"Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén ismét elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet azzal a céllal nyújtott be egy magánszemély, hogy június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánítsák. Az Alkotmánybíróság tavasszal semmisítette meg az OVB előző, ugyancsak hitelesítést megtagadó határozatát. A bizottság szerint a kérdés nemzetközi szerződéseket érint, így tiltott tárgykörbe tartozik."
Nem is tudom, mit válaszoljak neked. Egyáltalán: érdemes-e folytatni ezt a teljesen céltalan eszmecserét? Van egy eszméd, és ahhoz igazítod a tényeket, valósakat és kitaláltakat egyaránt, és a legnyílvánvalóbb dolgot sem vagy képes tudomásul venni, ha nem illik az elméletedbe. (pl. Lengyelország veszte és "feltámadása" szerinted nem a nagyhatalmak játszadozásának folyománya.)
Hidd el, ugyanúgy fájlalom az hazánk szétdarabolását, mint te, csak éppen nem menekülök ábrándokba. Kún Bélát, a Tanácsköztársaságot elítélem, megvetem, ugyanúgy mint Rákosit és rendszerét, és kritikusan tekintek nyugati világra is.
Abban igazad van, hogy a nagyhatalmak léte véges, de ebből egyáltalában nem következik a mi középhatalommá válásunk a belátható jövőben.
Amit elmulasztottak eleink 1918-19-ben, azt már hiába siratjuk! Értelmetlen dolog tovább rágódni rajta! Azt már nem is akarom boncolgatni, hogy mit tehettek volna meg egyáltalán: a sok "Ha", amit leírsz, itt-ott már-már utópisztikus elképzelés.
Tényleg nem értem, hogy fiatal ember létedre honnan veszed ezt az anakronisztikus és minden realitást nélkülöző eszmerendszert.
Lehet és kell gondolkoznunk múltunkon és jövőnkön. Törekedjünk a trianoni tragédia következményeinek orvoslására is, de nem múlt századi eszközökkel, hanem azokat a lehetőségeket felhasználva, amelyeket a XXI. század világa és az Európai Únió nyújthat hozzá!
Világos nyílt ajánlat az antantnak: Magyarország hozzájárul és támogatja történelmi ellenfele elleni intervenciót - cserébe területi integritásáért.
Ajánlata elutasítása esetén forradalom és szabadságharc, felkelés szítása szomszédainknál is - mindenhol, ahol jelentős számú évek óta hadban álló hadsereg van. A világháború utáni nyomor kedvez a radikális, forradalmi eszmék terjedésének.
Legalábbis erőst gondolkodóba esett volna az antant...
1918-20-ban nem volt olyan. nem számoltak a kommunizmussal, azt gondolták, hogy hamar lenyomják őket és egy baráti cári Oroszországgal számoltak.
Egyébként franc se tudja: 1918 márciusától már megindult az intervenció. 1918 augusztusáig ütötték a szovjetet, csökkent az ellenőrzésük alatt álló terület, ám augusztustól ellentámadás indult, vették vissza a területeket. Mindenesetre az antant lépéskényszerben volt 1918 novemberében. Ha mi ellenállunk, nem tud jóideig támadni, ezalatt megerősödik a szovjet. Ezt az esélyt ki kellett volna használni.
A cseheknek, szlovákoknak alapból elhitták, a délszlávokban is bíztak, Románia cinkes volt, de végülis meggyőző.
Mo örüljön, hogy nem kapták megjobban szét. pl. Románia a Tiszáig, Pécs és a Mecsek Jugoszláviához, Miskolc Csehszlovákiához + egy szláv korridor a nyugat dunántúlon: összeköttetés Csehszlovákia és Jugoszlávia között.
Trianonban az etnikai alapokból indultak, de erősen mondhatni túlzón korrigálták a stratégiai, gazdasági szempontokkal, de a fentebb említett teljesen nyilvánvaló túlzásokat azért elutasították.
Ja ja, ezekkel lehetett növelni Románia antantbarátságát. Azonnal kellett egy 100% antantbarát Románia, amit lehetett odaadtak neki.
