Az én szálkám:
A lefolyóban kialakuló örvény. (Illetve bármely örvény.) Valami dereng valamilyen tehetetlenségi erőről, de helyre tudná ezt nekem valaki tenni? (Szörnyű hogy az ember mennyit felejt 10 év aktiv fizika-gondolkodás nélkül.)
ez erdekes.
Erre az adatra vajon a meresekbol kovetkeztettek?
Mikeppen lehet egy ilyen dolgot megtudni?
Ezek mindg is "kozmikus " dolgok voltak a szamomra:))
Én valami olyasmire is emlékszem a cikkből, hogy mivel átalakulnak egymásba, a tömegük nem egyezhet meg, ezért nem lehet mindnek 0 tömege, és pont ez a bizonyítéka annak, hogy valamelyiknek van tömege.
Ez érdekes, ha így van. Hogy alakul át egyik tömegű állapotból másik tömegűvé? Tegyük fel, hogy az össz energiája megmarad. Ha a tömege változik, pl. nő, akkor az "elnyel" valamennyit az energiájából - de milyen energiája van még pluszban? Sebesség?
Ja igen, és az Univerzumban rengeteg neutrinó van, köbméterenként mindegyik fajta neutrinóból 110 millió darab. (Ezzel szemben protonból köbméterenként csak 0.5 darab van, fotonból viszont egymilliárd).
A neutrinók a legkisebb tömegű, szubatomi elemi részecskék. Sokáig úgy tartották, hogy a tömegük nulla, az utóbbi évek mérései alapján ma már biztosnak látszik, hogy van tömegük, de borzasztó kicsi, az elektron tömegének mintegy ötmilliomod része. Töltésük nincsen, a semleges leptonok családját alkotják. Nem hat rájuk az erős kölcsönhatás sem, amely a kvarkokat protonokká és neutronokká tapasztja össze, ill. összetartja az atommagokat. Mivel tehát ennyire kevéssé lépnek kölcsönhatásba más részecskékkel, gyakorlatilag minden anyagon akadály nélkül áthatolnak. Minden további nélkül képesek keresztülszelni a Földet, és a Földet keresztülszelő neutrinók közül csak minden egymilliomodik ütközik össze egy atommaggal. Az ütközéskor a rövidtávú, ún. gyenge kölcsönhatás révén lép kölcsönhatásba egy kvarkkal.
Háromféle neutrinó van: az elektronneutrinó, a mű-neutrinó és a tau-neutrinó. Mindháromnak van antirészecskéje is, ezek az antineutrinók.
Mivel tehát a neutrinók alig lépnek kölcsönhatásba más részecskékkel, detektálásuk is nagyon nehéz. A neutrinó létezését 1930-ban Pauli vetette fel azon az alapon, hogy a mérések szerint béta-bomláskor az energia egy része eltűnt, tehát valami elvitte. De csak 1956-ban sikerült bebizonyítani, hogy tényleg létezik ilyen részecske.
A Napban a ma leginkább elfogadott elmélet szerint hidrogénfúzió zajlik, és ez rengeteg neutrinót termel. Azonban a Földön detektált neutrinók száma csak kb. fele annak, mint amennyinek a számítások alapján lennie kellene. Erre a rejtélyre az elmúlt hónapban született válasz: mivel a neutrinónak (az eddigi elképzeléssel ellentétben) tömege van, ezért a háromféle neutrinó képes egymásba átalakulni. Az eddig használt detektorok csak az elektronneutrinókat érzékelték. A hiányzó neutrinókat azért nem észlelték, mert azok átalakultak másfajta neutrinóvá. A neutrinók észlelése rengeteg fontos információval szolgál a Nap működéséről. A Napból másodpercenként és négyzetcentiméterenként mintegy 65 milliárd neutrinó érkezik a Földre, túlnyomó részük zavartalanul átrepül a Földön.
A neutrinók kutatása azért is fontos, mert a neutrinók az Ősrobbanás után igen hamar létrejöttek, és ezért az Univerzum távoli részeiből érkező neutrinók az Univerzum igen korai állapotáról szolgáltatnak információt.
Csak örülni tudok ennek a topicnak ! (Tegnap kezdtem olvasni, emésztése még tart).
S egyböl az életrehivóját szeretném idézni:
VL.31 "Szerintem a törzsfejlődést egy pillanatig sem zavarja, hogy az eddig alkalmazott szerves anyagból készült biológiai hálózatát egy rézdrótokból, optikai kábelekből álló hálózat egészíti ki, köti össze. Ez is a fejlődés része. Lényeg a hatékonyság. Ha az egyik irány lehetőségei kimerültek, keres egy másik megoldást. "
A leirtakat továbbgondolva irom ,hogy ezeket megelözte (idörendben mindenképpen) a különféle kialakult kulturák sokasága (mára akár el is tünhettek) egészen mindenféle kis "szektáig".
