Landy nagyon gyönyörű, pont mint a mi kicsi Bagiránk, csak "kifakult":)).
Bagi is most múlt 7 hónapos, pont így néz ki.Sajnos nem egyszerű lefényképezni mert állandó mozgásban van:).De majd én is teszek fel képet, ha sikerül valami jót fotózni róla.
Milyen színű a szeme?Nem látom jól a képen.
Baginak is ilyen nagy, tömör bundája van, csak birka göndörségű. Tegnap próbáltam megfésülni, de meg akarta enni a kefét, kudarcba fulladtunk hamar.
Kedves Fundisok! Remélem befogadtok magatok közé egy volt fundist, aki átpártolt a landseerhez. Landy 7 hónapos kori képei.2008 január 22-én készültek, vadi új képek.
Szia feketepanda! Majd alkalmanként teszek fel képeket, nekünk landseereseknek úgy sincs külön fórumunk - tudtommal. A legközelebbi rokon pedig a fundi. Neked nincsenek kutyagolós képeid?
Nekem is volt egy paccot játszó fundi fiúm, én őt vittem kiállításokra is, soha nem látszott rajta, hogy ülnek a hátán, 3 éves korától lovagolták a fiaim és barátaik. Ugyanúgy mint a tied ő döntötte el, hogy akarja-e vagy sem, de sokszor direkt kiprovokálta mert élvezte a kontaktust. Bízz benne, hogy a landseered is ilyen kedves lesz, bár wesenre ők sokkal keményebb kutyák, mint a fundi, viszont te neveled és hatással leszel öröklött természetére:) Nagyon szép baba a kicsid, sajnos kevés van belőlük itthon. Sok sikert hozzá, és ha van róla képed tedd fel mindig, kíváncsi vagyok a fejlődésére. Igazi színfolt itt a feketék között!:))
Szia Johhn! Megmondom őszintén, az ötlet nem tőlem származott, valahol a neten találtam egy hasonló képet, s akkor arra gondoltam, miért ne próbálnám meg egyszer. Ekkor Blacky már 4 éves, teljesen kifejlett, szerintem jól táplált, és jó kondiban levő kutya volt. Élvezte. 8 éves koráig engedtem, ugyebár ezek a nagytestű kutyák átlagban rövidebb életűek, mint kis korcs társaik. Soha még csak izomlázat sem vettem rajta észre. Ő pontosan tudta, hogy meddig öröm számára. Nem gerincprobléma vezetett elmúlásához. Egyébként eleinte nekem is volt lelkiismeretfurdalásom. De mivel nem erőltettem neki sose - pl. volt olyan 18 kg-s gyerek, aki az átlagnál sokkal könnyebb lett volna, nem vitte el, leült vele azonnal. Ugyanakkor 25 kg-sal, vígan kutyagolt. Így aztán nemcsak egyszeri próbálkozás lett belőle, hanem vagy kétszáz fénykép a 4 év alatt, meg néhány video. Landyt sem azért nevelem, hogy lovagoljanak rajta, majd ha kifelődik, de ha megengedi, valószínű nem fogok tudni ellenállni néhány kutyagolós képnek. Ez Landy 4 és fél hónaposan. Éppen ma 7 hónapos, de frissebb képem most nincs kéznél.
Elvileg a landseer hasonlóan nyugis típus, mint az újfoundlandi (a tengerentúlon pl. egy fajtának is számítanak). De ezt gondolom azért már tudod, különben nem lenne nálad. De ez a gyereklovagoltatás... Mármint tényleg nagyon aranyosak a képek, és megértem, hogy ha a kutyusod ezt kifejezetten szerette csinálni, akkor engedted neki.
De ha belegondolok, hogy egy 60 kg kutyára felraksz mondjuk egy 25 kg gyereket... Nagyon könnyen lehet belőle gerincprobléma!
Bocs, tudom, hogy nem tanácsért jöttél erre, de én nem csinálnám, ha nem a kutya kezdeményez. (És akkor is komoly lelki tusa árán :-))
Viszont szívesen megnézném a mostani kutyust, ha van róla képed! Biztos ő is olyan szépnek készült, mint Blacky!!!!
pollybaba! Köszönöm. Nagyon szerettem Bleckyt, noha én csak hobbicélból tartottam, kiállításokra nem vittem. Nagy udvaros háznál lakott, de még innen gyakran vittem sétálni és a gyerekeket kutyagoltatni. 30-40 6 és10 év közötti kislány biztos ült rajta, fiú talán mindössze 2. Ismerőseim gyerekei alig várják, hogy a landseerem felnőjön. Nagyon bízom benne, hogy az is ilyen szelíd lesz.
