Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Na, én is nyögtem, amikor olvastam az interaktív táblákról..., ami tényleg klassz dolog, de a sulik nagy részében olyan a WC, mint használaton kívüli laktanyában, egészségtelen, korszerűtlen a világítás, szintén egészségtelenek, elavultak a padok és sok helyen nincs használható tornaterem...
Különben én azt vettem észre, hogy sok vidéki helyen jobban mennek ezek a dolgok. Sokat járok Bp-en kívül és és úgy látom, hogy sokkal több iskolát újítanak fel, vagy építenek újat. Csak az anyósom kisvárosában két gimi van, az egyik olyan felszereltségű és küllemű kb., mint a nagykovácsi amerikai iskola (vadiúj szabvány méretű gumis futópályával, teniszpályákkal, épülő saját uszodával), a másik olyan, mint egy kastély, full felújítva. A szomszédos falvak egyikében most adták át a megdöbbentő színvonalú iskolai tornacsarnokot (nem terem, csarnok...), a másikban pedig az egész iskolát tették rendbe - nem akárhogy - úniós pénzből. A "proccos" bel-Budán például meg szó szerint roskadozik az önkoris iskolák zöme. :-(((
Hol laksz, ha nem titok? Én is ilyen sulit szeretnék a gyerekeknek. Nálunk ugyan van interaktív tábla (2 db) a suliban, de olyan csórók, hogy kislabdát sem tudnak venni. Székesfővárosunkban. :-/
Nálunk az iskola tanulóinak létszáma 206 fő ebben a tanévben. Minden tanteremben van interaktív tábla, nyelvi labor, naaagy tornaterem, itt van a falu könyvtára, tehát elég sok könyv is van. A székek, táblák, termek szépek. Minden ünnepséget az iskola tart a falusiaknak is. Kompetencia-alapú oktatás van, az alapozáson van a hangsúly. Ezen kívül német nemzetiségi iskola, minden nap van német óra, harmadiktól választható angol. Most másodikos a fiam. Igaz, hogy nemrég fejezték be a nagybetűk írását, és csak most kezdik a szorzótáblát (és az osztást egyszerre), de most már megnyugodtam, hogy egyáltalán nincs lemaradva a szomszéd egyébként jó tanuló kisfiútól, aki "normál" iskolába jár és hetente több dolgozatot ír a pontos és ly j használatából, matekból összetett (számolás és szorzás) feladatokból, környezetből és tulajdonképpen mindenből, míg a fiamék alig-alig.
ennek az iskolanak a gazdasagi ugyeibe nem latok bele,nem tudom hogy csinaljak,azt az egyet tudom,hogy a tehetseggondozo program,amire Pannust is kivalogattak palyazati penzbol megy.
Nyilván vannak iskolák, ahol aránylag rendben mennek a dolgok, fenntartótól függ, de a helyzet globalice katasztrofális, és közben mindenkinek nyomják ezeket a hülye táblákat. Én nagyon dühös vagyok rájuk, közben meg szeretném, ha ott tartanánk, hogy minden teremben lehet egy, és tudjuk is használni, és van hozzá elég anyag...
Ööö, az interaktív táblával csak egy gond van - nagyon, nagyon klassz dolog, de a legtöbb iskolában, ahol tábla van, minden rozzant, a székek, a padok, nincs tornaterem, és ezer dologra kellene pénz. Előbb azt kellene rendezni, aztán jöhet a modern technika.
",nem mostanaban voltam iskolas,de en meg nem lattam kozelrol interaktiv tablat,ezeknek a szarosoknak olyan felszerelesuk van,hogy szemem-szam tatva maradt.."
Dettó nekem is. Velünk a szülőin az egyik játékot el is játszatták. :-)
Ebben a kérdésben egyetértünk - hogy az olvasás-írás alapos elsajátítása fontos. Ez részben múlik a módszertanon - hogyan tanulják, múlik a tanítón, múlik az otthoni környezeten is, és azon, hogy mi kerül a gyerek elé. Most pl. örülök, hogy a lányoméknak nem a Vuk volt az első kötelező olvasmánya, mert garantáltan megutálja tőle az olvasást. A nagyfiam viszont kedvelte.
