A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Még Homer Simpson, fánk alakú univerzumról szóló elméletét is türelmesen végighallgatta a kocsmában. „Nagyon érdekes. Lehet, hogy el kell lopnom” – közölte jellegzetes robothangján, utalva elmélete egyik fontos elemére, a fekete lyukakat körbefogó gyűrűre."
"... Az űrteleszkóp meglátott és lefényképezett tőlünk 14 milliárd fényév távolságban lévő galaxisokat, ami korántsem az Univerzum széle. Amennyiben a Nagy Bumm után fénysebességgel távolodtak egymástól az anyagrészek (ami a fizika szerint nem lehetséges) és feltételezzük azt, hogy mi az Univerzum egyik szélén vagyunk, láttunk valamit 14 milliárd fényévre az Univerzum másik szélén. Tehát minimum 7 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás az előbbiek szerint. Ezt cáfolja az a tény, hogy nem az Univerzum szélén vagyunk és a másik, ennél fontosabb, hogy mi a 14 milliárd évvel ez előtti képet látjuk. Ebből következik, hogy 14 milliárd évvel ezelőtt már (ha a Föld 14 milliárd éves mozgását nem számoljuk) 14 milliárd fényév távolságban volt a Föld a most észlelt galaxisoktól (mert most azt látjuk!?). A másik lehetőség, hogy eddig a fénysebességet meghaladó sebességgel távolodtunk a most megpillantott Galaxisoktól. Mivel lelassultunk már látjuk azokat. (Így már nem igaz az egyre növekvő sebességgel való tágulás sem)… Ezek szerint a robbanás előtt már igen csak messze kerültünk egymástól(?), ami 13,7 milliárd évvel ezelőtt történt. Nos akkor ebből következik, - mivel a fénysebességnél lényegesen lassabban tágult a robbanást követően az anyag, - állítólag egymilliárd évig nem volt fény, mert nem volt csillag, tehát nem láthatunk semmit, a robbanást követő egymilliárd évből, - a Föld az űrteleszkóp és a Tejút nincs az Univerzum szélén, mert minden irányban nagyon sok galaxist látunk, ha volt ősrobbanás, akkor az legalább 20-30 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Mi a helyzet az Univerzum tágulásával? Mit tudunk? 9-14 milliárd évvel ezelőtt, tágult mert ezt látjuk most. Hol lehetnek azok a galaxisok, amik 9-14 milliárd évvel ezelőtt ott voltak. Ha azóta is távolodtak egymástól ma hol lehetnek? Lehet, hogy már egymásba zuhannak és nagyon régen elkezdődött az összehúzódás. Esetleg már alig van galaxis az Univerzumban, mert szanaszét repültek? A legközelebbi galaxist is, több millió évvel ezelőtti állapotában látjuk (Androméda 2,5 millió fényév). Ki tudja, hogy mi van vele, most? A sötét anyagra fogják az Univerzum tágulását. Amit mi látunk az az, hogy sok milliárd évvel ezelőtt tágult. Igen tágulhatott, mert akkor volt egy nagy robbanás.(? ha akkor volt ?) De, hogy most mit csinálnak, tágulnak, összehúzódnak vagy már régen eltűntek egy fekete lyukban, nem lehet tudni. Ha volt robbanás, miért ne tágulhatott volna? Igen hallottam, hogy nem a galaxisok száguldnak el egymástól, hanem a tér tágul, mint egy lufi, ha felfújják. De szerintem ez sem történhet a fény sebességével vagy annál is gyorsabban, mert ezt már elfogadtuk nagyon régen, hogy az nem történhet meg. Az sem jelent megoldást, hogy jó, de mi száguldunk az egyik irányban azok meg a másik irányban. Ehhez lényegesen gyorsabban kellene száguldanunk, mint a fénysebesség fele. A távolodás meg sem közelíti ezt az értéket. De mi van velük most, hol lehetnek, hová tarthatnak, vagy mi van velünk most, hol lehetünk, hová tarthatunk? Van e még Univerzum vagy már csak a Tejút van egymagában a valaha volt Univerzum egy csendes zugában? Sok millió év múlva kiderül. Félelmetesen tehetetlenek, tudatlanok és kicsik vagyunk ebben a valamiben. Vagy félelmetesen tehetetlen, tudatlan és kicsi vagyok ebben a valamiben. És még egy agyament gondolat. Mi lenne, ha egy elektronon élnénk és keringenénk az atommag körül. Ha körbenéznénk, az égbolton mit láthatnánk? Legyen a mi atommagunk egy kalapácsban, levegőben, világűrben vagy egy emberi testben. A csillagokat, azaz a többi atommag sugárzását? És ott is olyan elérhetetlen lenne számunkra meglátogatni a szomszédos atommagot, a távolság miatt! Ha egy élőlényben lenne az atommagunk, a születés lenne a Nagy Bumm? A növekedés pedig az Univerzum tágulása? Vajon a méretek aránya alapján középen élünk mi? Hogy értem? A Föld mérete úgy viszonyul a húrokhoz, mint az Univerzum a Földhöz? Tehát egy húr és az Univerzum mérete között a Föld, középen helyezkedik el. Vagy az Univerzumunk is Galaxisként látszik az Univerzumok Univerzumában a Multiverzumban? És így tovább.... Nem feltétlen muszáj véleményezned, csak ha nem trágár. Isten is válaszolhat, mert meg akarom írni a nagydoktorimat, és még sok anyag kell a fél oldalhoz, ami eddig tőlem telt és ebben is sok az ismétlés. Ha helyesírási hibát találsz, kérem a javított változatot. A beküldők között nagy nyeremények lesznek kisorsolva, pl. egy példány a dolgozatomból, stb.."
