A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Tehát itt sem dobok ki mindent az "ablakon", hanem igyekszem megnézni beillik-e valami jobba.
A jelenlegi NagyBumm elmélet nagyon sok sebből vérzik logikailag, de az attól még cakk-pakk berakható egy nagyobb valóban logikus elméletbe. Pülö a MagnaFánkba, vagy MagnaZorba."
Igen a NagyBumm elméletet jelenleg szinte szőröstő-bőröstül beraktam egy nála nagyobb, de legalább logikus elméletbe.
Sokak szerint ez hiba lehet, de nem az. Ez kísérletezés, ami lefedi a tudományos módszartant. Mert nagy valószínűséggel a NagyBUmm elméletben vannak értékes részek. Az értékes részek ebben a nagyobb rendszerben benne maradhatnak, de a butaságok ki fognak esni. Könnyebb is kiejteni így őket, mert ettől még a MagnaZorb rendszer ne sérül, csak a NagyBumm elmélet egy része.
Tökéletesen félrevezet téged Smolin "anti-termodinamikai" szóhasználata. Nem is csoda, mert elég félrevezető. De te még rá is játszol, hisz csak ennek a félremagyarázásnak a segítségével tudod felhasználni a magad igazolására.
A gravitációról igazán nem mondható el, hogy helyenként és időnként, vagy csak statisztikai átlagban működik a Világegyetemben. Mert nagy léptékben ez a meghatározó, és természetesen nem is csak statisztikailag, hanem determinisztikusan. (Vagy te ismersz valamiféle pusztán statisztikailag érvényesülő gravitációs elméletet?) Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
Hogy legalább egy kicsit értsed is ezeket a dolgokat, el kellene olvasnod mondjuk Penrose: "Az idő ciklusai", és Sean Caroll: "Most vagy mindörökké" c. könyveit. De ezeket próbáld megérteni inkább, mint csak citátumokat keresni bennük a magad igazolására. Ahogy azt Lee Smolinnal műveled.
Az élő rendszerekre való hivatkozásod ismét csak félreértés. Azok sohasem zárt rendszerek, márpedig a 2. főtétel csak zárt rendszerekről mond valamit. Ha az élőket a táplálék- és energiaforrásaikkal összezárva teszed egy zárt rendszerbe, annak az entrópiája bizony nőni fog.
A gravitáció működése se megy szembe a második főtétellel. Ha Lee Smolintól akarod hallani, ez is le van írva "Az idő újjászületése" 265. oldal 2. bekezdésében.
Csakhogy más dolgok is le vannak írva ott, s teljes összefüggésében kell nézni a szöveget.
Smolin konkrétan leírja azt, hogy a gravitációval összetartott rendszerek anti-termodinamikai rendszerek. Az „anti-„ előtag a magyar nyelv szabályai szerint ellentétest, ellene hatót jelent, akárhogyan is nézzük.
Ez nem jelenti azt, hogy a 2. főtétel nem működne a világban, s hogy nagy átlagban, statisztikailag ne növekedne az entrópia az Univerzumban, de helyileg anti-termodinamikai folyamatok mehetnek végbe.
A 2. főtétel ugyanis nem azt írja elő, hogy mindenhol és mindenképpen növekszik a rendezetlenség, hanem hogy rendszerint és nagy átlagban, statisztikailag valósul ez meg. De a főtétel sem zárja ki, hogy helyenként és időlegesen akár csökkenjen is az entrópia. Ez történik a gravitáció által dominált rendszerekben, vagy pl. az élő rendszerekben is. Ezek a rendszerek léteznek, működnek, s fontos részei a világunknak, s enélkül nem lennénk mi sem itt.
"A gravitáció által dominált rendszerek szembe mennek az entrópiával . . ."
Az entrópia a gravitációban is nő.
Ezt is alapvetően félreérted. A gravitáció működése se megy szembe a második főtétellel. Ha Lee Smolintól akarod hallani, ez is le van írva "Az idő újjászületése" 265. oldal 2. bekezdésében.
"Harminckilenc, korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxist fedeztek fel japán kutatók. Ez az első eset, hogy ennyi galaxist fedeznek fel egyszerre.
