A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Ja, hát ha neked így néz ki a ciklikusság, akkor nem értem, mi a problémád a Hawking elméletével.
Ahogy az Elminster Aumar mondja, "a búvalb@szott univerzum összes világvonala egymással szembefutva úgy találkozik az ősrobbanás pillanatában, ahogy a Földi hosszúsági körök találkoznak az Északi Sarkon".
És hát mi történik, ha egy hosszúsági körön mész egyenesen az Északi Sarkra, és mész tovább? A múlt irányában a jövőbe mész vissza, csak minden fordítva működik. Ez lényegében úgy néz ki, mint a képed. Csak a külső visszaáramlást kell hozzáképzelned.
"Felesleges az ősrobbanás elv, mert van nála egyszerűbb is."
A ciklikus kozmológia az ókorban is népszerű volt, mert ahogy mondod, az emberi léptékű természetnek "alapeleme". De a nagyon kicsi és a nagyon nagy jelenségek szintjén a természet nem úgy működik, mint az erdők meg a mezők szintjén.
A ciklikusság éppen hogy jellemző a legnagyobb (pl. galaxisok) és a legkisebb (pl. atomok) szintjén, valamint ugyanúgy az élők, mind az élettelenek között. Ezzel gyakorlatilag ki is merítettük az Univerzum legjelentősebb tartományait.
"Körforgás van, ami a világban és a természetben sokkal logikusabb. Az az alapeleme."
A ciklikus kozmológia az ókorban is népszerű volt, mert ahogy mondod, az emberi léptékű természetnek "alapeleme". De a nagyon kicsi és a nagyon nagy jelenségek szintjén a természet nem úgy működik, mint az erdők meg a mezők szintjén. Persze, a hétköznapi léptékű jelenségek világához szokott embernek a "misztikum és a mesék mezejének" tűnhet, de pont ugyanúgy alakultak ki ezek a tudományos konszenzusok, mint a fizika más területein. És a fizika a legegzaktabb, módszertanilag legbiztosabb természettudomány. Az összes többi tudomány csak homályos tippelgetés a fizikához képest.
Egy negatív nyomású skalármező energiája pedig folyamatosan keletkezik a semmiből, miközben tágítja a teret.
Én nem gondolnám, hogy mindent tudunk az Univerzumunkról, s ennek fizikájáról. Ezért még kiderülhet, hogy az az energia, amiről most úgy gondolják, hogy a semmiből lép elő, valami olyan fizikai folyamatnak, anyagféleségnek a terméke , ill. következménye, amit még nem ismerünk.
Ott van például a vákuum, ami ugyan kvázi anyagmentes, de mégsem nevezhetjük semminek, mert van energiája, s tudja közvetíteni is az energiát. Tehát „van ott valami”, amit még nem ismerünk igazából. Nem ismerjük egyelőre az anyag legelemibb építőköveit, ezért nem is jelenthetjük ki, hogy amit nem ismerünk az nincs, vagy semmi lenne.
De azért megkérdezném tőled, hogy mivel láthatólag elhiszed ezt a semmiből keletkezést, hogy hány egység semmiből keletkezik egy egység energia, s hogy ez a „megtestesülés” hogyan játszódik le? Persze ehhez először tudományosan prezentálni kellene a „semmit”, mint olyant. Ez eddig – tudomásom szerint – senkinek sem sikerült, s szerintem a természettudomány csak a valamivel tud foglalkozni.
a te közlekedésmérnöki horizontod távolról se elegendő az olyan fizikai és kozmológiai eredmények megértéséhez, amelyekbe folyvást bele akarsz szólni.
Ha te ilyen előszeretettel emlegeted az én végzettségemet, én sem hallgathatom el, hogy te ugyan hol tettél szert olyan tudásra, hogy a fekete lyukakról ilyen kijelentést tegyél:
„Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor erősen sugároznának. De ennek nyoma sincs. Még a galaxisok közepén lévő hatalmas fekete lyukak sugárzását le tudták kimutatni.”
"megengedik maguknak annak feltételezését, hogy a világegyetem a semmiből teremtődött, . . . Ez pedig szerintem semmiképpen sem egyeztethető össze a tudományos módszertannal."
