Akármilyen teljesítmény-mérés lesz, abban marad bőven szubjektív elem. Ezzel lehet úgy korrigálni az egészet, hogy az "értékes" dolgozók ne essenek ár a rostán.
Magyarországon még soha nem volt olyan, hogy holló a hollónak (illetve stílszerűen a példánknak megfelelően hollónénak) vájta vona ki a szemét.
Félig-meddig viccesen írtam. Egy közepes főnök a közszférában ennyit nem lát át. Valaki már írta, itt tökéletesen működik az a kádári mentalitás, mi nem adunk fizetést, ti meg nem dolgoztok. Ha egy vezető a közszférában nem követ el bűncselekményt, s a pozíciója nem kell az éppen aktuális kulturális miniszter valamelyik mucikájának, akkor "halálig" tartó állása van. Következményei nincsenek a folyamatos alulteljesítésnek. Ennyit a motivációról. Én szeretek munkamániás főnökökkel és beosztottakkal dolgozni. Nekik más emberi gyengeséget is elnézek (mszp-szavazó, krónikus késő, antialkoholista)... :)
Különbségnek különbség, de a végeredmény ugyanaz, akármilyenkutyaütő a kérdéses feleség, marad a tantestület tagja. De az oskolaigazgató nem csak a családi kasszára gondol, a két iskola amúgy is rá van szorulva egymásra más téren is. S mindenkinek különböző a kapcsolatrendszere, s az igazgatókolléga feleségének a kirugásával a férj, a másik igazgató kapcsolatairól is lemondhat. De ezt a tantestület is legalább olyan jól tudja, mint az igazgató.
De hamár itt tartunk, elmondom a közszférában dolgozó informatikusok alaptipusait, szubjektív beszámolóban. :)
1.) Intelligens, problémaérzékeny, nem szakbarbár, munkamániás. Öröm vele dolgozni. 2.) Intelligens, problémaérzékeny, lusta. Csak komoly fizikai kényszer hatására dolgozik, ám akkor kiválóan. 3.) Buta, érzékeny, munkamániás. Néha nagyon kártékony, jobb békén hagyni. 4.) Buta, érzéketlen, lusta. Munkára alkalmatlan, kárt nem okoz, általában sokat eszik és iszik (sör és pizza).
Egy dologban közös mindegyik, piaci fizetést akar és általában meg is kapja. Vagy a piaci fizetés alatt 10-15%-kal. Kevésnek van szakirányú végzettsége, általában a közszférában dolgozva szerzik meg, mert a munkakörük megengedi a vizsgázást, szakdolgozatírást, bulizást.
Nagy előnyük, hogy az alkalmazó fönökeik általában a számítógépes ismereteik megragadnak a reset gomb nyomogatásánál. :)
Oskolaigazgató alkalmazza a településen lévő másik oskolaigazgató feleségét?
De ha nagyon kutyaütő az asszony, és oskolaigazgató tanári kar nyomásának kitéve? Nyilván elgondolkodik rajta, hogy akkor az Ő felesége is menesztve lészen,nem sokára. Levonja a konzekvenciát és úgy cselekszik !
De politikus mondhatja, hogy nem szavazzák meg a pótkségvetést oskolának, oszt repült mondjuk a számítógép fejlesztés gyerekeknek, meg benevezés egy országos versenyre.
Utóbbi esetben nem oskolaigazgató erkölcsi döntésére van bízva, hanem NEM TEHET MÁST ! Ez lényeges különbség!
Első esetben saját rovására akár fel is vállalja a döntést!
Erkölcsileg helyes a feltevésed, de jogilag igen nehéz megfogni, a gyakorlatban pedig egy egyszerű "keresztállásokkal" kijátszható. Esetleg egy kis helyen még csak csak megoldható, hogy egy helyi potentát családtagja ne legyen olyan helyen, amire befolyásolási lehetőség van. De már egy nagyobb helyen, ahol több intézmény van, Te alkalmazod az én feleségem , én alkalmazom a Te feleséged, s így tovább. Kéz kezet mos..... Te teszel szívességet nekem, én meg Neked. Aki meg rosszat sejt, s ezt ki is mondja, az rágalmaz, mert lehetetlen a bizonyítás. A Rokonok szellemisége óta nem sok minden változott e téren kis hazánkban.
Van valóban törvényi köztisztviselői összeférhetetlenség, de az csak közvetlen hozzátartozókra és alá-fölérendeltségre vonatkozik. Tehát pl. feleség nem lehet azon az osztályon, ahol a férj (vagy fordítva) a vezető, de egy másik osztályon már igen. Pech az, ha az előszámú vezető a családtag, mert akkor ott senki más már nem lehet beosztottja.
