Elkepesztonek tartom, hogy ma 1 TB befizetore 1 db nyugdijas jut, s ma a nyugdijak 1/4-et hitelekbol fizetik. Hihetetlen, de a nagy partok az aberralt 13. havi nyugdijon egyeznek, mint garancian kozben a nyugdijasok nemcsak a mat, hanem a jovot is felzabaljak!
Kovetelem a nyugdijak radikalis csokkenteset addig, amig arra a befizetesek fedezetet nyujtanak, es a nyugdijak teljesen uj munkaido- es gyermekaranyos elosztasat!
Vedjuk meg a jovonket es a jelenunket a partok kepmutato es hazug garanciajatol!
Nagyon sokan örömmel veszik, hogy megkapják a minimálbért s a differencia meg adózás nélkül megy a zsebbe... S vajon ki fog siránkozni majd az alacsony nyugdíj miatt???
Ez lenne a jó megoldás. Csak amíg ilyen magasak az adók, addig mindenki - vállalkozó, munkavállalók - abban érdekelt, hogy letagadja a jövedelmét. Hiszen, ha jobban keres, csak azt éri el, hogy többet vonnak el tőle.
A letagadott jövedelemből nem vonnak járulékot. Aki nem fizet be, nem lesz nyugdíja. Aki keveset fizet, kevés lesz a nyugdíja. A majd akkor aktuális kormány meg nem hagyhatja őket éhenhalni. Mint ma az eü.biztosítás: aki nem fizeti, annak is jár ellátás.
csakhogy a mai nyugisok nem fizettek semmit, mert nem volt bruttó meg nettó fizu közt különbség
Azért, mert tudatlan vagy, még nem kell hencegni vele. A nyugdíjjárulék valóban nevetségesen kevésnek tűnő, 3 % volt, de a TB járulék 28%, amit a vállalat úgy fizetett, hogy a melós nem is tudta, hogy neki igazából nem is annyi a jövedelme.
Volt bruttó bér, csak nem a fizetési cédulára írva.
Ha mindenben ilyen tájékozott vagy, sajnos a véleményed nem sokat nyom a latban.
Mondjuk veszek egy panellakást,bérbeadom és 10...15 év alatt behozza az árát, utána már csak hasznot hoz. A pénz nem inflálódik benne és túl sok gond sincs vele.
Ismerek olyan vállalkozót amelyik 4 lakást ad ki plusz dolgoztat 5...6 embert. A két lányának lakást,autót vett és megmondta hogy neki már nem is kellene dolgozni élete végéig akkor is megélne. Most 50 éves, 15 éve munkanélküli volt 200 000 Ft végkielégítéssel a kezében.
Vagy veszek egy öreg házat a belvárosban olcsón, lebontatom és építek a helyére egy társasházat és eladom. Ehhez már némi tőke is kell.
Vagy veszek külterületen olcsó telket,10...15 év múlva eladom 50-szeres áron.
Más aranyban,festményekben utazik,ehhez nem tudok hozzászólni.
Azokkal lesz a gond, akik feketén dolgoznak, félretenni nem tudnak és nyugdíjuk sem lesz. Öregségükre a gyerekeik nyakán élnek vagy mehetnek az utcára.
Aha! Csak a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett nem tudsz annyit félrerakni, hogy esetleg 25 évig fedezze a nyugdíjadat, míg most, a halálodig kapod a nyugdíjat, mégpedig inflációkövetően.
Az az életkorodtól és a nagypolitika szándékaitól is függ. A nagypolitika ugyanis elhatározhatja, hogy kiteljesíti a megrekedt nyugdíjreformot, azonban tekintettel a költségvetés nagy hiányára, erre a közeljövőben nincs kilátás...
Igen ez lehet megoldás, csak ehhez teljessé kellene tenni a magánnyugdíj rendszert. Bár a folyamat elindult, de meg is rekedt, mert a költségvetés nem tud lemondani az államnál maradó hányadról.
senki sem vitatja azon állításodat, mely szerint a gazdaságban vannak tartalékok, melyeket ki kell használni
de ettől függetlenül , ha nem avatkozunk be a demográfiai folyamatokba (lehetőleg úgy, hogy a magasabban képzetteket vesszük rá további leendő adófizetők felnevelésére) akkor a politikai rendszernek 2020-ra annyi (én akkor még jócskán 50 alatt leszek)
tömegdemokráciát nem lehet akkor működtetni, amikor a többség nem viseli a közterheket és az elosztásban érdekelt.