A tudományos módszertannal az nem egyeztethető össze, hogy te nyilatkozz róla, azzal a csekély és partikuláris tudással, amiről itt tanúságot teszel. Láthatóan még azzal sem vagy tisztában, hogy az energiamegmaradás egyáltalán nem is érvényes kozmikus léptékekben. Pedig ezzel a hiedelemmel már 100 éve leszámolt a fizika. Tudjuk például a sugárzások energiája folyamatosan a semmibe veszik az Univerzum tágulásából eredő vöröseltolódás miatt. Egy negatív nyomású skalármező energiája pedig folyamatosan keletkezik a semmiből, miközben tágítja a teret. És szó sincs arról, hogy e negatív és pozitív trendek valahogy kiegyenlítenék egymást.
Tanulnod kellene, s nem ítélkezni! Mert a te közlekedésmérnöki horizontod távolról se elegendő az olyan fizikai és kozmológiai eredmények megértéséhez, amelyekbe folyvást bele akarsz szólni.
Nem muszáj a Ciklikus Világmodellben hinni, de ennek megvan a realitása. Nem kell hozzá misztikus teremtéseket, teremtődéseket, semmiből való előpattanásokat feltételezni. Létező valamiből lesz egy másik létező valami, közben minden változásban van. „Anyag ill. energia nem vész el, s nem is keletkezik, csak átalalkul!” Valójában ezt tapasztaljuk mindenütt magunk körül, s nem a semmiből való teremtődést. Ezek csak a mesékben, mítoszokban vagy egyes eltévedt tudósok fejében vannak.
Persze neked jogodban áll fanyalogni a ciklikus modellen. De milyen tudományos alternatívát tudsz megnevezni helyette? Azt hogy „valahogy keletkezett”?...Egyre több józan ítéletű tudós belátja, hogy ez nem tartható tudományos magyarázatként.
"Elég sajnálatosnak tartom, hogy híres és népszerű tudósok, mint pl. Hawking megengedik maguknak annak feltételezését, hogy a világegyetem a semmiből teremtődött, s ezzel lényegében a misztikum és a mesék mezejére lépnek."
Megteheted, de ez nem érzelmi, esztétikai, vagy egyéb szubjektív megítélés, és hit kérdése, hanem ténykérdés. Ha így van, akkor lényegtelen, hogy neked mi tetszik benne, mi nem.
A Földünk forgása is, ha úgy nézzük, elég unalmas, miden reggel felkelni látszik a Nap és este lenyugodni, s ezt ismétli állandóan. Mennyivel érdekesebb lenne, ha lóugrásban mozogna az égbolton, vagy tapsra, varázsütésre le és fel lehetne kapcsolni a fényét…Csakhogy ezek mesebeli ábrándok, s nem a tudomány rovatba valók.
Elég sajnálatosnak tartom, hogy híres és népszerű tudósok, mint pl. Hawking megengedik maguknak annak feltételezését, hogy a világegyetem a semmiből teremtődött, s ezzel lényegében a misztikum és a mesék mezejére lépnek.
Ugyanúgy sok fősodorbeli tudóst nem izgat, s nem zavar az a kérdés, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt, s honnan nyerte azt a hatalmas expanzív energiát a világegyetem, ami akkor megnyilvánult? Elintézik a dolgot azzal, hogy nem tudjuk, vagy elfogadják a „keletkezést”, s ezzel kvázi megengedik a mitikus teremtést. Ez pedig szerintem semmiképpen sem egyeztethető össze a tudományos módszertannal.
Én ellene vagyok a Világegyetem ciklikusságának, mert ha időnként tönkremenne, aztán újra keletkezne, az ismételten okozna csalódást és szenvedést azoknak, akik szerint a Világegyetem egyszeri, és megismételhetetlen. Szerintem a soxori hőhalálosnál sokkalta kíméletesebb az egyszeri végleges - kihűléses verzió.
A pongyola magyar tudósításhoz képest egy fokkal kevésbé laikus angol tudósításban kibújt a szög a zsákból: a hipotézis az INFLÁCIÓS KORSZAKRA feltételezi a sötét anyag létrejöttét, amely inflációs korszak a t=0 kezdőpillanatot követő 10-36 - 10-33 másodperc között volt. Azaz az "Ősrobbanás" UTÁN! (Már ha Ősrobbanásnak a kezdőpillanatot tekintjük, és nem a kezdőpillanatot követő első tizenvalahány percet, amikor is nagyon sűrűek voltak a történések. Ez utóbbi esetben ugyanis az új hipotézis az Ősrobbanás KÖZBEN történő dolgokról tesz új megállapításokat.)
