Ez a "jé"-"ely" olyasmi, minthogy az angolban a g betű neve "dzsí", míg a j betűé "dzséj". Ott sem akarják egységesíteni, van George és John, nem akarják, hogy George és "Gohn", vagy "Jeorge" és John legyen.
szvsz fonetikailag gondolta a kérdést. Ha felveszed magnóra/gépre azt, hogy "aja aja alya aja alya" vagy "alya aja alya aja aja", senki nem fogja hallani a különbséget.
Sőt! A régebbi "az névelő" először "a' névelő" lett, később már csak "a névelő". Nyilván akkor is voltak "z"-pártiak, akik szerint a "z" történelmi érték, még ha nem is ejtjük már, legalább a hiányjel emlékeztessen rá...
Neked a fönt az élő probléma, mert felvidéki vagy.
Megmondanád már, mia fene az az ely? Ha betűzni akarod, akkor lipszilon. Ha hangoztatni, akkor j. Bár, a Felvidéken előfordulhat, hogy még másképp ejted. De az átlagmagyar csak egyféle j-t ejt.
„Az ördög már fönt van a falon.” Ezt értettem, csak a konkrétumokra voltam/vagyok kíváncsi.
„Én ki tudok mutatni politikaioldal-függő helyesírást.” Mesélj! Csak nem hasadni fog az OH.? Annak nem örülnék.
„(Túl olcsó lenne most holmi sávos vitákra célozgatni.)” Nem érzékeltem, hogy a helyesírási konklúzió terén bármi is oldalfüggő lett volna. Amúgy meg nyilván nem egy vita az érdekes, hanem a kimutatható úzus. Én mindössze egyetlen, direktben egyáltalán nem politikai szóval kapcsolatban érzékeltem világnézetfüggést: a kontraintuitív szó kifejezetten liberálismarkernek tűnik (pontosabban tűnt kb. 3 éve, akkor lepődtem ezen meg, azóta nem követtem a dolgokat).
A Ferencz József utcza nem ellenzékiséget fejezne ki, hanem némi avittságot.
A cz-t lényegében 1903-ban takarították ki a helyesírásból, és 1922-ben már a z akadémia is belenyufodott.
Azonban a helyesírás vonatkozásában sem az nem érv, hogy hülyén nézne ki (2 hónapig lenne szokatlan), sem az, hogy ellenzéki. Nincs kormánypárti és ellenzéki helyesírás.
Az ly létének semmiféle nyelvi tartalma nincs, ez kizárólag szociokulturális probléma. Ugyanakkor nem nagyon érdekes. Sem az, hogy van, sem az, hogy nincs.
> Szerintem, pedig egy fajta igényesség az "ely" léte. Nem a léte, a használata... ha nem ez lenne a hivatalos/szabályos, akkor meg esetleg konzervativizmust, maradiságot, ellenzékiséget fejezne ki...
A szlovák nyelv helyesírása még a magyarénál is nehezebb, pedig vannak olyan szláv nyelvek (pl. szlovén) ahol nem foglalkoznak ilyen finomságokkal, mint hosszú ipszilon, kétpontos a, lágy el, stb. És nekik is van tudományos akadémiájuk, stb.
Szerintem, pedig egy fajta igényesség az "ely" léte.
Gondolom, ezt jó sokat érlelted magadban; hosszan meditáltál azon, hogy vajon van-e ezeknek a betűknek egy istentől eleve elrendelt 'helyes' alakja, amit akkor is felismernél, ha gyerekkorodban fordítva tanultad volna... mert ha nem, akkor lehet, hogy egy alternatív univerzumban lyozo_lyozo olvtárs épp ezt írja be egy hasonló topikba:
"Mert hüjén nézne ki az, hogy H E L Y E S Í R Á S ! :-)"
Az ektés szerinti írás. Károli minden bizonnyal eltáérően ejtette a j-t és az ly-t. Ez a különbség a magyra nyelvterület nagy részén kb. 250 éve megszűnt. Tehát, ha ő ejtés szerint írt, pontos volt, ha ma tenné ezt, nem használna ly-t.
A válaszod éppen azt mutatja, hogy itt nincs szó komly történeti hagyományról. Károli helyesírása különbözött a maitól sőt, az 1832-estől is. Emellett, mint látható, vagy vélhető, Károli igyekezett ejtés szerint írni. És ő minden bizonnyakl így ejtett. Viszont Károli helyesírásának semmi köze a mai helyesíráshoz. Például Vizsolyt ő Vizsolnak írta, nem írt v-t, hanem u-t.
Ne legyen már a hagyomány bizonyítéka, hogy ott írták az ly-t. Ez ezetben a többi helyesírási megoldást is mérvadónak kellene tartani.
A 153 csatlakozik - ha úgy tetszik ellentmond - a 151-hez(nek), amennyiben abban arról van szó: miszerint az ly nem történelmi hagyomány. Ha összeolvasod: látod.
Erre hoztam példát, hogy csak egy mindenki által hozzáférhető - de azért már "nem mai"- szövegben is mindennapos. S ez alapján kíváncsi lettem volna: ha ez az 1590-ben nyomtatott szöveg - mely nyilván a közmegegyezés szerinti írásmódot tartalmazza - melyben az ly-ok ugyanúgy a helyükön vannak mint ma, tekinthető e olybá, mint "történelmi hagyomány" ezen írásmód tekintetében? S ha nem, akkor mi számít annak a bejegyző szerént?
Ezt most mire hoztad példának? Arra, hogy lám, milyen fontos helyesírásban a változatlanság, vagy arra, hogy bizony a helyesírás is változik (hiszen te magad jelezted, hogy ezen szavak mindegyikét másképp írjuk ma)
mellyben - melyben perellyünc - pereljünk ollyanoc - olyanok keuély - kevély illyen - ilyen nyaualyát - nyavalyát
Az például, ha Istán király azt mondja, hogy "a magyarság sorsának vigyázójául különböztessék meg a j és a ly!" Az, hogy valamikor régen valahogy volt, az önmagában még kevés. Ilyen alapon hagyományőrzés a Tisza gáttalanítása, mert sokszáz éves dicső történelmünkben az mindig úgy volt, csak ezek a modernek Széchenyivel itt reformkodtak.
A történelmi hagyomány lényege tehát egy olyan hozzáadott érték, ami köthető valamilyen történelmi eseményhez/folyamathoz, és az adott hagyomány őrzése arra a dologra való visszaemlékezés jegyében történik. A helyesírás legfeljebb a tulajdonnevekben ilyen.
Teljesen igaz. Előbb-utóbb biztosan el fog tűnni, hiszen tulajdonképpen ejtésben a köznyelvben régóta nincs különbség a kettő között, a nyelv majd egyszer szépen, lassan kiveti magából. De pl. teljes megszüntetését egyik napról a másikra nem tartom jónak. A hagyományérzet pedig számomra erős, hogy miért, nem tudom. Talán azért, mert azt sulykolták, hogy bagoly-papagáj, fürj-seregély, stb. , még ha nehéz is volt megtanulni. Nekem nehezemre esne hirtelen mindent j-vel írni.