"Egyrészt: a tudományos tanulmányok száma a valóságban sokkal több egy személyre szólóan, mint 1-2 írás, ennek a többszöröse, nem is beszélve a kisebb-nagyobb ismeretterjesztő írásokról."
Ne viccelj már, nem azt mondtam, hogy valaki egy tanulmányt ír egész életében, hanem azt, hogy kábé kétévente, ha valaki egy közgyűjteményben tudományos munkatárs. Vannak ennél gyakrabban és ritkábban publikálók, ez az átlag.
"Egy komoly könyv kb. 2-3 év legalább - azt mondod, ezért 250-800 ezer "leakasztható"...ezt azonban oszd el 2-3-4 évre...! Ha igaz lenne...de legtöbbször az egész kiadás nullszaldós, örülnek, ha ingyen pár tiszteletpéldányt kapnak a kiadótól a saját könyvükből!!! Ha egyáltalán tudnak szerezni pénzt a kiadásra!"
Most megváltozik az OTKA-NKA, magyarul tovább romlik a tudományos könyvkiadás amúgy is rettenetes helyzete, de eddig pályázatokból nagyjából ennyit lehetett kivenni kötetenként. Igazad van, 4-5 évre elosztva az átlag 500 ezer forintot, nem egy nagy összeg, de nem is ezért csinálja az ember. Ha pályázatok nélkül akarsz kiadni, akkor nagyon jó barátokkal kell rendelkezni megfelelő helyeken. :)
"Ami a tanulmányokat illeti - hiába születnek sorra, évente 8-10-12, sőt ennél több is személyenként, legtöbbször 1-2-3 évet kell várni a megjelenésre!!"
Szerintem évente nem lehet 8-12 jó tanulmányt írni, ha nagyon szorgalmas és tehetséges az illető, akkor kettő jön ki. Megjelenésekkel nincsen gond, ha jó, akkor féléven belül megjelenik, a korrektúra után. Nekem ez a tapasztalatom.
"A minőséget pedig a közönség dönti el - amely szintén időt - legalább hónapokat - vesz igénybe, ha nem éveket."
Ez még a szindarabra vagy a zenére sem igaz, hát még a tudományos kutatásra. :)
"Tehát ebben az esetben az a furcsa helyzet van - tetszik-nem tetszik -, hogy bele kell számítani az asztalfiókokban várakozó tanulmányokat is a teljesítménybe..."
Az íróasztal csak a szépirodalomnál számít bele, az is utólag, s az is csak a legnagyobb tehetségeknél. :)
Közigazgatás: Tvények most is tiltják, hogy sógor-koma abban a hivatalban dolgozzon amelyikbe az őt " belobbyzó " politikus. Ezt csak komolyan kéne venni!
Munkaügyi ellenőrzés során ezeket MIND kiszűrni, elküldeni.
Ezek teljesítménye ugyanis a LEGROSSZABB !
Akkor főnöknek lenne erkölcsi alapja azt mondani, hogy Pistát is lecseréljük meg Jóskát is. ADDIG ?
Szvsz. ez jóformán pénz nélkül megoldható!
Miért nem lépik meg?
Oktatás: Külső óraadó tanárt csak akkor lehet alkalmazni, ha az adott óraszám az iskola szintjén nem éri el a 10 órát! Sógor, koma menjen onnan a másik faluba. Már mérés sem kéne!
Eü.: Én fizetek azért, hogy én ellenőrizhessem orvost! Orvos ezt vizitdíjként megkapja! ( EGÉSZET )
Ha jelzés érkezik komoly szankciók legyenek!
3 jelzés után orvos menjen Bivalysátánosra háziorvosnak, ha akar.
NORMÁL vizsgálat a jelzésre!!! Nem úgy, mint " pedofil " fotóriporter esetében!
Persze mindezek mellett maradjanak a megszorítások átmenetileg.
Azért az irritáló, hogy egyazon tvényben ELKÜLDÜNK képzett munkaerőt ÉS előírjuk, hogy nem képzettet fel lehet venni! Sokkal több pénzért!
Politikust rajtakapják, hogy a barátnőjét manikűrös szakképesítéssel a pénzügyi osztályon ( vagy bárhol ) alkalmazzák, politikust tiltsák el a közéleti tevékenységtől 10 évre .
