13/2000. (V. 12.) AB határozat
Nemzeti jelkép
Az indítvány
1. A törvényi rendelkezés, amelyre az utólagos normakontroll irányult, a Btk. 269/A. §-a volt, mely a nemzeti jelkép megsértését szankcionálja. Az indítványozók kérték e jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az ügy előadó bírája Strausz János és Kukorelli István volt.
2. A kifogásolt törvényszöveg szerint „aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő”.
3. Az indítványozók álláspontja szerint e cikkely sérti az alkotmány 61. § (1) bekezdésében alapjogként meghatározott véleménynyilvánítási szabadságot.
A határozat
4. Az Alkotmánybíróság az indítványok megfelelő elbírálása érdekében összehasonlító elemzést végzett, melynek során azt vizsgálta, hogy milyen a felségjelvények alkotmányos szabályozása az európai országok gyakorlatában. A vizsgálat során megállapította, hogy a nemzeti (állami) jelképek megsértését a legtöbb európai országban büntetőjogi szankcióval fenyegetik. Az egyes államok büntető törvénykönyvei e bűncselekményt szerkezetileg az állam elleni bűncselekmények között helyezték el, és a magyar Btk.-hoz hasonló büntetési tételeket alkalmaznak. Ezek alapján megállapítható, hogy a nemzeti (állami) jelképek büntetőjogi védelme nem tekinthető magyar sajátosságnak.
5. A nemzeti (állami) felségjelvények fokozott jogi védelmét több tényező indokolja. Egyrészt az, hogy az alaptörvényben meghatározott felségjelvények szorosan kapcsolódnak az alkotmányos demokrácia megteremtéséhez, másrészt pedig az e felségjelvényekről, használatukról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Továbbá az alkotmány XIV. fejezetében felsorolt nemzeti jelképek az ország külső és belső integritásának alkotmányos szimbólumai. Valamint figyelembe kell venni a demokratikus átmenet speciális történelmi körülményeit is, hiszen az előző rendszer által porpagált internacionalizmus kifejezetten igyekezett visszaszorítani a nemzeti jelképek használatát, így jelen helyzetben azok jogi védelme méginkább indokolt. Mindezeket figyelembe véve a nemzeti jelképek védelme alkotmányos korlátja lehet a véleménynyilvánítás szabadságának. Miután büntetőjogon kívül más alkalmas jogi eszköz nem áll rendelkezésre a jelképek védelme érdekében, így büntetőjog rendszeréhez képest enyhe szankció kilátásba helyezése nem tekinthető aránytalan korlátozásnak.
6. Az AB álláspontja szerint nem megalapozott az indítványozónak az a megállapítása, mely szerint a Btk. vizsgált szabálya diszkriminatív. A Btk. e rendelkezése csak az alkotmány által meghatározott és általa védett nemzeti jelképeket részesíti büntetőjogi védelemben. A törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az alkotmányban meghatározott nemzeti jelképeken kívül esetleg más államok nemzeti szimbólumait is büntetőjogi védelemben részesíti-e.
7. Mindezek alapján az AB megállapította, hogy a Btk. 269/A. §-a nem sérti az alkotmány hivatkozott rendelkezéseit, összhangban van az alkotmányos büntetőjoggal szemben támasztott követelményekkel, ezért az indítványokat elutasította.
Párhuzamos indokolások
8. Erdei Árpád a határozathoz párhuzamos indokolást fűzött, melyben kifejtette, hogy bár elfogadja a mostani határozatnak azt a megállapítását, hogy a jelen ügyben a véleménynyilvánítás szabadsága az alaptörvényre közvetlenül visszavezethető más normatív alkotmányos értékekkel ütközik, s a konkrét büntetőjogi norma szerkezete is különbözik a korábbi alkotmánybírósági vizsgálat alapjául szolgáló normákétól , rá kell mutatni arra, hogy a Btk. 269/A. §-ában meghatározott tényállás alkotmányossága nem csupán e megállapításra és a hozzá fűzött okfejtésre tekintettel mondható ki, hanem azért is, mert a véleménynyilvánítási szabadságot a közösség méltóságának védelme érdekében korlátozza.
9. Harmathy Attila párhuzamos indokolása még egyszer rámutat arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában követelmény az, hogy az emberi jogok korlátozása törvényen alapuljon. Ez a követelmény azonban az alkotmánybíró szerint nem merül ki abban, hogy a korlátozó szabály formailag törvényben fogalmazódik meg, hanem kiterjed a tartalomra is, és ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a korlátot meghatározó szabály megfogalmazása lehetővé teszi az állampolgár számára annak -- ha szükséges, jogi tanácsadó segítségével történő -- előre látását, milyen következményekkel járhat magatartása.
A Btk. támadott szabályát a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény határozta meg és iktatta be a Btk.-ba 269/A. §-ként. A jelen ügyben a szabály érthetősége, pontossága megfelel a bíróság gyakorlatában kialakult elveknek. A korlátozás törvényen alapuló volta tehát megállapítható. Mint ahogy megállapítható a korlátozás egyezményben elismert célja is, vagyis a felségjelvények védelmével összefüggésben mások jogainak védelme.
10. Kukorelli István párhuzamos indokolásában annak a véleményének ad hangot, hogy a határozat rendelkező részében kellett volna alkotmányos követelményként kimondani, azt az indokolásban szereplö megállapítást, miszerint nem minősíthető bűncselekménynek a nemzeti jelképeket érintő negatív vélemény kifejezése, a tudományos bírálat, de még az olyan művészi kifejezés sem, amely a jelképeket meghökkentő módon értékeli vagy azokat sajátos szemléltető eszközként használja. A szólásszabadság, a művészi kifejezés szabadsága és a tudomány szabadsága ennyiben elsőbbséget élvez a nemzeti jelképek büntetőjogi védelmével szemben. A jogalkotó a Btk. 269/A. §-ának megalkotásával a társadalomra veszélyesnek minősítette azt, ha valaki „nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el”, azonban az AB az alkotmány 61. §-ának értelmezése alapján megfogalmazott alkotmányos követelménnyel e tényállás alkalmazási körét szűkítette.
11. Németh János párhuzamos indokolásában szintén hiányolja, hogy a Btk. támadott rendelkezésének alkalmazási körére vonatkozó elvi tétel nem a határozat rendelkező részében, csupán annak indokolásában kapott helyet. Hiányolta továbbá, hogy az AB nem mutatott rá világosan, miért van különbség a 30/1992. AB határozatban vizsgált gyalázkodás, és a most górcső alá vett büntetőtörvényi tényállás alkotmányos megítélése között. Vélménye szerint a nemzeti jelképek fokozott védelmét elsősorban nem annak alkotmánybeli elhelyezése indokolja, hanem a többségi indokolásban is felvetett speciális történelmi körülmények..
