Én kifejezetten örülök neki,hogy szinte mindannyiunknak más-más szám(lemez)tetszik a legjobban.Ez például biztosan megkülönböztet minket a többi együttes rajongóitól.A Mode-osoktól is:))))))))
Amikor az Ultra kijött,szinte minden Mode-os egyhangúlag a Useless-t választotta az egyetlen értékelhető produktumnak.Nekem például a Love Thieves a kedvencem róla.
Itt viszont mindenkinek más a kedvence.És ez így jó.Nem kell mindenben egyetértenünk.Legalábbis ezekben nem:)))))))
Hát másnaposan még asszem nem hallgattam, na de majd most szombaton (vagy vasárnap..) !!! Előző nap szándékosan picit többet iszok majd a kelletténél, csak az Another Day miatt... ;)
Another Day: valóban nem borongós egy cseppet sem, viszont ezzel fején találta a szöget szerintem away alone:
"...csillingelősen fals, másnapos mámoros, ma minden szürke nóta, olyan igazi prepostkjúros.."
Hogy a DM és a Cure rajongóit mi különbözteti meg egymástól, és mik a hasonlóságok az ott is lemérhető szerintem, ahogy a 2 zenekar viszonyul a rajongóihoz. Persze elég nagy az átfedés a 2 rajongótáborban. De ez egy nagyon hosszú téma...
Köszi szépen!!! Leszedtem, majd otthon kipróbálom!! Most a munkahelyemen nem nagyon lesz időm rá....
Az Another Day szó szerint olyan, mint amiről szól, unalmas! Számomra sokkal inkább unalmas mintsem borongós. Borongós pl. az All Cats Are Grey.. Nem tudom, természetesen meghallgatom szívesen bármikor, mint ahogy az összes lemezt kivétel nélkül. Szerintem a Cure-osokat az különbözteti meg leginkább más együttes rajongóitól (bocsi, a Mode-osok is ilyenek természetesen), hogy tulajdonképpen egy bizonyos szint után már nem csak a számokat, ill. a zenét szeretjük, hanem magát az együttest. Így pl. lehet, hogy szerintem a legszarabb album a The Cure, de ugyanúgy ronggyá hallgattam, amikor kijött, tehát nyilván csak az együtteshez mérten a leggyengébb, de mondjuk nem adnám oda az összes R.E.M vagy U2 cd-ért sem, pedig őket is szeretem. A Wild Mood Swings-t egyébként én is szeretem, és a Japanese Whispers-t is, én legalábbis elfogadtam, hogy Smithnek vannak nem annyira depressziós korszakai, és képes ilyen idióta számokat is csinálni, mint pl. a The 13th. Persze ettől függetlenül jó olvasni, hogy kinek mi jön be igazán szubjektíven. Emberek vagyunk, különbözünk, ilyen egyszerű......
Ez egy MPEG-1 Layer-2 alapokra épülő veszteséges formátum, de jelentősen jobb a minősége az MP3-tól, viszont nem jó a minősége alacsony bitrátákra, R-Gó HI-FI fanoknak tökéletes.
Az Another Day a két album alaphangulatától eltérő stílusa miatt lett citrom, vagy van valami más oka is? Szerintem egy igazi borongós, csillingelősen fals, másnapos mámoros, ma minden szürke nóta, olyan igazi prepostkjúros...
narancs album: Faith (Carnage Visors-szal) narancs szám: Shiver and Shake narancs b-oldal: Splintered in Her Head narancs klip: Pictures of You (hosszabb) narancs borító: Pornography
citrom album: Bloodflowers citrom szám: Boys Don't Cry citrom b-oldal: Another Journey by Train citrom klip: The Walk/Let's Go to Bed/Why Can't I Be You?/Hot Hot Hot!!! (egyszerűen lehetetlen dönteni, annyira borzalmasak) citrom borító: Bloodflowers
Album(ok): Bloodflowers, Kiss me, Wish, Disintegration.