Ezt lehetett/kellett volna megfúrni, hogy mi magunk teszünk ajánlatot: mi is antantbarátok leszünk, vagy földjuttatással motivált népfelkelésbe botlik az antant.
mert Erdélyben román többség volt. Székelyföldet azért kapta meg mert a "román tenger" közepén fekszik, a határmente meg azért került Romániához, mert ott voltak/vannak a vasút vonalak. (nem támadási céllal, hanem egyszerűen azért mert ezek építése drága)
Miért bibelődtek volna egy ellenséges ország határainak igazságos meghúzásával, ha a másik oldalon leendő batátok, szövetségesek voltak, Sőt a koncokkal még az elkötelezettségűket is növelték.
Románia azért kapta Erdélyt csont nélkül, - annak ellenére, hogy a különbékével szerződést szegett, - mert kellett a szilárd Románia a SU elleni intervencióhoz.
Abban lehet némi igazság, hogy 1918 végén még nem vették komolyan a kommunizmust. De nyilván nem hiányzott volna egy forrongó Kelet-Európa, ami kézzelfogható közelségbe hozza a Lenin által hirdetett világforradalmat.
Nem érted? Nem volt szükség már az Osztrák-Magyar Monarcgiára, mert Törökország nagyon meggyengült. Az antantnak inkább erős, új szövetségesekre volt szükségük Németország ellen. Tehát ezeket az országokat erősítették. (Csehszlovákiát, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot és Romániát). ott erős volt az antant barátság, itt meg nem.
Te sem :)
Szovjet-Oroszországra kellett volna mutogatnunk, mint a gonosz birodalmára: ha nem marad a területi integritásunk, akkor Magyarország szintén kommunista állam lesz, ám az arisztokrácia, papság, polgárság, stb TÁMOGATÁSÁVAL! Sőt, teszünk róla, hogy szomszédaink: Románia, Szerbia, Ausztria, Lengyelország IS forrongjanak.
Alku: vagy marad NagyMagyarország, vagy jó eséllyel egész Kelet-Európa kommunista lesz, benne a kommunizmus bástyája Magyarország. Mindenesetre az intervenciót a SU ellen elfelejthetik. Tehát bosszúból az ellenünk elkövetni szándékozott ocsmányság ellen fellázítjuk a szomszédainkat, mi pedig ellenállunk. Bevállalta volna az antant az újabb háborús gócot 1918 végén?
"felejtsék el a nemzetiségeknek tett követeléseket, mi széleskörű autonómiát ajánlunk, kulturális életet, nyelvhasználatot, felsőfokú oktatást"
Akkor ez már nagyon kevés volt. ezt sokkal korábban kellett volna meglépni.
Nem érted? Nem volt szükség már az Osztrák-Magyar Monarcgiára, mert Törökország nagyon meggyengült. Az antantnak inkább erős, új szövetségesekre volt szükségük Németország ellen. Tehát ezeket az országokat erősítették. (Csehszlovákiát, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot és Romániát). ott erős volt az antant barátság, itt meg nem.
A török példa követhetőségén én is elgondolkoztam, de elvetettem.
T.o. fekvése és domborzati viszonyai kedvezőbb lehetőséget kínáltak a szembeszegülésre, mint M.o.-é, a nemzet és a hadsereg(!) egységes volt a küzdelem során, és végül, de egyáltalában nem utolsó sorban, a határok korrigálásával nem sérültek az antanthatalmak érdekei és céljai. (Ott nem akartak „Cordon Sanitaire”-t létrehozni!)
