Az anyagi világról érzékszerveink útján veszünk tudomást.
Érzékszerveink érzékenysége és érzékelésünk mértéke relatív szűk határok között van.
Az anyagi világ teljesebb megismeréséhez a technika segítségével jutunk, amely egyes anyag-jelenséget érzékszerveink számára átalakít.
Mitől függ a megismerés határa? Az alkalmazott technika fejlettségéről.
Van-e a technika fejlettségének határa, Nincs. Következésképpen a megismerésnek sincs határa.
Az anyagi világ megismerésének "határtalanságából" következik-e, hogy anyagtalan világ is létezhet. Abból, NEM.
Élettelen anyag >>>>> élő anyag >>>>> anyagtalanság (szellem, lélek, virtuális világ).
Vitaindító prológus az 1.sz. üzenetben.
"személyeskedésbe kezd hajlani" - aminek egyik aktív közreműködője épp Te vagy, azért ezt is írjuk le ide... mégha sárga, netán piros lapot is kapok...
Megértelek, könnyebb lelépni ennyi ostobaság leírása után, mint megvédeni. Bár nem írtam ebbe a topic-ba de követtem, irigylem sz33 kitartását, sokszor én is szerettem volna reagálni, de inkább megdöbbentem, mint hogy bármi értelmeset írhattam volna erre a sok hülyeségre amit összehordtál. Bocs, nem akartam rombolni a topic-ot.
őt és fáradságot nem kímélve kutattam a múltban, hogy megfejtsem meddig kell visszamenni, hogy felfogásoddal egyenlő színvonalú tudással találkozzam. Azt hiszem René Descartes-ig kell visszamenni.
Aristoteles (i.sz.e.384-322) véleménye szerint az ember a szívével gondolkodik és az agy, mint hűtőszerv a testet védi a túlmelegedéstől.
Mi erről a véleményed?
A római orvos Claudius Galenus (i.sz.129-200), aki sebesült gladiátorok gyógyításán keresztül jutott arra a már érvényes megállapításra, hogy az agy a az emberi gondolkozás és emlékezés központja. Persze az elképzelése még a Tiédnél is egyszerűbb volt.
A középkori filozófusok egy modelt állítottak fel, miszerint az agy elsőkamrája az észlelés és belátás (cellula rationalis), a második kamra az ismeretet és itéletet alkot (cellula logistica), és a harmadik kamrában az előző kettőnek eredményei raktározódnak.
Na itt a példaképed és eszmetársad René Descartes (1598-1650) , aki az emberi agyat mint egy gépet képzelte el, ami a funkciókat, mint egy óramű vezérli. Azt állította, hogy a tudat és az erkölcs a lélek funkciója, amely az agyra hat. Mintha a Te szövegedet olvasnám.
Sajnos (?) az aktív agykutatás csak 1837-ben kezdődik és a XX.sz.ban fejlődik igazán tovább. Az utolsó évtizedekben olyan mértékben, hogy egyszerűen nevetségesek együgyű állításaid. Arról van szó, hogy amiről Te nem tudsz, hogy létezik, az nem jelenti azt, hogy tényleg nem létezik. Legfeljebb számodra, hiszen a hit alakítja a tudatot! Nemde?
"Nekem úgy tűnik, hogy ezzel effektíve elismered, hogy a tudat metafizikai jellegű."
Micsoda sértés ilyet feltételezni rólam! Szent harag homályosítja el szememet, szinte nem is látom mit írok a felindulástól. No de ilyet!
Semmi sem áll messzebb tőlem, mint a tudat misztifikálása!
Na most higgadtan (egy kávé fogyasztása után):
Ha elolvasod előző nyögésemet nemocapnak, akkor számodra még ahhoz a következőt kell ismertetnem.
Az agy tartalmát aki akarja, feloszthatja téma szerint pl. tudat alattira, tudatra, lexikális tudásra, emlékekre. Mind a négy, vagy ha többre tellik, az összes ilyen egységnek titulált rész anyagilag teljesen egyforma "szövődmény" az agyban. Még helyileg is problémás lenne a szeparálás.
Tehát vagy mind metafizikai jellegű lenne, vagy mind anyagi.
A számítógép binális rendszerben működve nem összehasonlítható az agy működésével, mégis a megértés szempontjából a kibernetika területéről veszem a példákat.
