nekem annyira nem tetszett élőben, hatalmas ricsaj, láthatatlan versenyszámok, parányi kivetítő az elvert pénzekhez képest. 100 méter oldalán szinte csak politikus meg sajtó helyek, lassú kiszolgálás. de egynek elment, jó látni, hogy ennyien szeretik az atlétikát
elfelejtettem megkérdezni, a 80-as évekhez képest hihetetlenül szigorúbb doppingellenőrzéseken túl, mi játszik még szerepet abban, hogy ennyire nincs fejlődés?
Csökken az atlétika népszerűsége és így csökken a merítés? Egyre kevesebben hajlandóak a kemény munkára? vagy milyen okok vannak még?
az utóbbi 10-12 évben nem követtem az atlétikát, pár számot kivéve nem volt fejlődés, de az aranyhoz szükséges ereményeket nézve mondhattam volna azt is, hogy 30-40 éves eredmények elegendőek az aranyhoz.
megnéztem, 2009-ben ezt irtam:
"legalább az tudható h. az eredményeket nézve a magasugrók biztos nem doppingolnak, 20-30 évvel ezelőtti eredményeket érnek el. lám, akadnak tiszta versenyzők a világ élvonalában :DDD bár a kalapácsvetés is ilyen mostanában, a női súly, diszkosz még inkább. akad pár olyan csúcs, amelyek az utóbbi 5-6 év eredményei alapján megdönthetik a minden idők leghosszabb ideig fennálló atlétikai világcsúcsa címet :)))"
és ezt
"ahogy nézem, a nőknél is van több olyan szám (100, 200, 400, súly, diszkosz pl.) ahol hacsak nem jön valami géndoppingos hölgyemény, el sem tudom képzelni mikor döntik meg a már most is 20-25 éves rekordokat."
14 év eltelt, most sincsenek közelebb jópár csúcs megdöntéséhez, na jó, a 100-200 talán már nem elérhetetlen, de helyette a távol (és talán a magas) cserébe felvehető erre a listára, ahol még jósok évig a jelenlegi 35+ éves világcsúcsok nem lesznek megdönthetőek.
Legalább olyan extrém esetekben, mint a súly, ahol az évezred legjobb eredménye nem fér be a top 100-ba (azt is egy jó eséllyel doppingoló orosz érte el, még 2000-ben, http://www.alltime-athletics.com/wshotok.htm) vagy a diszkosz, ahol az évezred legjobb eredménye a 71-ik helyre elegendő, miért nem törlik el a régi világcsúcsot és állapitanak meg egy új alapvilágcsúcsot?
mikor vezették be ezt a "megegyezünk az aranyban" baromságot? és főleg miért?
ez nem politika v. biznisz, hogy 2 whiskey vagy egy üzleti vacsora keretében lebótolják az eredményt.
legközelebb majd ha mondjuk egy magasságot négyen jutnak át egyező kísérletszámok mellett, akkor leteszik a lantot, helyette összedugják a fejüket és azt mondják nem ugrunk tovább, mind a négyen aranyérmesek vagyunk??
Én mondjuk nem űrsprintet láttam, hanem nagyon durván összeszorított fogakat mindkét oldalon, sőt, kimondottan az volt az érzésem, hogy kínszenvedés mindkettőjüknek, s kérdés, kinek az izmai dobják be hamarabb a kulcsot.
Mondos, kocsit lassított felvételnek tűnt (nyilván számomra így is felfoghatatlan sebességgel futottak, pedig én is futottam 100-at 12.7 alatt)
Kegyetlen volt, a norvégok szerezhettek volna 2 aranyat egy óra altt, mint a hollandok pár napja. A norvégoknak legalább egy összejött, nem úgy mint a két esőnek.