Ha egységesen kiállunk, egy verduni vérszivattyúban megtizedelődött Franciaország nem feltétlenül ront nekünk. Emlékezz mit terjesztettek Franciaországban Németország ügynökei1939-ben: Danzigért meghalni? /ha igaz/
HA van egy 1.000%-ig patrióta magyar vezetés és nem a zsidókommunisták által elszédített Károlyi, akkor jó eséllyel nincs Trianon. Nézzük meg, mire szolgált a TK: gyakorlatilag lassította és apasztotta a SU elleni intervenció erőforrásait. Románia szilárdan a kommunizmus ellen foglalt állást, a SU és a magyarországi forrongás közepette ő lett a térségben a szilárd bázis - ha azonnal teljesítik igényeit. Mi van akkor, ha a patrióta magyar vezetés megteszi az ajánlatát az antantnak: az oroszok nekünk is történelmi ellenségeink, a kommunizmust mi sem kívánjuk, ezért átengedjük az olasz/angol/usa/francia akármilyen intervenciót, vasutat, gabonát biztosítunk, szükség esetén némi intervenciós katonaságot, az antant szolgálatába állítjuk hadianyagtermelésünk. Cserébe felejtsék el a nemzetiségeknek tett követeléseket, mi széleskörű autonómiát ajánlunk, kulturális életet, nyelvhasználatot, felsőfokú oktatást - akár kicsit többet is mint a Monarchia. Ha ez nem történik meg, felrobbantjuk a vasutat, népfelkelést hirdetünk, a katonáknak földet osztunk, ügynökeink elárasztják Csehországot, Romániát, Szerbiát és agitálnak az új társadalmi rend mellett: ne harcolj proletár testvérünk, ne hullasd véred a nacionalizmus véres köntösébe bújtatott úri érdekekért! Ne támadj Magyarország békés népére, mert minden magyar katona egy hold földet kap minden lelőtt agresszorért; inkább csatlakozz honvédelmi harcunkhoz és akkor családodnak házhelyet, a háború befejezése után kis házat és 1-2-x hold földet adunk.
Elég lett volna a blöff.
Az igazság kedvéért azt is el kell ismerni, hogy a magyar Vörös Hadsereg felvette a harcot a csehek és a románok ellen, de eredményeiket kénytelenek voltak feladni az antant fenyegetései miatt! Talán mi is többet értünk volna el, ha egységesek vagyunk az ellenállásban, de ez nem volt meg! A Szegeden összevererődött tisztek békésen együttműködtek az antant megbízottakkal, a Székely Hadosztály kiegyezett a románokkal, és Horthy, Bethlen, Gömbös, stb. sem az ellenállást szervezte. Ha belegondolsz, hogy a Felvidékre győztesen bevonuló Stromffeldet utóbb bíróság elé állították!
Annyit hozzáfűznék, hogy Kun Béla megüzente az antantnak, hogy neki a területi integritás nem fontos, csak a rendszer. Tételezzük fel, hogy Kun nem volt szovjet ügynök, és nem csupán azért tette amit tett, hogy elvonja az erőforrásokat az intervenciótól, hanem meggyőződésből cselekedett: Felvidéken kapásból megalakította a Szlovák Tanácsköztársaságot, kijelentve, hogy minden proletár a magyar proletár testvére, nem a nemzet fontos, hanem a közös osztályérdek. Ha valóban így gondolta, akkor a kommunizmus világméretű győzelme esetén 1919-ben sem várt volna túl sok jó Magyarországra ha Kun a vezér. Károlyi meg végletekig naiv volt: közölte Clemenceau-val, hogy "annyit vesz el az országból amennyit akar" gondolván, hogy úgyis győz a nemzetközi forradalom és Magyarország visszakap mindent. /A képet árnyalja, hogy Lenin később jogtalannak nevezte Trianont, de Kunnak semmi sem volt drága, csak fennmaradjon a TK/
Székely hadosztály: roppant gusztustalan hogy rájuk tolsz bármilyen felelősséget. A kormány magukra hagyta őket, se fegyver, se ellátás, se pénz. Később a TK reakciós hadsereget látott bennük, az ellenforradalom csíráját! Lőtt rájuk a Vörös Hadsereg, miközben harcoltak a románokkal!
Szeged, Horthy és társai: Kunban szovjet érdekekért harcoló oppurtunista zsidót láttak, aki a legsötétebb zsarnokságot kívánja megvalósítani. Magyar rabszolgák, zsidó urak. Ez - teljesen jogosan - roppantmód nem tetszett nekik. Felmerült még az a sötét gyanú is, hogy Magyarországot Kun a szovjet birodalom részévé kívánja tenni, amely egy eljövendő zsidó vezetésű kommunista világbirodalom alapja. Ennél a forgatókönyvnél még Magyarország megcsonkítása is kedvezőbbnek tűnhetett, fenntartva a visszafoglalás lehetőségét a megmaradt Magyarországból kiindulva.