Vegyünk kézbe (kesztyűvel!) egy CD-t, amire sok kis program, képek a nyaralásról, a gyerekkorból, levelek, dalok, stb. van lézer sugárral beégetve. Próbálhatod akármilyen mérőeszközzel mérni semmiféle a CD-ről kiinduló hatást, sugárzást, egyebet nem tudsz észlelni.
A számítógép CD-ROM meghajtóján keresztül, valamint a computer vezérlőprogramja által (energia fogyasztás mellett) a képernyőn megjelennek a "beolvasott" dolgok.
Ez eddig még nem nagyon hasonlít a gondolat agyi működéséhez.
A hasonlóság akkor lesz jobb és meggyőzőbb, ha a CD teljes tartalmát az író-olvasó memóriájába (Random-Acess Memory) másoljuk.
Az agy a magzatbanvaló kifejlődéstől kezdve addig "működik" (az egyén addig él), ameddig a szükséges "üzemanyag", az oxigén a kellő mennyiségben rendelkezésre áll.
A számítógép RAM-ja a bekapcsolástól kezdve addig működik, amíg a memória belső ellenállásán keresztül a feszültség hatására áram folyik.
Az agyban az életben tapasztalt, átélt érzetek, érzelmek, események emléknyomok formájában van tárolva. Ami nem más, mint az idegsejtek (neuronok) milliárdjainak csoportos és speciális összeköttetése axonok, szinapszisok segítségével.
A számítógép RAM-jában az átmásolt programok és képek bit (igen-nem, 0,vagy 1) formában bistabil-multivibrátotokban vannak tárolva.
Az agyban egy emlék felidézésekor, vagy gondolat képzésekor az agysejtekben és azok között elektromos impulzusok (-80 és +30 mV között), illetve nátrium, kálium iónok áramlanak és így a leolvasott, (bekapcsolt) neuronmintázat a gondolat.
A számítógépben a program futtatásakor a mikroprocesszor a RAM megfelelő részéből kiolvassa a tárolt 0,1 mintázatokat.
Az agyban áramló (120m/mp) elektromos impulzusok, a Föld mágneseterének egymilliomodrésze erősségű elektromágnese teret indukál. A frekvenciája 1-től 40-ig terjed és a lassú (frekvencia) tartományba tartozik.Frekvencia tartományok szerint, alfa, béta, gamma és theta hullámoknak nevezi a tudomány.
Ezek a (nagyon gyenge) hullámok nem paraméterei a gondolatoknak és azokkal semmilyen viszonyban nincsenek összhangban.
Ez az agyat működtető energia (glukóze-oxidáció, égés) egy részének átalakulása. (Mint minden elektromos készüléknél jelen lévő jelenség.)
" Azt a nemzedéket,amelyhez Einstein,Bohr és én magam is tartozom,arra tanították,hogy létezik objektív fizikai világ amely tőlünk független változatlan törvények szerint bontakozik ki.Mi ezt a folyamatot úgy figyeljük,mint a nézőközönség a színházban játszott darabot .Einstein még hisz abban,hogy a tudományos megfigyelő és a tárgya közötti kapcsolatnak ilyennek kell lennie.A kvantummechanika azonban az atomfizikai kapcsolatokat másképp értelmezi.Egy fizikai jelenség megfigyelőjét nem egy szinházi előadás nézőközönségével hasonlítjuk össze hanem egy futballmérkőzés nézőseregével,ahol a figyelésnek,az azt kisérő tapsnak és füttynek érezhető hatása van a játékosok gyorsaságára és a figyelem összpontosítására,azaz a megfigyelés tárgyára.Még jobb hasonlat maga az élet,ahol a nézősereg és a színészek ugyanazok a személyek.