Melyben az egyének az össz-kulturális-tudásnak kissebb-nagyobb szeletkéjével rendelkeznek(tek). Ezért maradandób tud lenni mint az egyén, de gyorsabban változhat, mint a genetikailag kódolt rész.
De szvsz ebböl tanul(hat) a genetikai részünk is, illetve egyéb mechanizmusok (pl:szelekcio) utján.
S majd egyszer talán telepatikusan tulhaladhatjuk a réz és optika nyujtotta lehetöségeket is. :)
Mint pl.: "Több mint emberi" SF klaszikusbann (szerzö nem jut az eszembe).
De addig is élvezhetjük az ujrahasznosithato 1-ek és nem kevésbé fontos 0-ák közvetitette gondolatokat.
Előbb-utóbb megfagy, mert sugárzással leadja a hőt, de lehet, hogy előtte még gyorsan felforr, mert kis nyomáson sokkal alacsonyabb a forráspont. (Rémlik hogy 0 fok, de nem esküdnék meg rá). Viszont ami a Mars mentőakció c. filmben látható (a kispriccelő folyékony üzemanyag azonnal megfagy) az baromság. Ráadásul hogy hogyan kerül a hajtómű mögé, az számomra rejtély!
Na persze igazad van, de ennek azért elég fontos fizikai jelentése is van, nem csupán arról van szó, hogy valahogy kikevertünk az állandókból egy majdnem egész számot. Nem is az volt igazán a döbbenet, hogy ez egész, hanem, hogy miért éppen 137??
Én ezt annyira nem tartom furcsának. Ha feltesszük, hogy az állandók törtrészei nagyjából egyenletes eloszlásúak, akkor kb. 7%-uk lesz ennyire "egész". Ha még hozzáveszem, hogy lehet őket négyzetre emelni, pi-vel szorozni, gyökkettővel osztani, logaritmusukat venni, stb. akkor elég sok rejtélyes összefüggést ki lehet hozni. A számelmélet topikban volt, hogy
exp(pi*sqrt(167)) majdnem egész, 13 tizedesjegyig megegyezően. Az már döfi!
Nem vagy buta. Amikor Pauli elôször kiszámolta, egésznek tűnt, (nem akarok butaságot írni fejbôl, de valahogy úgy kezdôdik, hogy 137,0valami, tehát a második tizedesjegytôl vannak értékes jegyek) ami emellett ledöbentette, az az volt, hogy valami "egyszerűbb" számot várt, 2, 3, vagy 2*pinégyzet, vagy valami hasonló. De hogy miért éppen 137???
Ez egy kicsit csalódás nekem: ha a valószínűséggel van kapcsolatban, akkor nem csoda, hogy nincs dimenziója, és mértékegység-független. Ráadásul nem is pont egész? Ilyen erövel az e is különleges mennyiség, nem? Vagy csak én vagyok buta?
Ún. finomszerkezeti állandó. Azzal a valószínűséggel függ össze, hogy egy elektron egy fotont kibocsát vagy elnyel. Pontosabban a reciproka. Nem pont egész, csak majdnem. Pauli talált rá elôször, és nagy kedvence lett.
Mértékegység-független, dimenzió nélküli szám!
Feynman szerint minden ezt a 137-es számot minden fizikusnak viselnie kellene valamilyen személyes holmiján, emlékeztetôül tudásunk korlátaira. Heisenberg egyszer kijelentette, hogy ha végül rájönnek a jelentésére, a kvantummechanika csomó kérdése megoldódik.
Lederman szerint ha valaki eltéved egy idegen nagyvárosban, emeljen magasba egy papírlapot a 137-es számmal. Elôbb-utóbb arra jön egy fizikus, és szóba elegyedik vele.
Valahol olvastam, hogy van egy fizikai állandó, aminek nincs mértékegysége, és a nagysága egy prím szám, ha jól emlékszem, a 137. A kérdéseim:
1: Mi ez? A fizikának mely területein használják?
2: Pontosan, vagy közelítöleg ennyi?
3: Ha pontosan, akkor hogy lehet ez, ha közelítöleg, akkor mi benne az érdekes?
4: Függ-e az értéke a mértékegység-rendszertöl? Használhatjuk-e egyetemes "jelszóként"?
Igen, igen! A múltkor láttam a Spektrumon, hogy a villámok is úgy "jönnek le", hogy pl. egy háztető is "felküld" pár ilyen "villámkezdeményt", és valamelyikből lesz a nagy flash.
