"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Az lehet, hogy lemaradtunk az új idők új szeleiről, tudtommal zsbs és én is pont ugyanolyan régen nyűjük ugyanazt a régi kapcsolatot, amibe anno belesétáltunk... Lehet, hogy ez a fajta hozzáállás állja ki az idő próbáját?
Most már tudom hogy van önmagán túl is jelentése a 751-es első bekezdésében felsorolt műveleteknek.
De azt állítani hogy játszmázás csak akkor van ha én belemegyek.. hm.. ez nem így van. Amiket felírtam példaként, azokat egy udvariasnak nevelt férfipalánta feltétlenül figyelembe veszi.
Neingangnak is igaza van, és neked is igazad van - manapság.
A férfira rá nem utalt nő korszakában.
De azt hogy korszakváltozás volt.. azt nekem a saját álmaim árán volt muszáj észrevennem.
A játszmázás kétoldalú dolog, ha te hagyod a játszmát, sőt! Belemész a játszmába, akkor a másik játszmázni fog. És azok a játszmák, amiket egy-egy partnerrel végigjátszol, a következővel is menni fog, egész addig, amíg meg nem tanulod kezelni a játszmává fajulható helyzeteket. :) Szóval Neingangnak van igaza, a jövendő partnereid addig-addig kezdenek hasonló játszmába, mint az előzők, amíg meg nem tanulod kezelni a hasonló szituációkat és embereket. Azt a könyvet te is olvasd el.
Nekem az az érzésem, hogy magadat győzködöd. Hogy tutibiztos jó az neked, pedig öli a kapcsolatot. Olyan érzés, mint az “egy autó szemben megy a forgalommal. Eeegy? Mindenki szembe jön...”
Kérd nyugodtan - attól hogy létezik ellenpélda, az általánosítás a nagytöbbség viselkedéséből adódik.
..nem tudom ki az a BéTéWé, talán a szerinted helyett használod?
Nem, nem szeretem.. de ha ez a játékszabály, akkor ezt is meg tudom tanulni. Az a nagybetűs HIBA, ha elhiszem hogy "neeeem, ez csak nevelés kérdése" - aztán ott állok egyedül az út végén hogy lehet hogy mégiscsak aszerint a szabályzat szerint kellett volna játszanom..
A szemtől szembe megbeszélés.. hm.. te férfilélek lehetsz, aki erőből megbeszéli - de a női lélek szemtőlszembe bólogat hogy igen érti.. aztán nem érti és nem is akarja úgy csinálni.
(Mielőtt elkezdesz engem minősítgetni, jelzem hogy volt szerencsém ilyen és olyan lelkű nőhöz is. És neked?)
Nem.. nem bukom el minden teszten és zsaroláson és egyéb játszmán.
Amit a lealacsonyításról írsz, az most nekem a kísérlet.. az tuttó hogy felemelni a saját szintemre a nőt kétélű dolog.. mert akkor már lelkileg férfi. És én férfival.. még férfilélekkel se.. nem akarok.
Pechemre egy üresfejű hápé.. nnnaés? Az az én dolgom most, hogy ezt a feladatot jól megoldjam.
Ha az lenne hogy keresgéljek és keresgéljek a teljes impotenciáig, akkor most arról beszélgetnék az arra kíváncsiakkal.
A nőhatalom itt a címben persze hogy a feminizmus, és én az én részemet ennek a változásáról itt beszélem meg.
A feminizmus megtanította a nőket a háborúmentes és veszélymentes világban a férfi ellenségének lenni. Most hogy ez az ellenségeskedés leszivárgott ide az én szintemre is, próbálok beszélgetni a hozzám hasonlókkal arról hogy veszélyessé kéne-e tenni a világot, vagy legyinteni a női tévutakra.
A HP gondolkodás működik így, én személy szerint kikérem magamnak, hogy az összes nőre ezt általánosítsd.
BTW, az első konfrontációnál érdemes tisztázni a játékszabályokat, kerek perec tényekkel, nem homályos utalásokkal, hanem szemtől szemben megbveszélve, mert néma gyeröknek a zannya sem, de ha te szereted a folyamatosan, menetrendszerűen érkező shit teszteket, hiszticunamit és érzelmi zsarolást, amin rendre elbuksz, hát annak ez a vége.
"a nők miért is alakulnak ilyen agyműködésűvé"
Mert hatákonyan ütni általában nem tudnak, ezért fojtogatnak szóval és nyomásgyakorlással, pszichés zsarolással, és ha belemégy ebbe a húzd meg-ereszd meg játékba, akkor nem csak magadat alacsonyítod le, hanem a kapcsolatot is eleve halálra ítélted.
Nyilván, ha pechedre egy tipikus üresfejű HP-t fogtál ki, akkor ígyjárás, tessék megfontoltan választani, hogy utána ne legyen szánom-bánom, hiszen mindenki a saját házi poklának megteremtője, pedig csak némi emberismeretet kellene felszedni, mielőtt a másikat felszeded - és ha arra érdemes, megtartod.
Ami pedig a "nőhatalmat", mint visszatérő fogalmat illeti: párkapcsolatban annyi a nő hatalma, amennyit a másik megad neki, és vice versa; a négy falon kívüli feminizmus térnyerése meg egy másik asztal és téma.
És az olyanokban nincsen érzelmi alapú kényszerítő sírás? Nincsen jelentőségteljes hallgatás? Nincsen elvárás hogy demiértnemtudja az a férfi JÓL azt amire én már harmadszor is utalok?