...hasznos lehet,ha szem előtt tartjuk a ténylegesen megfigyelt jelenségeket.Elvben azonban merőben helytelen volna csak a megfigyelhető mennyiségekre alapozni egy elméletet.A valóságban pontosan az ellenkezője szokott történni: az elmélet határozza meg,mi az ,amit megfigyeltünk.El kell ismernie,hogy a megfigyelés rendkívül bonyolult folyamat.A megfigyelni kívánt jelenség bizonyos módon hatással van a megfigyelő apparátusra.Ennek eredményeképpen további folyamatok játszódnak le az apparátusban,amelyek végül-bonyolult úton-érzéki benyomásokat keltenek a megfigyelőben,aki ezek alapján rögzíti tudatában a jelenségeket.Nos e hosszú folyamat során-magától a jelenségtől a tudatunkban való rögzítésig,mindvégig tisztában kell lennünk vele,hogyan funkcionál a természet,ismernünk kell a természeti törvényeket,legalábbis gyakorlati fogalmaink szerint;ellenkező esetben aligha mondhatjuk,hogy bármit is meg tudtunk figyelni.Csakis az elmélet-azaz a természeti törvények ismerete-tesz képessé bennünket,hogy érzéki benyomásainkból helyesen következtessünk a megfigyelt jelenségre.Amikor azt állítjuk,hogy meg tudunk figyelni valamit,valójában azt kellene mondanunk hogy- bár olyan új természeti törvényeket kívánunk megfogalmazni,amelyek nem egyeznek meg a régiekkel-feltételezzük,hogy az eddigi törvények a jelenségtől a tudatunkig vezető úton igenis megbízhatóan működnek:ennyit,és nem többet értünk "megfigyelésen". EINSTEIN
Bár már kb. minden, általam lényegesnek tartott dolgot leírtam az előző hsz-ban, azért még kérdeznék is valamit. Ezt írod:
"A tudat, a születéstől kezdve (egyesek szerint perinatális) megélt érzékszervi, azokhoz társított érzelmi emlékek, valamint kisebb nagyobb komplex események, élmények, a hozzátartozó érzelmi emlékekkel, az agyban tárolt nyomai. Ehhez társul még a kisebb, nagyobb döntések és azok eredményei, vagyis az azokhoz kötött pozitív, vagy negatív élmény, érzelem nyomai. Ez az agy egy bizonyos %-át veszi igénybe, de nem helyhez kötött, vagyis nem egy bizonyos agyrészben foglal helyet."
Nekem úgy tűnik, hogy ezzel effektíve elismered, hogy a tudat metafizikai jellegű.
Kérdés: miért nem véled úgy, hogy a gondolat is az, nem pedig anyag? (Tehát
"a konkrét gondolat a tudat (ami nem egy hely) szűrőjén keresztül az agyban keletkezik"
Azt hiszem, sikerült összeszedni a dolgokat valamennyire. (Akármennyire is, ennél jobban sosem fogom tudni. :-))
A világon minden létező dolog anyagból van. Azonban mi, emberek, kellően fejlett agyunknak köszönhetően, felszereltük szótárunkat egy rakás olyan kifejezéssel, ami nem anyagi dologra mutat: hanem kivétel nélkül olyan dolgokra - jelenségekre, folyamatokra, állapotokra, összefüggésekre, tulajdonságokra stb. - , melyek csakis azért lettek elnevezve, hogy megkönnyítsük az egymással való kommunikációt.
Néhány példa: szó, jelenség, folyamat, állapot, összefüggés, tulajdonság, aztán fontosság, csekélység, szín, látvány, tudomány, társadalom, körülmény, vagy értelem, kommunikáció, mondanivaló, fantázia, és - végül, de nem utolsósorban - a gondolat. (Többek között az összes ige- és melléknév alapú főnév is ide vonatkozik, pl. futás, vagy szépség. És nem mellékes, hogy, amint a 'gondolkodik' igének a 'gondolkodás' a főnévvé képzett alakja, úgy a 'gondol' igének a 'gondolás' lenne - a magyar nyelv ehelyett 'gondolat' szóval fejezi ki ezt. De ez maradjon egy - talán elgondolkodtató - közbevetés.)
