Cesenatico, tengerparti üdülőhely, ilyenkor kihalt-nak tűnik, de a kis családias éttermekben igenis vannak emberkék...
Mi is.
Mi ide mentünk be, választásunk egyik oka az volt, hogy angolul is kint volt az étlap.
Ez nem miattam fontos, mert én remek érzékkel és mutatóujjal tudok rábökni a legfinomabb kajákra, párom azonban a maga 666 kilójával válogatós... :(
Az meg külön csoda, hogy itt minden pizzéria, ennek ellenére nem csak pizza kapható...
A Nero de Seppia-t pedig eleve eltakartam bálnatestemmel, párom meg ne lássa, hogy Tintahal nevű étterembe megyünk.
Vagy inkább: a Tintája a tintahalnak...
Szóval így.
én fentről a 2.-at választottam, ami a tintahal tintájával színesített szélesmetélt tintahallal Capesante-módra, gondolom, mert ezt valahogy sem olaszul, sem angolul nem értettem.... nem beszélve az állítólagos angol "molluska" szóról.
Amúgy alapos társalgást is folytattam a felszolgáló haramia-kinézetű matrózzal, imígyen:
- une grappa
-grappa?
- si, grappa
- grappa, sí.
Amikor kihozta, még 1x, eljátszottuk ezt. Hm. jó móka :)
És ez lőn a vesztem........ mind bezabáltam, itthon 3 nap múlva 2,7 kilóval mutatott többet a mérleg...
Kidobtam.
A mérleget. Mert biztosan elromlott! :) Igaz, köbö 2 hete vettem, de minek?!
Persze, hogy arab. Meg a nyelv is. Perzsa országban meg perzsa. De tényleg nagyon hasonlítanak a kaják is, csak ugye perzsa nevük van. És a baklava is baklava... :))
Melyikekről? Az arabról, vagy a perzsáról? Na mert azért ezekben sok a hasonlóság természetesen. Aki az egyiket szereti, a másik konyhát is szeretni fogja. Disznóhús egyik helyen sincs, viszont birka, birka, birka, rizs, rizs, rizs van. Meg millió más is, de ez az első kettő.
Pl. Perzsiában sokkal honosabb a krumpli (szipzamini) is, mint arab területeken. Érdekes, sokszor sütöttünk parázsban krumplit amikor területen dolgoztunk, (mértünk) és persze a helyi segítőinket is megkínáltuk. Vajat, sót vittünk magunkkal, de nekik kenyér is kellett hozzá, anélkül nem ették meg. A kenyér (nan) is majdnem egyforma. Az édességek is "arabosan" agyonédesítettek Iránban is.
Valóban komoly konfliktusforrás volt Iránban, ha valam(k)it "learaboztunk" véletlenül.
Egy kollégám még a második évben sem volt képes elfelejteni az "arab" szót, de azért mint a hülyegyereknek, elmondták neki századszor is: fárszi!!!!, perzsa!!!!, nem arab!!!! A nyelvük sem azonos, 1-2 szótól eltekintve. És amikor kijavította saját magát, mindíg megköszönték: (fonetikusan) merszi (meglepő mí?:) vagy nagyon szépen köszönöm: motsekeram.
A farszi nyelvórának ezennel vége,- kicsengettek, menjetek szépen haza gyerekek:)))
Cesenatico, tengerparti üdülőhely, ilyenkor kihalt-nak tűnik, de a kis családias éttermekben igenis vannak emberkék...
én fentről a 2.-at választottam, ami a tintahal tintájával színesített szélesmetélt tintahallal Capesante-módra, gondolom, mert ezt valahogy sem olaszul, sem angolul nem értettem.... nem beszélve az állítólagos angol "molluska" szóról.
És ez lőn a vesztem........ mind bezabáltam, itthon 3 nap múlva 2,7 kilóval mutatott többet a mérleg...