Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
de azt is írja, hogy Thomas Mann és Einstein sem kerülne be egy középiskolába se, mert ugyebár úgy kaptak díszdoktorit, hogy közben érettségijük sem volt.
Bár manapság még inkább számít, hogy hogyan érettségizik valaki, mert az alapján vezsik fel, vagy éppen nem, mégis azt modnom, nem biztos, egyáltalán, sőőőt, hogy a jó középiskolai, vagy egyetemi eredmény az jó szakembert ad Rengeteg "segges" ember van, akik leülnek, s addig nem nyugszanak, amíg nem tudják, amíg nem ötösre tanulták meg az anyagot. És vannak, akik az órákból élnek, épphogy felveszik őket , s a közepes eredmények ellenére sokkal kiválóbb munkaerők, mint a hajtós társaik. Nem hiszem, hogy egy elsős gyereket jegyekkel kellene bombázni. Korábban írtam már a "megfelelős" kényszerbeteg gyerekekről, valóban nem egy iylet tudok a környezetembe, menő iskola, hajtós, versengős, ötös gyűjtős, és már alsósként pszichomókushoz járnak vele..... megéri??? komolyan? megéri? jobban megéri, mint egy kiegyensűlyozott boldog gyerek?
Hát, izé. Szerintem ez egy baromság. (szegény Vekerdy amúgy sem tartozik a kedvenceim közé) Azért álljon már meg a menet, átbukdácsoló gyereknek milyen lesz az általános műveltsége, hogy fog tudni tanulni a középiskolában vagy a felsőfokú oktatási intézményben? Bár végülis suttyó, ügyeskedő, adócsaló vállalkozó tényleg lehet belőle. Majd alkalmazza Marikát könyvelőnek, aki nem bukdácsolt, hanem tanult. Szerencséjére ő ért annyira a saját szakmájához, hogy a Vállalkozó úr jól járjon....
A fiam sulijában is van napközi, de én egyre megyek érte mindig. Elsőben egyáltalán nincs házi feladat, ami szerintem jó. Azt gondolom, hogy ott, ahol van házi feladat, bele kellene férnie fél órába, annál több feladatot adni délutánra szerintem túlzás.
Egyébként picit én is aggódtam, hogy mi lesz, ha esetleg nem jön be a waldorf. Szerencsére nagyon jól érzi magát a gyerek, és nekünk szülőknek is tetszik, ez úgy érzem nem is fog változni. De ha másképp alakult volna, vagy alakulna, nem érzem azt, hogy ne lenne átjárhatóság a waldorf és a hagyományos iskola között. A gyerekek rugalmasak, könnyen alkalmazkodnak, csak bízni kell bennük. Mondjuk a fiam már régesrégen tud olvasni és nagyjából harmadikas szinten számolni, ez azért nagyban megkönnyítené a dolgot. De szerencsére nálunk szó sincs iskolaváltásról.
Igen, ezt is mondták. De abból nem maradnak ki, mert ebédre, a hosszú levegőzésre, játékra még ott hagyom őket, csak a zárt tanulóidő előtt viszem el. Vagyis csak abból és az uzsonnából maradnak ki, mert utána a többiekért is kezdenek szállingózni. Amúgy a 16-ból 5 hazajár ugyanekkor. Eddig meglehetősen úgy tűnik, hogy nem sínylette meg a közösségi életük :-DDD, mert eléggé az osztály közepének tűnnek :-)))
Hát a fene tudja. Ez megint gyerektípustól függ. Én annak idején azt hiszem, belebetegedtem volna, hogyha nincsenek jegyek, mert imádtam gyűjtögetni az ötösöket, bár nem voltam stréber, csak egyszerűen jó tanuló. Éppen a nevtanban beszélgettünk sokat egy anyukával, aki nagyon szenved attól, hogy a Montessoriban nem kap visszajelzést, a gyereket nem motiválja semmi és ő sem tudja, hányadán állnak. Szóval azt nem szeretem a Vekerdy-ben, hogy kinyilatkoztat dolgokat, de ezek többnyire egy bizonyos szülő és gyerektípusra igazak. Azt sem osztom, hogy az életbeni megfelelés egyáltalán nem korrelál az iskolaival, mert ugyan van sok kivétel, de azért a legjobbak a szakmájukban sem leghátul kullognak. Ezt a tételt igazán a rossz tanulók és szüleik szeretnék hinni :-))). Azért valahogy mégis a legjobb tanulókat vették fel egyetemre az "én időmben" és a szakmában sem a bukdácsolók most a legsikeresebbek, bár előfordul egy-egy.