Ezen dolgokat jelölő szavakat - az ember által megismert világ minden dolgainak általánosan elfogadott hármas tagolását véve alapul, úgymint élőlény, tárgy és fogalom - a 'fogalom' szóval "gyűjtjük". (Ennek a szónak természetesen több értelme is van, de ez meg ne zavarjon most. :-)) Mégegyszer hangsúlyozom: ahhoz, hogy egy szó fogalomnak minősüljön, egyetlen kitételnek kell megfelenie: hogy ne legyen sem élőlény, sem tárgy - azaz ne legyen anyagi terészetű. Végigellenőrizheted a példákat: egyetlen olyan szó sem lesz köztük, mely élőlényre, vagy tárgyra mutatna, pedig, ha valami anyagi természetű, akkor bizony e két kategória valamelyikébe kutya kötelessége beférni. (A tárgy szó itt egyébként vonatkozik mindarra, ami a természetben, vagy akár laboratóriumokban ugyan kizárólag folyékony-, ill. gáz halmazállapotban fordul elő, mert ezekről is tudott, hogy bizonyos körülmények között kikristályosodnak, vagy ilyesmi - egyszóval konkrét, kézzelfogható tárgy készíthető belőlük, ha valaki ezt szeretné - de ez mellékes.)
Nyilvánvaló, hogy egy/a gondolat se nem élőlény, se nem tárgy. (És teljességgel elképzelhetetlen, hogy bármelyik gondolatot szilárd halmazállapotúra változtassunk.) Tehát fogalom - tehát anyagtalan. (Azért használtam a kétféle névelőt, hogy nehogy ráfogd, hogy ez az egész itt csak valamiféle nyelvtani trükközés; nem: ez a dolog bárhol és bármikor elmondható bármelyik konkrét gondolatról, és a gondolatokról úgy általában is. De, persze, ez csak abban az esetben igaz, ha a 'gondolat' szó alatt továbbra is azt értjük, amit mindig is, amióta csak megszületett a szó.)
Még egy mondat arról, hogy szvsz hol tévedsz:
a 'gondolat' szóval nem a gondolatot generáló, eredményező folyamatokat neveztük el. Ha ezekről beszélünk, legyen az általános, vagy konkrét megközelítés, és névvel szeretnénk illetni egy adott gondolat létrejöttéhez szükséges anyagok összességét, plusz a fizikai/kémiai/biológiai folyamatot magát, aminek eredményeképpen a tudat felszínére, majd onnan a nemtomhova kerül, azt szerencsés egy másik, új szóval jelölni, mert a 'gondolat' már foglalt, és méghozzá egészen más jelenségek megnevezésére alkalmazzuk. De, ha van/lesz is ilyen szó, az is fogalomnak fog minősülni, lévén, hogy egy folyamatot jelöl - egy folyamat pedig szintén se nem tárgy, se nem élőlény, még akkor sem, ha valamelyik feltétlenül szükséges hozzá.
Így hát, ha már mindenképpen materiális dolgot szeretnénk kiragadni egy gondolat létrejöttéből, vagy létéből, magát a műveletet végző anyagot kell elneveznünk. De ezt persze már megtörtént, összességében (agy), és részleteiben is (agysejtek, különböző típusaik, stb.)
A 'gondolat' szó csak annyi összefüggésben van az anyaggal, ami produkálja, mint a 'futás' szó a futót alkotó anyaggal. Ez az összefüggés ugyan szoros, mert, természetesen, mindkét cselekményhez szükséges anyag - mégis, e két szó által takart dolog szigorúan nézve csak egészen közvetett viszonyban áll az anyagi világgal. A fogalmak ilyenek.
(Egyébként rágódok az írásodon. De megfogadtam, hogy addig nem válaszolok, amíg konkrétan el nem tudom kapni azt az apró momentumot, ahol valamelyikünk kisiklik - merthogy majdnem egészen ugyanúgy látjuk a dolgokat, mégis teljesen ellentétes a következtetés, amire jutunk. Majd jövök, és okoskodok. :-))
Nagyon tanulságos lenne mindannyiunk számára, ha eme hozzászólásod tükrében megvilágítanád (lehetőleg idézettel, vagy a hsz.számmal) melyik szellemi ellenfeled (közöttük én is) mond ellent az itt idézett megállapításoknak.
Egy csendes megjegyzésem lenne a %-okhoz: aki ilyen pontosan tudja, hogy mennyit nem tudunk még, az már mindent tud, miért nem adja közre.
"Annyi a különbség kettőnk között, hogy amíg Te a gondolkodást közvetlenül az anyagból, vagyis az agyból származtatod, addig én ezt a saját (virtuális) valóság-megélésünkben, azaz tudatunkban zajló folyamatnak tekintem "
Ahogy látom félreértést félreértésre halmozunk.
