Egy kis beszámoló első sharmi kalandozásunkról
Sharm Resort/Plaza – 2018. június 6–13.
Az utazást még januárban foglaltam le a Dive Hard Tours-nál nagyon kedvező áron, így nem indultunk el nagy elvárásokkal. Az idő előrehaladtával egyre többen foglaltak erre az időpontra, alakult a társaság. J Sok-sok tervünk volt, csak azon kellett aggódni, hogy lesz-e időnk pihenésre is…vagy majd itthon. J
8.15-re volt kiírva az indulás, amit az elmúlt időkben sikerült is tartani, így bíztunk benne, nálunk sem lesz másként. Természetesen szokás szerint előbb érkezett a gép, és már becsekkoláskor 8.00 volt írva indulási időnek és ahogy lenni szokott a gép kb fele nem volt ott ehhez az induláshoz időzítve, ezért vagy sem, végül mégis 8.15 körül szálltunk fel. A gép szinte teljesen tele volt, talán 2-3 üres hely lehetett. Elég temperamentumos pilótánk volt, felszálláskor, ahogy felemelte a gépet, akkorát emelt hirtelen, mintha teljesen függőleges emelkedés lett volna, innentől kezdve teljesen sima utunk volt. Ellátásként kaptunk egy kis kiflit sajttal egy péksütit és egy dobozos üdítőt, valamint 1 dl vizet, szerencsére az üres flakont beengedték, így a reptéren fel lehetett tölteni. A személyzet nagyon rendben volt, kedvesek voltak. Közeledett a leszállás az ismeretlen-ismerős vidéken. A hegyek, amik hasonlóak és mégis mások, fura érzés volt az ismeretlen, hogy nem tudtam, honnan szállunk le, hol vagyunk…Ahogy irányba fordult a pilóta elkapott egy légörvényt, dobott egyet a gépen, állítólag nem volt túl nyugodt az arckifejezésem. :D De végül simán landoltunk és zökkenőmentesen ment minden. A bejelentő lapokat már a gépen kiosztották, így nem telt vele az idő, sorba álltunk egy „only sianai” :D pecsétért – ha nem megyünk Luxorba, Kairóba, nem kell megvenni a vízumot, mint ahogy több utast félretájékoztattak az utazási irodában, pl. ha elhagyják a hotelt, kell vízum.. Ezután a szokásos vámellenőrzés, majd vízumlecsekkolás és mire a csomagokhoz értünk, már csak le kellett kapni a szalagról. Elrendeztük a sim kártyás problémánkat és irány a busz, még vártunk egy kicsit, aztán elindultunk a hotelba egy teljes nagy busszal, ahol barátaink már vártak ránk. Becsekkoláshoz egy külön terembe küldtek minket, ki kellett tölteni egy papírt általános adatokkal, lefénymásolták az útlevelet, megkaptuk a karszalagot, hiába volt a kezemben a Mahara kártya először sima karszalagot kaptam, aztán lecserélték fehérre, itt nem két karszalag van, hanem maharásoknak más színűt adnak. A szobakiosztás kicsit lassan ment, mindenit elkísértek a szobához, 1219-el az utolsó voltam, ami nem lett volna baj, de utána sokat kellett várni a csomagra, szerintem több, mint fél órát, már éppen fel akartam adni és elmenni enni, aztán futott a bőrönddel a fiú. J A főétterembe már nem akartam visszamenni, így egy gyors ebéd volt a C View-ban, aztán irány a tenger. A nagy sietségben nem vittem első körben a vízalatti kamerát, aztán még egyszer visszamentem a naptejért, mikor Mahara tagot üdvözölve hozták a gyümölcstálat és kagyló formájú csokit, ezen megilletődve most a törölközőt hagytam fent.
A tenger meg kell hagyni csodás, itt két móló van a hotel partján, egy mobil és egy félig víz alatt lévő betonmóló, ami érkezésünkkor zárva volt, majd hétvége körül kinyitott.
