És az éles szeműek még Oszit és felfedezhetik a filmben, sajnos egy szomorú eseményen, Borbély Laci (Bölő) temetésén. Nem nehéz meglátni, egy snittben egyedül szerepel, egy keresztfa mellett. Bőlö egyébként nem öngyilkos lett - bár a film úgy sejteti - hanem baleset volt, vonat ütötte el.
Erika : kérdezted mi lehet velük, ők ketten mai napig ott vannak szinte minden buliban, a pesti underground emblematikus alakjai. Mindketten ott voltak az F.O. System koncerten is szombaton.
Még csak kb félig néztem meg a filmet, úgyhogy egyelőre csak őket ismertem fel.
Hoppá!Budaörsi Mode clubba?Akkor mi lehet,hogy ismerjük egymást? Bár én egy Mode clubra emlékszem Budaörsön,ami a Közösségi Házban volt. És pár-egyébként jól sikerült-buli után befuccsolt.
88-ban ált.iskola 8. év vége felé, a legjobb barátnőm barátnője lenyúlta a nagytesója 2 kazettás, csúcsminőségű magnóját, azzal nyomultak délutánonként az utcán. Hozott hozzá zenét is.Mode-ot.Bekapcs és vonultak a streeten végig. Esküszöm én szégyelltem helyettük magam, de a zene tetszett. Velük akartam majomkodni, de nem ilyen feltűnően, így a bandázásból inkább kimaradtam, de elhívtak Mode clubba.Nem engedtek el esténként, mondván korai még az!( szülőként megértem, de akkor lázadás ezerrel...)Sok könyörgésre elengedett anyukám, ha a nagytesó is jön, első szórakozóhelyeim egyikére, a budaörsi Mode klubba.Ott hallottam először Cure-t. Megfogott a kócos csávó. Aztán Cure és Mode clubbok tömkelege következett, de egyre mélyebben másztam bele a cure világába. Szépen csendben függő lettem. Azon mosolyogtam,amit lentebb olvastam, hány hajnalig-zenehallgatós éjszakám volt nekem is, mert nem tudtam a hatása alól kikerülni és elaludni...(Hamar átpártoltam Martinékkal folytatott röpke viszonyom után Roberthez. Azóta is együtt vagyunk. Gyerekünk még nem született. :-DDDD )
Függő vagyok most is. Temetőbe sosoem jártam, eret sem vágtam. Nem is fogok.
Ha jól láttam, akkor a film felénél kb. a 25. perc környékén amikor a szőke tupír-girl-el van az interjú, akkor a háttérben szótlanul a haját igazgató ifjú PAPI. Sztem, a fórumosok közül többen is ismerik. Valaha debreceni volt, tavalyi beszélgetésünk alkalmával említette, hogy Bpestre költözött. Nagy Nephilim-fan lett !
szerintem a Disintegration inkább visszatérés, mintsem váltás. akkor inkább a JWP, vagy a Kiss Me az. pont ezért olyan fontos, és misztikus album, és ezért is lehet az, hogy aki ezzel az albummal ismerkedett meg elsőként az tulajdonképpen beavatottá vált addigi munkásságuk egészének paradicsomába, hiszen az album maga ezt sugallja...
89 előtt meg tényleg nem nagyon lehetett hallani róluk idehaza, viszont apámnak megvolt a 79-es TIB, és a JWP átmásolva...innét hallottam először a Cure-t 4 évesen, a kazit két évvel ezelőtt találtuk meg, nekem meg csak sandított valahonnét, hogy mintha már hallottam volna. a vicc az egészben az, hogy apám azt sem tudta mit hallgatott akkoriban, egyszerűen csak tetszett neki valhonnét, és átmásolta. elmondása alapján 83-ban mindkét kazettát elég sokat hallgatta...és hát át is jött az rendesen, szinte tudat alatt belémszívódott. persze rengeteg zenével vagyok így, és csak keresem, vagy rátalálok mi lehetett az. néha idegőrlő, de ha megvan az rendkívűl jó érzés :)))
hétfőnként szoktátok hallgatni a 2-5 ig kívánságműsort a petőfin? na én ott hallottam először cure-t, 86-87 környéke lehetett, egy pécsi lány beírt, hgoy mennyire lenézik őt a frizurája és az állandó fekete vislete miatt és persze egy dalt is kért a zenekartól, sajnos már nem emlékszem, hgoy mit, arra viszont tisztán, hogy a gálvölgyi olvasta be a levelet:) akkoriban voltam 11-12 éves. ja és még egy robert smith poszter is került ki a kisszobám flaára a szabad ifjúságából. hát így.