A tudat, a születéstől kezdve (egyesek szerint perinatális) megélt érzékszervi, azokhoz társított érzelmi emlékek, valamint kisebb nagyobb komplex események, élmények, a hozzátartozó érzelmi emlékekkel, az agyban tárolt nyomai. Ehhez társul még a kisebb, nagyobb döntések és azok eredményei, vagyis az azokhoz kötött pozitív, vagy negatív élmény, érzelem nyomai. Ez az agy egy bizonyos %-át veszi igénybe, de nem helyhez kötött, vagyis nem egy bizonyos agyrészben foglal helyet.
Bármilyen tevékenységnél és gondolkodás közben ez a tudat-rész az agyban állandóan "feszültség alatt van", vagyis minden mégoly kicsi döntés is a tudat teljes "lekérdezésével", a "tapasztalatok kiértékelésével" történik.
Ezért írtam egy előző hsz-ben, hogy az szőrszálhasogatás lenne, mikor azt írtad, hogy a tudatban.
Mindketten ugyanarra gondolunk és mindkettőnknek igaza van. Az én fogalmazásomban a konkrét gondolat a tudat (ami nem egy hely) szűrőjén keresztül az agyban keletkezik, ami esetenként csak emlékképpen kerül tárolásra, máskor a tudatot egészití ki ujabb nyommal. De úgyanúgy helyes a Te fogalmazásod is, hiszen a tudat formálja a gondolatot.
Másik félre értés.
Nem véletlenül tettem idézőjelbe a "felsőbb" rendű anyag megnevezést. Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy nem holt anyag, hanem élő és az egész más kritérium alá tartozik. (Lásd mérése, paraméterek)
Harmadik félreértés.
Ebben én vagyok a hibás egyértelműen.
Ami a 3 pontos példádat illeti. Én amikor gondolatot írtam sohasem elvont, nyelvtani fogalmat értettem rajta, hanem bármilyen konkrét gondolatot.Talán itt is többesszámot kellett volna használnom, a jobb érthetőség kedvéért.
"Te: itt vagy bajban."
Hogy ne legyek bajban, először meg kell ismertetnem veled az én definiciómat, ami az életet és halált jelenti.
Most csak röviden, mert más elintézni való dolgom van.
Az élő anyag "működésének" feltételei vannak.
Ha ezek a feltételek meg vannak az az élet.
Ha egy élő folyamatban a feltételek megszünnek, az a halál.
Ezeket a feltételeket (magad is kitalálhatnád) legközelebbi alkalommal kifejtem.
Az ember képes arra, hogy a tapasztalt külvilág egyes egységeit részeire bontsa és akár különböző egységek kisebb nagyobb részeiből egy új, addig nem létező egységet hozzon létre. Ez nemcsak különböző mesebeli állatok "létrehozására" vonatkozik, hanem mindenre az ég világon (tárgyakra, de elméleti dolgokra is).
Ami lényeges: minden kitalált, megfejtett, felfedezett, alkotott valaminek mindenegyes (akár molekuláris) része meglévő és ismert részecskékből áll! Bármilyen mesterkéltnek, vagy mesterien újnak, eddig soha nemlátottnak, nemhallottnak tűnik! Ez a "törvény" az elvont dolgokra is vonatkozik.
Az emberiség azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a beszéd (írás) segítségével az "első" (eredeti) kigondolt újdonságot a követő nemzedék újabb és egész máshonnan vett részekkel is tovább fejlesztheti.(Ismét csak meglévővel)
Abban is igazad van, hogy a hit nagyon fontos és nagy szerepe van az emberek életében. Mint tapasztalhattad én multitheista vagyok, mindenkinek elhiszem, amit hisz, kivéve azt, hogy nekem is azt kell hinnem, amit ő hisz!
Aki azt hiszi, hogy a péntek 13 szerencsétlen nap, annak tényleg az.
Ha valaki előtt reggel egy fekete macska keresztbe elfut és hite szerint ez rosszat jelent, akkor már az első rosszat meg is élte.
Az álommal kapcsolatban most nincs kedvem vitába szállni.
A gondolat megítélésem szerint, bizonyos fokú mozgással kell, hogy együttjárjon, hiszen valami egy adott állapotból egy másik állapotba kerül ezen folyamat során. Tehát energia változással kell, hogy járjon. Mivel Einstein szerint az energia és a tömeg között közvetlen összefüggés van, ebből következően a gondolatnak kell, hogy legyen tömege. Megjegyzem ebből nem következik, hogy tehetetlenség nélküli anyagok nem létezhetnek.