EZEK UTÁN jöjjön bármilyen mérés, mert az mindenkinek jó!
Egy bank lehet veszteséges is, az még nem törvénysértő. A bank eladási értéke sokat vissszahozott. Sajnos a bankkonszolidáció és az eltűnés nálunk rokonértelmű szavak. 36 Mrd olyan nem megfelelően fedezett hitelt találtak, amely hitelügyletekben nem megfelelően járt el Princz a vád szerint. A képlet -elvileg- egyszerű. A bank a hitelérték többszörösét kéri fedezetként. Ha még sem elégséges a fedezet, annak okai: csalt az adós, gondatlanul járt el a bank (adjunk a havernak pénzt, vagy kenőpénz miatt), esetleg előre nem látható körülmény miatt csökkent a fedezeti érték. Ezzel szemben Princnek papírja van arról, még ha nem is jogerősen, hogy ártatlan, így még polgári pert sem érdemes indítani ellene. Ez van. Lopni csak sokat érdemes.
A feladat nagysága elég ijesztő, de tényleg az a baj, hogy ha nem történik semmi, maradunk ugyanitt, a világ pedig elrohan mellettünk. Kíméletlen versenyben kell helytállnunk, ezért nincs vesztegetni való időnk.
Egyrészt: a tudományos tanulmányok száma a valóságban sokkal több egy személyre szólóan, mint 1-2 írás, ennek a többszöröse, nem is beszélve a kisebb-nagyobb ismeretterjesztő írásokról. Egy komoly könyv kb. 2-3 év legalább - azt mondod, ezért 250-800 ezer "leakasztható"...ezt azonban oszd el 2-3-4 évre...! Ha igaz lenne...de legtöbbször az egész kiadás nullszaldós, örülnek, ha ingyen pár tiszteletpéldányt kapnak a kiadótól a saját könyvükből!!! Ha egyáltalán tudnak szerezni pénzt a kiadásra!
Ami a tanulmányokat illeti - hiába születnek sorra, évente 8-10-12, sőt ennél több is személyenként, legtöbbször 1-2-3 évet kell várni a megjelenésre!!
Tehát a publikációk megjelenésének gyakorisága alapján nem lehet tudományos teljesítményt mérni. A minőséget pedig a közönség dönti el - amely szintén időt - legalább hónapokat - vesz igénybe, ha nem éveket. A publikációk terjedelme sem mond sokat, mert vajon Einstein mennyit kapott volna az egyoldalas relativitás-elmélet-képletéért nálunk?
Tehát ebben az esetben az a furcsa helyzet van - tetszik-nem tetszik -, hogy bele kell számítani az asztalfiókokban várakozó tanulmányokat is a teljesítménybe...
Rengeteg olyan részlet van, amely bizonyítja, hogy nem lehet mindenre egyetlen sablont ráhúzni, és aki nem fér abba bele, mert mondjuk a sablon csak a kerekfejűeket díjazza, én meg kockafejű vagyok, akkor én dögöljek meg!
Még egy, utolsó megjegyzésedhez: talán csak nem a Lopcsányék indítgatják ezeket a topikokat?! Vagy a besúgóik?! Ez valóban megérne egy misét, nem tudom, a tömeg mit szólna, ha tudná, hogy az adójából ilyesmiket (is) csinálnak??!!! Az ilyen állami alkalmazottakat valóban lapátra kell tenni!!!
Hej, Kollégák! Mondom én, hogy meg vagyunk lógatva! Mikor veszitek már észre, hogy ez a "minőség"-duma csak szemfényvesztés. A lényeg, hogy kell a pénz. Vagy hitelfinanszírozásra, vagy lopásra.
Amilyen mértékben mérhető a közalkalmazott teljesítménye, olyan arányban legyen teljesítményalapú finanszírozás. A közoktatás helyzetét ismerem, és tudom, hogy siralmas a helyzete. Tehát a rendszert meg kell változtatni, a finanszírozással, a pályára való bekerüléssel és a képzéssel, valamint a bérezéssel együtt. Nem fog egy nap alatt menni, de el kell kezdeni, különben 20 év múlva is itt fogunk tartani. A sikerhez nem elég egy elemhez hozzányúlni, hanem az egész rendszert kell kezelni.
Légyszíves kíméld egészségemet, mert a Princz-ügytől gutaütést kapok. Cseppben a tenger. Jól mutatja ezt az egész trágyát amiben élünk, és mi tagadás, nem arra sarkall bárkit, hogy tartsa be a törvényeket vagy bízzon az igazságszolgáltatásban.