Igen, valóban felmerülnek ezek a kérdések. Sajnos differenciálás nélkül nem megy a dolog. Illetve úgy megy, mint most: rengetegen lemaradnak már az alapoknál, és így szinte reménytelen helyzetbe kerülnek, mások meg elalszanak, vagy épp ugrálnak a padban unalmukban. A differenciálás egyébként nem feltétlen igényel különleges képesítést, modern módszertani izéket, vagy felszerelést. Nagyrészt a pedagógus rátermettségén, tehetségén múlik. A gyerekek nem egyformák, a képességeik, az érettségük sem az. A készségszintű írás-olvasás azonban olyan alap, amelynek az elsajátítására minden egészséges gyerek képes, és amelynek a hiánya ma, Európában egyszerűen botrány. Nem szabadna megengedni, hogy ép értelmű, egészséges gyerek sok-sok évi iskolába járás után funkcionális analfabéta maradjon.
Na az utolsó mondatod kapcsán felmerült bennem a szegregáció-integráció kérdése... a tehetséggondozás hiánya és még sorolhatnám.
pl. miért kellene addig gyakorolni, ameddig az utolsó gyereknek jól megy, miközben az első halálba unja magát, és kb 5 mérfölddel előrébb járna, és ok differenciált tanítás, de nem taníthatom az egyiket még összeadni, a másikat pedig már hatványozni. Különösen, hogy én többször mondtam, hogy mi is 35-40-en jártunk egy osztályba, de be kell látnom a mai gyerekekből 30, az a mi időnkéből kb 50-nel ér fel.
Ez itt tkp. off, de felső tagozaton bizony már durván elő tud jönni a ZH-szindróma, pedig azért az még ott is korai. A gimi meg.. Hajaj! : ) Általános iskolában még nagyrészt "beleivódósan" kéne tanulni. Az alsó tagozaton meg az lenne mindennél fontosabb, hogy az igazi alapoknál -olvasás-írás-alapműveletek- ne kapkodjanak, ne siessenek. Legyen idő addig gyakorolni, amíg az utolsó gyereknek is biztosan jól megy.
kicsit mas tema...ma voltam az elsosnel bemutato angoloran...Az,hogy ennyi ido alatt mar rengeteget tanultak,nem lepett meg,hiszen kovetem orarol orara..De a felszerelesuket eddig nem lattam..Azt,hogy a gyerek otthon azokkal a feladatokkal jatszik a neten,azokat enekli,amiket az oran is csinalnak,az sem lepett meg..Ne nezzetek hulyenek,nem mostanaban voltam iskolas,de en meg nem lattam kozelrol interaktiv tablat,ezeknek a szarosoknak olyan felszerelesuk van,hogy szemem-szam tatva maradt...Elvezik,lelkesek,nagyon tetszett,Heti 2 nyelvorajuk van,de ahogy elnezem,ez sem egy szotarozos,biflazos,csupa jatek,feladat es 3 keszsegtargy angolul,ahol anyanyelvi tanarok mondjak nekik angolul a fold-viz-repulot:)
bar ha megegyszer meghallom az Old macDonalds-ot,kifutok a vilagbol:))
Szerintem az egyetemi ZH-k és az ott bevágott sok-sok oldal másról szól már. Nem a belénk ivódó akármiről - hanem arról, hogy legyen annyi ismeretünk, hogy alkalmasint tudjuk, mit hol keressünk :) Tanultam én olyat anno, amiről nem gondoltam volna valaha is, hogy szükségem lesz rá. Lett, és jó volt, hogy tudtam hová kell nyúljak.
Én - de egyelőre még a legnagyobbam is csak negyedikes - egyátalában nem látom vészesnek azt az anyagmennyiséget, amit meg kell tanulniuk.
Pedig az alapos megtanulás szerintem valami olyasmit jelent, hogy az az anyag, hogy úgy mondjam, belénk ivódik. Amit egyszer igazán alaposan megtanulunk, azt sok év múlva is elő tudjuk venni. Ennek ellentéte az, amikor rekordidő alatt nagy halom papírokon rágjuk át magunkat, megírjuk belőle a ZH-t, és két hét múlva már azt se tudjuk, miről volt szó. Sajnos egyre inkább errefelé halad az általános iskolai oktatás is, ami azért nagy baj, mert ha az alapok is ilyenek, akkor tuti megette a fene az egészet.