béna melléknév és főnév I. melléknév bénán, bénább
1. Betegség v. sérülés következtében működésre, mozgásra képtelen <szerv, testrész>. Béna kar, nyak, nyelv, ujj. Egész alsóteste béna. Béna lábát maga után húzta. || a. Olyan <ember>, akinek vmelyik mozgási szerve v. testrésze mozgásra képtelen. Béna koldus. Tolószéken viszik a szegény béna gyereket. Félkezére bénán született. Béna aggot hord könnyű tolószék. (Tóth Árpád)
2. (régies) Csonka, rokkant, sánta. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Tehetetlen, dermedt, mozdulatlan. Az ijedtségtől bénán állt. Csak erő gyűlhessen e béna tagokba … (Arany János) Akartam valamit, Mely tett legyen és élet, S bénán csüggedt karom. (Juhász Gyula)
Annyi a hozzáértő, hátha valaki felvilágosít: Valami nagyon nem stimmel a Nagy Bumm-al. Nekem nem állnak össze azok az értékek, amivel állandóan traktálnak. Táguló Univerzum, sötét anyag, stb. Az ajánlott könyvekben sem találtam megnyugtató választ. A Nagy Bumm állítólag 13,7 milliárd éve történt. Ehhez képest a Hubble űrteleszkóp 14 milliárd fényév távolságban lévő csillagokat (Galaxis) fényképezett le és ez még korántsem az Univerzum széle, ill. mi sem az Univerzum közepén pörgünk. Ennek alapján becslésem az, hogy az Univerzum átmérője meghaladja a 40-60 milliárd fényévet. A fenti adatokból mit gondolhatunk, ismerhetünk biztosan? ...
Pontosan ahhoz szóltam hozzá. Reménytelenül hülye vagy hozzá, ezért inkább megpróbálod lerángatni a saját szintedre, hogy kiröhöghesd. Ennyi a tartalmi része a böfögésednek.
... és egy béna manó és ingyenes menő sírhelyért cserébe, a Pápai Akadémiai Társaság tagjaként, demagóg propagandával tovább népszerűsített.
Idő rövid története könyv: Sehogy sem lett egy emlékezetes mű és sejtem is hogy miért lett sláger ... mert futtatták és divatot csináltak belőle. Főként az USA-ban, a sok time square (tér) new york times (újság) híradók stb de főként a Pápai Tudományos Akadémia céljainak támogatása miatt:
Itt egy sztárolás és a hitkomisszár munka érintése, amiért történhetett:
Stephen Hawking világszerte ismert sikerkönyve, Az idő rövid története, mérföldkő volt a tudományos ismeret- terjesztés történetében. Ennek csak egyik oka a szerző lebilincselő stílusa, a másik viszont az általa tárgyalt lenyűgöző témák: a tér és az idő természete, Isten szerepe a teremtésben, a Világegyetem története és jövője.
Az angol szerző ugyanannak a tanszéknek a vezetője Cambridge-ben, amely valamikor Sir Isaac Newtoné volt. Teljesítményét Einsteinével veti össze a tudományos közvélemény. Hawking az Univerzum keletkezésének és megszűnésének, a fekete lyukaknak, a térnek, az időnek, a téridőnek a kutatója. Könyve olvasmányosan, szellemesen foglalja össze a “teremtés” legfontosabb kérdéseit.
Milyen egykristály? Gondolom, nem mindegy, hogy fémrács, vagy atomrács, vagy mi. Sajnos mostani válaszod már távolodás az általad felvetett témától (az atom átmérőjű lyuk, a "fonalas diszlokáció" létrehozásáról).
tegyük fel, hogy van nekünk egy orientált egykristályunk. állnak az atomok glédában. vagy inkább nyüzsögnek.
a kristály egyik oldalát üssük meg egy tükéletesen sík kalapáccsal. a kristály felülete is legyen tökéletes sík.
megindul az első atomsor az ütés hatására.
miért nem mozdul el vele együtt a második, harmadik, sokadik atomsor?
két okból.
egyrészt, mert az atomok mocorognak.
de tegyük fel, hogy ezt nem teszik.
megindul az első atomsor. ennek következtében megváltozik a rácspotenciál. de a második atomsor egy átlag potenciált érez. tegyük fel, hogy ez az átleg, perturbáció számítással, az első és a harmadik atomsor hatásának átlaga, első rendben.
most tekintsünk el attól, hogy az atomok között az elektromágneses kölcsönhatás csak fénysebességgel terjed.
azt mondanám, hogy a kristályban egy exponenciálisan lecsengő hatás halad végig. első közelítésben végtelen sebességgel.
most tegyük fel, hogy a venderwaals miatt az atomok egy kicsit bogáncsosok is.
Hé, ez nem sportszerű! Villantasz egy tök érdekes jelenséget, aztán gyorsan eltessékelsz egy "lépjünk tovább". De oké, lépjünk, csak előtte mutass valami szakirodalmat arról, hogyan lehet egykristályból atomláncot kilőni.
A végtelen sebességű hang meg nem hang, aláírom én is, na, csak nyugodj már le. :o)
Végtelen gyorsan, mint írtam. Persze végtelen hangsebességnél nincsenek a testben hanghullámok (de nem is lehetnek a végtelenül merevben), hanem az egész test egy tömbként mozdul el. Hangsebesség szilárd testben:
