Akkor itt jön Blan, akiről a topic elején szomi_szomi referált. A tények: egy félex délamerikai (boliviai) férj és egy hat és fél éves félvér indiánnak is tekinthető, bogárszemő, hosszú fekete hajfonatokkal rendelkező és jelenleg magyarul beszélő hölgyemény. A hölgyike egyébként - számomra érthetetlen módon - spanyolul kezdett el beszélni, pedig itt született és nevelkedett.
Én vagyok nektek a negatív példa, egy már csak jogilag létező házassággal, egy borzalmas válás - remélem - közepén. Emberek! Nem csak külföldön vehetik el tőletek a gyereket, idehaza is. Na nem akarok röktön mindent feketére mázolni, nekünk is voltak szép napjaink. A végeredmény mégis ez...
Van a családomban - és úgy tűnik lesz is még egy - vegyes házasság, közel sem olyan távolinemzetek között, mint az én esetem, és hosszú évek bebizonyították, hogy az sem működik. Nekem is számtalan "vegyespáros" ismerősöm van és - sajnos - sokkal több negatív példám, mint pozitív. Persze tudom, ez nem kizáró ok a ti esetetekre nézve. Sokszor több sikert mindanyiótoknak, aki belevág. Én nem tenném mégegyszer. (Ha mégis, akkor is csak jogi kötöttségek nélkül - de ez is nagyon valószínűtlen).
Szívesen válaszolok, ha van kérdésetek, akár gyerekkel, akár kapcsolattal kapcsolatban.
Nálunk sincs kőbe vésve, hogy kinn élünk életünk végéig. Ha állásügyben jó lehetőség kínálkozik, a párom is nyitott, hogy itt éljünk, mert ő is nagyon szereti Európát.
Nekem még könyebb a helyzetem. A másik fél szülei 56-os menekültek tehát magyarok. Mi magyarul kommunikálunk. Itt megfordul a helyzet. Mivel az Ő anyanyelve az angol, és úgy beszél magyarul mint mondjuk vikilány angolul, bár valószinű vikilány jobban beszél angolul mint adam magyarul, na a lényeg, hogy türelmes vagyok kivárom hogy mit akar mondani, és nem értem félre. ha meg félreértem egy jót röhögünk, nincs semmiféle probléma. Amerikai környezetben élt, magyar szülökkel. Nem mondom hogy problémamentes volt, mert kamaszkorába szégyelte, hogy magyar de iszonyú nagy előnyei vannak ennek a kettőségnek. Minden szinten, és a mi gyerekeinknek is megadjuk a választás lehetőségét. Magyar, vagy Amerika. A nagyszüleim is vegyes házasság volt (Lengyel-Magyar). Ebben én nagy lehetőséget látok. Mi egyelőre itt maradunk. Nekem mindegy, Ő meg meg akarja ismerni Európát, Magyarországot, de bármikor kimehetünk. És ez nyugtató, akárha úgy vesszük, hogy menekülési lehetőség.
Én meg már aggódtam, hogy elsüllyed a topic egy-két hozzászólás után.
Akkor megpróbálom elmesélni, hogy a mi esetünkben mi a helyzet. Jó hogy felmerült a 'gyerekek milyen nyelven beszéljenek' téma, mert ez engem is nagyon foglalkoztatott. Beszélgettem egy gyerekpszichológussal és utánaolvastam a témának, ennek köszönhetően most már kész a terv, aztán majd meglátjuk, hogyan sikerül megvalósítani:)) Nekem is nagyon fontos, hogy a gyerekeink beszéljenek magyarul, mert az én családom is fog kommunikálni a gyerekeinkkel. Szóval a párommal angolul, velem magyarul fognak beszélni. Ha hárman együtt vagyunk, akkor az angol lesz a nyelv, amit használunk, ennek az apa iránti tisztelet fenntartásában is szerepe van. A velem, mint az anyjukkal eltöltött több idő, ami a magyar nyelv túlsúlyát jelenti, ezt ellensúlyozandó óvodában ill. iskolában angolul fognak beszélni. Ja, mert azt elfelejtettem mondani, hogy azért vagyok én még itt, mert az esküvőnk itt lesz Mo-n és utána költözünk Chicagoba. Ami a kapcsolatunkat illeti, talán könnyíti a helyzetet, hogy a párom édesanyja német származású, tehát nem áll messze tőlük az európai mentalitás. Én is féltem, hogy kinn majd kivülállónak, ex-kommunistának kezelnek majd és szóvá teszik az akcentusomat, de eddig semmi negatív tapasztalatom nem volt. Sőt egy étteremben, mikor rendeltünk a pincér megkérdezte tőlem nagyon kedvesen, hogy: 'Where is that sweet little accent from??' persze lehet, hogy ez csak az az álkedvesség volt, de nekem nagyon jól esett. Ezenkívül Chicagoban vezényelte a szinfónikus zenekart Solti György és őt mindenki nagyon tiszteli és többen tudják róla, hogy magyar volt, így kifejezetten nem hátrány magyarnak lenni Chicagoban.