Talán célszerűbb nem időrendben írni, hanem témánként, így először jöjjön a hotel:
Szoba: egyszerű berendezés, semmi extra, a szokásos, abszolút rendben volt, egy-két hiányossággal. Volt bekészítve tusfürdő, sampon, balzsam, testápoló, luffa szivacs, fogmosó szett, szappan és 2 db víz, a hét folyamán még egyszer kaptam egy fél literes vizet, a vízvételező hely a recepció melletti Vienna bárban volt kizárólag. Hiába hagytam dolcsit és írtam levelet, nem kaptam több vizet. Előző hét még kevésbé volt telített, akkor még azt mondták vittek vizet, a bárban is általában egy vizet adtak egyszerre, ami a többi bárra is érvényes volt, egy ember egyszerre egy italt kaphatott. Ennek nem sok értelmét látom, mert egyszerűbb egyszerre kettőt adni, mint 5 perc múlva újra.
A szoba emeleten, a tengerhez legközelebbi egyes blokkban volt, félig takarásban a tengerre nézett. Jaa, én a Resortba foglaltam, de bízva a Mahara kártyában és az e-mailben, amit írtam végül a Plaza részben kaptam a szobát.
Kert: szép növényes kert, bár nem hatalmas területen, mert inkább az épületek foglalják el a nagy részét, de szerintem pont jó összeállítással volt.
Medencék: ez, amiről az animáció mellett a legkevesebbet tudok írni, de utolsó előtti nap végigjártunk pár medencét, volt egy emeleti, egy mélyülési fokkal, egy a part mellett, ahol az aquagym volt és egy a szobánkhoz közel, ami 3,5 méter mély volt, mindhárom medence meleg volt, nem a szokásos jégverem. Valahol hátrább is volt egy medence, azt nem néztük meg, ezeket is kb fél óra alatt végigjártuk.
Animáció: napközben hívtak vízitornára, este a főétterem előtt, a Via Veneto felett volt valami, de sose vettem ezeken részt, így nem tudok véleményt mondani
Éttermek:
Reggelinél a szokásos választék: zöldségek, sajtok, joghurt, gabonapehely, édes péksütik, kenyér, omlett, zöldséges virsli, bab, palacsinta, fánk
Ebédet általában a parti bárban ettünk, sose mentünk fel a főétterembe, Shishben volt hambi, hotdog, valami szendvics féle, mindegyikhez volt zöldség és sült krumpli, ez bőven elég is volt ebédre. Egyszer ettünk a C View-ban gyrost egy kis logisztikával, egy állt sorban tányérért, egy a krumpliért, egy pedig a gyrosért, így jutott mindenből és gyorsak is voltunk.
Vacsorát is egyszer ettünk a főétteremben, csak első este, kétszer a Felliniben és egyszer a libanoniban, ez elég mókás volt. :D Nem mindig úgy hozták, amit kértünk, de sebaj, Egyiptomban vagyunk, Ramadan van, mi jól szórakoztunk. A pincérek nagy része kedves, jó fej volt. Libanoniban ettünk fizetős tintahalat (2 €), ez szerintem nem érte meg, pár kis darabot adtak, ezzel szemben a Felliniben az 5 €-s tintahal egy egész tál volt, nem volt arányban a kettő. Persze a libanoniban adtak hozzá halat és tésztás rizst piramis formában, mivel ott csak előételként szerepel a tintahal a rendes étlapon, az 5 €-s pedig mindegyik étteremben lehetséges, egy külön lap volt.
Part:
Azt hiszem a hotel legerősebb pontja a part, csodás korallfal van, szerintem inkább tengerrel szemben állva balra érdemesebb menni, viszont Tóbiás, Napóleon a másik irányban lakik. Általában délelőtt egyik irányba úsztunk, délután másikba. Néha volt, hogy semmilyen áramlat nem volt, de általában változó volt, hol egyik, hol másik irányba, abszolút kiszámíthatatlan volt. Én párszor lementem reggel 6 körül is, ilyenkor szerintem a legjobb, sokkal nagyobb az élet, mint napközben, nagyobb halrajok vannak, reggeliznek.