A támogatóinknak köszönhetjük, hogy Theresa May lemondásakor Angliából tudósíthattunk.
Ha nem lett volna eddig is elég rejtélyes az ősrobbanás és a sötét anyag kérdése, akkor most itt egy újabb tanulmány, ami azt szeretné megfejteni, hogyan keletkezett a sötét anyag.
A Johns Hopkins Egyetem kutatása azt állítja, hogy a sötét anyag már az ősrobbanás előtt is létezhetett. Ha pedig már akkor létezett és olyan részecskékből állt, amik már szintén léteztek az ősrobbanás előtt, akkor ezek befolyásolhatták, hogy a galaxisok eloszlását az égen. Ez az összefüggés pedig segíthet többet megtudni a sötét anyagról és az ősrobbanásról.
Bár nem tudni sokat a sötét anyag eredetéről, de az egyértelmű hogy jelentősen befolyásolta a galaxisok kialakulását. Magáról a sötét anyagról is keveset tudnak a kutatók, és bár megfigyelni még nem tudták, de abban biztosak, hogy ott van gravitációs hatása is érezhető. Sokáig azt gondolták, hogy az ősrobbanás után maradt anyag. Ha valóban így lenne a részecskefizikai kísérletek közben a kutatóknak már látni kellett volna valamiféle jelét, de eddig nem jártak sikerrel.
Az új tanulmány matematikai keretrendszer alapján állítja azt, hogy már az ősrobbanás előtt is jelen lehetett a sötét anyag. Ezt már eddig is gyanították, most sikerült számításokkal igazolni is az elméletet. A kutatók szerint csillagászati megfigyelésekkel ha a sötét anyagot nem is, de az anyag által hagyott nyomokat meg lehet figyelni. A szakemberek szerint erre 2022 után az Eculid műhold adataival minden esélyük meg is lesz.
A ciklikusságot nem kell olyan szigorúan értelmezni, hogy a ciklus pontosan ugyanarra helyre kerüljön vissza az újrainduláskor, hanem az egyes főbb jellemzőkben fellelhető ismétlődés már elegendő feltétele a ciklikusságnak.
A Föld forgását is ciklikusnak tartjuk, de szigorúan véve a földfelszín egyes pontjai nem ugyanoda jutnak vissza, ha a Nap rendszerében vizsgáljuk, mert ekkor egy csavarvonalat írnak le. Azonban az ismétlődések jellege — tehát a ciklikusság – így is egyértelműen megállapítható.
Ilyen módon minden rezgés, alternáló mozgás és folyamat is ciklikus. A hullámmozgás pedig nem más, mint egy haladó rezgés, tehát ez is ciklikus.
A ciklikusság az egész Univerzumban nagyon általános, mint ahogy már említettem. A galaxisok is ciklikus keringést végeznek, s minden ami benne van, ezáltal része egy ciklikus rendszernek. De a galaxison belül is vannak további ciklikus alrendszerek: csillagok, bolygók, holdak, aszteroidák, atomok. Ezzel a hagyományos anyagi világot szinte teljesen kimerítettük. A nem hagyományos anyagi szubsztanciák, például elektromágneses rezgések, hullámok szintén ciklikusak. Ha itt-ott esetleg akad olyan mozgás, folyamat, ami nem ciklikus, vagy nem része egy ciklikus rendszernek, az a ritka kivételek közé tartozik.
Arról nem is beszélve, hogy csak a felületeseknek TŰNIK ÚGY, hogy a folyamatok ciklikusak lennének. Egyik sem az. És erről a termodinamika tehet: a ciklus végén nem ugyanaz a rendszer és/vagy a környezete állapota, mint a ciklus elején volt.
" ha a világ mind alegysége (komponense) ciklikus működésű, akkor maga a legfőbb rendszer, ami a részek összessége, az is ciklikus működésű. "
A ciklikusság nem általános, hiszen pl. vannak hullámok melyek nem térnek vissza - és nem indulnak újra onnan, ahol keletkeztek. Továbbá - a kellően nagy sebességgel kilőtt lövedék sem tér vissza kilövési helyére, valamint az elejtett váza törmeléke sem áll össze vázává. És még sorolhatnám, de már unom!