Soha nem gondoltam arra, hogy nekem valaha külföldi férjem lesz. Nem üldöztek a magyar férfiak sem egy külföldi karjába. Egyszerűen így alakult. A sors útjai kifürkészhetetlenek, hogy csöpögjünk is egy kicsit:)).
Nem hiszem, hogy bármi is elveszlik a mondanivalómból, amiatt, hogy nem az anyanyelvemen mondom. Sajnos nem tudom, hogy ki említette, de nekem még nem volt ilyen tapasztalatom. Szerencsére elég jól beszélem a nyelvet, így lehet, hogy amit magyarul egy mondatban akarok elmondani, azt angolul öttel fogom, de mindig figyelek arra, hogy ne értse félre, amit mondani akarok. Persze itt szükség van az ő türelmére, hogy kivárja, míg megértetem vele, hogy mit gondolok.
Azt hiszem haliho (ha mégsem, akkor bocs) szedte pontokba a gondolatait a megismerésről és a barátok itthagyásáról. Én elég régimódi családban nőttem fel, ahol nem támogatják az együttélést és így én sem érezném magam jól ebben a helyzetben. Ezt a hozzáállást el lehet ítélni, lehet bírálni, azt gondolom akinek van kedve nyisson erről külön topicot, ebbe itt most ne menjünk bele. Nincsen nagy baráti társaságom, de azt gondolom, hogy meg fogjuk találni a módját, hogy tudjunk egymásról és ne szakadjon meg a kapcsolat közöttünk. Nekem fontosabb, hogy családom legyen, gyerekeim. Fontos a férfi, akit szeretek és nem áldozom fel ezt a barátaim kedvéért. Itt szintén lehet ítélkezni.
A kultúrák keveredésének következménye pedig most az esküvőnk, amiben megpróbálunk mindkét ország hagyományaiból beépíteni valamit. Amerikaiak, magyarok, németek lesznek a vendégek, szóval kicsit macerás a szervezés, de én élvezem.
Mi van? A szerelem már nem ér semmit? Csak hogy hol? milyen? mikor? mennyiért?
Mindenhol ez van. Nem mindegy akkor hol élsz és kik között?
Az a lényeg hogy azzal akit szeretsz és kész.
És ezt nem csak úgy mondom hogy randevúzom 2 havonta. Együtt élünk, és ismerem az összes hibájával és bájaival együtt. Kell nekem akárhol, csak együtt. EZ A LÉNYEG!!!
Egy ferfi jobban letudja kuzdeni a honvagyat mint egy lany.
Szerintem, ha egy americai fiu vesz el egy magyar lanyt, a hazassag rovid lesz, mert anyagilag tonkremennek. A sok hazautazgatas a lany reszerol felemeszti jovedelmuket.
Titeket mi vonzott egy amerikai egyén felé? Konkrétan: Nem volt megfelelő magyar jelölt?
Esetemben elmondhatom, hogy (bár nem szeretek általánosítani) engem a magyar lányok "taszítottak" amerika karjaiba... :)))
ja ...lehet, hogy az anyátok köztben láttalak:)
nemtom
most lelépek:)
köszi, majd zaklatlak, ha beugrik vmi kérdés:) már tudom kit kell keresni:))))
szia
Soknak tunik az a 10-11 ev. Nalunk a nagyobbik gyerkoc 4 evesen mar tokeletesen tudott lengyelrol magyarra forditani. A masik iranyba azonban kevesbe: hiaba az az anyanyelve, ha egyszer az ovodaban es mindenutt masutt magyarul beszelnek vele.
sziasztok:)
szuper ötlet volt ez a topik, mér` nem nekem jutott eszembe:)) (bár lehet, hogy jobb..akkor tuti elsüllyedne..na félre a tréfával:)
a barátom német anyanyelvü (osztrák) több mint két éve vagyunk együtt, a dolog annyiban bonyolúlt, hogy ö ausztriában dolgozik én meg magyarországon. amióta ismerjük egymást minden hétvégén együtt vagyunk, mostanában hétközben is gyakran...úgyhogy a "megismeréssel" nincs probléma:)
már sokat gondolkodtunk, hogy hol lenne az ideális hely a közös lakásra.
az a baj, hogy elég speciális a végzettségem, azzal nem nagyon tudnék ausztriában elhelyezkedni..(bár szívesen váltanék, az nem gond) azt, hogy au-ban dolgozzak el tudnám képzelni, de élni inkább magyaro-on szeretnék, a barátom két éve tanul magyarul (és nagyon okos:))), ugyhogy ezzel se lenne gond...most ott tartunk, hogy sopron-city rulez:) lehet, hogy holnap már nem lesz az...nemtom:)
mishi:
gyerek kérdés miatt izgat a dolog, hogy milyen az amikor anyukád x apukád meg y nyelven beszél veled? vagyis...gondolom az a meghatározó, hogy melyik szülö "országában" él, tanul, stb. a gyerek.