Nekem az egyik kollégám ilyenkor azt tanácsolja, hogy legyen a gazdi türelmes és várja meg, amíg felnő a kuty. Mert akkor már normális lesz. (nyílván fajtafüggő!) Ez mondjuk a fundinál be is jön, mert a mindenféle nevelési igyekezetnek ellenálló kölyök is jóindulatú, kedves felnőtt lesz. És tényleg hallgat a szóra, nem nagyon rosszalkodik, stb. Lehet, hogy közben röhög az emberen, mert ő ugye már sokszor megmutatta, hogy lehet ezt másképp is, de van annyira rendes, hogy ezt nem mutatja.
hi ez jó téma,hogyan neveljünk fundit rendre :-) ez nállunk is vicc, rávágni felesleges az én kezem fájdul csak meg mert ugye megse érzi kinevet..
viszont mikor nagyon lemegy a redőny pollynál, én úgy szoktam hogy lebírkózom a földre teljesen ugy hogy moccanni se bírjon,hogy tudja ki a főnök ez beszokott válni! ha nem, akkor a másik módszer hogy megharapom a fülét nemvicc ténnleg, ettől általába meghökken és csak pislog! ha ezse működne megkapja a nagy börfocit, na azzal elvan órákig..
puxinál ilyen gond nincs,hihetetlen értelmes és szófogadó már most, akármit roszalkodik szerel vagy szed szétt ha szólok neki azonnal otthagya bármiis az! lekopogom,de remélem ígyis marad :-)
Én bevallom, kölyökkorban időnként kaptak tőlem egy-egy pofont, időnként Aida is "rászorul". Tudom, hogy a kutyás könyvek ezt nem ajánlják, de nálunk bejött. Mert valóban nem érti először, hogy mi van, de azt pontosan tudja, hogy most rossz volt (nyílván kiabálunk is közben, hogy nem, de az önmagában sokszor kevés). A lényeg, hogy nem a fenekére kapja, mert oda nagyon erőset kellene ütni, hogy kényelmetlen legyen neki is, hanem egy kicsit az orrára-pofájára. Bíztatásul azért azt is hozzáteszem, hogy erre csak kölyökkorban volt szükség, felnőttként egy szigorú kiabálás mindig elég volt. De ugye valahogy addig is el kell jutni és főleg kisgyerekkel nem mindig teheted meg, hogy megvárod, míg lenyugszik.... Azért ne vessetek meg nagyon, én sem szeretem verni a kutyát, de volt, hogy finomabb eszközök nem használtak.
Más módszer nálunk nem vált be, bár az ordibálás most tényleg nem lenne hasznos neked!
Mi inkább engedjük, hogy kitombolja magát, amikor rájön az ötperc, nem nagyon lehet vele mit tenni.Tegnap este nyolckor gondolta, hogy végérvényesen megvész, kimentem, elkezdett harapdálni, rugdosni, morcogni, nagyon rossz volt.Birkóztunk egy sort, aztán hagytam, csak csinálja egyedül.Jól ráfázott szegény a butaságra,mert nekifutásból szaladt a kerítésnek, és megütötte a lábát.
Ha nagyon gyagya, le szoktam ültetni és el kell számolnia 10ig.Persze nem számol, csak üldögél, de legalább elfelejti, hogy mit majomkodott előtte!
Köszi az ötletet,volt már rá példa,csak ezzel az a gond,hogy tényleg nagyon kiveszi az emberből az energiát. Persze ez jó egy fárasztó melós nap után,de nekem ez most nem a legjobb megoldás:-). Viszont tényleg mókás,hogy utána meg jön, mint egy megtévedt nyuszika,hogy "azérténmégszeretlek" , meg "najódeazértsimizzmeglégyccci" ! :-)))
Gratulálunk!!!Akkor népesedik szépen a kis család!
Szerintem ez a tél sem tesz túl jót a kutyával való foglalkozásnak, én legalábbis ilyenkor elég nyűgös és nem kicsit elviselhetetlen vagyok...