A gravitációról igazán nem mondható el, hogy helyenként és időnként, vagy csak statisztikai átlagban működik a Világegyetemben. Mert nagy léptékben ez a meghatározó, és természetesen nem is csak statisztikailag, hanem determinisztikusan. (Vagy te ismersz valamiféle pusztán statisztikailag érvényesülő gravitációs elméletet?) Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
A gravitáció valóban univerzális és mindenütt működik, mégis helyi jellegű anyagcsomósodásokat hoz létre. Az egész Univerzumot (még egyelőre) nem rántotta össze. Miért nem? (költői kérdés)…
Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
Ugyanezt elmondhatom az entrópiáról is: ha csak az entrópia szigorú és mindenütt való növekedése érvényesülne, már régen a hőhalál állapotában lennénk. De miért nem vagyunk? (költői kérdés)…
Természetesen azért, mert két hatás működik, amelyek egymással ellentétesek, de egyben feltételezik is egymást (régen úgy mondták, hogy dialektikus kapcsolatban vannak). Az Univerzumban érvényesül egy expanzív hatás, ami az Ősrobbanással kezdődött, de érvényesül ezzel szemben egy összehúzó hatás is, ami nem más, mint a gravitáció. Ennek a két hatásnak, hogy úgy mondjam, a „küzdelme” alakítja az Univerzumunk sorsát. Van mikor az egyik hatása érvényesül inkább, van mikor a másiké. Az Ősrobbanás indulásakor az expanzív hatás dominált, majd később belépett a gravitáció tágulást lassító hatása. Ahogy tágult és hűlt a világ, egyre inkább érvényre jutott a gravitáció és mindenféle helyi csomósodásokat (csillagok, galaxisok) hozott létre, azzal együtt, hogy az Univerzum egészének tágulása (még) nem állt le.
Némileg leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az expanzív hatás áll elsősorban összefüggésben az entrópiával, vagyis a rendezetlenség növekedésével, míg a gravitáció a rendezettség növekedésével, s ez a két hatás egymással szemben hatva alakítja a világegyetem sorsát. Amikor kimerülnek az expanzív hatások, akkor a gravitáció kerül fölénybe, s megkezdődik az összeroppanás, aminek energiájából egy újabb expanzió, egy újabb világciklus indul.
"Tehát itt sem dobok ki mindent az "ablakon", hanem igyekszem megnézni beillik-e valami jobba.
A jelenlegi NagyBumm elmélet nagyon sok sebből vérzik logikailag, de az attól még cakk-pakk berakható egy nagyobb valóban logikus elméletbe. Pülö a MagnaFánkba, vagy MagnaZorba."
Igen a NagyBumm elméletet jelenleg szinte szőröstő-bőröstül beraktam egy nála nagyobb, de legalább logikus elméletbe.
Sokak szerint ez hiba lehet, de nem az. Ez kísérletezés, ami lefedi a tudományos módszartant. Mert nagy valószínűséggel a NagyBUmm elméletben vannak értékes részek. Az értékes részek ebben a nagyobb rendszerben benne maradhatnak, de a butaságok ki fognak esni. Könnyebb is kiejteni így őket, mert ettől még a MagnaZorb rendszer ne sérül, csak a NagyBumm elmélet egy része.
Tökéletesen félrevezet téged Smolin "anti-termodinamikai" szóhasználata. Nem is csoda, mert elég félrevezető. De te még rá is játszol, hisz csak ennek a félremagyarázásnak a segítségével tudod felhasználni a magad igazolására.
A gravitációról igazán nem mondható el, hogy helyenként és időnként, vagy csak statisztikai átlagban működik a Világegyetemben. Mert nagy léptékben ez a meghatározó, és természetesen nem is csak statisztikailag, hanem determinisztikusan. (Vagy te ismersz valamiféle pusztán statisztikailag érvényesülő gravitációs elméletet?) Ha a gravitáció az entrópia csökkenését hozná magával, akkor az globálisan és szigorúan mindenütt csökkenne.