Hogyan lehetet akkoriban megismerkedni evvel a zenével?
Hát olvasva ezen kis remek történeteket, döbbentem rá, hogy nekem ilyen story -m nincsen.
Nekem csak az egyik "bunkó" haverom hallgatta állandóan (halvány dunsztom sincs honnan szerezte meg az albumokat kazin, nem igazán érdekelt). Sokat lógtam nála és állandóan hallgatni kellett ezt a "hülye" zenét (nem volt szerelem első hallásra gondolhatod) és egy idő után kezdtem megkedvelni........innen a történet a szokásos hangsúlyozva azt, hogy igencsak kedvelem a Cure -t, de nálam az etalon zenekar a The Cult a Cure a második sorból indít több befutóval.
Akkor az én részletesebb sztorim: 1997 decemberében a nem sokkal korábbi zenei pálfordulásomnak (diszkók világa után DM ezerrel) köszönhető kis társaságom egyik tagja gizdult az új Cure bestofjával, és ajánlgatta nekem, hogy ha a DM bejött, akkor ez is be fog, hallgassam csak... fanyalogva fogadtam el a kölcsönkapott CDt, mert jójó, hogy DM, már ez is elég furcsa Scooter után, de azért ezt a kriptahangulatú Cure-t nehogymár szeressem, azért ne essünk át a ló másik oldalára... meghallgattam és leraktam az arcomat... a várt dohos, öngyilkos hangulat helyett egy erőtől, kreativitástól duzzadó, ragyogó dalcsokrot hallhattam... ez a Cure??? Why Can't I Be You, Fascination Street, Friday I'm In Love, 13th, Gone... Elképesztő pozitív meglepetés volt. Rögtön utána odaadták a Wild Mood Swings-et is, arclerakás 2... akiket egy széteső, önismétlő góthcsapatnak hittem, azok egy ezerszínű, ragyogó, kreatív együttes... Persze kellett a többi album is rögtön, de elsőre nem igazán jöttek be. Hosszú évekig tartott, amíg megbarátkoztam a Cure "sötétebbik oldalával", most pedig már ott tartok, hogy a 80-87 közti időszak a legnagyobb kedvencem :-) de a Wild Mood Swings-szeretetem azóta sem múlt el, főleg, hogy az azutáni két stúdióalbumot egyáltalán nem szeretem :-(
1988 eleje / 11 éves kor: Kiss Me Kiss Me Kiss Me bátyám valamelyik barátjától. Először nem tetszett, de ez tavaszra megváltozott, majd sorban átvetettem a többi albumot az akkori barátnője öccsétől, és egy év múlva már elvitettem a seggem a Kisstadionba.
---
Az említett riportfilmet a '93-as pesti Mode-koncert előtt egy nappal adta le a Magyar Televízió. Borzalmasan lehangoló szerintem. Rossz nézni azokat az embereket. Inkább letagadnám, hogy ugyanazt a zenét hallgatjuk.
Bár a külsőségek nálam is megvoltak, sosem voltam temetőbejáró típus és halálom után sem szeretnék odakerülni. :)
91-ben a kecskeméti Kortársak zenekar miatt kezdtem hallgatni..... egy "cureos csajszitól" kaptam a folytonos utánpótlásokat kölcsön:)) Volt egy egykazettás magnóm, és a koleszban csak cure-ra voltam hajlandó elaludni. 4-en voltunk a szobában.....mondhatom "imádtak" érte:))
de akkoriban más volt sokminden....csináltunk bulit a "müvház" pincéjében....Depeche, Cure, Nirvana, PUF......
valoban rengeteg klipp volt akkor a mjuziktévén:) néha, ha a du-in elkaptam, megvártam az éjjeli ismétlést is. Ray Cokes pl sokat játszotta. (ugyebár az esküvéjén is felléptek:)) fekete-fehér TV volt a koleszban....de az élmény semmit sem veszitett ezáltal:))) teljes cure nap....eh, és nem volt videónk akkor még.
soha nem felejtem el, 1984-ben, 8 évesen vonultunk az egri várba az osztállyal.
egy ház falán láttam: THE CURE alatta meg DEPECHE MODE - a szokásos szürke festékkel felfújva. egyikünk sem tudta mi a franc ez, bennem nagyon megmaradt.
tíz évvel később sokszor felmerült bennem, hogy akkoriban honnan ismerhették ezt a két együttest.
