Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Ahhoz képest, hogy elég rosszul indult ez a topic, érdekes kérdésekhez jutottunk.
Néztem most a topicindítót, van ott egy félmondat, amit aztán többen próbáltak elég hülyén megideologizálni. Szóval azt szögezzük le, hogy nem ismer a fizika tömeg<-->energia átalakulást. Az ekvivalenciájuk ki is zárja ezt: E=mc2 (az átalakulás pedig -E=mc2 lenne... talán valami E0-lal paraméterezve) A törvény azt írja le, hogy mekkora energiához mekkora tömeg tartozik. Például egy pozitron-elektron annihilációkor keletkező foton tömege és energiája megegyezik a két részecske össztömegével és energiájával.
Erre nem tudok válaszolni, de ebben a formában érdekes a kérdés.
Gyanítom, az egész egy olyan félkész hipotézis, amihez eleve másképp állnak hozzá. Bár a Hawking éppen eléggé bátran kommunikálja ezeket. De egyrészt nem tudományos célú közleményekben, másrészt a Hawking nem is tudományelmélész, hanem kozmológus. Amikor magyarul olvasol Hawkingot, az biztosan nem tudományos írás, hanem show.
Nem tudom. De ha a Higgs részecske egy adott energia hatására elbomlik, akkor az azt jelenti, hogy a fekete lyukon belül egy gömbön belül, amin belül a nyomás/hőmérséklet ennél nagyobb, ott már nincs gravitációt okozó tömeg.
A fekete lyuk tehát nem egy gömb, nem egy elfajult gömb: egy pont, hanem egy valamilyen vastagságú gömbhéj.
A belsejében ez az energiával és a körülményeket esetleg túlélő apró részecskékkel, a vastag héj maga a fekete lyuk, kívül pedig az esetlegesen beömlő anyag.
Belül az energia folyamatosan "oldja" a fekete lyuk tömegét, de marad fekete lyuk, amig van külső utánpótlás.
Ha az megszűnik, a felső energia feloldja a fekete lyuk tömegét, és amikor elér egy kritikus értéket, akkor kinyílik, és felrobban.
Mint montam, ez lehet hogy hülyeség, de szerintem minden lajikusnak ez jut eszébe arról, hogy a Higgs okozza a tömeget és hogy egy adott értékre hűléskor keletkeztek az ősrobbanás után.
Miért nem mondja Hawking vagy Higgs, hogy
"Kedves Lajikusok! Ti most biztosan azt gondoljátok, hogy ... De hohó, ez nincs így, mert...."
De ha ezek a körülmények tényleg felemésztik a tömeget is, akkor valószínűleg a Planck-hossznyi térbe zsúfolódás se történhet meg még folyamatos beáramlás esetén se, mert a tömeg emésztése is folyamatos. Ha meg egy adott érték alá csökken a beáramlás, akkor meg a fekete lyuk kritérium alá csökken a tömeg (sűrűség) és beindul a robbanás.
Ha költészetnél tartunk, akkor a végtelent az a gondolat szülte, hogy egy kérdéskör kapcsán érhet-e meglepetés az aritmetikailag, geometriailag kezelhetetlenül nagy tartományban?
Ha egy egyenletnek pontszerű a megoldása, akkor annak a fizikai jelentése is az, hogy pontszerű. Semmiféle ilyen átvitt értelme nincs a pontszerűnek. Csupán még nem tudtuk olyan tartományokban ellenőrizni az összefüggést, ezért nem tudjuk, hogy azonosat állít-e azzal, ahogyan a természet ott működik.
Ha visszazökkenünk ezen a szálon az eredeti kerékvágásba, akkor a dolog érdekessége, hogy Hawking, és szerintem emiatt Higgs is a Higgs részecske létrejöttét a korai világegyetem egy kevésbé energiadús , hidegebb pillanatához köti.
Ez mintha azt jelentené, hogy a kb. ennél nagyobb energiák körül bomlik a Higgs.