Persze, nem biztos, hogy pont négy évnyi anyagot akarnak beléjük gyömöszölni; a lényeg itt az, hogy ha irreálisan sok a megtanulnivaló, akkor irreálisan kevés idő marad egy-egy anyagrész beépülésére, annak pedig az lesz a vége, ami a ZH-s példámnak.
Persze. Szó nincs arról, hogy ne lenne szükség lexikális tudásra is. De nem mércéje az alaposságnak nálam az, hogy évtizedek után emlékszem-e egy versre.
A másik, hogy honnan tudjuk mi, hogy amit beléjük akarnak gyömöszölni az "4 évnyi anyag" kéne hogy legyen; az túl sok. Szerintem ez az egész dolog sokkal összetettebb és bonyolultabb ennél.
Szerintem a kérdés ennél árnyaltabb, a zene (és más művészetek) tanulása igen fontos az érzelmi intelligencia fejlesztésében, ami a későbbi boldogulás egyik alapja lesz majd. Sőt, állítólag a zenetanulás a matematikához szükséges készségek megalapozásában is szerepet játszik.
Nehéz pontosan megmondani, hogy egy ember életében mi lesz később hasznos tudás és mi nem. Talán az egyes témák mélysége az, ahol meghúzható a határ, pl. Mátyás édesanyjának neve megtanulható bármikor, amikor később szükség lesz rá (amikor kiderül, hogy irodalomtörténész lenne a gyerek), vagy pl. maradva a zenetanulás példájánál mondjuk a zenetörténeti lexikális rész is ráér akár felnőttkorban, ha aktuálissá válik, viszont szerintem a gyerekkorban kihagyott zenetanulás nemigen pótolható a későbbiekben, legalábbis a fent leírt hozadékai tekintetében nem.
Igen nagy kérdés az, hogy a mit tekintünk a mindennnapokban használható tudásnak. A matekből monjuk az alapműveleteket, mert ugye integrálni az ember például jogászként nemigen szokott... Az irodalomtörténésznek sem biztos, hogy felesleges tudás a Mátyás anyja... A gyerekeim magas óraszámban tanulnak hangszert és szolfézst, ez is haszontalanság mondjuk az informatikához képest. Ha viszont zenetörténészek, vagy operarendezők lesznek, tiszta haszon. :-) Lehet, hogy majd a sütéfőzéhez hasznos tudás a mértékegység-átváltás, de az életnek az is egy nagy csodája, ha az ember - még ha nem is zenész - mondjuk bánatos és leül egy hangszerhez, és elkezd Schubert Impromtu-ket játszani. Végeredményben ha a tanulásra úgy tekintünk, mint használható tudás megszerzésére, akkor meg lehetne állni az írás-olvasásnál, matekból a négy alapművetelnél, utána pedig már mindenki csak azt tanulná, ami majdani fényes karrierjéjez szükségeltetik.
Amit alapműveltségnek hívunk, az nem más, mint egy lexikális tudáshalmaz, amelynek a mindennapokban nem látjuk túl sok hasznát. Illetve a haszon az, hogy nem golyóznak ki a kaszinóból, hogy úgy mondjam. Az iskola egyik fontos feladata az (lenne), hogy ezt az alapműveltséget adja meg a gyerekeknek. Viszont ha egy tanév alatt négy tanévnyi anyagot akarnak beléjük gyömöszölni, abból az lesz, ami most van: diplomás huszonévesek állnak tanácstalanul a TV-vetélkedőkben olyasmi kérdések előtt, hogy ki írta a "Mátyás anyja" c. verset, és egyáltalán, ki az a Mátyás.
Ööööööö, hát nekem ez most nem pozitívum, hogy valaki emlékszik egy versre. Én is emlékszem millió felesleges dologra, ez nem szikla, hanem lexikális tudáshalmaz. Ami szép és jó, csak nem ér túl sokat a mindennapokban.
