is benne lehet ebben az önállóságmániában, hogy a nőknek imponál a férfi társadalmi státusza, vagyona stb - és ezért azt hiszik, hogy majd a férfiak szemében is ettől lesznek vonzóak... ugyanezért rivalizálnak egymással is annyira, holott a férfiak magasról tesznek rá, lenyomja-e a többi nőt. Ez is csak a saját választási szempont kivetítése.
Emlékszem, pár éve a feministában egy nő elsírta, hogy miért nincs neki párja, pedig saját lakása van, diplomája, önálló. Mondom neki: bocs de mi nem egy másik férfit keresünk magunknak, nőknél nem ez a szexepil, hanem fiatalság-szépség-kedvesség. Utána hosszan találgatták a többi gendermagossal, hogy mi lehet az a kedvesség... na ez a tragédia.
Na igen, a férfiak felé alapvető női elvárás, hogy legyenek erősek és függetlenek, amiben semmivel nem támogatnak minket, sőt, a feministák mindent megtesznek hogy eltapossanak minket. Nekünk kib*szott ellenszélben kötelező erősnek és függetlennek lenni, ők meg erős hátszélben szórakoznak ezzel, és aztán a zömük évekig nagyképűsködik vele. Persze annyi IQ-juk már nincs, hogy megértsék, a férfiak miért nem buknak a 30 fölötti besavanyodott nőkre saját egzisztenciával, miért választják inkább a kedves, fiatal csajokat akik még 2-3 gyereket is szülhetnek.
A férjem úgy döntött, hogy az egyik gyerekünkkel otthon marad, és bizony jól tette! Olyan kötődés alakult ki,nem csak az 1 évessel, hanem az idősebb tesókkal is, hogy az csak jót tett neki és a gyerekeknek is! :) A házasságunknak is.