Nehéz a dolog, mert majdnem mindenben egyetértek Veled abban, amit leírtál. Azt hadd jegyezzem meg, hogy annak az álláspontnak, amit képviselek a kérdésben, semmi köze az idealizmushoz, véleményem szerint. Én inkáb úgy gondolom, hogy a Te álláspontod radikális.
Maximálisan egyetértek abban, hogy a gondolatok anyag, vagyis agy nélkül soha nem jöhetne létre, és hogy az ott zajló folyamatok kellő technikával lemodellezhetőek (illetve pontosan nem: a kvantumfizika ugyanis bizonyos atomi szintű történésekben tettenérte az abszolút véletlen fogalmának jelenlétét - ránézésre micsoda idealista-jellegű kifejezés a kőkemény fizikában! :-)), tehát semmi extra, semmi természetfeletti, semmi (előbb vagy utóbb) megmagyarázhatatlan nem történik akkor, amikor gondolkodunk. Annyi a különbség kettőnk között, hogy amíg Te a gondolkodást közvetlenül az anyagból, vagyis az agyból származtatod, addig én ezt a saját (virtuális) valóság-megélésünkben, azaz tudatunkban zajló folyamatnak tekintem (ez egyébként az egészen általánosan elfogadott álláspont is). A tudat sem természetfeletti jelenség nálam (nyilván, hiszen egészen természetes :-)), az összes (ismert földi) élőlény közül az ember gondolatai csak azért nem tartoznak az ösztönök mechanikus és eléggé kiszámítható kategóriájába, mivel nekünk - agyunk összetettsége, bonyolultsága révén - van én-tudatunk. Ez a fogalom is jól megfér egy racionalista világképben: onnantól tarthatjuk jelenlévőnek, ahogy egy élőlény a saját tükörképét képes azonosítani önmagával. (Erre az ember mellett még 2 másik élőlény képes: a nemtommilyen csimpánz, és a nemtommilyenorrú delfin.) Azt, hogy a gondolat és a tudat semmilyen szinten nem egyenlő az őket generáló, és hozzájuk szükséges anyagokkal, pláne nem lényegiségüket (materiális vs. metafizikai) vizsgálva, arra van egy egészen analóg példám.
De előbb valamit arról, amiben konkrétan a hibáját látom az eszmefuttatásodnak (ez az egyetlen egyébként az irományodban, amiven nem értek egyet - és mindjárt a gondolat meghatározása lenne az).
2. Az agy "terméke" egy olyan ("felső"-rendű) anyag, aminek jelenléte csak élő agyban kimutatható és lehetséges.
Anélkül, hogy szándékomban állna átterelni a vitát a fellengzős-cinikus szintre, azt kell mondanom, hogy ez így első ránézésre valamiféle "ultramaterializmusában idealista" megfogalmazásnak tűnik. "("felső"-rendű) anyag"??? Ennél azért az én megfogalmazásom sokkal konkrétabb és racionálisabb, azt hiszem. :-)
Reményeim szerint ezen a ponton kezdtél el gondolkodni azon, hogy, bár a világmindenség összes dolga anyagi, így az ember is, de az ember néhány "dolga" (fogalma) igenis metafizikai jellegű. (pl. amit mi 'gondolat', vagy 'tudat' szóval jelölünk.)