Ha összehasonlítjuk Magyarország gazdasági fejlettségét az Unió akárcsak fejletlenebb államainak gazdasági teljesítményével, akkor még bőségésen vannak más lehetőségek a társadalom teherbíróképességének növelésére.
Ugyanakkor a "rövid idő" eléggé hosszúnak tűnik számomra. S bármilyen ilyen jellegű intézkedésnek meg kőkemény politikai korlátai vannak.
A gazdaság fejlesztésének és ezáltal a társadalom teherbíróképességének növelésére viszont még jócskán vannak lehetőségek. Majd ha elérjük pl. Ausztria szintjét, akkor előfordulhat Magyarországon is, hogy olyan reformokat kell végrehajtani, amelyekkel ott is próbálkoztak. Ami heves ellenállást váltott ki.
Azonban a végrehajtáshoz - nem győzőm eléggé hangsúlyozni - a különböző politikai erők egységére is szükség van. Ma és a közeljövőben viszont Magyarországon arra sincs remény, hogy egy konkrét statisztikai adatot egyformán értsenek...
Te nem érted, hogy nem találsz sem most, sem pedig a közelebbi jövőben olyan politikai erőt, amelyik
- megkurtítja a mai nyugdíjasok szerzett jogait, és/vagy
- megkurtítja a ma, vagy közelebbi jövőben nyugdíjba menni kívánó (vagy kényszerített) aktívok nyugdíját.
Egy ilyen lépés azonnali, vagy nagyon rövid távú bukást jelentene és ugye a politikus is egy foglalkozás(féle)...
Másfelől, a társadalom teherviselő képességének növelése tekintetében még bőségesen vannak források, ezért ez a téma - más nyugati államokkal ellentétben - ma és a közelebbi jövőben (értve ez alatt azt az időpontot, amikor legalább Ausztria szintre kerülünk) nem aktuális.
A távoli jövőt illetően bizonyára sokkal nehezebb lesz kitörést találni s akkor elképzelhető, hogy a nyugdíjcsökkentés (általánosabb értelemben) napirendre fog kerülni a (napi) politika szintjén. Csak ehhez olyan helyzetnek kell kialakulnia, hogy az aktuálisan kormányon lévő politikai erőtől egy ilyen lépés megtétele árán az ellenzék ne akarja majd átvenni a kormányzást! Hogy azon az áron neki se kelljen a hatalom. A balhét vigye csak el majd az aktuális kormány...
Egyszerűbben: egyetértés legyen kormány és ellenzék között a nyugdíjak megkurtításában és a választópolgár pedig pontosan tudja a szavazásnál, hogy e tekintetben az egyik kutya, a másik eb...
A mai (és a közelebbi jövőben) Magyarországon pedig a tűz és a víz hamarabb fognak összebarátkozni, mint az aktuális kormány/párt/ és ellenzéke.
Szép (?) dolog a jog, meg amiket felsorolsz, csak az élet szarik rá, ez tarthatatlan lesz rövid időn belül. Nem sokkal később meg bedőlhet az egész alapja (a demokrácia). Mert képtelen működni olyan környezetben, ahol harcolni kell a forrásokért.
Igen, janijaninak igaza van. Akárhogyan is nevezték akkoriban a TB járulékot, azt adó jelleggel vonták le az aktívok fizetésből. Nem kérdezte senki, hogy akar az akkori aktív fizetni, és mennyit akar fizetni! Pontosan úgy, mint ahogy ma tőled a TB járulékot vonják... Törvény(ek) és jogszabályok írják elő...
Egyébként a nyugdíjszámítás figyelembe veszi a jövedelmek időbeni növekedését. Ugyanis a korai éveknek a maival összevetett lényegesen alacsonyabb összegű jövedelménel a nyugdíj alapjának kiszámításánál magasabb százalékos arányt alkalmaznak, míg az utolsó évek magasabb jövedelménel alacsonyabb százalékot. A jogalkotó így probálja elérni azt, hogy a mai numerikusan magas fizetések miatt a nyugdíjaba vonulók nyugdíja azért alacsonyabb legyen, mint az aktív kori jövedelmük.
S hogy sokaknak magasabb a nyugdíja és azis előfordul, hogy olykor nagyobb összeget kapnak kézhez, mint egy aktív, annak meg az az oka, hogy többet is fizettek be a költségvetésbe, teghát logikus, hogy többet is kapjanak vissza!!!
