"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Egy lehiggadt és tiszta kapcsolatban lehet idézni emlékeket, sőt kell is, ez a bizalom része mert a múltam is én vagyok! Az ő múltja meg az övé, de ezek nem közös emlékek!
Az idézet így szólt és ezzel én állást is foglaltam nőhatalmi kérdésben.....:))
Úgy látom hogy te is kettős mércével alkotsz véleményt..
Részben úgy hogy "ezésez" a férfiak dolga (már ősidőktől fogva, úgyhogy ne vitasd még te sem endrebá) - részben pedig úgy hogy a "párodnak ez eléggé kevés" (mert hát ez viszont megváltozott)
Szerintem már nem mások mondják meg nekem hogy mi az ami már "eléggé" , hanem én is meghatározhatom.
Illetve csak a kívülállók mércéje nem lehet egyforma.. az összetartozni vágyók pont ezt egyeztetik, az összetartozók pedig egyetértenek (minimum az alapdolgokban).
Az a bekezdésed hogy én kinek akarok megfelelni.. hm.. Ez a megfelelnivágyás a legjobb példája a női hozzáállásnak.
Nem azt mondom hogy a "yin" mellett tilos a "yang" összetevője a léleknek, de az arány.. az a fontos.
Tehát lehet bennem megfelelnivágyás ha egy általam kevésbé ismert témában MUSZÁJ hibátlanul teljesítenem, és ott van mellettem a nálamnál jobb.. a vizsgáztató. Akkor bennem is dolgozik a megfelelni vágyás. De egy párkapcsolatban magamnak akarok elsősorban megfelelni.. először nekem kell hogy tetsszen amit csinálok.
Igazából amíg szalagfűrészeltem, azon járt az eszem hogy kérdezi-e valaki hogy ez a téma mennyiben érinti a nőhatalom változásait, ezért megelőzném.
Annyiban ugyanis hogy a számomra normálisabbnak tűnő világban én akartam jobban a nőket mintsem ők engem - ezért nekem kellett úgy játszanom ahogyan ők fütyültek. ..izé.. táncolnom.
De a kedvenc játékom szabályait is ők diktálták.
(mert én voltam az az erősebb akinek tőlük kellett valami fontos)
Most pedig mondhatom azt hogy vagy így játszunk, vagy mással játszom.
És ha ennyi nem elég.. hm.. akkor sincsen több.
És ez a nőket erőssé nyilvánító hatalom következménye.
Szerintem mindig az , akivel valamilyen kapcsolatba kerülsz , és felmerülhet köztetek az "elégséges" gyakorlati tartalma .
Miután mindenki másként szocializálódott , vagy tőled eltérő mentalitású , más-más az elvárás . Nem lehet mindenkinek pont egyformán ennyi vagy annyi az elégséges .
Hogy aztán neked kinek az elvárása fontos , kinek akarsz megfelelni , azt te döntöd el .
Nekünk olvasóidnak nyilván elégséges , ha tisztességesen kommunikálsz velünk , de a párodnak asszem' ez "eléggé" kevés .:-)
Hogy mondjak valami konkrétabbat is :
- ha mindig te vagy magadnak a fontosabb , mint a veled kapcsolatban lévő , akkor önző vagy .
- ha semmi felháborodást nem érzel egy kutyát kocsi után kötő (és azt úgy kivégző) vadállat iránt , akkor érzéketlen vagy .
Szervusztok ideolvasók, az "eléggé" szóról mesélnék nektek.
Nemrég próbáltak rám bizonyítani önzőséget és érzéketlenséget, én pedig csak azt tudtam mondani hogy ennyire vagyok képes. Elfogadom ha az amire képes vagyok az nem elég, de ha nem akarok túllépni a saját árnyékomon akkor önző vagyok és érzéketlen?
Ki mondja meg hogy mi az ami már "eléggé"?
Az aki kevésbé akarja?
(mindegy mit.. a másikat, vagy AZT, vagy a biztonságot, vagy a kiszolgálást)
Kedves Nemisanyóca, nagyon jólesnek a segítő szavaid.
Talán mondtam már hogy életemben sose volt ilyen jó dolgom, mert a nőhatalom szerintem bizonyos kor felett magányossá teszi a nőket és válogatóssá a férfiakat.
Nem azért érzem rövidtávokra kárhoztatva magamat mert nem akarok más tulajdona lenni, hanem mert tudom hogy a női természet nem olyan mint amilyenről én ábrándoztam kilencvenkettőben.
(mikor nősültem)
Abban bízom (és jól is teszem), hogy veledpéldául ugyanúgy jól szót értenék és szeretnélek mint fügicét.. csak a mai szintünknél közelebbi ismeretség lenne a tiltott.
De aztispéldául tudom hogy ezzel a kalamajkakislánnyal például hiába jeleznének ki a Földtani Intézet rengésjelző ingái, akkor sem szabadna bíznom másban mint hogy ő lesz az én szép vesztem.
Hogy találtad el? Tényleg tökkelütött volt, ráadásul buzi is. És sosem derült ki, h azért lett-e tökkelütött, mert a buziságával voltak problémái, vagy azért voltak problémái a buziságával, mert tökkelütött volt... Már meghalt szegény... :)
A csajaim közötti tisztelet mint fogalom pedig nem létezik, hiszen ellenségekről van szó.
Sztem ez izgat téged. Ez egy olyan vágynövelő izé nálad, h a csajok legyenek ellenségek. A titkolózás, a bűnös kapcsolat 5 perccel meghosszabbítja a vágyadat, vagy több menetre is képessé válhacc ettől. Szerintem... Ez a sejtésem... Pedig hidd el, hha barinők lennének a csajaid, az legalább olyan izgalmas tud lenni... Csak persze akkor már kérdéses, h kinél van a gyeplő ugye...
Jut eszembe tudnak egymásról a hölgyek?
Igen, alacsony az ingerküszöböm. Rendkívül érzékeny vagyok mindenféle értelemben. A legkisebb fájdalmat sem tudom elviselni sem fizikailag, sem lelkileg, viszont ami élvezetes, azt meg maximálisan, az utolsó cseppig ki tudom élvezni... :) Mindennek van előnye, meg hátránya is... Egy borsószem hercegkisasszony vagyok... :) És igen, nekem túl vad vagy... :) Ez viszont sok nőnek nagyon csábító tud lenni... A foglalkozásod pedig + 3 cm! :))
Ha ilyen sok lehetőség között válogathatnék, akkor biztosan így tennék Igor.
..de nem ilyen sok..
Amikor pedig kevés a lehetőség akkor örülök hogy van. Nincs olyan hogy az ismerkedés idején azt mondhatnám hogy "de ha nem vagy mindenevő akkor muszáj hogy néha húsdiétára vagy zöldségdiétára mehessek" - és akinek ez nem tetszik azzal örökharagésmagázás.
Ha egy szép mosolyt tudok okozni, akkor kéne kettő.. ha csók előtti elkomolyodást tudok okozni akkor jó lenne kívánós szemlehunyást.. és így tovább.
Nem lehet egy történetet a végén elkezdeni..
Cirkusz lesz, és az kinek kell.. hm..
rend a rendetlenségből lesz, és a cirkusz is a rendért kiált.
Amit a hatharmincegyesben írtál az a nőhatalom előtti időkben létezhetett.
De akitől elváltak már, az tudja hogy "én az enyém, te a tiéd.. és ha te nekem adod magadat, attól én továbbra is az enyém".