Az irredenták is úgy viselkednek, hogy a dolgoknak örökké meg kell maradniuk, csak ők Magyarország 1918-ig meglévő határait tekintik megváltoztathatatlannak.
A nagyhatalmak valóban álnokul viselkedtek mind a közeli, mind a távoli múltban. Mindannyian Churchill nézeteit vallják: "csak érdekeik vannak, nem barátaik!"
Ez a realitás!
Megint a statikus világnézeted: ami ma van, az mindörökké így is marad. Tisztelettel, de ez a felfogás egy baromság. A mai nagyhatalmak nem maradnak mindig nagyhatalmak, mai érdekeik pedig változnak az idők múlásával, ha másért nem, akkor a tényezők fontosságának változása miatt. /Mondok néhányat: régen fontos volt a hegyszorosok ellenőrzése. Később fontos lett a tengeri kijárat. Később a gyarmatáruk kereskedelmének ellenőrzése. Ma a kőolaj, holnap valószínűleg az élelmiszer majd a víz./
Átsiklottál Lengyelország feldarabolásának-helyreállításának történetén. Azt hiszem, nem akarod tudomásul venni a tanulságot: küzdhet, beszélhet akármennyit egy nemzet, (még egy közepes nagyságú is), a sorsa a nagyobb hatalmak érdekeinek a függvénye!
Tudod hány forradalom, felkelés volt Lengyelországban 300 év alatt? Tudod, hogy hitegették őket a franciák a XIX. század folyamán? Vagy nem elég tanulság számodra a Nyugat viselkedése irányunkban 1956-ban?
Tegyél le az ábrándjaidról! Nem azért mondom, mintha nem szeretnék magam is inkább a történelmi hazában élni, hanem azért, mert az általad preferált utat és módot rossznak tartom.
Az emberiséget en bloc, és egy-egy nemzetet is az ÁLMOK, ÁBRÁNDOK, VÁGYAK, TERVEZGETÉSEK tették naggyá. Ha Te helyénvalónak, sőt kívánatosnak tartod, hogy a jövőbeni újra naggyáválás lehetőségéről mondjon le, az a legsötétebb szolgalelkűség. Azt kéred tőle (tőlünk), hogy ássa el a gyerekei jövőjét, köpje le ősei örökségét és fogadja el a jelenlegi helyzet megváltoztathatatlanságát. Ha az emberiség a Te tanácsaid követte volna, akkor ma a legsötétebb despotizmusban élnénk, ahol az istenkirálynak és katonáinak szabad BÁRMIT büntetlenül megtenni a mezei rabszolgákkal mint te meg én.
A cári Oroszországot (nagyhatalom) 1917 után sikeresen kiütötték a külpolitikából, s a lengyelek visszanyerték függetlenségüket. A SU-t 1991-ben megint kiütötték a külpolitikából, kéttucatnyi korábban szolgasorban tengődő nép nyerte vissza függetlenségét - más kérdés, hogy mi a bénábbak közé tartoztunk (szerintem a köztünk élő zsidó kisebbség kozmopolita része miatt) és új szolgaságba hajtottuk fejünket. Németországot (nagyhatalom) 1918-ban kiütötték, kárára rendezték be az új Európát. De Németország felállt, s ha nem bízza el magát s nem megy neki Oroszországnak, vagy előbb gondosan végez Angliával, akkor ma ő diktálja mi legyen Európában és talán Ázsiában, Afrikában is. Franciaországot szintén kiütötték már párszor - ma mégis ő sz.rja a spanyolviaszt az EUban. Anglia elveszítette korábbi világhatalmi státuszát. Az USA megszerezte az I. Vháborúban a gazdasági hatalmat, majd később a politikait is. Kínát térdrerogyasztották a gyarmatosítók, ma mégis nagyhatalom. Indiában millíószámra pusztult a lakosság, szétzilálták a hagyományos gazdasági, társadalmi, hatalmi struktúrát - ma India a világ legnépesebb állama. Pakisztán egy elmaradott félfeudális, babonákkal teli civilizálatlan putrisországból 50 év alatt atomhatalommá nőtte ki magát. A Monarchiát, Török Birodalmat, Római Birodalmat, Német-Római császárságot meggyengítették, megcsonkították, tönkretették - miért gondolod stabilabbnak a mai nagyhatalmakat?