Másrészt mióta világ a világ, a nemzeti fizetőeszközök inflálódtak. A korabeli aktívok keresetéhez mérten vonták a nyugdíjjárulékot. Pontosan úgy, mint most és e tekintetben semmit nem jelent az esetleges %-os eltérés. Az inflálódás miatt elképzelhető, hogy mire te nyugdíjas leszel, ugyanebben a cipőbenfogsz járni. Bármennyire is nemzetközi fizetőeszköz pl. az amerikai dollár, az elmult 40-50 évben az is szépen inflálódott.
Harmadrészt, az egészhez semmi köze nincs jövedelem brutto vagy netto jellegének.
Negyedrészt a mai Magyar Köztársaság - ha úgy tetszik - jogutódja az 1945 utáni többféle államforma akármelyikének. Igaz, módosításokkal és némiképpen elavultan, de ma is az az Alkotmány hatályos, amit 1949.-ben elfogadtak. Jogilag tehát nincs semiféle ok, ami miatt a mai nyugdíjasoktól (és nem nyugisoktól, mert egy élet munkája azért megéredemel némi tiszteletet) meg lehetne vonni a nyugdíjuk egy részét. Ez csak egy diktatúrában lenne lehetséges, hiszen a diktatúra az erőszak uralma, amelynek van ugyan egyfajta jogrendje, de annak semmi köze nincs a jogegyenlőséghez.
A demokráciában csak egy megoldás látszik a nyugdíjterhektől való megszabadulásnak, s ezt írtam is: visszamenőleg, kamatos-kamattal ki kell fizetni a nyugdíjasok által aktiv korukban adójelleggel elvontt jövedelmüket. Ami járhatatlan út a kifizetnedő összeg nagyságrendje miatt.
"MDF emlegeti a piacvédelmet, amikor a 90-es évek elején ők voltak a legnagyobb szószólói annak, hogy a versenypiac ill. a piaci verseny majd mindent megold...) "
Akkoriban arról papoltak hogy Tajvan mintájára mi leszünk az "európai kistigrisek".
Azóta felébredtünk és kiderült hogy a tigris csak álom volt, továbbra is fejőstehenek maradtunk.
A 20. század elején a demográfusok fő problémája az volt hogy hogy fog alakulni a magyar lakosság és a nemzetiségek aránya. Féltek a zsidók, oláhok, szerbek, tótok túlszaporodásától. Érdekes módon a cigányság valahogy nem volt probléma. De mindez a nyugdíj szempontjából érdektelen.
A panellakások jóval olcsóbban (mintegy negyedáron) épültek mint a családi házak, és akkor még a telket nem is számoltam. Ezt nagyon pontosan tudom, mert én építkeztem '87...'89 között és tudom hogy mennyi volt az én költségvetésem és mennyi volt akkor az új panelok m2 ára (1988-ban 14 000 Ft kulcsrakészen, az átlagfizetés 8...9 ezer Ft volt). A mai áruk is olcsóbb és a fenntartásuk is gazdaságos. Az utókorra mindössze annyi elvégzendő dolog hárul hogy hőszigetelni kell, mert azóta megdrágultak az energiahordozók.
Pol koncepció? Akkoriban legalább volt. Most 4 évenként minden homlokegyenest változik.
Rosszul tudod mert nyugdíjjárulékot amióta nyugdíjrendszer van mindíg is vontak.
A nyugdíjjárulék rovatban rajta is volt minden bércédulán.
A bruttó - nettó fogalma az adózás megjelenésekor jelent meg úgy emlékszem 1989-ben?, de nehogy azt hidd, hogy azelőtt nem adóztunk csak nem tudtuk hogy mennyit mert minden pénz az államkasszába folyt be és onnan fizettek bennünket a bértáblázat alapján.
"mindig meg lehet ígérni mindent a nyugdíjasoknak és az a rossz, aki nem a maximumot, vagy már jóval az felett nem ad."
Hát, igen... Igy van ez... Igérni könnyű, de abba bele is lehet bukni.
Azután meg bolond az, aki a kapottat visszaadja, hogy másutt az jobban kell...
"Felesleges piacbővítésről beszélni akkor, mikor a magyar gazdaság szinte teljesen a külső, az ország által nem befolyásolható körülményektől függ."
