Keresés

Az égetett tésztára rá kell érezni, nem mindenkinek sikerül. Az a kategória, ami vagy sikerül elsőre, vagy soha sem. Te nagyon ügyes vagy! :)

Nálunk pl. nekem semmi gondot sem okoz ez a fajta sütemény, Lajos gyűlöli, neki sosem sikerült, pedig őrá aztán nem jellemző, hogy ilyen kategórikusan elhatárolja magát egy süteménytől.

Nálunk gőzöm sincs, mi lesz a menü karácsonykor:) Valószínűleg nekem lazac lesz vajas burgonyával, Lajos bá füstölt lazacból csinál saját magának valamit - ő a séf, az ő dolga az ünnepi menü, én majd díszítek addig:) Levesesek nem vagyunk, az lehet, kimarad az életünkből aznap (bár egy legírozott tejszínes valamit el tudok képzelni - na majd előadom neki, találjon ki valamit). Ketten leszünk, szépen eldödögünk magunkban:) Tegnap kisütöttem a hókifliket, dióscsókot, lesz még mézes krémes, kéne valamit kitalálni mákból, de nem hagyományosat, még nincs ötletem, ha bárkinek van, ne kíméljen! Lajos bá elkészíti Ausztria szerte híres linzerét, ischlerét, aztán ennyi:)

A tollas a hátam c. topikban most csinál egyet Capricorn, a topikon jelenlévő emberkék és állataid képével:-)

Képes falinaptárt csinált már valaki?

:-)

Ló nincs, jó a szamár is alapon...:-)

Egyébként az a topik tényleg nagyon jó, mindenféle szebbnél szebb kosarakat és egyebeket készítenek:-)

No már más sem hiányozna mint hogy egymást izgassák itt az asszonyok!Nem volt elég a piros bugyi?:-)

Andika nem akarlak felizgatni és másnap....:-))))) de van egy kosárfonós topik az indexen tudsz róla:-)))

Buksi nem fáj?:-)

Hasonló fűzfavesszőből készült kerítést láttam egy rédi német lapban (olyan Otthon típusú szaklapban)

Képzeljétek, ma életemben először sütöttem égetett tésztából  olyan se képviselőfánk-se profiterol szerű átmeneti valamit.

Habkönnyű, nagyon finom, úgyho gy ilyet már bizti sütök karácsonyra is. :) Meg asszem egy zserbót, előre esetleg egy kis diós linzer aprósütit és slussz passz. Úgyis csak hízunk mint a malacok...

Tudjátok mit mondott apa(merthogy a halászlét most nem kívánja, a húslevest unja, nem is annyira szereti, mondom akkor mondd meg, milyen leves legyen a kedvedért?

Azt mondja, neki a tojásleves  a kedvence, az legyen! Ezek a pasik... tiszta gyagya. Mi a fiaimmal úgyis a karácsonyi levesre szavazunk, az úgyis lesz (savanyúkáposztás korhelyleves kolbásszal, gombával, árpagyönggyel) Hú de imádom!! :))

Ja, meg hogy rántott husik legyenek-szerinte. Úgyhogy nem kell nagyon kitennem magamért, úgy tűnik. DE ha nekik ez kell, bánja fene, csak ne kelljen aztán semmit kidobni meg egy hétig rájárni! :)

Fűzfából ezmegaz, tavasszal pár vesszőt leszúrva és összefonva akár kerítést és száztörzsű díszfácskát is lehet készíteni.... :-D : http://salix-willows.blogspot.com/search?updated-max=2010-05-23T21%3A57%3A00-04%3A00&max-results=7

Szép hely, havasan pláne. Most már nyári virágzásban is menj majd el, és tegyél fel róla képeket, mert azt is szívesen megnézném:)

http://picasaweb.google.com/atandi/FuveszkertSzeged20101214#

Itt van az első pár kép. Eddig jutott el az este.

Nagyon tetszik ez a történet, tudod mire emlékeztet? Nagy kedvencem, Tömörkény István novelláira!:) Tömörkény meg úgy lett nagy szerelmem, hogy ugye elsődleges fő hobbim a családfakutatás volt, míg a földturkálásra nem adtam a fejem(mióta itt lakunk, azóta viszont semmi időm nem volt rá). És családfakutatás ugye nem igazán létezik helytörténeti tanulmányok nélkül, a régi szegedi parasztvilág nagy mesemondója pedig Tömörkény. Nagyon ajánlom rövid novelláit, igazán szórakoztatóak. (pont fodrásznál olvasgatáshoz ideálisak, és nyilván százszor értelmesebbek, mint az ott található szennylapok) Én orvoshoz, fodrászhoz, minden várakozós helyre könyvvel megyek.