B-side: The Big Hand, Ocean, Adonais.
Klipp: Nincs kedvenc.....talán a Never Enough, Lulabby, de alapvetően az a véleményem, hogy a Cure elég sz@r klippeket csinál, nem az erősségük.
Citrom:
Album: Egyet tudok kiemelni a "The Cure" -t, írtózatosan jellegtelen album (egy két maradandó számmal: promise, alt. end, stb.). Remélem az új album nem ennek a folytatása lesz.
Na nem, azért végleg nem szabadulnak meg tőlem az Index fórumai..! ;)
Csak a DM topicban vált olyanná a légkör, hogy számomra az már vállalhatatlan. Hangsúlyozom hogy számomra. Mielőtt még valaki nekem esne itt.
De távol álljon tőlem, hogy minősítsem a DM topicot. Van egy pár ember akik miatt sajnáltam otthagyni a topicot, majd olvasom őket hébe-hóba.
Köszi a pozitív "hozzámállást".
Valóban, általában elég határozott véleményem van a zenékről amit szeretek, és abból csak nagyon keveset szoktam engedni, ez sokak számára vörös lepedő.
Veled is bármikor összeakasztom a (nemlétező) bajszom Stone temple pilots, Velvet Revolver, The Cult ügyben! ;) Ők az én kedvenceim is.... ;)
A Cure pedig külön kategória, róluk csak szuperlatívuszokat várhattok tőlem, sajnálom.... ;)
album: disintegration (citrom: nincs) klip: pictures of you (citrom: nincs) dal: push (citrom: nincs) b side: yesterdays gone (citrom: nincs)
minden pillanatomban máshogy és máshogy szólnak a dalok, van hogy ugrok egy számot, mert nincs kedvem meghallgatni a push-t, de van hogy ötször jöhet egymásután a homesick.
Rossz (citrom) cure nincs. Aki mást mond az hazudik! ;)
The Cure Ray Cokes-al játsza a Boys Don't Cry-t 2001.10.26 Paris -le Reservoir Real Media fájl
és még egy finomság:
Tim Pope Video "I want to be a Tree". A minőség elég gyatra sajnos, viszont aki figyel az felfedezhet néhány ismerőst :-) (Robert, Tolhurst, Siouxsie, Severin, Paul Young, Mark Hollis a Talk Talk-ból, stb...)
Citrom Albumok: Japanese Whispers (PGraphy "aftershock"), WMS több mint fele, The Cure szintén zenész, amúgymeg nem tudok dönteni :)
JTD B-Side Citrom: azok a számok, melyek rajta vannak az albumokon is (minek kellett feltenni rá?), amúgymeg szinte teljesen egyetértek az eddig elhangzottakkal.
Lemon Song: Led Zeppelin .-)
Legjobb: The Cure, mármint term. az együttes :-)
A "Carnage Visors"-ról volt már itt a fórumon párszor szó pl. "a Carnage Visors című instrumentális filmzene, amelyet Simon Gallup bátyjának animációs filmjéhez készítettek Roberték", aztán "A Carnage Visors c. animációs film beszerezhetetlen. A '81 koncertek elôtt vetítették". Kérdésem: látta valaha valaki?
Megszereztem egy '84-es Live in Oxford and London Bootleg albumot, The Walk címmel talán ebből lett kikeverve a Concert '84, csak itt más a számok sorrendje, és a hangzása (sztem. jobban szól, és nem csak az MPC formátum miatt). Minden esetre itt van nfostól, borítóstól.
Holnap, ha ráérek feltöltök még egy, talán nagyobb ritkaságot "Peel Sessions 1st-6th (Limited Ed. 7'' Vinyls 1978-1985)"
amúgy a wish szerintem is zseniális album, gondolkodtam hogy elsőnek írom,- de a disintegration még mindíg verhetetlen... :) a from the edge például az egyik legfontosabb darabja a zenkar történetének szvsz. és akkor még: friday, high, trust, apart... ennyi erős dal egy albumon...
