"Tudod, azt a jelet, ami egy függőleges vonalkából és az alá tett pontból áll, mi, magyarok felkiáltójelnek hívjuk (így néz ki: !). Jellemző alkalmazása, hogy ezzel zárjuk le felkiáltó mondatainkat, miként ezt Te is teszed"
Most már nyelvészkedni is fogunk?
Ha igen, akkor próbáljuk meg pontosabban! (És ez nem felkiáltó mondat, hanem felszólítás.)
Ugyaninis a felkiáltójel használatának leggyakoribb alkalmazása a felszólítás.
Ezenkívül bizonyos fokig használható nyomatékosításra. A felkiáltó jel az esetek többségében nem utal a hangerőre.
Ettől függetlenül a battila63 (170)-es hozzászólásban talán tényleg túl sok a felkiáltó jel. Na de ennél nagyobb probléma ne legyen! (Ez megint nem felkiáltás.)
Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? - Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis ronyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S ál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván." - Oh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre?
Igaz, az német temlom, de ez lesz a sorsa a magyar templomoknak is.
Pontosan. Az. Jó példája ennek Feketics. Ottan a németek kiűzése után ugyan maradtak magyarok, de mivel reformátusok, így a katolikus templomot hatvan éve takarmányraktárnak használják. Kishegyes és Topolya közöütt félúton. A magyar határtól 76 kilométerre.
Mi meg az ő idejében nem tudnánk élni. Amúgy kurvanagy parasztság ismert, de már halott emberek szájába szavakat adni, vagy éppen kötelet a nyakukra. De mit is várjunk el egy észlénytől aki szerint az a nemzet fontos mérőszáma, hogy mennyire szaporodik. Nyilván akkor India a legjobb hely pl. Azzal meg direkt kár foglalkozni, hogy mennyi érték jött létre, csak az számít, hogy volt ami elpusztult túlhaladottsága okán. Szemellenzős, buta, demagóg, szánalmas. Remélem tényleg olyan szarul érzed magad, ahogy itt sugárzod, hogy mennnnnnyire szíveden viseled ezeket a dolgokat, bár megfigyelésem szerint ez a mai kedves jobboldalnak inkább csak póz.
Ha szerinted a nemzetiségi nem magyar, akkor félmillió magyar sincs szerte a világon. Én pl. matyó vagyok — hát Te?
No látod, az osztályharc (polgárháború, forradalom stb.) tipikusan az a szituáció, amikor a magyar a magyart öli: arra szólítottál fel, hogy ilyeneket soroljunk. Nem mentem vissza Vatáig és Koppányig, de ha belegondolsz, történelmünk kb. 1/20-a kimondottan ilyen időszak volt. Jelzem, a többieké is.
A nyáron jártam Gomboson. Meg a Bánságban. Gazzal benőtt magyar, német és zsidó temetők mellett vitt el utam. A helyzet mindenütt tragikus. Előrehaladott állapotban van a magyarság ruralizálódása, teljes a szellemi és a gazdasági leépülés. A korfát figyelembe véve kb. egy évtized múlva a délvidéki magyarság lélekszáma megfeleződik. Elveszíti maradék politikai erejét.
Tudod, azt a jelet, ami egy függőleges vonalkából és az alá tett pontból áll, mi, magyarok felkiáltójelnek hívjuk (így néz ki: !). Jellemző alkalmazása, hogy ezzel zárjuk le felkiáltó mondatainkat, miként ezt Te is teszed. Azt, hogy kiabál, az olyan emberre szoktuk mondani, aki feltűnően gyakran használ felkiáltó mondatokat — nos, Nálad ebből több van, mint kijelentőből.
Ennél fogva az az állításod, hogy Te nem kiabálsz, egész 1*űen nem igaz. Mivel ezt jól láthatóan még csak észre sem veszed, a tünetegyüttes kjezd sajnálatosan aggasztóvá válni. Azt hiszem, akkor járok el helyesen, ha idegállapotod óvása érdekében inkább békén hagylak...
A világon egy ország sem született békéből. Harc volt.
Még az USA is csak háborúból tudott megszületni.
Próbálom továbbgondolni írásodat. Akkor most legyen harc? Ki ellen? Ki ellen van esélyünk? Vagy kezdjünk bele egy újabb felelőtlen kalandba, aztán a Tisza lesz a keleti határ?
Azt már látom, hogy jó magyar szokás szerint először a magyar a magyar ellen háborúzik. Már a "puskapor szagát" is érzik egyesek.