Jakob Ingebrigtsen ezt mondhatta magában: Figyeljetek! Előre állok erődemonstrációképpen, úgy, mint egy falkavezér. Én tudok komoly időt futni, ha bírjátok az iramot, akkor loholtok velem, aztán meglátjuk, hogy mire lesztek képesek. Ha le tudtok engem nyomni, akkor felteszem a kezemet, és azt mondom: Ennyi volt bennem. Állva haltam meg a pályán.
Igen, ez lehetett a taktikája, de erre a taktikára most ráfázott, mert volt még valakinek egyel feljebb. Josh Kerrbe volt tartalék, nem ijedt meg, hogy lecsapjon a fő esélyesre, és valami űrsprintel falta fel az utolsó 100 méteren a norvégot.
Nyilván, így a verseny után nézve, egyszerűen badarság, fölösleges volt Jakobnak vezetnie elől. Elég lett volna a mezőny közepén csak figyelnie, várakoznia, majd a végén arra a 25 másodperc alatti kétszázára bíznia a dolgot.
Viszont nekünk nézőknek ez így volt őrületes viadal!
Rémlik nekem Tamberi régről, de nem volt még a 2010-es években, főleg az elején úgy köztudatban, mivel a kimagasló szereplések azért elkerülgették, persze ekkor szinte juniornak számított, viszont olykor beletalált egy-két említésre méltó ugrásba, de összességében világversenyen egyelőre még nem váltotta meg a világot.
Ám rengeteget gyűrhette ezt a számot fiatal éveiben. Most lapoztam utána, 2011-ben ugrott már 2.25-öt, ami 19 évesen szép teljesítmény. Mi több, az olasz csúcsot is átírták az ő nevére, mivel 2016-ban tudott 2.39-et, ez az egyéni legjobbja, ami azért koránt sem akármi.
Jelenlegi mezőnyben 2.30 m vízválasztó magasság. Laikusan szemlélve ezek óriási ugrások. Mostani VB alkalmával, 2.20 m volt az alja, azzal lett Doroschuk tizenharmadik.
Gianmarco a Budapesti VB-n zsinórban ugrott három stabilt, 2.29 et, 2.33-mat, majd 2.36-ot- ezt nem mondanám mázlinak.
Nem ismerem annyira Tamberit, de sokszor szerintem egy Bohóc, viszont ez a bohóckodás nem áll neki rosszul, sőt, a közönség vevő rá, mert úgy vannak vele, hogy ad valami színezést az egésznek. Ezen felül azért a magasugrókba szokott lenni általában extrémség…
Selejtezőbe viszont csak küszködött számára lájtos magasságon, volt némi mázlija is, de ezt az adott szám olykor megkívánja, ám a továbbiak fényében ez mit sem számít. Mert estére felszívta magát, és tudott 2.30 fölött magabiztosan, hiba nélkül ugrani- kijött neki a lépés. Aztán attrakciózhatott csipetnyit harmincezer ember előtt.
Délelőtti selejtező azért volt etalon, mert sokszor a két csoport egymás mellett szinkronban ugrott. Lenyűgöző volt látni élőben azokat a flop ugrásokat, amihez nemcsak dinamikus felugrás, technika, hanem hátizomnak a flexibilitása szükséges.
Akiről illene amúgy szót ejteni, az Kéri Bianka, aki 18.-ként jutott tovább női 800 méteren egy erős mezőnyben. Úgy, hogy volt délelőtt 30 fok, a rekortán meg még jobban nyomta a forróságot. Többször a csoport elején futott, kimondottan parádésan, végén az utolsó száz méteren esett csak visszafelé, ott az már nem esett jól, fájhatott bizony neki, hát mondjuk ki, egy ilyen futószámban ez nem csoda.
Gianmarco Tamberi amennyire küszködött a selejtezőben, ahhoz képest férfi magasban erre a fináléra összeszedte magát, és 2.36 m-rel behúzta a VB aranyat, az amerikai Harrison, és a qatari Barshim előtt.