Ahogy haladunk az időben, egyes lehetőségek bezárulnak - ma már hiába indulnánk lóháton, íjjal kezünkben fosztogatni az olasz, német, francia hipermarketeket - ám folyamatosan nyílnak újabb lehetőségek a technikai, társadalmi feltételek változásával. Nincs az leírva sehol, hogy Magyarország kicsi maradjon, míg az usa, izrael, Oroszország, Franciaország megőrizze mai nagyságát. Nyilván akkor válhatunk nagyhatalommá (először regionális középhatalommá), ha ezért teszünk is. Először nyilván a fejekben kell rendet tenni, kisöpörni a 63 év kommunista, kozmopolita mocskát - már ez sem lesz kis falat.
1991 és 98 közt sokszor jártam keleti szomszédainknál: Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Bulgária: a forint félkeményvalutává vált. Igyekeztek forintra váltani a fizetésüket és azzal fizettek a legkülönfélébb cikkekért - feldolgozott élelmiszerek, gyógyszerek, kisebb részben iparcikkek. Olcsóbb és jobb volt mint a hazai. Hosszútávú megtakarításaikat dollárban és márkában tartották. Erdély tele volt magyar áruval (Ukrajna, Szerbia, Horvátország dettó, Bulgáriában és Szlovákiában kisebb mértékben), ezrével/tízezrével jöttek át dolgozni feketén a magyarokon kívül a románok, szerbek, ukránok is. A SU elhullása utáni pillanatnyi gazdasági és hatalmi vákuumban mi voltunk a jólét és a béke szigete. Játssz el a gondolattal: nincsenek nagyhatalmak - kiütötték egymást, mittudomén. Mára miénk minden elcsatolt területrész, ezenkívül szívélyes dipolmáciai kapcsolatok mindenkivel, új gazdasági munkamegosztás, szárnyaló mezőgazdaság, építőipar, Budapest egy keleteurópai fasiszta államszövetség központja, rajtunk keresztül bonyolódik Horvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna és Lengyelország kereskedelmi forgalma, idejárnak tanulni a térség legjobb egyetemeire, itt keresnek maguknak házastársat (ugye Erdélyben ma is az van: normálisabb román igyekszik magyar házastársat találni), itt próbálnak munkát találni. Egy kis keleteurópai únió, magyar központtal, a történelmi határokon belül magyar hatalom, ám már eltűnőben/légiesedőben a határok szomszédainkkal. Munkanélküliség minimális, únión kívüli import/export minimális, őszinteségen, barátságon és jól felfogott érdekeken alapuló kulturális programok, gazdasági vegyesvállalatok. Horvátország tengerparti túristaparadicsom, Magyarország élelmiszer, tudományos és sícentrum Románia tengerparti és síparadicsom, Csehország ipari centrum, Lengyelország ipari és energianövénytermelő, Szerbia megmaradt része ipari nyersanyagellátó és mezőgazdasági termelő, Ukrajna ipari nyersanyag és nehézipar. Lengyel-magyar centrum, lengyel-magyar-román gazdasági túlsúly. Teljes függetlenség, hatalomkoncentráció itthon és nem newyorkban/moszkvában/telavivban/párizsban.
Ez lehetne/lenne egy nagyhatalmaktól nem buzerált Kelet-Európából.
Nyugalom, gazdasági fejlődés mind itthon, mind az utódállamokban, továbbá a kultúrális közeledés, a kölcsönös megértés és türelem a többségi nemzet és a kisebbség kapcsolatában elvezethet a Székelyföld autonómiájához. Erre van példa Európában, a már említett Katalónia, Dél-Tirol, stb. De felhozhatnám Elzasz-Lotharingia példáját is: évszázadokon át puskaporos hordó, gyúanyag, "Eris almája" volt a németek és a franciák között, ma pedig teljes nyugalomban és egyenjogúságban élnek ott franciák, németek.
Kicsi célt tűzöl ki magad elé. Nem tudom ki mondta: "Ha a kezed kinyújtod a csillagok felé, nem biztos, hogy eléred őket, de biztos, hogy utad végén nem egy marék sár lesz a jutalmad." /nem pontos az idézet/
------
"Az meg, hogy egy másik ország (pl. esetünkben Németország) hogy járt az újraegyesüléssel, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekünk is ugyanaz lesz a sorsunk."