én azt hallottam, hogy a kétnyelvü gyerekek kezdetben kicsit kavancolják a dolgokat meg késöbb kezdenek el beszélni..nálad mi volt a helyzet?
(darvas iván mondta, hogy sokáig azt hitte, hogy az apukája vmi csak általuk ismert titkos nyelven beszél hozzá(magyarul) vagy vmi ilyesmi...
na jó, mostegyszuszraennyi:))
A témát indító(k) amerikai párral vannak "megáldva". Ha Magyarországon élnek, akkor az amerikai felet idegenként fogják kezelni, bármeddig is éljen Magyarországon. Ez szinte Európa minden országára igaz. Amerikában viszont (ezmár közhely, de igaz) szinte mindeki idegen. És aki "benszülött" is megszokta, hogy sok idegennel találkozik nap mint nap. Ezért ott igazából nincs kiközösítő magatartás, vagyis idegenként való (le)kezezelés. Tehát az odaköltöző pár magyar tagjának könyebb a beilleszkedés mint vice versa.
Mindezt tapasztalatból is mondom, mint Vikilány és Classic Girl ellenkező nemü "sorstársa" (Azaz a ritkábbik eset, ahol a feleség amerikai).
Nekem a szüleim "vegyesek", igy van tapasztalat a kerdest illetöen. Ha most Europara koncentralunk ismet külön kellene valasztani, hogy "kelet" vagy "nyugat". Azaz pl. egy holland es egy nemet hazassaga nem indit meg sokakat, viszont pl. egy lengyel meg pl. egy nemet hazassaga meg ma is feltunest kelt.
Egy idegen orszagban erzekenyebb a nemodavalosi hazastars es igy könyebben törtenik felreertes (a hazassag utan kb 1-2 evvel). Megjegyzesek mindig erkeznek, amit a nyelvtudas hianya (esetleg a dialektus miatt) kezdetben tompit, de kis ido utan a dolgot megertve nehezebb feldolgozni. Nemetorszagban a vegyeshazassag sikertelensegere a török vendegmunkasok a jo pelda. Atlagos török ficko pl. mar Nemetorzsagban született, jart iskolaba, de lanyt Törökorszagbol hoz maganak. (igen nagy szazalekban).
Nekem, meg a testveremnek annak idejen kellemes volt hogy "egyik idoszakban itt a masik idoszakban ott". Föleg hogy ez meg az "keleti blokk" idejere esett. De egy gyerek mindent egyszerübben lat. A szüleimnel mas volt a helyzet mert 5 ev utan elvaltak.
Ismerek egy-két "vegyes-házasságot" a rokonságban, és ezek alapján nem örülnék annak, hogy ha a lányom (vagy a fiam) ilyenbe fogna...
A legbeszédesebb példa az egyik sógorom, aki annak idején Szovjetunióból hozott feleséget magának. A család tulképpen szeretettel fogadta az asszonyt, de nem tudott itt megszokni. Ennek legbeszédesebb példája, hogy a lányuk azért dobta a külföldi udvarlóját, mert saját bevallása szerint: ő nem akar egy életen át idegen lenni, mint az anyja... Tehát én nem azt gondolom fő veszélynek, hogy el fognak adni prostituáltnak, hanem hogy egy jó házasság amúgy is sok-sok alkalmazkodással jár, ha ezt még kulturális különbségek is nehezítik, akkor romlanak az amúgy se túl jó esélyek. Különben már a két családi háttérből fakadó kulturális különbségek feldolgozása sem mindig egyszerű... Természetesen nem lehetetlen a dolog, de nagyon nehéz.
Nagyon egyetértek ET2000 (14. sz hozzászólás) 0. és 1. pontjával! A jó házasság alapja, hogy jól ismerjük egymást, az ilyen távkapcsolatokban ez nagyon nehéz!
Volt szerencsém néhány külföldre szakadt magyar párhoz, és olyanokhoz is, aki külföldi párt választottak maguknak. Az a meglátásom, hogy az anyanyelv kezelésének kérdése nagyon is eltérő.
A legjobb példa talán egy magyar család, akik Los Angelesben élnek. A szülők színtiszta magyarok, a gyerekek mind kint születtek: három lány. Egyikük pötzög magyarul, másikuk érthetően beszél, a harmadik nyerne a Kazinczy versenyen. Egy család.