Ez azt jelenti szerintem, hogy az ösrobbanás pillanatában nem volt gravitáció. Az ősrobbanó valaminek nem volt tömege.
Ez nem jelenti azt, hogy akár egy nanosecundummal korábban sem volt.
Vagy a Higgs a tömegért felelős ugyan, de a gravitációt nem a tömeg okozza, hanem valami, ami köznapi körülmények között a tömeggel nagyon precízen arányosnak látszik.
Azt hiszem a ma ismert gravitációs egyenletek szinguláris megoldása pontszerű, tehát ez alapján minden téridőszingularitás kiterjedés nélküli tömegnek gondolható. Persze nem láttuk még közelről.
A "sugárzás lehetősége" mit jelent? Egyébként a sugárzás is anyag.
Nemtudom. Én tök büszke voltam magamra, hogy ilyen jött ki belőlem :o)
Viccet félretéve: a definícióban benne van, hogyha az elmélet helyessége és a megértés együtt adja, hogy magáról az elméletről és így a valóságról helyes állításokat tegyünk, helyes döntéseket hozzunk.
Ha a valósággal összehasonlítva ez nincs így (nem volt helyes a döntés, állítás), akkor vagy az elmélet rossz, vagy nem értettük meg az elméletet.
>Ha engem kérdezel, az okot kétféleképp szokták érteni:
>- filozófiailag a tényleges hátterét a dolgoknak
>- tudósok átvitt értelemben a háttérmechanizmust érthetik alatta, mert tudják, hogy az előbbihez úgysem lehet hozzáférni, a tudomány számára az nem is létezik
Egyrészt érteni vélem, másrészt mintha nem lenne elég precíz.
Hogy picit visszatérjünk az eredeti témához, Higgs-et megkérdezték, mi lenne, ha az LHC kisérletek azt mutatnák, hogy a Higgs-bozon nem létezik?
Higgs valami olyasmit válaszolt, hogy az borzasztó lenne. Mert a fizikát, amiről most azt hiszem, értem, többé nem érteném.
Ha engem kérdezel, az okot kétféleképp szokták érteni:
- filozófiailag a tényleges hátterét a dolgoknak
- tudósok átvitt értelemben a háttérmechanizmust érthetik alatta, mert tudják, hogy az előbbihez úgysem lehet hozzáférni, a tudomány számára az nem is létezik
A megértésnek ez kissé nyakatekert megfogalmazása. Viszont mit csinálhatunk a legmélyebb szinten, aminek nem ismerjük a háttérmechanizmusát? Szerintem ezt csak ilyen jelenségszinten "érthetjük meg", ezért tényleg mi mást lehetne megértésnek nevezni a kvantummechanikában?
A "leírást" csak nagyon egyszerűsítő megközelítésben lehet magyarázatnak tekinteni. Viszont mit kell érteni az okok felismerésén és a megértésen?
Ezt kérdezem én is.
AZok a fizikusok, akik a kvantummechanika filozófiai vonatkozásaival is hajlandóak foglalkozni, azok mintha azt állítanák, hoogy a helyes leírás az maga a magyarázat, és a megértés.
Ugyanis akkor értünk meg valmit, ha a tudásunk alapján döntéseket tudunk hozni, és a döntéseink hatása a valóságban megfelelnek a szándékainknak.
"Mintha itt viszont mindenki tanácstalan lenne, és mintha senki se tudná, lehet-e célirányosan eljutni az okokhoz - és ezáltal a megértéshez."
Erre már válaszolt Kant. Azt mondta, hogy a tudomány nem a magukban való dolgokkal foglalkozik, hanem csak amit látunk belőle, ahogy mi látjuk, azzal.
Azzal szerintem Newton triviálisan tisztában lehetett, hogy a felszíni jelenségek szintjét érinti a mechanikája, de ezt meg is tudta tenni hipotézisek nélkül.
A "leírást" csak nagyon egyszerűsítő megközelítésben lehet magyarázatnak tekinteni. Viszont mit kell érteni az okok felismerésén és a megértésen?