Nem! Nálunk "fáklyásmenet" lenne az új polgártársak befogadása!
Mert ugye, mi nagyobbak, gazdagabbak, türelmesebbek, áldozatkészebbek, önzetlenebbek vagyunk a németeknél, mi boldogan fogadjuk, ha a munkahelyünket elfoglalja egy határontúlról való magyar/ruszin./román..., stb.
Lennének problémák. Pl mikor összeköltöztem a feleségemmel, elég durva dolgokat tettünk egymással, a viszályok mindennaposak voltak. Ma ölni tudnánk egymásért, véd- és dacszövetség a világ ellen. Ha kell hazudunk egymásért, ha kell egészen_messzire! elmegyünk - volt már rá pár példa. Persze, lennének nehézségek, ám cserébe nyernénk egy nagyobb, stabilabb, boldogabb, rendkívül jó adottságokkal rendelkező országot mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Kelet-Európa Svájca.
Te a beletörődés és seggnyalás politikája mellett érvelsz. Ez a politika biztosan nem vezet sehová, mint azt 63 év tapasztalata mutatja.
A török példa követhetőségén én is elgondolkoztam, de elvetettem.
T.o. fekvése és domborzati viszonyai kedvezőbb lehetőséget kínáltak a szembeszegülésre, mint M.o.-é, a nemzet és a hadsereg(!) egységes volt a küzdelem során, és végül, de egyáltalában nem utolsó sorban, a határok korrigálásával nem sérültek az antanthatalmak érdekei és céljai. (Ott nem akartak „Cordon Sanitaire”-t létrehozni!)
Az igazság kedvéért azt is el kell ismerni, hogy a magyar Vörös Hadsereg felvette a harcot a csehek és a románok ellen, de eredményeiket kénytelenek voltak feladni az antant fenyegetései miatt! Talán mi is többet értünk volna el, ha egységesek vagyunk az ellenállásban, de ez nem volt meg! A Szegeden összevererődött tisztek békésen együttműködtek az antant megbízottakkal, a Székely Hadosztály kiegyezett a románokkal, és Horthy, Bethlen, Gömbös, stb. sem az ellenállást szervezte. Ha belegondolsz, hogy a Felvidékre győztesen bevonuló Stromffeldet utóbb bíróság elé állították!
"a héten közölte egy éfijú az egyik topikban azt, hogy őt ilyen fasságok, mint a hazaszeretet nem érdeklik: oda megy, ahol jobb dolga van és kevesebbet kell adózni." Az européer, kozmopolita, gyökértelenségre nevelő propaganda gyönyörűen beérett gyümölcsét reprezentálja a gyerek.
"úgy tűnik, a haza is olyan kalitka, mint amiről az unokatesóm esküvőjén beszélt a pap: aki kint van, bekívánkozik, aki bent, az ki." Téves következtetés. Amit kiragadtál, az egy divatos, de társadalmilag nem követett, öngyilkos eszme terméke. 2008-ban pl több magyar jött vissza nyugatról, mint ment ki.
ha összehasonlítod a könnyebb körülmények között élő, csehszlovákiai magyarokat és az erdélyieket, akiket nyírtak rendesen, ez utóbbiak asszimilálódtak kevésbé.
(nem beszélve a jólétbe került nyugatra távozott magyarokkal, ahol a 2-3. generáció már rendszerint magyarul se tud, vagy ha igen, esetleg csak beszélni, írni-olvasni nem) - azt gondolom, hogy magyarnak maradni elsősorban szándék és nem országhatár kérdése.
egyébként meg igen szkeptikus vagyok a határon belüli magyarok magyarságával szemben, épp a héten közölte egy éfijú az egyik topikban azt, hogy őt ilyen fasságok, mint a hazaszeretet nem érdeklik: oda megy, ahol jobb dolga van és kevesebbet kell adózni.
úgy tűnik, a haza is olyan kalitka, mint amiről az unokatesóm esküvőjén beszélt a pap: aki kint van, bekívánkozik, aki bent, az ki.