És akkor a példa. Egészen kézenfekvőt sikerült találnom, ami szemléletesen bizonyítja, hogy az élet egyes jelenségeire kitalált emberi fogalmakat az őket létrtehozó anyagokkal és folyamatokkal összekeverni, egyik tulajdonságáról közvetlenül következtetni a másikéra, milyen logikai csapdákhoz vezethet. (Természetesen azért, mert ez egyszerűen hiba.) Próbálom úgy írni, hogy konkrétan a jelen problémától, és az arról alkotott véleményünktől induljunk. Aztán átültetem mindkettőnk logikáját a példába. Így talán belátod, hogy amiről beszélek, az legalábbis következetes, míg a Te álláspontod ezesetben nem védhető - tehát, mint elmélet, megdől. (És bocsánat, hogy magammal kezdem: a forma miatt szükséges udvariatlanság. :-))
1. a 'gondolat' és az emberi agy viszonya
- én: a 'gondolat' egy (nyelvtanilag értendő) fogalom, tehát metafizikai jellegű - habár elengedhetetlen hozzá a speciális anyag, jelen esetben az élő emberi agy, de annak alapvető tulajdonságai nem vonatkoznak rá
- Te: a 'gondolat', mivel 100%-osan anyagi eredetű dolog, jelen esetben az emberi agy produkálja, ezért maga is speciális anyag: az anyagnak egy része. Így természetesen annak alapvető tulajdonságai is vonatkoznak rá
2. az 'élet' és az emberi test viszonya
- én: az 'élet' egy (nyelvtanilag értendő) fogalom, tehát metafizikai jellegű - habár elengedhetetlen hozzá speciális anyag, jelen esetben az élő emberi test, de annak alapvető tulajdonságai nem vonatkoznak rá
- Te: az 'élet', mivel 100%-osan anyagi eredetű dolog, jelen esetben a emberi test produkálja, ezért maga is speciális anyag: az anyagnak egy része. Így természetesen annak alapvető tulajdonságai is vonatkoznak rá
(Itt egy picit gondolkozz el, hogy beleillik-e ez az általam feltételezett válaszod a logikádba. Én legalábbis úgy vélem, hogy itt ezt kellene válaszolnod, hiszen az 'élet' ugyanannyira és ugyanúgy függvénye az emberi testnek, mint a 'gondolat' az agynak - és, gondolom, hogy ha az előbbiről nem ismerted el, hogy metafizikai lényegű, akkor következetesen erről sem fogod, persze hasonló indokkal. Na de)
3. a 'halál' és az emberi test viszonya
- én: a 'halál' egy (nyelvtanilag értendő) fogalom, tehát metafizikai jellegű - habár elengedhetetlen hozzá speciális anyag, jelen esetben a halott emberi test (a jelenlétéhez, a létrejöttéhez természetesen először élő emberi test kell - részletkérdés), de annak alapvető tulajdonságai nem vonatkoznak rá
- Te: itt vagy bajban. Ugyanis ha az eddigi metafizikai jelenségeket jobb híján azonosítottad az őket létrehozó folyamatokkal, illetve ezen folyamatokban résztvevő anyagokkal, hogy beszoríthasd őket valahogy az ultramaterialista világképedbe, akkor ezt most is meg kellene tenned. Na de ugyanazt az anyagot egyszer életként, (adott esetben) a következő pillanatban meg halálként értelmezni? Nem lehet, a teljes halált közvetlenül megelőző, és közvetlenül követő ezredmásodpercben az adott emberi test anyagának mennyisége és minősége közötti különbség gyakorlatilag elenyésző (megvan az összes atom, úgyanúgy, ugyanott), a két fogalom viszont a lehető legellentétesebb tartalomra utal.
Remélem, érthető, hogy mit akartam ebből az egészből kihozni. :-)
Következtetés: szerencsés a metafizikai tartalmat takaró szó jelentését metafizikai jellegű dologként kezelni, még akkor is, ha irtózunk az idealizmustól vagy a spiritualizmustól - mert ez nem kell, hogy a racionalista világkép rovására történjen (sőt).
Bocsánat, hogy hosszú voltam, de így éreztem kereknek a dolgot.
"minél mélyebbre megyünk az anyag szerkezetében, a logikus gondolkodás annál inkább kudarcot vall"
Ebben szvsz nagyon tévedsz. Nem félrevezetés, csupán tévedés.
"de ezek fizikai módszerekkel akkor sem tanulmányozhatóak, ha nagyon erősen hiszel ebben, "
Ez sem fedi a valóságot, mert igen sikeres és erős agykutatás folyik. Nem, nem ott tart még, hogy a gondolatokat azonosítani tudnánk, de ha arra gondolok, hogy szervezezettségében az ismert világ legösszetettebb jelenségét kutatják, akkor nincs talán ok kétségbeesésre :-)
"Szócsépléssel nem kifejezhető."
Na igen... egy ideje figyelem az írásaidat, gondolataidat, de mivel más nincs, csak a szavaink, talán mégis csak célszerű lenne megfogalmazni :-)