Pálinkás jó reggelt emberek, ebben a hdegben elkél!:)

Osztán le lehet ám szépen cuppanni a piros bugyimról!! :))( és most jöttem rá, hogy az azért a mai napig sincs) És az egész onnan ered, hogy

"árulkodó Júdás,

nem kap piros tojást,

visszaviszi nyuszika

piros bugyit hoz vissza!"

No. Szóval az árulkodásért járt.

Képzeljétek, apa vett egy új laptopot, és úgy néz ki, ezen sokkal gyorsabb a net. Persze összevissza bénázok még, de folyamatban van az ismerkedés. A régi már nagyon-nagyon ősöreg volt, sztem a torka is véres állapotban. DE hogy itt a világ végén 30 KB/s legyen a sebbesség, ez felülmúlja minden álmomat! :)

Ja, ete vagy egy órán át próbáltam nektek a guglin keresni egy jóóóó nagy pirosbugyis feneket, de főként páviánok jöttek fel, azok meg elég obszcének voltak a vörös seggükkel, úgyhogy megúsztátok a dolgot! :))

Itt mínusz 10 körül van... semmi kedvem kidugni az orrom, este is egy óra alatt értem haza Szegedről, máskor ez 30 perc szokott lenni.

A füvészkertes képeket töltögetem a picasara, majd hozom a linket, ha megvan. :)

Nekem apám katonatörténetei tetszettek. 1954-57-ig volt kiskatona, Hegyeshalom, Nagyatád, Mosonmagyóvár környékén. Kopaszként vele is sokszor kicsesztek, pl. sakkoztatták. A fogalom abból vezethető le, hogy a körletek két színű kockakővel voltak burkolva, mint egy sakktábla, úgy néztek ki, és aki sakkozott rajta, az felmosta a követ magyarul (aki ismeri a fogalmat, attól bocsánat a kifejtés miatt).

Na, apám is sorra került egy nyegle nézés miatt, a parancsnok közölte, hogy ...honvéd: sakkozás! Apám szó nélkül befeküdt egy ágy alá, és rendületlenül elkezdte felmosni ott a követ, de járt a keze oda-vissza folyamatosan. Már jó 10 perce feküdt ott, amikor a parancsnok megunta, és kiparancsolta onnan:

- Tiszta ammán! Gyüjjön onnan ki, menjen a másik alá!

Apám szófogadóan kibújt alóla, bemászott a másik alá, onnan se akaródzott neki kibújni, amikor szólt neki a szakaszvezető, kidugta a fejét, hogy:

- Jelentem, szerintem mintha még kicsit koszos lenne... - és ezzel már bújt is vissza alá. Persze, hogy így elszabotálta a helyzet komolyságát, végül nem tudtak vele mit kezdeni.

Vagy amikor a hóviharban kiparancsolták őket párban járőrözni, apám meg bement a temetőbe, egy kriptába. Szépen felsöndörítette az őrbundát a lócára, és már húzta is a lóbőrt (ő úgy mondta mindig: lúbűrt), szóval már aludt is. Szeder komája (úristen, évek óta gondolkodom a komája nevén, most meg csak így: beugrott)  ott vacogott mellette, és száz tojásért sem merte volna lehunyni a szemét, mert hát és a halott??! Apám csak legyintett erre: nem bánt az mán senkit sem... Aztán még azon is remegett a komája, hogy és ha ellenörző elöljáró jön és nem találja őket a járőr útvonalon, akkor mi lesz??! Ellenörző elöljáró? - nyerített fel apám. - Most? Ebben a hóviharban?? Te tényleg hülye vagy - bíztatta meg a komáját, és már aludt is...

Nem egyszerű nagyobb testvérnek lenni, főleg olyan családokban, ahol a nagyobbra muszáj kvázi rábízni a kisebbet, mert a szülők dolgoznak. Nekem is volt részem benne. Felnőttnek kellett lennünk mind a kettőnknek, mire rendeződött a kapcsolatunk. Mert mi is történt? Hozzám volt kötve egy kisgyerek, aki nem az én felelősségem kellett volna lenni. Mindig én kaptam, ha az öcsém csinált valamit: "mijérnemvigyáztálrá? Hunvótál,mijérnemvittedmagaddal és a többi. Ehhez van köztünk 6.5 fél év korkülönbség. Az meg aztán hab volt a tortán, hogy amikor megszületett az öcsém, én eltűntem a rokonok számára. Anyu tolta a gyerekkocsiban, én mellette, mindenki belezuhant a babakocsiba, hogyjajdearanyos,milyencuki,deéééédes, én meg álltam ott bámulva, hogy senki azt sem mondja rám, kukkbakk:) Minimum halálra voltam sértődve a mellőzés miatt, későbbiekben meg a rám akasztott felelősség, és az abból fakadó szülői terror miatt (rossz szó a terror, de nem találok hirtelen jobbat). Nyilvánvalóan velem is így tettek, így körbeajnároztak, amikor csecsemő voltam, de erre egy 6-8 éves NEM EMLÉKSZIK:) Na, ebből tanulva, ha több gyerekes családdal találkozom, nem létezik, hogy a csecsemő megvizslatásával kezdjem a sort a gyerekeknél. Mindig a nagyobbakkal foglalkozom, és a hála, meg a ragaszkodás az ottlétem alatt, ami sugárzik a szemükből, azt sugallja számomra, hogy ma sincs ez másként, mindig a pici a sláger, a nagyobbak meg le vannak...