Speciel én a napköziről nem azt gondolom, hogy azért kell, hogy ott csinálják meg a leckét, meg önállóan tanuljanak. Szerintem a napközi sokkal inkább a közösség miatt jó és fontos. Legalábbis én nagyon ezt látom a mi sulinkban. A közös játék az osztálytársakkal, programok stb.
Jó, hogy szóba került a napközi, mert eddig én igencsak szembe mentem az árral. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy értük tudok menni korán, vagyis nem teljes munkaidőben dolgozom. Ezért döntöttünk úgy, hogy egyelőre nem lesznek napközisek. Ne tudjátok meg, minden rokon (nagyszülők nem!!!) és ismerős nekem esett, hogy hogyan fognak majd így megtanulni önállóan dolgozni. Nem tudom, miért azonos a napközi az önállósággal. Az én fogalmaim szerint az az önállóság, hogy hazajönnek, kicsit játszanak és maguktól leülnek megcsinálni a leckét, szívesen és segítség nélkül. Este ellenőrzöm, hogy megvan-e, és mindent bepakoltak-e, ennyi. Most sem tanulok velük és a jövőben sem szándékozom. Ha kérdés van, természetesen megbeszéljük, ha szólnak, hogy valami nehezen megy, kicsit gyakorljuk, de soha nem együtt csináljuk a házit, be sem megyek abba a szobába addig, amíg dolgoznak. Ami érdekes, hogy egymáson sem lógnak, vagyis nem párhuzamosan csinálják a feladatokat, hanem egymástól függetlenül és nem nézik meg a m,ásikét. Ezt sem gondoltam volna, amikor azon makkoltunk, hogy egy osztály vagy külön osztály...
És igen, azt hiszem, pont' Vekerdy írta, hogy a gyerekkel nem szabadna otthon tanulni; főleg nem szabadna a szülőnek tanulnia vele, hiszen a gyerek legrosszabb korrepetítora a szülő... Vekerdy szerint az általános iskolai éveken csak át kellene bukdácsolnia a gyereknek, nem szabadna őket házi feladatokkal, érdemjegyekkel stresszelni, mert azok nem mutatnak semmit. Hogy is szokta írni? Az iskolában való bevállástól nem függ az életben való bevállás. Tehát, általában nem azokat látjuk az életben a legsikeresebeknek, akik a suliban kitűnőek voltak... Olyan jó ezeket olvasni...Talán sok suliban - gondolom, elsősorban a fővárosban - meg is valósul. De sok helyen meg nem...
Itt mindkét suliban elsőben tanítónők a napközisek összedolgoznak a délelőttössel. A fiamnak volt 2 olyan napközise (2.-ban és 3.-ban), akik felsős szaktanárok voltak, de ők is ellenőrizték a leckéket. Mindig.
Nálunk most pont délben van kaja, 3/4 1-től az iskolai különprogram (néptánc, balett, zene, kézműves), 2-től 3-ig tanulás, előtte/utána udvar.
Igen, Mattoo, és örüljön az a gyerek, akikre marad még este a szülőnek energiája (Illetve az is örüljön, akinek a szüleit egyáltalán érdekli, mi történt aznap a gyerekkel..)
13 -kor elmennek ebédelni, fél kettőkor vissza a suliba. Kettőig az udvaron vannak, negyed háromra bemennek, előszedik a cuccaikat, elkezdenek tanulni. Egy órájuk van rá nagyjából; a napközis meg fegyelmez, ha kell, megnézi, amire jut idő, de azért nem ellenőriz, hogy másnap a tanító néni láthassa (ezt ők mondták!), miben van még lemaradva ez vagy az a gyerek... Ez a magyarázat. Ja, és a napközis nevelők kis kivétellel felsős szaktanárok...
Pont ezt látom én is! Elvinni nincs értelme, mert mondjuk nincs másik iskola a faluban, kisvárosban (nem mindenki Bp-n lakik), illetve mindegyik másik iskolában ugyanez a napközis hozzáállás. Lehetőség nincs elhozni a nalköziből, marad az esti tanulás. Vagy nem?
Ezen mindig nagyon tudok csodálkozni... Hogyhogy nem ellenőrzi a napközis a feladatot??? Nálunk mindkét suliban mindhárom(öt) napközis ellenőrizte is a feladatokat... Még szép... A délutáni különórákat meg mifelénk úgy szervezik, hogy ne essen a tanulási időbe.
