Hi, Forest!
Ha van anyagod, akkor küldd el ide, vagy a Goldolat Kör címére ! A következő héten már össze kéne gyűjteni, mi is kerül az újságba. A gondkor@freemail.hu lenne talán a legjobb megoldás. Írd meg, mi van veled?
Csá:Balu
itt tiéd a meg nem értés,
költői szót, szakadó atomjaidat
csak érzed, és nincs mire kísértés,
nem verhetsz már a múltba hidat,
nem érzed, csak tudod, elfelejtett
jövőd átitat, gonosz áhitat,
érzed időd vége közeleg
gyorsabban, mint korhadt lábaid visznek
s csak reméled, lesz még egy esélyed
lesznek, akik megint s benned hisznek,
legaláb ott kint, ravatalon,
nem mondják az éveid semmisnek,
Juan: T'om, hogy nemmüxik, mer' nincs mit kitenni! Maj'ha leszm felpakolom a nyúzpép-őröket, de addig mit??? a rímképlet aba bcb cdc ded efe fgf ghg hih iji jkj klk lml ... yzy zaz
nem muxenek a linkek a homepagén!!! Webmaster tedd a dolgod.
más:
...
itt tiéd a meg nem értés,
költői szót, szakadó atomjaidat
csak érzed, és nincs mire kísértés
érzed időd vége közeleg
gyorsabban, mint korhadt lábaid visznek
s csak reméled, lesz még egy esélyed
Szóval kezdjünkk egy újat, de úgy próbáljuk folytatni, hogy kapcsolódjon az eredetihez és ne azt írjuk le, ami épp hangzatos, de qrvára semmi értelme, jó?
valami őrült hajójuk felgyújtotta,
ismeretlen föld dobja őket fogva
Lángoló lelküktől felbuzdulva
rohantak a végzet puha ölébe
sisteregve zuhantak a víz tiszta
szinére, hajóépítő álmaikba
Értünk sírok.
Nem kiéhezett oroszlánok bömbölését hallod.
Értünk sírok.
Mert tapintatlan bűnöm nyíló szerelmet rabolt.
Közben fényév-messze tőlem
Új nap virrad rád, melytől bánatot örökölsz.
Álmodban táncolunk.
Koromszín-lakkos körmöd húsom mélyébe hatol.
Álmomban szeretkezünk.
Nyelvem égboltodon legel, ajkad tűzforró szénakazal.
Közben kegyetlen sorsunk kopott telefont ragad:
Tűzoltót hív, ki eloltja e kéjelgő szerelemfestményt.
Vékony, görbült tű vagyok.
Lakhelyünk falusi illatú, szélfútta boglyaóriás.
Tűvékony, áldott jelenés vagy.
Oly sűrű, hatalmas és nehéz ez a birodalom. Mi beleestünk.
Nem szégyen, hogy nem találjuk egymást.
A körülmények megcsúfult áldozatai vagyunk.
Kiüresedtem egészen.
A gyertya, ha csonkig ég, egy szürke sóhajjal búcsúzik.
Üres vagy te is remélem.
Kecses kis tűznek hittelek és tűznek hittem magam is.
Látod, most már tudom, mégsem értem:
Tűz tüzet nem olt ki.
Találkoztak útjaink.
Mert gyötrő szükségünk volt egy boldog éjszakára.
Szivárvány auránk szétvált.
Most még nagyobb a kín: fellibbent egy másik út függönye.
Semmi nem tart örökké, de feledni nehéz
Leendő kedvesem szeme a te szemed lesz.
Szobrok harca
Szótlan, pattanásos férfi áll a merev talapzaton
Kopasz bronzfejét megkezdte már a nehéz idők éneke
Aránytalan testének nagy fején két légyszem árválkodik
Bámulattal hunyorog mégis, mellette hősnő domborít
Fél évszázad könyörtelen fájdalma lengi át, ő bölcsen rejti el
Nem mutat semmit, bár keményen is gyengéd
Egyetlen szégyellt hibája tömzsi termete, lágytojás alkata
Ragyás gombafejével a szépségre néz, csodálattal adózik.
Szomszédja magas, előkelő, finom nő, igazi úri dáma
Őt aranyból öntötték, azt hinné a megfáradt sétáló
Büszke tekintete a felhőket kémleli, szerelmes társa szégyen,
Nyűg és teher, pokolba kívánja a napot, mikor mellé került
Két kezét csípőjén ringatja, formás macskateste nyált fakaszt
Férfiszemek célpontja, ettől még fényesebb aranysárga darab
Gyarló árnyékot vet megtűrt társára, ki ezért is imákat zeng
És ki hálát ad az égnek, amiért övé eme egésznapos tünemény.
Egyszer csak kibuggyan az égen egy halványkék, isteni rés
Megjelenik palástjában a szakállas, teremtő öreg, fejét csóválja
Hallgatagon. Az élet megáll. Senki sem mozdul, mély csend
Telepszik az időre. A két szobor kinyújtózza ezeréves álmát,
Néma sóhajait, magába fojtott, panaszos vágyait. A kopasz úr
Alázattal fonja össze két kezét: "kegyes Istenem, köszönöm,
Hogy itt lehet Ő nekem". A szeretett nő válaszul felé int, eltakarja
Semmiségét: "szabadíts meg tőle, kérlek. Kolonc a nyakamon.
Szépségem elrablója, undorodok tőle." S az emberek szemöldöke
Máris fáradtan pislákol fel újra. A jelenés eltűnt, helyébe a monoton
Élet csaló szürkesége lopódzik megint. A kis szobornak vastag ráncai
Párává foszlanak, göröngyös barázdáit eke simítja el. A gőg hölgye sorvadni
Kezd, némán zsugorodik. Siratja egykori magát, fel nem foghatja, mi
Történik vele. Törpévé olvad végül és jajszavát elnyelik a rideg falak.
Egy istennő meghalt, csillaga leáldozott. Társa, ki tudatában régi énüknek
Szólalni sem mert, most hódító küllemű görög hőssé lett. Mégis boldogtalan.
clairvoyance
quartz
Emmehet a köv. számba is akár..
60ezer Ft? Juan? Nem lehet reklamálni? :-)))
:-((( Ebből két számra futja (ha nagyon megerőltetjük magunkat, háromra)...
Hát, ez nagyon kevés, de még ennek is örülni kell. Ebből két számot tudunk kiadni, esetleg...
Most mi legyen? Kutassunk szponzorok után? Mert más esélyt nem látok, hogy normális mennyiségben meg tudjunk jelenni. Van valakinek ötlete?
A vers:
valami őrült hajójuk felgyújtotta,
ismeretlen föld dobja őket fogva
Lanyhuló pára ostorozza a viszkető nyírfákat
Alabástrom pástra rezgô háncsok szálltak...
Jeges tűz helyett őrjöngő vihart találtak
Éles, hókorrallon törtek reményt, lábat,
Hiába próbálták, istenné nem váltak
Ázott tűz körül szárad állat.
Homály veszi körül a lankadó páragőzt,
A fák ólomkatonaként álltak őrt
lángokban táncolták a szakadatlan kört
Megcsikordították a véres hegyű tőrt
újra vadult lovuk karámból kitört
S mint szélvész szaladt tova
Magávitte kihűlt szívükből a reményt
