A hozzávalókat összekeverem, másnapig áll. Utána üvegekbe töltöm, a saját levét ráöntöm lezárom
Télen felnyitáskor isteni illata van nem beszélve az ízéről. Nem csak savanyúnak használható, hanem átmosva különféle saláták alapja lehet, majonézes öntettel,
olajos ecetes mustáros öntettel esetleg valami sonkával dúsítva, lehet hozzáadni vörös bab konzervet. A felhasználásnak csak a fantázia szab határt.
A hozzávalók arányár tetszés szerint lehet változtatni , más mennyiségnél ez a 8 kg hozzávaló lehet az alap ennek alapján lehet átszámítani a többi hozzávalót.
Nálam minden évben más a mennyiség mindig a maradék paprikából uborkából készül és aszerint számolom át.
A koriánder zöldje a grúz konyha egyik gyakran használt fűszernövénye.
Először én egy babsólett szerű finomsággal ettem egy útszéli kis nemzeti étteremben Tbiliszi határában.
A babsóletet kis agyagszilkékben tálalták, melyhez tálcán frissen szedett petrezselyem zöldet, koriánderzöldet és gyöngyhagymát adtak. Kenyér helyett pedig kukoricazsömle volt egy tányérkára téve.
A finoman fűszerezett sólet mellé a zöldeket csak úgy szálazgatva mint a nyuszik, be kellett rágni.
Az a koriánder nem volt annyira poloskaízű, mert a szubtrópusi jellegű klímából adódóan a zöldek és a hagymafélék nem olyan intenzív aromájúak mint a mi éghajlatunk alatt (normál körülmények közepette). A zsenge zöldek, a kellemesen fűszerezett bab (lobio) ízét még ízletesebbé tették, amihez a kukorica lisztből készült zsömle nagyon jól illett.
A kukorica zsömle helyi, Grúziában termelt jellegzetes fehér kukorica lisztjéből vízzel s sóval készült s a vendéglő kemencéjében sütötték.
Ott ettem paradicsomból, uborkából, hagymából némi juhsajtszerűséggel készült salátát. Ebbe a petrezselyem mellé koriánderzöldet is tettek. A koriánder aromája kellemesen érvényesült ebben a salátában is.
Szemes vörös babból készült babsalátába is apróztak a hagyma és petrezselyem mellé koriánderzöldet. Olaj helyett tört dióbelet használtak.
Ez a három étel a mai napig kedvelt finomságaim közé tartozik. Néha, magamnak szoktam készíteni az utóbbi kettőt, mert rajtam kívül a háztartásban nemigen szereti senki.
A koriánder zöldjét vajas kenyéren is kedvelem ugyanúgy mint a petrezselymet.
Nem tanács, csupán tájékoztatás... Mi retrót használunk még az 1930-as évekből. Kicsit már rozoga, de két modernet régebben már kidobtunk. Kétszer küldjük át rajta a masszát (főtt paradicsom). Nemrég volt a neten 800 Ft-tól néhány ezerig hasonló...
Anyám még a csöves darálót használta. Mi többet is kipróbáltunk kézit, és motorost. Persze csak, azt ami itthon kapható. Vagy úszott a konyha, vagy szerelhettem percenként.
Ami végöl bejött. Aprítva főzés után konyhagéppel, turmixal tovább aprítani, majd passzírozóval passzírozni.
Paradicsom passzírozó (Ha egybe írom, miért jelzi folyton a program hogy nem jó? Ez nem tárgyas alárendelő szószerkezet? Vagy ez már megváltozott, mióta tanultam?):
Mit gondoltok, érdemes lehet egy ilyenbe befektetni (ha kifognék egy ilyent, nem nagyon hezitálnék, de ez már elkelt)?
Ez már nagyon drága és nem is biztos, hogy megéri... Bár kitudja... A minőség ugye...
Bocsi, hogy ilyen későn válaszolok, de azért tudom, hogy mit is kérdeztem, ha egyszer megkérdezem! :) Köszi a választ, sajnos kénytelen vagyok, neduddgi, veled egyetérteni, nekem sem jön be a poloska szaga, "illata", egyszer na mondom ízesítem vele a tökfőzeléket... de a WC-ben kötöttem ki jó kajálás helyett. Kár, hogy nem tudtam megszeretni, de nem az én ízvilágom Egyszerűen nem, és nem... Plusz még a tetvek is belepték az egészet, csalán, zsurló, fokhagyma, meg minden nyavajalével is permeteztem a kis cserépben lévő 4-5 szálat, de semmit sem ért. Tönkrement, és ráadásul a nagy nehezen felnevelt - mellette hagyott- majoránnámat is megfertőzte, az helyrejött (biztos tudta, hogy rá szükségem van :-) )
én épp tegnap csináltam bodzás szilva lekvárt lekvárt belőle, volt egy kis vödörnyi (kekszes vödör) szilvám és szedtem hozzá bodzát, nekem tetszik az íze bodza nélkül is.
Főztem kökénylekvárt felesben almával. Amikor kész lett és megkóstoltam, mérges voltam, hogy elcsesztem fél napot ezért a vacakért.
A család szerint viszont rendkívül finom volt. Nagyon hamar elfogyott. Azóta is nyaggatnak érte, én meg azzal védekezem, hogy ha szednek, én megfőzöm. Ez hatásos szokott lenni. :o))
Errefelé szokták cefrézni. Amikor a beindult erjedéstől felpuhul, akkor kimagvalják: átdörzsölik egy műanyag rekesz alján.
Lekvárt azért nem próbáltam még készíteni belőle, mert nincs sok kedvem félig főzött állapotban a magvalással szarakodni. Ráadásul lehet, hogy nem is jó lekvárnak. Ezért kérdeztem, hogy valaki kipróbálta-e már. Ha lehet, elkerülném a kísérleti nyúl szerepét.
Most is csak azért fontolgatom, mert ez az egy gyümölcsöm van az idén, amelyik mindent túlélt. (Legalábbis eddig.)
Jó kis magvalt szilva pálinkánál nincs is jobb a világon. A szilvának ez a legnemesebb hasznosítási módja. Szőlőből bor, szilvából pálinka, árpából sör. Minden egyéb csak úri huncutság. ;o)