Hogy legalább egy kicsit értsed is ezeket a dolgokat, el kellene olvasnod mondjuk Penrose: "Az idő ciklusai", és Sean Caroll: "Most vagy mindörökké" c. könyveit. De ezeket próbáld megérteni inkább, mint csak citátumokat keresni bennük a magad igazolására. Ahogy azt Lee Smolinnal műveled.
Az élő rendszerekre való hivatkozásod ismét csak félreértés. Azok sohasem zárt rendszerek, márpedig a 2. főtétel csak zárt rendszerekről mond valamit. Ha az élőket a táplálék- és energiaforrásaikkal összezárva teszed egy zárt rendszerbe, annak az entrópiája bizony nőni fog.
A gravitáció működése se megy szembe a második főtétellel. Ha Lee Smolintól akarod hallani, ez is le van írva "Az idő újjászületése" 265. oldal 2. bekezdésében.
Csakhogy más dolgok is le vannak írva ott, s teljes összefüggésében kell nézni a szöveget.
Smolin konkrétan leírja azt, hogy a gravitációval összetartott rendszerek anti-termodinamikai rendszerek. Az „anti-„ előtag a magyar nyelv szabályai szerint ellentétest, ellene hatót jelent, akárhogyan is nézzük.
Ez nem jelenti azt, hogy a 2. főtétel nem működne a világban, s hogy nagy átlagban, statisztikailag ne növekedne az entrópia az Univerzumban, de helyileg anti-termodinamikai folyamatok mehetnek végbe.
A 2. főtétel ugyanis nem azt írja elő, hogy mindenhol és mindenképpen növekszik a rendezetlenség, hanem hogy rendszerint és nagy átlagban, statisztikailag valósul ez meg. De a főtétel sem zárja ki, hogy helyenként és időlegesen akár csökkenjen is az entrópia. Ez történik a gravitáció által dominált rendszerekben, vagy pl. az élő rendszerekben is. Ezek a rendszerek léteznek, működnek, s fontos részei a világunknak, s enélkül nem lennénk mi sem itt.
"A gravitáció által dominált rendszerek szembe mennek az entrópiával . . ."
Az entrópia a gravitációban is nő.
Ezt is alapvetően félreérted. A gravitáció működése se megy szembe a második főtétellel. Ha Lee Smolintól akarod hallani, ez is le van írva "Az idő újjászületése" 265. oldal 2. bekezdésében.
"Harminckilenc, korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxist fedeztek fel japán kutatók. Ez az első eset, hogy ennyi galaxist fedeznek fel egyszerre.
"Ez az első alkalom, hogy nagy tömegű galaxisok létét ilyen nagy számban sikerült megerősíteni a 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak számunkra" - fogalmazott Vang Tao, a Tokiói Egyetem kutatója, az Atomenergia-bizottság és a Japán Nemzeti Csillagvizsgáló munkatársa, a felfedezésről a Nature tudományos lapban szerdán megjelent tanulmány szerzője.
"Ez a felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, és segít megérteni bizonyos részleteket, melyek eddig hiányoztak" - tette hozzá.
A szupernagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének - írja a CNN.com. "
Jómagam meg semmibe sem hisz, csak az átmenő kürtőkre tettem "féregjárat" hasonlatot.
Mert az a mém már be van járatva.
Nekem eddig mindig az működött, ha egy dolgot se nem elfogadtam, se nem tagadtam, hanem elkezdtem rá keresni a logikus megoldásokat. A keresés végén meg is szoktam lelni.
Tagja voltam/vagyok a Magyar Para-Kutató Tudományos Társaságnak.
... és számos parajelenségnek hit, vagy tartott dolgot oldattam már meg így.
... ha úgy nézzük a világ keletkezése is egy ilyen megoldandó parajelenség jelenleg.
( A tudományon átszűrt "Isten"-t nemrég oldottam meg és fejeztem és zártam le a vele kapcsolatos kutatást. Mert "Isten" sem volt más a számomra, mint egy megoldandó parajelenség.)
Tehát itt sem dobok ki mindent az "ablakon", hanem igyekszem megnézni beillik-e.
A jelenlegi NagyBumm elmélet nagyon sok sebből vérzik logikailag, de az attól még cakk-pakk berakható egy nagyobb valóban logikus elméletbe. Pülö a MagnaFánkba, vagy MagnaZorba.