"Ez az első alkalom, hogy nagy tömegű galaxisok létét ilyen nagy számban sikerült megerősíteni a 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak számunkra" - fogalmazott Vang Tao, a Tokiói Egyetem kutatója, az Atomenergia-bizottság és a Japán Nemzeti Csillagvizsgáló munkatársa, a felfedezésről a Nature tudományos lapban szerdán megjelent tanulmány szerzője.
"Ez a felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, és segít megérteni bizonyos részleteket, melyek eddig hiányoztak" - tette hozzá.
A szupernagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének - írja a CNN.com. "
Jómagam meg semmibe sem hisz, csak az átmenő kürtőkre tettem "féregjárat" hasonlatot.
Mert az a mém már be van járatva.
Nekem eddig mindig az működött, ha egy dolgot se nem elfogadtam, se nem tagadtam, hanem elkezdtem rá keresni a logikus megoldásokat. A keresés végén meg is szoktam lelni.
Tagja voltam/vagyok a Magyar Para-Kutató Tudományos Társaságnak.
... és számos parajelenségnek hit, vagy tartott dolgot oldattam már meg így.
... ha úgy nézzük a világ keletkezése is egy ilyen megoldandó parajelenség jelenleg.
( A tudományon átszűrt "Isten"-t nemrég oldottam meg és fejeztem és zártam le a vele kapcsolatos kutatást. Mert "Isten" sem volt más a számomra, mint egy megoldandó parajelenség.)
Tehát itt sem dobok ki mindent az "ablakon", hanem igyekszem megnézni beillik-e.
A jelenlegi NagyBumm elmélet nagyon sok sebből vérzik logikailag, de az attól még cakk-pakk berakható egy nagyobb valóban logikus elméletbe. Pülö a MagnaFánkba, vagy MagnaZorba.
A "féregjáratokban" én nem hiszek, mert ez csupán egy elrugaszkodott elméleti feltételezés. Senki nem látott még ilyent, s szerintem a józan logikának is ellentmond. Ha egy fekete lyuk "másik oldalán" egy kifelé áramló rész lenne, akkor a fekete lyukból eltűnnének a tömegek, s megszűnne az a gravitációs vonzó hatása, amit most mérni tudnak.
Az én MagnaZorb modellemben egyensúlyban vannak a dolgok.
Ha lenne értelme lehetne számolgatni egy hatszögletű bőrdarabkákból összevart focilabda segédmodellen kezdetnek a ki és beáramló kürtőket és arányokat. Csak annak a bizonyítására, hogy lehetséges matematikailag és fizikailag is, hogy a MagnaZorb modell működőlépes. Mert ott megvan az is ami neked fontos. A gravitáció.. de az is egyensúlyba kerülne.
A kürtők féregjáratai egyáltalán nem biztos, hogy mind a magba futna ott egyesülne és úgy futna ki egy kiáramló féreglukba. Eléggé kacifántos modellt lehetne kitalálni azok geometriájára is.
A gravitáció által dominált rendszerek szembe mennek az entrópiával, vagyis ezek anti-termodinamikai rendszerek (Lee Smolin meghatározása).
Ha ezek nem lennének, s csupán az entrópia monoton növekedése érvényesülne, akkor a világ már régen a „hőhalál” állapotában lenne, vagyis csupán egyre hűlő, diffúz gáz és porfelhőkből állna. Ezzel szemben az Univerzum tele van anyagcsomósodásokkal; aszteroidákkal, bolygókkal, naprendszerekkel, galaxisokkal stb.
Arra is van megfigyelés, hogy a fekete lyukakba befelé spirálozó anyag ezekben az akkréciós korongokban egyre jobban felmelegszik, ami érthető is, hiszen ugyanaz az anyagmennyiség egyre szűkebb helyre kerül a spirál sugarának csökkenésével. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy amíg el nem éri az anyag az eseményhorizontot, addig nő a befelé haladó anyag hőmérséklete, az eseményhorizonton belül meg hűlés következne be!...Ez mind a logikának, mind a fizikai törvényeknek ellentmondana.
"a végső összeroppanásban, amikor már csak néhány fekete lyuk marad, s azok egyesülnek, akkor megfordul a tendencia, s a világ rendezettebb állapotban lesz."