Ez igaz. Viszont meg is lett az eredménye a lassabb haladásnak - ők tényleg sziklára építettek :-). Elképesztő például, ahogyan a 70 éves anyukám emlékszik mindenre, általában sokkal jobban és biztosabban, mint én. A napokban kellett például a gyerekeknek megtanulni a Mátyás anyja című verset, mire anyukám nagy lelkesen teljesen hibátlanul elmondta (nem rövid a vers...).
Azért arra is emlékszem, hogy anno a mi szüleink is arról panaszkodtak, hogy atyaúristen milyen tempóban haladunk, és nekik ez vagy az csak felsőben volt, ha egyátalán tanulták.
Ugyanilyen órát láttunk mi is. Játékos és mozgással összekötött tanulást. Pl. állva, kinyújtott karral, az ujjukkal rögzítették a tábláról az új betű "kanyarításának módját". És az is tetszett, hogy nem kategorikusan leszűkített órákat láttunk, hanem az írás-olvasás keveredett és matekon, mikor fáradtak énekeltek egyet és mozogtak hozzá.
A mi időnkben ez még elképzelhetetlen volt.
És az is, hogy nem kellett feszület módjára ülni és jelentkezni, hanem nyugodtan "ki lehetett esni" a padból jelentkezés közben és ki lehetett csendben vinni a piszkos papírzsepit a szemetesig... Mégsem volt káosz és rendetlenség!
Egyéb: az Apáczais tankönyvek másnak is szézesnek lapokra, vagy csak a mi sulink fogott ki ilyen remek szériát (egyzser már idén lecserélte a kiadó a könyveinket) :-((((
Az enyémek például rettenetesen várják, hogy rájuk kerüljön a sor hetességben. Nekik időjárást is kell jelenteni, ezért reggel már buzgón figyelik a meteorológust és megpróbálják a maguk kis módján összefoglalni, amit hallottak. Szerintem ez jópofa ötlet.
Nekem a jelentésről az oroszórai jelentés jut mindig eszembe, a mai napig, ha álmomban felkeltenének, akkor is tudnék oroszul jelenteni, pedig egyébre már nem emlékszem... :-DDD (Tavaris ucsítyelnyica, já....)
A matekkal kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy túl gyorsan haladnak. Nálunk volt olyan hét, amikor egyik napon grammtól tonnáig váltottak, másnap a római számokat vették ezres nagyságrendig, és még ugyanezen a héten írtak felmérőt a maradékos írásbeli osztásból. A házifeladatban eközben háromjegyű számok fejben összeadása is megbújt. Sok olyan gyerek van, akik ezt gond nélkül veszik, de ha valaki nem matekzseni, annak a lényeg a gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás, hogy a vérévé váljanak a műveletek. Ahogy valaki írta, ezzel a rohanással egyszerűen homokra és nem sziklára fognak építkezni és később nem emlékeznek majd olyan anyagrészekre, aminek alapkészséggé kellene válnia (mint pl. a mértékegység átváltás) Ráadásul ez az előírt tananyag, a tanító nemigen lassíthat a tempón, mert akkor menthetetlenül lemaradnak. A mi matektanárunk szuper, mégis elég kicsi a mozgástere.
A jelentéstől engem is mindig kirázott a hideg, főleg gimiben. De általánosban szerintem annyiból nem hülyeség, hogy a gyerkőcök figyeljék meg a napokat/hónapokat, figyeljenek egymásra (hiányzók). Szerintem ez nem a tanárnak szól, hiszen egy körbepillantással megállapítja hogy ki nincs ott, hanem a csemetéknek.
én lányokén is a meixneres könyvből tanulnak, szép lassan felépítettnek tűnt a haladás, a kisbetűkön túlvannak, most nyomják a nagyokat, az ő nyílt órájuk is olvasás volt, és egész jól, viszonylag folyamatosan olvastak (a többség). az egész óra tök játékos volt, volt, hogy a táblára írt szavakból kellett kiválasztani a kakukktojást, megkeresni a szótagok párját, felálltak, mondókáztak, hallkabban, hangosabban, csak fiúk, csak lányok, stb. de óra elején ez a jelentés. brrr, kirázott a hideg. sosem értettem. minek jelenteni a tantónéninek, mennyi az osztálylétszám, hanyadika van, meg ki hiányzik. hát nem tudja? vegyen naptárat :DDD