:)))))))) Hát,ja:)))))))Már én sem tudtam követni,kinél van a könyv.Én odaadtam X-nek,az megkérdezte,odaadhatja-e Y-nak...stb.stb. Viszont,akik régebbi rajongók! Hol lehetett megismerkedni 85-87-ben a Cure zenéjével? Becsülettel hallgattam a rádiót,néztem a jó magyar zenei műsorokat,de sosem hallottam róluk.Ugyan,ez a hajó már elment,de ha akár csak 1 évvel is előbb ismerem meg őket,valószínűleg semmilyen szülői szigor nem tart vissza a 89-es koncerttől.
Pedig ne tudd meg mennyien fikázták (főleg a "régi" Cure rajongók) akkor ezt az albumot (érdekes váltás volt az elődökhöz képest), azóta pedig etalon lett. Hangsúlyozom nem véletlenül :)
De sok hozzászólásban szerepel az 1989! :)
Ez egy fontos év sok szempontból. Megjelent a Disintegration, koncert volt a Kisstadionban, véget értek a boldog 80-as évek, jött a rendszerváltás, stb.....
1990-ben 14 évesen minden reggel a szomszéd osztályterem előtt várakozó tupirozott hajú lányokon szörnyűlködtem. ők már másodikba jártak, büszkék és gőgösek voltak, úgy néztek ki, mint az a figura, akit a bravóban meg a popcornban rendre átlapoztam. agyrém...
az órák közötti szünetben a sulirádió szólt, az akkori trendi előadók, Snap, Frankie goes to Hollywood meg ilyenek. aztán megtetszett egy szám, de baromira megijedtem mert a tupirozott hajú tyúkok is beindultak tőle. bazz, ezeket meg mi lelte? később kiderült a boys don't cry szólt. ledöbbentem, hogy ezt a számot az a festett szájú/szemű ürge nyomja.
1991-ben kaptam egy válogatáskazettát, valamelyik osztálytársam bátyja cure számokat vett fel. sorrendben a night like this, a hanging garden és someone else's train tetszett meg. szóval én 1991 és 15 évesen kezdtem.
az azt követő legnagyobb találkozások:
- fascination street, disintegration (Entreat) - suliban, szünetben, hű bazmeg, ezt a hangzást kerestem.
- strange day, pornography (1992) - walkman-ben hallgattam, este 9kor kezdtem és reggel 4kor még nem bírtam aludni az élménytől.
- push, six different ways (1993 tavasz)
- lament (1993 nyár).
1993 karácsonyán az addig megjelent valamennyi album a polcomon figyelt.
:))))))))))))))Sajnos az a Biography(88-as kiadás) már nekem sincs meg:((((((96-ban pótoltam,de az már a második(93-as)kiadás.Kézről kézre járt ez a könyv,aztán egyszercsak nem kaptam vissza:(( Sokkal jobban tetszett,mint a második kiadás,pedig hibás volt.A közepétől fejjel lefelé voltak belefűzve a lapok. Ha valakinél van egy ilyen,és nem tudja hogy került hozzá,akkor adja vissza,mert az enyém:))))))))
Akár tőlem is elhangozhatott volna introspective hsz-e, bár van egy-két "macskakarmolásom" és jártunk temetőbe néhányszor, ...
13 évesen hallottam először cure-t, ez 89-ben volt. a szerelem fokozatosan erősödött fel, én úgy tartom, az ilyenek a legerősebbek. azóta sikerült egy párt találnom, aki szintén cure rajongó. vele és a 13 hónapos kislányommal naponta hallgatunk cure-t. a kislány imádja, néha csak erre hajlandó elaludni.