Te láthatóan azt képzeled, hogy az entrópia növekedése mindig együtt jár a rendezetlenség növekedésével. Pedig ez nem így van. A gravitáció által dominált folyamatokban épp fordítva. Például a gravitációs csomósodás során az entrópia növekedésével együtt növekszik a hagyományos értelemben számított rendezettség is. Ez amiatt történik így, mert a gravitáció minden anyagra egyformán hat, ellentétben például az elektrosztatikus kölcsönhatással. Míg tehát az utóbbinál kölcsönhatás következtében csomósodó ellenkező előjelű töltések semlegesítik egymás hatását, s így a folyamat leáll, a gravitációnál ez épp ellenkezőképp történik, a kis csomó egyre nagyobbra duzzad. A tömegek egyenletes eloszlása, vagyis a legrendezetlenebb állapot egy instabil állapot, ami magától egyre rendezettebbé válik.
Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor erősen sugároznának. De ennek nyoma sincs. Még a galaxisok közepén lévő hatalmas fekete lyukak sugárzását le tudták kimutatni.
Mondd, ezt komolyan írtad? Ekkora butaságot ugyanis nem feltételeztem rólad…
Neked kell magyaráznom, hogy a fekete lyukakat azért hívják ennek, mert semmilyen sugárzás nem jön ki belőlük? Még szép, hogy nem sugároznak!...
Egyszerű fizikát emlegetsz. Ha csak azt vesszük, hogy több pl. milliárd naptömegnyi anyag egy – csillagászati léptékben – nagyon ki térfogatú részben foglal helyet (erre vannak megfigyelések), akkor ott nagyon sűrűen kell, hogy elhelyezkedjenek az anyagrészek, akármilyen állapotban is vannak. A nagy anyagsűrűség viszont nagy hőmérséklettel is kell, hogy együtt járjon. Egyszerű fizika…
A nagyobb tömegű fekete lyukakhoz természetesen nagyobb sugarú eseményhorizont tartozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek „hígabbak”, ritkábbak lennének, mint a kisebb tömegűek. Az eseményhorizont nem a fekete lyuk „széle”, hanem egy olyan határ, amit átlépve sem anyagnak, sem sugárzásnak nincs visszafelé útja. Ha esnénk befelé egy nagy fekete lyukba, valószínűleg észre sem vennénk ezt a határt, s esnénk tovább befelé, a sűrűbb (és forróbb) részek felé.
Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor erősen sugároznának. De ennek nyoma sincs. Még a galaxisok közepén lévő hatalmas fekete lyukak sugárzását le tudták kimutatni.
Ha a termodinamika törvényeivel ellentétben te mégis azt képzeled, hogy magas a hőmérsékletük, akkor én sokkal jogosabban kérdezhetném tőled, hogy megmérted-e?
A tágulás során nő az entrópia, azonban a végső összeroppanásban, amikor már csak néhány fekete lyuk marad, s azok egyesülnek, akkor megfordul a tendencia, s a világ rendezettebb állapotban lesz. Persze tökéletesen nem lesz rendezett a világ a végső összeroppanásban sem, mert marad benne valamennyi aszimmetria. A mikrohullámú háttérsugárzás mintázata is igazolja ezt, amiből a világegyetem nagy fokú homogenitása, izotrópiája állapítható meg még több mint 14 milliárd évvel az Ősrobbanás után is, de azért van némi inhomogenitás, némi aszimmetria is benne. Ezek alapján semmi nem igazolja és indokolja, hogy az egyes ciklusok egyre hosszabbak és egyre bonyolultabbak legyenek.
Az viszont valószínű, hogy az egyes ciklusok nem teljesen egyformák, s ez a különbözőség éppen ennek a kezdeti aszimmetriának a mértékéből adódik. Az az eset azonban nem fordulhat elő, hogy az Univerzum egyszer csak olyan állapotba kerüljön, hogy „kiforduljon magából”, vagyis hogy teljesen szétessen, s már soha többé ne legyen képes a ciklusos működésre. Az Univerzum története nem Münchausen báró meséje, aki hajánál fogva képes volt saját magát kirántani a mocsárból, vagyis erősebb volt saját magánál. A mi világunkkal ez nem fordulhat elő, vagyis hogy nagyobb fizikai hatás lépjen fel benne, mint amivel összeségében rendelkezik. Ugyanaz a véges összenergia-tartalom működik benne minden pillanatban, ami sosem keletkezik, sosem vész el, de folyton változik, ill. átalakulásokat generál. Egyszer az energia (sugárzás) jellegű (expanzív) folyamatok dominálnak benne, másszor meg a tömegszerű (gravitációs, tehát összehúzó)) hatások, s ezek keveréke, ill. váltakozása okozza a világunkban oly sok szinten tapasztalható ciklikus folyamatokat, az atomoktól a galaxishalmazokig, s nyilvánvaló, hogy ez a ciklikus működés magára az Univerzumra is jellemző, már csak abból is kiindulva, hogy ha a világ mind alegysége (komponense) ciklikus működésű, akkor maga a legfőbb rendszer, ami a részek összessége, az is ciklikus működésű.