Fundirendszabályozás ügyben, nem vagy egyedül a problémával!Bagi is hatalmas, és nagyon rossz, ha úgy igazán formában van.Szavam se lehet, nagyon sokat változott, de minden hülyeségre azonnal kapható.
Az egyik ostoba új szokása, hogy vacsora osztáskor őrült acsarkodásba kezd, hogy a német juhász ne kapjon enni, csak ő!!
Ordít a kerítésnél, nem lehet tőle kivinni az ennivalót a nagynak.Semmi testi fenyítés nem használt, egy dolog van:le kell kiabálni a haját.Tanár lévén nem kis hangom van - és persze nem kis rutinom:)) - és ha már 3 perce szidom, akkor nagyon szégyelli magát és jön könyörögni, hogy ne legyek mérges.Ezt jó pár napig kellett csinálni, mire kicsit elcsitult a drága, de azóta elég, ha rámorgok és már jön is szépen és a saját kajájával foglalkozik.
Szóval nálunk ez a siker kulcsa.Nem mondom, hogy minden esetben hat, de minden eddigi módszernél jobb.Szóval szidd meg, de nagyon!
ezer bocsi,hogy így eltűntem,de kissé besűrűsödtek a dolgaink(ez itt a mentegetőzés helye:-)) Szal a nyáron érekezik kisfiam testvérkéje :-) és mostanság adminisztrációs és orvosi ügyben rohangászok a régi melóhelyem és a dokim között...na de azért nem feledkeztem meg rólatok sem! Chubi hatalmas maci lett és még csak félúton vagyunk! Gyönyörű fogai vannak,vele kellene fogkrémreklámot csinálni:-))) Szépek és hófehérek. Az utóbbi időben azzal küzdök,hogy nem találok egy hatékony és kíméletes módszert a megrendszabályozására. Megcibálom a grabancát,sztetek megérzi? Rá se bagózik! Sajna eléggé szófogadatalan,tudom,belül érzem,hogy többet kellene foglalkozni vele,de hát egyenlőre ezek a lehetőségeim,majd ha jobb idő lesz és a kisfiammal is többet lehetünk kinnt,talán jobb lesz,bár gyerek mellett azért nem könnyű kutyázni. NA nem panaszkodok,azért ha valakinek van valami hatékony ötlete,ossza meg velem!
Most találtam rá erre a fórumra. Én is újfoundlandis voltam tavalyig. Sajnos megöregedett és az örök vadászmezőkre költözött Blacky névre hallgató fundim. Azóta landseeres lettem, mert hamar akartam kutyát és éppen ezt sikerült kapni. Landy most lesz 7 hónapos. A fundim különlegessége volt, hogy igazi pónikutyának lehetett használni. Megpróbálok róla képet is feltenni. mielőtt megvádoltok, hogy "kínoztam" a kutyámat, előrebocsátom, hogy nagyon szerette, ha lovagolnak rajta a gyerekek. Akár 30 kilóig is, ha valakit elfogadott. Szinte extázisba jött, ha gyerekek jöttek a házhoz. Aki viszont nem volt szimpatikus neki, azt sem bántotta, hanem egyszerűen leült. Akit viszont szeretett, azt képes volt akár a legnagyobb nyári melegben is 20 percig is vinni. Nagyon népszerű volt emiatt különösen a környék kislányainak körében. Érdekes, hogy a fiúkat nem nagyon szerette. Külön érdekessége volt, hogy pórázon nem vitte lovasait, csak akkor, ha elengedtem. Akkor arra ment velük, amerre ő akart. Mióta ez a kutyám volt, és sokat fotóztam, hobbimmá vált az olyan képek gyűjtése, ahol gyerekek lovagolnak kutyán, birkán, kecskén, lámán, disznón, vagyis nem lovon. A neten sajnos ilyen képeket nem nagyon találni. Ha tudtok küldjetek nekem hasonló képeket,ahol gyerekek lovagolnak az előbb felsorolt állatokon. Lehetőleg olyat, amin nem fekszik az állat, hanem tényleg lovagolnak rajta, és nem pólyás gyerekekekkel, hanem úgy 4-5 évtől felfelé. Címem: ponydog@freemail.hu. Sziasztok és köszönettel.
Azért van egyfalyta beállása Puxinak,, Vagy neem? 
így alszizunk mi :-) 