Két nagy távot úsztunk, jobbra elindultunk megkeresni az elhagyott mólót, ami félig víz alatt van, még itthon lecsekkoltuk, hogy simán bírható távolság, mi csak úsztunk-úsztunk és egyre jobban reménykedtünk, hogy közeledünk, de mint kiderült csak távolodtunk elég hamar. Útközben találkoztunk sasrájával, pöttyös rájával és a szokásos társasággal – Tóbi, Napóleon, Trigger…A móló tényleg közel volt (első fix móló után kb 20 méterrel), mi kb 3x távot úsztunk le, a legutolsó mólóig, ahol utána már semmi nem volt, gondoltuk, itt már nem lehet, túlúsztunk a mólón, megfordultunk, azt a 100-150 métert elég nehézkesen lehetett leúszni, kell az uszony! Én mostanra barátkoztam meg vele és már én sem indulok nélküle, pedig sokáig hadakoztam ellene, hogy nekem nem kell, begörcsölt korábban a vádlim, most első napon a lábfejem, de utána jó társ volt. Visszaúszva a mólóig csodálatos part volt, talán a legszebb, kis hegyek, átjárók, szinte teljesen érintetlen, színes korallok, tehát jó, hogy elmentünk eddig, egyébként a Hyatt Regency partja, ami a partjára kiérve elég jó hotelnek tűnt, bár nem volt nagy élet, gondolkodtunk, egyáltalán nyitva van-e. Elvileg úszva kellett volna visszamenni, amit úgy éreztünk szinte lehetetlen, így gondoltuk, amíg lehet a parton megyünk. Visszasétálva megtaláltuk az elhagyott mólót is, ami dokihalak védelme alatt állt. :D Mint a mólók, lépcsők nagy része.
Egészen a Continentalig sikerült a part mentén visszamenni, itt becsobbantunk és egy sasrája kísért vissza minket hazáig, nagyon lassú tempóban, vissza kellett magunkat fogni, nehogy leelőzzük, fantasztikus állat, amilyen méltóságteljesen tud úszni, elegáns és közben általában iszonyat tempót diktál.
A másik nagyobb távolság balra volt a Bin Laden mólóig mentünk, ez jó kis kecó, pálmafák a parton, homokos part, ugyanakkor full korallpart…minden adott!
Visszafele szintén találkoztunk a sasrájával, de már tempósan úszott, csak Gyapy bírta a tempót, majd felúszott a korallfal fölé és eltűnt.
Ez szerencsés nap volt, bár rengeteget úsztunk, azt hiszem megérdemeltük a látványt.
A többi napon csak a jobb-bal szomszédos mólóig úsztunk, egyszer elmentünk az elhagyott mólóig – így, hogy már tudtuk meddig menjünk, de kicsi volt a víz, se a móló vége felöl, se a kis átjáró felöl nem lehetett megközelíteni…meg egyébként is dokihal védelem alatt állt. :D
Utolsó napon még reggel lementem és a piros zászló előtt 10 perccel szerencsére még eszembe jutott, aztán a nap többi részén pihenés és kis medencézés volt már csak.
Összeségében maximálisan elégedett vagyok a hotellel, nyilván ha drágább lenne, akkor már más szemmel nézem, de ez Egyiptom – nem akadtam fenn olyanon, hogy nehezen folyt le a víz, vagy valahol folyatott a kád és végigfolyt a fürdőben a fugán vagy egyszerre folyt a zuhany és a csak a kádban…ez ilyen, teljesen belefér ebbe az árkategóriába.
Hazaút 3.00 helyett 3.30-kor indult, de végül így is a kiírt időpont előtt landoltunk. Sima út volt, szinte végig tudtunk pihenni.
A sharmi reptéri ellenőrzés a hurghadai után semmi, szerintem Hurghadán 2x ilyen komolyan veszik. Szerintem az alap ellenőrzés szintjén van.
Programok:
Intro merülés / Tiran – Diving Pro – Jenei Zoli és Váczy Szilvivel
Már egy ideje kattog rajta az agyam, de első alkalommal Zolival szerettem volna, így eljött ennek is az ideje. Volt azért bennem para, de Szilvi és Zoli is olyan nyugalmat áraszt és nagyon kedvesek, hogy egyre kevésbé izgultam, rendben is zajlott, nem bántam meg, hogy vártam eddig, szerintem a legjobbat választottam.
2x merülés volt, a második kicsit problémásabb volt nekem, de végül lenyugodtam és rendben volt. Összesen 3 megálló volt, az elsőnél sznoriztunk is, az utolsó pedig csak sznori volt. Nagy szélben indultunk, de hazafele úgy elcsendesedett, hogy nagyon közel tudtunk menni a roncshoz. Szuper nap volt, szuper társasággal és végre mi is belekóstoltunk a víz alatti életbe.