Húúú, ha tudnád..! Mi itthon kb. 1- 1és fél óra alatt végzünk mindennel: írás, matek, olvasás + a kötelező matek és magyar gyakorlás! Másodikos a gyerkőc, tavaly kiválóan megfelelt volt, ezt nem dicsekvésből írom, csak azért, hogy tudd:még neki is ennyi.. :( Sajnálom őt..Sokat tudnék írni a dologról, de nem akarlak vele fárasztani titeket. Egy a lényeg: egyetlen iskola van, nem csak a faluban, de a környező településekről is ide járnak... Én is olvastam Vekerdy könyveit, tanultam pszichológiát, tudom hogy kellene...De a valóság más. :(
Nekem se az elsőssel, se a másodikossal nem kell tanulni. Megnézem a leckéjüket, megbeszéljük, ha kérdés van, de leülni velük nem kell. Volt már, hogy segítettem, vagy megmagyaráztam valamit, de ez alkalomszerű, az meg belefér. Se gimiben, se egyetemen nem fogok (és nem is akarok) még mindig velük tanulni.
Nálunk szülőin meg is mondták: (nálunk) a napköziben elkezdik a gyerekekek a leckét, de a rendelkezésre álló idő alatt általában nem érnek a végére. És olyankor igen, hazatérve kell elkészíteni...Nem beszélve arról, amikor délután elfoglaltság van, mondjuk fél háromtól sportkör vagy tánc, akkor minden estére marad! /Örülök, hogy az enyém nem napközis, hazajöhet délben/ Azt is mondták, hogy nem a napközis nevelő feladata ellenőrizni, hogy jól oldotta-e meg a házit, ő csak nyugtázza, amit megoldott.
Szerintem nem kell otthon tanulni napközi után, bár én is látok olyan iskolát, ahol ez már most rendszeres az elsősöknél is. Szerintem ez gáz :( Én elvinném.
Szegény Pistike! Úgy gondolom nem csak az iskola hibája, ha nem tanult meg 4.re írni olvasni. Azért érdeklődöm ennyire, mert egy (több) ismerősnél látom, hogy a gyerek napköziben van, 5 órára hazakerül a család és ülnek le tanulni ismét, mert nem olvas rendesen, vagy nem megy a matek. A napköziben pedig a tanerő nem javítja a feladatot, csak kipipálja, hogy dolgozott a gyerek a feladaton. Amúgy sok barátja van a gyereknek az osztályban, nagyobb törés lenne elvinni, mint korrigálni (vagy nem?) Biztosan kell otthon is tanulni szerencsétlen gyerekkel?
A waldorfban valóban nem kell első félév végére írni-olvasni tudni a gyerekeknek, első osztályban csak a nyomtatott nagybetűket tanulják.
De ha egy gyerek negyedikben csak a nyomtatott nagybetűket ismeri fel, azért én elgondolkodnék, hogy ez biztosan az iskola hibája-e.... és én azt sem gondolnám normálisnak, hogy ekkora gyerek az esőben bújkál az iskolaudvaron egész délelőtt...
Illetve tényleg, pl. akkor nehéz ügy ez, ha az alternatív suli nem jön be, mert nem igazán kompatibilisek a normállal. A közelmúltban három ilyen esetet hallottam, mindhármat Waldorfostól. Az egyiknek az tett be, amikor 2-kor ment a gyerekért, és kiderült, hogy Pistikét reggel 9 óta nem látták (aznap nem volt kedve órára menni) és Pistike a zuhogó esőben kóborolt a suli udvarán. A gyerek negyedikes volt, csak a nyomtatott nagybetűket ismerte fel. nagy könyörgések árán 2. osztályba vették fel hagyományos suliba. Szóval ezért is gondoltam meg nagyon az alternatívot. Persze ugyenennyi olyan ismerősöm van, akinek tetszik, bejött és minden klassz. Csakhogy mivel ezt előre nem tudhassa az ember, nagy a kockázatvállalás.
Igen, én sem értem, miért ne lehetne elmenekíteni? Az unokabátyámat annak idején félévkor menekítették... Persze, biztosan többgyerekes családban nem mindig könnyű megoldani, pláne ha nincs sok alternatíva a környéken, de tényleg előállhat olyan helyzet, amikor menni kell, bármi áron. A kolléganőm esete ilyen volt, láttam a leveleket, amit az igazgatónak írt. A gyerek mentális és lassan testi egészsége forgott kockán. A gyerek azóta a másodikat máshol járja és kivirult, helyrejött. Időben...