Magam ezt másként látom. A külkereskedelmi adatok is ellened szólnak. Másfelől a magyar gazdaság az EU-tól a régi tagokhoz képest több területen, pl. a mezőgazdaságban még sokkal kevesebb támogatást kap. A támogatások növekedése versenypozícióinkat javítani fogják.
Másfelől most bennt vagyunk egy óriási piacon, ahol sokkal nehezebb a magyar termékeket az országhatárokon megállítani, mint amikor kívül voltunk...
És erősíteni kellene keleti piaci pozícióinkat, amiből azért különösen a 90-es évek elején-közepén rövidlátó, politikai megközelítéseken is alapuló szemlélettel sikerült magunkat eléggé kigolyózni...
A piacvédelem eszközei is jobbára "tartalékban" vannak. Kell pl. egy-két paprika vagy liszt botrány ébresztő gyanánt. (Érdekes egyébként, hogy éppen az MDF emlegeti a piacvédelmet, amikor a 90-es évek elején ők voltak a legnagyobb szószólói annak, hogy a versenypiac ill. a piaci verseny majd mindent megold...)
A kaki most ott van, ahol a gazdasági fejlődés rátája már nagyon alacsony.
Azért ott sokkal inkább fenyegeti a mai munkavállalókat egy radikális nyugdíjcsökkentés, de politikai okok miatt ott is csak nagyon óvatosan nyúlnak ilyen eszközökhöz. Nekünk szerencsénk van, hogy vannak még más lehetőségeink, tartalékaink is.
Ha kizárjuk a gazdaság fejlődésének lehetőségét, akkor bizonyára rövid(?) időn belül baj lesz. De ezzel szemben pozitív tendenciák vannak, ill. feltételezhetőek.
Te a mai gazdasági helyzetet statikusan kezeled és ebből vonsz le következtetéseket a jövőre vonatkozólag. Azaz figyelmen kívül hagyod a gazdaság növekedésének és ezáltal a társadalom teherbíró képességének növekedését. Aminek azért realitása van...
"A nagy szocialista kalapba befizetett pénz valamilyen, többnyire politikai hátterű döntések nyomán költődött el, ebből építették fel például a nehézipar fellegvárait, az állami lakások egy részét, de hatalmas összegek csak úgy egyszerűen elfolytak."
Ez túlságosan sommás megállapítás! A multban hozott döntések a kor felfogása és körülményei között helyesnek látszottak. A mai kor megítélse egyes dolgokban persze más lehet. Ez azonban nem igazolja azt, hogy a mai nyugdíjasok méltánytalanná váltak a nyugdíjukra, mert az általuk befizetett járulékokat a mai kor megítélése szerint ugymond rossz célokra hasznlták. Nem is igaz, hogy mindig, minden esetben. Magam a lakásépítéseket kifejezetten pozitívna minősítettem. Ha nem épültek volna panelllakások, akkor nemtudom, hogy 100 ezerek hol alknának manapság...
Pesze van egy igazságosnak tűnő megoldás is, amit senki sem emleget. Érthető, hogy miért...
A ma nyugdíjasai aktív éveik alatt befizetéseket eszküözöltek. Olyanokat, ami felett nem érévnyesült szabad akaratuk. Senki nem kérdezte meg őket, hogy akarnak-e és mennyit akarnak fizteni nyugdíjas életük megalapozása érdekében. Úgy gondolták, mint ahogy az előző generációrt fiatalként ők tartották el, majd őket is eltartja a ma generációja. Mert valóban ők tartják el! Nincs ezen senkinek semmi szégyelnivalója.
Amennyiben a felosztó-kirovó rendszert be kívánja vezeti a mai generáció a szerzett jogok sérelme nélkül, nem kellene mást tenni, mint kamatos kamattal visszafizetni a nyugdíjas generációnak az évtizedek során befizetett pénzeit. Figyelembe véve a mintegy 3 millió nyugdíjast és a kb. 40 évet. Ez lehetne egy tabula rasa!
Ebbe viszont még talán az USA is belerokkanna...
Úgyhogy, szerintem nem érdemes a multat felhánytorgatni. A felosztó-kirovó rendszert lépcsőzetesen be kell vezetni (már elkezdődött), az idős generáció meg előbb-utóbb elhalálozik és akkor jöhet az új világ...
DE pusztán a kiadások mérséklésével nem lehet mogoldani a jövőben sem a problémát! A társadalmi termék folyamatos növelése, a teherbíróképesség növelsése kell, hogy legyen a megoldás!!!