Blue Paradise – Lido Tours
Ez volt a legnagyobb létszámú csoport, 4 tele kisbusszal mentünk, a mi hotelunkból 2 busszal. Szuper, összetett program, ajánlom mindenkinek.
Első állomás Blue Hole volt, kb 2 órás út, félúton kis pihenővel. Itt is kifogtunk egy szelesebb napot – bár lehet, hogy itt mindig fúj a szél – így béreltem shortyt, de igazából nem lett volna rá szükség. Kár kihagyni sharmi tartózkodás alatt a Blue Hole-t, látványban talán nem is volt több, inkább a tudat, hogy ilyen egyedülálló helyen vagyunk.
Innen kis motoros hajóval mentünk tovább Abu Galumba, ami a nagy hullámzásban extra élmény volt, hatalmas volt, ahogy dobálta a hullám, természetesen nekünk kellett leggyorsabbnak lenni. :D Innen kis platós autókkal mentünk pár percet, itt ismét volt egy szép sznoris állomás, nem lehetett bárhol bemenni, mivel korallfal húzódik végig. Ez is szép hely volt, de újat már nem láttunk, bár már nagyon nincs mi újdonság lehetne, tehát az élmény, hogy szép helyeken járunk. Kis pihenő után az autókkal mentünk tovább a Blue Lagoon-hoz, ez nem sznoris hely, csak szimplán nagyon szép, csodálatos hely! A szél lecsendesedett, így a visszahajózás már más élmény volt, vagy az is, hogy már nem a hullámokkal szembe mentünk. Az utolsó állomás Dahab volt, kis vásárlás, aztán vacsora egy tengerparti étteremben, ez nagyon fincsi volt, kis sétálás és irány haza. Abszolút, nagyon-nagyon megéri az árát!
Ras Mohamed VIP – Lido Tours
Egy könnyű hajós program, 2 sznoris megállóval és egy fehér homokos vagy inkább homokpados kikötéssel. Első megálló a Strigray Station volt, szép hely, volt, aki többször is látott sasráját, én sajnos nem, de egyébként szép rész volt. A második volt a homokpad, ide ki kellett úszni, sokat nem voltunk, de szép hely, jó, hogy benne van a programban. Az utolsó sznori a parthoz közel volt, ez volt a leglájtosabb hely, a többihez képest.
Első este Old Marketben voltunk, ami elvileg még arabos feeling lenne, de szerintem abszolút nem, nagyon modern, itt vacsiztunk a Fares halétteremben és vásárolgattunk pár dolgot.
Hétfőn pedig helyi busszal (csak az első kereszteződésig kell menni) mentünk a Farsha kávézóba, idáig 10 font/fő árat fizettünk. Ez a legszuperebb hely, ahol valaha voltam. Örülök, hogy még világosban odamentünk, legközelebb is így mennék és aki még nem volt, annak is ezt javaslom. El lettünk varázsolva, fantasztikus hely, a látvány, a feeling, a kiszolgálás, a zene….hibátlan!
Visszafele pedig beugortunk Naama Bay-be sütit venni és pár apróságért a Carrefour-ba.
És a végső összevetés – Sharm vs Hurghada
Nekem ezek után is maradt a szívem csücske Hurghada, nagyon-nagyon más a két város. Sharm nagyon modern, tiszta, sok növény, rendezett – nem volt meg a szokásos arabos feeling. Szuper volt, de valami mégis hiányzott nekem. Ajánlom azoknak, akiknek Hurghada too much, mert sokkal nyugatiasabb, csendesebb, nyugodtabb – talán azért is, mert kevesebben vannak.
Vitathatatlan, hogy az élővilág Sharmon szebb, vagyis inkább nagyobb kiterjedésű, mert újat nem láttam (na jó, sasrája, Napóleon és Tóbiás újdonság volt), viszont a tenger mélykék, nincs meg annyira az a sok kék árnyalat, mint Hurghadán.
A közlekedés (helyi busz) drágább (vagy azóta Hurghadán is drágult?), de van, ami olcsóbb.
Nem mondom, hogy nem megyek vissza, de legközelebb biztosan Hurghada lesz újra.