Hát mert ha lennének, akkor azok övön alul lennének...sejtésem szerint.

Bár sosem voltak katona:-)))

Ha már katonaság akkor elmesélek egy történetet. Úgy 25 éves lehettem és egy kocsma kerthelységében iszogattam néhány ismerősömmel és mint az ilyen esetekben előszokott fordulni, egy kicsit megártott.(vagy használt) Mivel igen kedvelem a nótákat nekifogtam énekelgetni borozgatás közben ahogy azt valamire való ember tenni szokta. A 4.-5- nóta után odakeveredett egy Ali-bától úgy 10 évvel idősebb  korú ember és bekapcsolódott. Én kezdtem,ha ismerte akkor beszállt és ugyan így fordítva. Valahogy csak olyanok kerültek elő amiket mind a ketten tudtunk.Nagyon tetszett neki hogy van cimbora nótázni, no meg nekem is Mikor oda jutottunk hogy "Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát" akkor megfogta a vállam és at mondja nekem: "nem voltunk mi együtt kalocsán katonák?"Kicsit gondolkodtam, nem akartam megbántani,láttam rajta hogy úgy örül hogy valahol egészen máshol jár,majd mondtam hogy "lehet, olyan rég volt hogy már nem emlékszem."Erre az öreg megint megütögette a vállam és annyit mondott: "jó hogy ujra találkoztunk".Na nekem ez az élmény jutott a katonaságból, de nem is nagyon hiányzik több.

Mi abban az övön aluli hogy nincsenek kellemetlen gatyanélküli katonasági emlékeim?

Ebben az életemben biztos nem.Olyan fiatal vagyok mint az a barackmagonc amit tegnap ültettem.De szerintem a pirosbugyisok sem voltak katonák!Ja de sorozáson voltam de ottis csajok voltak.:-)

Hú basszus ez "övön aluli" ütés volt...:-)))))))

Na Gergő erre varrjál gombot:-))

Egyébként Ali-bá, Gergő nem hiszem hogy a körletben gatya nélkül c. történetre gondolt....:-)))

Ugye nem voltál katona...

Én nem tudom hogy a bugyikkal hogy van ez de én mikor gatya nélkül találtam magam az legtöbbször kellemes élményhez volt köthető csakúgy mint amikor más talált gatya nélkül.:-)

Az még a jobbik eset, annál legalábbis biztosan, mint hogy másvalaki találja meg vhol... ;-P

(Vannak helyek, ahol inkább átokként szokták felfogni a jelenlétemet, annyira nem illek sehova, úh. köszönöm ... ~;-))

A villódzó szirsz@rokra próbáld ki a Tüziróka adblock-rendszerét, elemenként lehet blokkolni egy-egy oldalon, mit nem akarsz megjelentetni, itt egy megnyugtató, homogén-szürke jobb sáv látszik csak, felül meg semmi... :-P

:-)))

Még mindig jobb, mintha bugyi nélkül találná meg magát valahol:-))))))

Ha harc hát legyen harc! De ne csodálkozz ha piros bugyiban találod magad!:-))

Érdeklődéssel várom. :)

Én is egérrel használom a laptopot.

Tegnap kicsaltam a családot a szegedi füvészkertbe. Nagyon szép volt a hóesésben! :) És az üvegházak!!! húúúú, nagyon klassz volt. De muszáj lesz visszamennem tavasszal(majd nyáron és ősszel) is!!:))

Megpróbálok majd betenni 1-2 képet, ha nem bánjátok.

Oldalt ezek az idióta ugrálós reklámok mindig zavarnak munkaközben. 

Nagyítással szoktam őket kitenni a látómezőből.

Egy áldás, hogy itt vagy! :)

Én is tanultam újat:)

A Ctrl billentyűt lenyomva tartom s az egéren lévő görgő oda- s visszaforgatásával egész könnyű kicsinyíteni s nagyítani.

A laptopon én gyakran egeret szoktam használni, mert megszoktam, hogy legtöbbször asztali gépet használok.