Női 1500 méteren Kipyegon hozta a várt eredményt, 3 perc 54 másodpercet futott, és az utolsó négyszáza 55 sec alatt lehetett. Az ez évi London maraton győztese, Sifan Hassan harmadik lett- akárhogy nézzük, ez azért így nem gyönge.
Női diszkoszvetésben meglepetés született, Tausaga egyéni csúccsal, 69.49-el nyert, akivel jóformán senki sem számolt, megelőzve honfitársát Allmant.
Na és 3000 akadályon pedig El Bakkali megmutatta, hogy ebben a számban igenis az egyik döntő faktor az akadályvétel.
Igen, a döntője neccesebb lehet még a Tokióban lezajlottnál is. Van rá esély, hogy jelen pillanatban elkaphatják, megszorongathatják, akár lefuthatják. Nem tudni, mennyire tudja összerakni magát fejben e procedúra után egy ilyen döntőre.
Rai Benjamin és Dos Santos elégtételt vehet tőle, még ha nem is lenne kimondottan az, mivel az Olimpiai loholásuk alkalmával ők is határon futottak, sőt, egyéni legjobbjukat teljesítették, mint ahogy szinte mindenki. Warholm meg mindent beletett, amit atlétika berkeken belül máig az egyik legkomolyabb teljesítménynek emlegetnek, de ezt ti tudjátok szerintem. Jóformán az utolsó száz méteren nemhogy nem haldoklott, hanem izomból sprintelte, úgy lett aztán világcsúcs. Az meg a másik, hogy milyen módon jött ki egy ekkora tesztoszteron viadalra. AHOGY feltüzelte magát arra a döntőre, amilyen lilaködben tartózkodott, európaiként lefutotta az összes ellenfelét. Sőt, olvastam olyat, hogy norvég szurkolók hajnalba csak miatta keltek fel, hogy lássák ezt a rendhagyó futást tőle.
Majdnem elcseszte az elődöntőt Igebrigtsen, mivel a cél előtt háromszázzal még körül volt zárva. Mezőny közepén helyezkedett el, közre zárták, volt némi fortunája, meg Önbizalma, hogy nem majrézott ott és akkor be. Kivárt a végsőkig, aztán 200-al a vége előtt nyílt neki egy folyosó, ahol ki tudott jönni, onnantól már kontrollálta futamát, nem is akárhogyan, elég pofátlan módon. Voltak, akik ezt szóvá tették, voltak, akik elismerően bólogattak. Most mit mondjak ? Középtávfutók annyira nincsenek központba helyezve, annyi figyelem sosem irányult rájuk. Így hát ő most reflektorfénybe tette magát.
Túlvállalta magát Sifan Hassan valamilyen szinten, de ő akarta így. Még 5000 méteren is fog majd indulni. Mikor megkérdezték ezzel kapcsán, csak ezt végtelenül egyszerű választ adta, hogy azért vállalta be ezt a programot, mert szeret futni.
De figyelj! Délelőtti 1500-on azért volt tempó, pont az ő futamában, úgy emlékszek rá. Ott oly sokat nem tartalékolt, mivel a többiek is azért szedték a lábukat, ezért neki is mennie kellett.
Viszont az esti 10 ezer, mint lentebb írtam, az pont neki volt felépítve megfelelően. Mivelhogy az ő szintjükön cammogtak, ezért Hassan futhatta saját jóleső tempóját, megbújhatott a mezőny végén gond nélkül. Utolsó körben pedig a gyorsasága is megvolt, mivel egy tízezres mezőnyben ő még mindig gyors, ám az végső métereken eszementül jöttek rá az etiópok, így görcsölt be a célvonal előtt.
Ma fog amúgy női 1500-on döntőzni. Eldől, hogy mire lesz képes egy Kipyegon ellen.
A 2000-es évek elején volt egy orosz 800-as futó. Ő mindig leghátul volt, majd a célegyenesben lehajrázta az egész mezőnyt. Athenban nyert olimpiát. Borzakovszkíj.