"a fekete lyukak végső egyesülésekor. . . nagyon forró állapotban"
Mennyire lesz forró az a fekete lyuk? És mitől?
Ugyanis minél nagyobb tömegű egy fekete lyuk, annál alacsonyabb a hőmérséklete. Az extrém kicsi lyukakat leszámítva, mind 2.7 K alatt vannak, sőt jóval közelebb a 0 K-hez, mint a 2.7 K-hez.
Vagy a te fekete lyukaid valami másmilyenek?
Ezt a forró végső fekete lyukat csak te találtad ki, ne fogd Lee Smolinra.
Ha magadtól nem jössz rá, akkor neked értelmetlen megindokolni.
De lásd a jó szívemet: egyetlen univerzum cikluson belül törvényszerűen növekszik az entrópia, ezért aztán az összezuhanás állapota teljes mértékben el fog térni az ősrobbanás állapotától. Az előbbi kaotikus és gravitációsan csomósodott, míg az utóbbi sima-homogén anyageloszlású.
Egyes számítások szerint ez a differencia azt eredményezi, hogy az egymást követő ciklusok egyre nagyobb időtartamúak kell, hogy legyenek, és ha a ciklusok végtelen idővel ezelőtt kezdődtek, akkor mára már biztosan végtelenre növekedett az egy ciklus időtartama.
Jé! Éppen egy ilyen "ciklusban" élünk: az univerzumunk a végtelenségig tágulni fog az adatok alapján!
Na, és most jön Ockhami Vilmos barát és a közismert beretvájával lenyisszantja a fölösleges "megelőző ciklusokat" a modellről.
Gyakran szokta előhozni azt a fősodorbeliek szekértábora, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a világegyetem gyorsulva tágul, ezért nem fog összeroppanni.
Azonban még ha igaz is, hogy tényleg gyorsul a tágulás (amivel kapcsolatban nekem vannak kétségeim, hiszen az idevonatkozó szupernóva mérések hibahatára sokkal nagyobb, mint az a gyorsító hatás, amit kimutatni vélnek), még akkor is fennáll annak a lehetősége, hogy a gyorsulást okozó „sötét energia” a későbbiek során – akár 100 vagy 1000 milliárd év múlva – kimerül, s akkor a gravitáció ereje mégiscsak összeroppantja a világot. Ennek lehetőségét Dávid Gyula sem zárja ki, hiszen a sötét energia tényleges mibenlétét, fizikai paramétereit egyelőre még nem ismerjük.
Én elsősorban nem is Turok és Steinhardt Ciklikus Világmodelljére gondoltam, mert ők a bránelmélettel hozták azt összefüggésbe, hanem az úgynevezett „visszapattanó” (bouncing) modellre, amiben nincsnek bránok, hanem az Univerzum anyagai fekete lyukakban kötnek ki, s a fekete lyukak végső egyesülésekor egy olyan sűrűségi és energiaszintet ér el a világ, ami elindítja a következő expanziót, tehát egy újabb „ősrobbanást”.
Ebben a modellben nincs teljes szingularitás, vagyis végtelen sűrűség, hanem csak egy nagyon kis térfogatban és nagyon forró állapotban lévő világegyetem, s innen indul a tágulás.
Ezt a modellt tartja elfogadhatónak Lee Smolin, s megemlíti Az idő újjászületése c. könyvében, valamint ezt fejti ki Martin Bojowald Zurück vor den Urknall (Vissza az Ősrobbanás elé) c. könyvében.
Az azért közös Turokék és a visszapattanó modell között, hogy nincs előzmény nélküli „ világ-keletkezés”, vagyis semmiből való teremtődés, s hogy az Ősrobbanásnak van fizikailag magyarázható előzménye.