Úgy gondolom, hogy manapság a radikális vagy akármilyen nyugdíjcsökkentésnek nincs itt az ideje addig, amíg más lehetőségek vannak. Hiszen egy ilyen lépés alapvetően borítaná fel a társadalmi békét (ha van olyan egyáltalán...) Meggyőződésem, hogy egy ilyen lépést semelyik nagy párt nem merne felvállalni, hiszen ez nagyszámú szavazó elvesztésével, a másik oldalon szavazó növekedéssel járna együtt. Vagyis egyenlő lenne a kormányon lévő bármely párt politikai öngyilkosságával...
A kizárólagosan járható út a társadalom teherbíró képességének növelése lehet a jelenlegi feszültség (1 aktív ill. kb. egy inaktív-nyugdíjas) feloldására!
Érdemes elgondolkodni, hogy mi történne, ha felemelné az aktuális kormány (persze a Parlament jóváhagyásával) a nyugdíjkorhatárt. Nyilván a nyugdíj kifizetések mérséklődnének. Viszont miután nincs már ma sem elegendő munkaalkalom (most tekintsünk el különféle strukturális részletektől), bizonyosan az aktív korosztályok munkalehetősége csökkenne - méghozzá a gyakorlattal nem rendelkező, de amúgy magasan képzett fiatal korcsoportoknál. Vagyis növekedne a fiatal korosztályoknál a munkanélküliség. Amit súlyosbítana az, hogy a mai oktatási rendszer – különösen az egyetemi-főiskolai végzettségűek körében – nem alkalmazkodik a „piaci igényekhez”. Legjellemzőbb példa erre a jogászképzés, ahonnan kikerülő fiatalok csak nagy nehézségek közepette találnak munkát!
Tehát, ahogy megemelkedik a nyugdíjkorhatár és csökkennek a kifizetésre kerülő nyugdíjak, úgy növekszik a fiatal generációnál kifizetendő munkanélküli segélyek (ha van ilyen egyáltalán...) Költségvetési szempontból az egyenleg persze pozitív, de kérdés, hogy a fokozódó társadalmi feszültségek nem „kerülnek-e többe”?
A másik megoldás, a nyugdíj korhatárok csökkentése meg eleve rossz irányzat, hiszen a kiinduló helyzet – a nyugdíjkifizetések mérséklése már kiinduló helyzetben sem valósul meg. Sőt... Viszont a fiatal korosztályok számára nő a munkavállalás lehetősége – feltehetőleg alacsonyabb bérszínvonalon. Ami viszont végső soron a költségvetés adóbevételeit csökkenti. Vagyis több nyugdíjkifizetés mellett kisebb adóbevétel az eredő.
A nyugdíjba menők nyugdíjának radikális, vagy akármilyen csökkentése meg társadalmi békétlenséghez és az ezt kivitelezni akaró kormány/párt azonnali bukásához vezethetne.
Összességében úgy látom, hogy egyetlen lehetséges út az „előre menekülés”, a társadalom teherbíró képességének növelése a munkahely teremtés révén. Mindenféle vállalkozói adócsökkentés persze ebbe az irányba mutat, azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy minden a piacon dől el! Ha van az adott terméknek piaca, akkor bővül a termelés és új munkahelyek létesülnek. Ha viszont nincs, akkor az adóteher csökkenése a vállalkozói nyereséget fogja gyarapítani és nem a munkahelyek számát. Ezért lényeges, hogy a vállalkozói adóterhek csökkentése mellett nagyobb hangsúlyt kapjon – az EU viszonylag szűkreszabott lehetőségei között – a hazai vállalkozók (és most nem a magyar állampolgárságra gondoljunk, hanem arra, hogy a hazai költségvetésbe fizesse be az adóját) piacvédeleme.
Frimi
Ezért kéne konszenzus ebben a témában, amíg nincs (nem lesz) addig menetelünk a csőd felé. Akármekkora is a gazdasági teljesítmény, ugyanis ebből mindig meg lehet ígérni mindent a nyugdíjasoknak és az a rossz, aki nem a maximumot, vagy már jóval az felett nem ad. Más kérdés, hogy olyan szar évek elé nézünk, hogy sokáig emlegetni fogjuk. Felesleges piacbővítésről beszélni akkor, mikor a magyar gazdaság szinte teljesen a külső, az ország által nem befolyásolható körülményektől függ. Erről semmit sem tud a közvélemény és ez csak azért van mert nem is akar tudni róla. Elvan az ígérgetésekkel, meg egymás utálatával. Sajnos igen nagy a valószínűsége, hogy ennek is a bűnbakkeresés (majd a megtalálás (mindkét oldalon, hogy lehessen tovább gyűlölködni)) lesz a vége, majd a felelősségkerülés. Nem a valós bajok feltárása. Az túl durván hangzana.