Aztán ismerek olyan kissrácot is, aki nem hajlandó a magyar édesannyjával magyarul beszélni...Amerikában. Teljesen normális család, az anya orvos, az apa helyi, az ő foglalkozását nem tudom. A srác egyébként ért magyarul, csak beszélni nem hajlandó.
Én kiugranék az ablakon, ha a gyerekem nem beszélné az én anyanyelvemet. :)
Hát, lányok bocs, hogyha esetleg elrontom az örömötöket, de van itt egy negatív példa a fórumon. Olvassátok el Blan hozzászólásait a Szülés terhesség negatív oldalon. Bár, ott a pasas délamerikai.
Szóról szóra osztom a véleményedet, egyet kivéve: állitólag a gyermekeket egyáltalán nem zavarja a kétnyelvűség, ha azt kezdettől szokja. Ismerek olyan csemetét, aki az apjával angolul, az anyjával magyarul beszél. És remek teremtés. Sőt, állithatom, hogy hatalmas előnnyel indul neki az életnek.
Nekem csak kulfoldi baratnoim voltak, de nehany gondolat:
0. Nem gondoljatok-e, hogy elegge kevesse ismeritek (leendo) volegenyeiteket? IMHO mire az ember hazasodnek, osmerje meg valasztottjat a leheto legtobb elethelyzetben (a frissen borotvalkozos randiktol kezdve az esetleg borusabb napokon at, a sirogorcsig) - pl. eves kozbe, a csaladja koreben, tarsasjatek alatt, hegyet maszva, muzeumban, taxit kergetve stb stb.
1. En ugy tapasztalom, hogy amikor kulfoldiul beszlek, nem ugyanaz az ember vagyok, mint magyarul. Magyarul nem kar-e azert a reszert, ami elvesz?
2. Az "A" tipusu gaz lehet a "hol eljunk?" kerdesre adando valasz. Ugyanis aki koltozik, teljesen mas vilagba kerul (adieu baratok!), erdemes-e mindezt felaldozni?
3. A "B" tipusu, meg nagyobb gaz a gyermekaldas utan jelentkezik "milyen nyelven beszeljenek utodaink?" Szerintem itt el kell donteni a prioritast, az "ezt is azt is" hozzaallas osszezavarja a gyermeket, es az aztan a legnagyobb gaz.
Osszessegeben nem lehetetlen, a magam reszerol feladtam, en nem tudok megvalni a barataimtol, olyan tarsra van szuksegem tovabba, aki 100%-ig ismer, es nem csak egy kulfoldiul bemutatott szerepemmel el egyutt, hanem igazi valommal.
Az én páromnak Chicago a KEDVENC városa. Azt mondta ott akar élni, de ahhoz sok pénz kell. Mikor mész legközelebb? Vagy most ő jön?
És hol fogtok élni házasság után?
Nem, sajnos, most is kéthavonta valamelyikünk megteszi a Chicago-Budapest útvonalat. De legalább megtanuljuk azt is értékelni, hogy egyáltalán együtt lehetünk.
Ne is mond. Pontosan ezek voltak. A fő hogy elad kint kurvának, és senki nem hitte el hogy komoly, mindenki azt hitte szórakozik velem. Mi interneten ismerekedtünk össze, egy angol zenekar homepage-én véletlenül, pont 1 éve. Szóval 2 hónapig csak levelezgettünk, aztán idejött 1 hétre, aztán én mentem ki 1 hétre, aztán ide költözött. Szóval nekem volt igazam. :) Ez elég rövid történet ismerkedésünknek de ez a lényeg. Fél éve élünk együtt, hivatalos menyasszony még nem vagyok, de lakást már vettünk.
Ez a történet '99 februárjában kezdődött, egy multinál dolgoztunk együtt. Benne volt a pakliban, hogy ő pár hónap múlva elmegy, de akkor szerencsére nem a józan eszemre és másokra hallgattam. Kicsit nehéz volt, mert hónapokig nem tudtuk, hogy mit is várunk egymástól és ettől a kapcsolattól, csak annyi volt biztos, hogy nem akartuk, hogy vége legyen. Aztán következett a távkapcsolat időszaka, ő ott én itt, átlagban kéthavonta találkoztunk három-négy napra. Augusztusban pedig megkérte a kezem és én igent mondtam. Sokmindenki ijesztget mindenfélével, ezek közül a 'majd elad kinn kurvának' és az 'elveszi tőled a gyerekeiteket' a kedvencem. Más topicban már megkaptam, hogy túl optimista vagyok, dehát szvsz nem is lehet ezt másképpen gondolni. Te is tapasztaltál hasonlókat?
