"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Saját példádon vagy mások, de elszigetelt - esetleg csak hallomásból, sokadkézből ismert - beszámolóin keresztül próbáltad meg igazolni egy általános érvényűnek szánt állításod igazságát, vagy kikezdeni egy nem általános érvényűnek szánt állítás helyességét.
S.Adry nem fogja védeni az aranyásókat, alaptalan pedig el fogja fogadni hogy Adry -nak nem átlagos az ízlése - már csak az a kérdés hogy harc helyett vagy ~után-e.
Egy olyan topikba írogatok tizenikszéve, amely szerint nektek nőknek meg csak a férfi pénze, hatalma, testmagassága, társadalmoi státusza, illetve jóképűsége. Aki ilyeneken rágódik, amellet elmegy az élet. Aki meg laza, és örül a szépnek, illetve jó szeme van azt a másikban fellelni, az meg vidám, és kalandos életet él:)))
Jó, akkor azok azt válaszolnák az igazmondó tablettától: "Bizony, babám, felszedtél öt kilót, Malvinka a könyvelésről formásabb nálad. Kapsz két hónapot, hogy leadd, különben megcsallak vele." :D
De akkor legalább a csaj mindjárt elválhatna, nem szülne két gyereket neki, és kapná rajta az irodájában Malvinka 10. klónjával. Fel kéne találni ezt a tablettát.
Ha igazmondó tablettát szednének az emberek, a nő azt kérdezné: "Tudom, hogy kicsit megasszonyosodtam, látom a tükörben, hogy már nem vagyok olyan karcsú, és bizonytalan vagyok abban, hogy te elfogadod ezt a változást és még mindig szeretsz." A férfi meg azt válaszolná: "Hülyőkém, nem a csípőkörfogatodért vettelek el, hanem mert veled vagyok csak boldog." :D
Mitől, mitől? Kisebb-nagyobb gyerekkori traumák, iskolai szerelmek, előző partnerkapcsolatok. Meg a saját testének hibáit jobban ismeri valaki, mint a másikét, és a gyengébb önbizalommal rendelkező mindig szebbnek látja az összes többi nőt. :D Erős személyiség kell, hogy mások véleménye ne számítson és a saját bizonytalanságainkon túllendüljünk. Szerintem neked is ilyen erős személyiséged van. :)
De mitől lesz egy nő ennyire hülye ? Van tükre/szeme/mérlege .... látnia kell , hogy nőtt a segge/hasa , vagy nem nőtt . Ha inciskedik apunak , akkor kisebb lesz ? Önbecsapás .
Vagy ott a "kövér vagyok"-játszmája. Asszony illegeti magát a tükör előtt: jaj, olyan nagy a fenekem ebben a ruhában. Férj nyugtatja: te vagy nekem a legszebb, nem is igaz, nem vagy kövér. De amikor huszadjára próbál ezen a módon a párja szerelméről meggyőződni az asszony, akkor már a férj is kételkedni kezd abban, hogy tényleg nem nagy-e a az asszony feneke. Elsőre még egy kikényszerített bók volt, huszadjára bogár a fülben, és eljön az az alkalom, amikor a válasz már nem lesz kedvező. És ha nem kapja meg az asszony a "simogatást" a férjétől, akkor másokkal bókoltat majd magának, hogy nem is nagy a feneke.
Nem csak a titkolózás meg a sunnyogás játszma, olyan hülyeségeken is ki tud alakulni, mint hogy ki viszi ki a szemetet. Az nyer, akire kevesebbszer kerül sor. És még veszekedni se kell miatta, az egyik nem akarja kivinni, ezért mindig "elfelejti", a másik lamentál kicsit, hogy ennyit se lehet rádbízni. És igazából mindkét fél "nyer" valamit: aki lamentál, az érzékelteti, hogy ő a felnőttebb, ő a felelősebb és megbízhatóbb, aki meg nem vitte ki, leszarja a másik véleményét és plusz ki se kellett vigye, zavartalanul bambulhatta a tévét vagy bütykölhetett a műhelyben. A haverok meg sajnálják is a "sárkány" neje miatt. És persze igazából mindkét fél veszít, csak nem tudják.
Megettem a kenyerem javát (má' csak a csücske van , ha van ...) , és még mindig el tudok képedni ezeken a játszmázásokon . Rohadt fárasztó lehet ...annak is aki csinálja , annak is akivel szemben csinálják .
Hogy lehet így együtt élni ? Vagy nem veszi észre a másik fél ?
Amikor az én drágajó férjem elkezdett játszmázni (úgy kb. 19 év után ) , nem túl sok idő kellett (de azért 1-2 hónap mégis) , hogy észre vegyem valahogy más lett , mint előtte . Kikényszerítettem az igazságot . Félig belehaltam , de jobb volt , mint magamban őrlődni , hogy tényleg .... vagy csak én hülyültem meg .
Pedig minden játszmának megvan az ellenkező nemű kiegészítője. Az alkoholistának a "megmentője", a gyámoltalannak a szülőtípus, aki nevelgesse és így tovább. Pontosan nem olvastam még vissza hogy a te házasságodnak milyen játszmák vetettek véget, és biztos vagyok benne, hogy nagy fájdalmat okozott, de most ahogy leírod: "udvariasnak nevelt férfipalánta feltétlenül figyelembe veszi". Hát, akkor megvan a játszmát illetően a te oldalad: szeretsz úriember maradni. Csak hát nyilván az úriemberségnek is megvannak a hátulütői. Hidd el, hogy bár más játszmáit talán könnyebben felismerjük, a sajátunkkal szemben legtöbbször vakok vagyunk, és csak nagyon kevés ember jut el az önismeret olyan szintjére, amikor hirtelen ráébred, hogy a múltja egy adott pontján ő milyen játszmát játszott a másik féllel szemben, hogy megerősíthesse az önmagáról alkotott képét. És persze a legtöbb ember rögtön támadásnak veszi, ha a másik kritizálja, és minél közelebbi személy, annál érzékenyebben érinti a kritika.
A férjem pl. szereti, hogy mi mindent meg tudunk beszélni és ha olykor veszekszünk, én is kiabálok. :D Az exe ugyanis sose szólt, ha valami baja volt, csak épp folyamat félrekefélt és a végén ki is rakta a szűrét. Persze utálja azóta is, nem hiszem, hogy valaha megbocsát neki, de amikor épp nem a zsigeri ribancozást tolja, akkor néha kimondja, hogy a kettejük kapcsolatának megromlásában neki is volt szerepe, nem az volt a baj, hogy az exe maga a sátán. :)