Lesz-e a mai fiataloknak nyugdíjuk? Nem. Az Állami Nyugdíjpénztár kiadásai már most meghaladják a bevételeket. Egy most megjelenő tanulmány úgy fogalmaz, hogy már az is fél siker lenne, ha a jövő nyugdíjasai legalább a jelenlegiek életszínvonalát elérnék. De mi lesz így a húszas, harmincas, negyvenes korosztályokkal? Botos Katalin közgazdász egyetemi tanár és Barcza György, az ING bank vezető elemzője közösen próbálták több oldalról megvilágítani azt a nehéz problémát, ami az öregedő Európa összes államát élénken foglalkoztatja.
A nyugdíjasok többnyire, és tegyük hozzá, joggal, igen ingerülten reagálnak, amikor azt hallják, hogy a fiatalok tartják el őket. Hiszen mindannyian keresetük szerint negyven, van, aki ötven éven keresztül fizette a nem is kevés nyugdíjjárulékot, úgy érzik, ők megtakarították azt, amit most, idős éveikben kifizetnek nekik.
Csakhogy ez sajnos nem igaz. A nagy szocialista kalapba befizetett pénz valamilyen, többnyire politikai hátterű döntések nyomán költődött el, ebből építették fel például a nehézipar fellegvárait, az állami lakások egy részét, de hatalmas összegek csak úgy egyszerűen elfolytak. A nyugdíjra kifizetett pénz nem különült el akkor, amikor a társadalom még fiatalabb volt, és meg lehetett volna belőle takarítani. Ám a nagy feneketlen kút a rendszerváltás után is megmaradt – bár végre legalább elkülönült a TB alap –, a befizetések csak átfolynak a nyugdíjbiztosítón (ezt hívják felosztó-kirovó rendszernek), a mai járulékfizetők sem maguknak takarítanak meg, hanem, bármennyire nem szívesen veszik ezt tudomásul a nyugdíjasok, őket tartják el.
Mindenki tisztában van azzal, hogy a társadalom öregszik, ami azt jelenti, hogy már ma is kevesebb a be-, mint a kifizetés, 300 milliárddal kevesebb kerül évente a nyugdíjasok kasszájába, várhatóan húsz év múlva ez az arány, pontosabban hiány finanszírozhatatlanná válik. Botos Katalin ennek ellenére megjegyzi, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe senki nem kerül majd, hiszen törvény által előírt állami garancia van az állami és a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetések mögött is. Ami egy fiatalabb ember olvasatában nagyjából annyit jelenthet, hogy valamennyi pénzt biztosan fog kapni.
Ez az a probléma, amit még egy kormánynak sem sikerült megoldani. Így választások idején viszont a pártok rendszerint eltekintenek ettől a nyilvánvaló összefüggéstől, szinte követhetetlen, hogy ki hányadik havi nyugdíjnál jár ígérgetésben.
A megoldás keresése a legtöbb elemzőt a bővebb gyermekáldás, a társadalom fiatalítása felé viszi el. Ízléstől és pártállástól függően van, aki fiatal, járulékfizető magyarokat fogadna be határon túlról, de gyakran felmerül különböző formában a gondolat, hogy a gyermeket nevelő családok kapjanak kedvezményt a nyugdíjjárulékból. Persze, ha a dolgozók és vállalkozók bevallanák a valós jövedelmüket, nem csupán a minimálbért, pillanatnyilag enyhíthetnének a helyzeten. Tekintettel azonban arra, hogy a mostani alkalmazottak nyugdíjának majdani kifizetését ez a mai vallomás csöppet sem befolyásolná, egyáltalán nem várható, hogy őszinteségi rohamot kapjon a munkavállalók eddig járulékot nem fizető része.
A fiatal, gyermeket nevelő szülőkben pedig az merülhet fel, hogy öregségükre a nagy család, a sok gyermek és a konyhakert lehet a biztosíték életük alkonyán, semmiképpen sem az állami nyugdíj. Esetleg az öngoskodás, ha a gyermekek mellett még futja erre.