Hát szerintem a női gondolkodás így működik - különben nem ment volna tönkre az első házasságom sem.
A veszekedés az csak annyi hogy a kapcsolaton belül fokozatosan teret kezd követelni.. egyre fontosabb kezd lenni a saját én. És ezt egyeztetni kell. Ez a veszekedés.
A játszmázás az a kapcsolaton belül a gyengébb fél érdek-érvényesítő eszköze. Sunyi..? Én az eddígi életem leggyorsabb agyú nőjétől hallottam hogy talán már meg tudná fogalmazni hogy a nők miért is alakulnak ilyen agyműködésűvé, hiszen semmi nem kényszeríti őket erre - de aztán nem fogalmazta meg.
Szerintem ez nem sunyiság hanem normális. Lehet ezt tagadni, és lehet ezt a tagadást el is hinni.. de én itt pont azt hirdetem hogy a női alaptermészet ilyen.
Ami a veszekedések lecsengése utáni idő békés egymás mellett élését illeti.. hm.. szerintem ilyen hosszú távra a nőhatalom nem tervez.
Az a rész hogy maradt-e valami kettőjük között ami sok év után is összetartja őket.. azt én úgy írnám le hogy van-e ami egymásra utalja őket. Mert ha csak az egyikük is úgy érzi hogy egyedül (vagy mással) jobb neki, akkor nincs tovább közös jövő.
" Merthogy' 20-30 év múlva már nincs a szemet elhomályosító lángolás , az biztos . " A lángolás szó helyére én kíváncsiságot írok.
" Az lehet hogy neked nem kellene a játék ha nem a te térfeleden és nem a te labdáddal játszhatnád "
Ha ez jött le , akkor nagyon rosszul tudom kifejezni magam .:-(
Normális kapcsolatban nincs játszmázás . Jó kis veszekedések bőven akadhatnak , de sunyi játszadozások nem .
Aztán idővel eldől , hogy mit bír ki a kapcsolat . Képesek-e megbeszélni a veszekedések tárgyát , össze tudnak-e csiszolódni , vagy maradt-e valami kettőjük között , ami sok év után is összetartja őket . Merthogy' 20-30 év múlva már nincs a szemet elhomályosító lángolás , az biztos .
A szeretkezés nem minden ... legalábbis úgy hallottam .:-) Ha a nő már csak "állja" , az semmit nem tart össze .
Nézd Nemisanyóca, én sokáig nem is tudtam a játszmázásról, nem is tudtam a Nőhatalomról, nem is tudtam arról hogy a házasságom közben a hibáimat gyűjtögetik ellenem, és hogy egy félrekefélés elég ahhoz hogy a közös múltunkat teljesen másképpen kezdje el látni a volt feleségem. (az ő félrekefélése)
Most már tudom hogy a női ösztönök igényei a fontosak ha valaki nőt akar, azt is tudom hogy van az a kinézet ami csak a törvény előtt egyenlő de minden máshol többet kap..
Ebből következően most próbálok talpon maradni ezen a játszótéren is. Azért nyitottam ezt a topikot hogy beszélgethessek a témáról, hogy tapasztalatokat cserélhessek a nőhatalom változásáról.
Az lehet hogy neked nem kellene a játék ha nem a te térfeleden és nem a te labdáddal játszhatnád - de megnyugtatlak hogy nekem kell.. :-)))
Kifárad az érzelem.. ? Kell a napi többszöri szeretkezés.. a kifáradás ideje után is? :-))
Gyanakodva. Mosolyogva. Nagyon figyelve. Ajándékozva. Játszmázva.
Tesztelgetve a másikat.. lépten und nyomon.
Szóval lehet. Csak.. túl sokat vesz ki a résztvevőkből.
Végül is ez lehet a békés megoldása a helyzetnek : amikor eléggé elfáradtak a szereplők, akkor majd leállnak az energiapazarlással. Nem kötelező a kapcsolat erőszakos halála.
Ha az okos tanul, akkor az okos nem féltékenykedik, mert megtanulja, hogy ront a helyzeten.
Inkább kommunikál. De ez lassan kiveszik az emberekből. A valódi beszélgetés.
És ha olyan partner van, aki tanult a saját példájából, és nem csak az egoja foglalkoztatja, akkor lehetséges jó párkapcsolat. Szerintem. Persze, ha csak a külső a fontos...
Én is így gondolom. Ha csak szexre épül pl., de közben folyamatosan megy a cirkusz meg a titkolózás, akkor is rossz lesz.
Különben meg, ha van rá ok (mármint a féltékenységre), akkor is rossz, ha nincs rá ok, de attól még hisztiznek, az is nagyon rossz. Nincs sehogysem egyetértés a két fél között, csak átmeneti időszakokra esetleg, amikor újra gyűlik a “bomba alapanyaga”, hát, így soha nem lesz valódi egyetértés.
Féltékenység, őszinteség elfojtása... Ezek nem elmúló problémák. Tök mindegy, mire akarsz alapozni, ez megmérgezi a kapcsolatot. Lehet úgy tenni, mintha nem..
Annak a férfinak IS van / volt választási lehetősége, aki egy ilyen luvnya mellett akart lehorgonyozni ideig-óráig, mert hogy előbb vagy utóbb dobni fogják a sarkakaták, abban biztos lehet.
