Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nem lesznek nyugdíjasok. 10 éven belül így is - úgy is 70 év körüli lesz a nyugdíjkorhatár, az átlagéletkor pedig épp ebből következőleg ("pihenés" helyett stressz, munka) csökkenni fog.
"Mellesleg egy gyerek sokkal többe kerül a szülőnek- aki rendesen gondoskodik róla, - és aztán, ha felnő, sokkal többet nyújt az államnak, mint amennyit az állam valaha is kompenzált családi pótlékkal, gyes, gyed hasonlókkal."
Szerintem a gondolatjel között van a lényeg. :-) Ha ugyanennyi támogatást osztanának szét a gyereket vállalók között, mint most, ám differenciáltan (a "rendesen gondoskodóknak" jóval többet, a nem gondoskodóknak semmit), akkor többen vállalnának gyereket. Szerintem. (Természetesen ez csak a "rendesen gondoskodókra" igaz, ettől az országban születendő gyerekek száma akár drasztikusan csökkenhetne is...)
"A kisgyerekesek nagy része meg szívesen visszamenne hamarabb mint 3 év dolgozni, ha lenne hova, lenne részmunka, távmunka, bölcsis hely, stb. De nincs."
Ehhez munkahely kellene, a munkahely létrejöttéhez pedig (drasztikus) adócsökkentés. Az adócsökkentésre viszont csak az újraelosztás és a szociális szféra leépítése esetén lenne lehetőség.
"És a kisgyerekeseket nevelők közt nem csak 8 általánost végzettek vannak ám, hanem többdiplomás anyukák is, akiknek aztán valamilyen szinten választaniuk kell a család és a karrier közt, hisz ezt az embertelen tempót ami most itt van- napi 10 óra munka vadkapitalizmusban- nem biztos hogy érdemes feladni azért, hogy legyen sok pénzed, és a gyereket más nevelje fel. Akkor minek gyerek? Tehát egy jól képzett munkaerő kiesik a munkaerőpiacról több évre esetleg."
Ez is lehetne másképp, (pol) akarat kérdése, de ez szerintem nem az a topic, ahol ezt kellene megbeszélni.
Akikről beszéltem, évekig keserítették az életemet, be akartak darálni kíméletlenül. Bennük sem volt egy szemernyi tolerancia, ne aggódj. Javarészt miattuk és a saját vakságom (mert ezt akkor nem láttam!) miatt tartok most ott, ahol. Gallyra ment az életem.
Velük nem önmagában az volt a probléma, hogy nem akartak gyermeket vállalni (pedig ők is erősen családalapítási korban voltak), hanem az, hogy ellehetetlenítették a gyesről visszajött kolléganőket (néhány hét, hónap után mind menekülőre fogta...), és mindig gyűlölködve és megvetően beszéltek a házias, családcentrikus emberekről. Hogy nekik dec. 23-án délután 4-kor miért a családjukon (nem kifejezetten gyereken, lehetett az nagymama is) és a karácsonyon, s miért nem a munkán jár még az eszük (mert benn kellett maradni 6-ig)?!
És a kedves kolléganő adójából élősködő gyeses anyukának hogy van pofája délután ötkor babakocsival felfurakodni a metróra és foglalni a helyet a munkából fáradtan hazafelé igyekvők elől? Ez szó szerint elhangzott.
Csodálkozol, hogy mindezek után én gyűlölöm az ilyen fajta embereket?!
Az én férjem is vitte előre, elég rendesen, miközben én itthon voltam a gyerekkel.
Mellesleg egy gyerek sokkal többe kerül a szülőnek- aki rendesen gondoskodik róla, - és aztán, ha felnő, sokkal többet nyújt az államnak, mint amennyit az állam valaha is kompenzált családi pótlékkal, gyes, gyed hasonlókkal.
A kisgyerekesek nagy része meg szívesen visszamenne hamarabb mint 3 év dolgozni, ha lenne hova, lenne részmunka, távmunka, bölcsis hely, stb. De nincs. És a kisgyerekeseket nevelők közt nem csak 8 általánost végzettek vannak ám, hanem többdiplomás anyukák is, akiknek aztán valamilyen szinten választaniuk kell a család és a karrier közt, hisz ezt az embertelen tempót ami most itt van- napi 10 óra munka vadkapitalizmusban- nem biztos hogy érdemes feladni azért, hogy legyen sok pénzed, és a gyereket más nevelje fel. Akkor minek gyerek? Tehát egy jól képzett munkaerő kiesik a munkaerőpiacról több évre esetleg.
Szerintem már az is elég sokat mondó, hogy a mai tinilányok popsztár-ideáljai nyálas, nőies külsejű, sokszor kifejezetten hermafrodita (és nem szimplán homoszexuális!) ficsúrok. Bill Kaulitz (Tokio Hotel), Steiner Kristóf és társaik. :P
De már az én tini koromban is megjelentek az ún. fiúbandák (New Kids, Backstreet Boys), amelyekben kifejezetten "férfiatlan" küllemű és viselkedésű manuszokat állítottak kamera elé.
Ezek csak külsőségek. A formai gender-bending, szerepzavarok mögött azonban ott van kő keményen a tartalmi meghasonlás.
Netes ismerkedés során randiztam olyan 30+ férfival (pontosabban nem randiztam...) aki eljött a megbeszélt helyre, valószínűleg látott is engem, hogy én is ott vagyok, de fél óra hosszat nem jött oda hozzám. Csak idegesen nézegette az óráját és kapkodta a fejét. Majd elment. Na most ez egy kamaszfiútól elfogadható, de egy 30+ embör ne legyen "nyuszi", könyörgöm! Én nem mentem oda őhozzá. Mert csak. :P
Akkor már 10 éve sikítoztatok volna. Ráadásul most ezek a "gyerekellenesek" viszik előre a "szekeret" az adóbefizetéseikkel. Valahogy az ellen nem tiltakoztok... :-)
"De azt, hogy egy vernyogó gyerek fárasztó és idegesítő, miért nem lehet elismerni? Te mindig hazudsz magadnak?"
Elismertem, nem?
De ez nem a gyerek hibája, ha én nem tudom tolerálni. Ugyanis vannak olyan életszakaszok, amikor egyszerűen ilyen. Mint ahogy van felnőttben is olya, aki máson tölti ki a feszültségét, a gyerek is ezt csinálja. A jó szülő meg idővel megtanítja neki, hogy a feszültséglevezetésnek, fáradtság levezetésének nem ez a legjobb módja.
"Utálom a karrierista szingliket (ex-munkatársaim), az érdekembereket ("láthatatlan lapos sumákok, Istenem, de sokan vagytok - rosszak!"), a kizárólag racionálisan és a haszonelvűség mentén gondolkodókat!"
Kedves, empatikus gondolkodás... A gyerekeidnek is ezt fogod közvetíteni? :-) Valahogy a gyereket nem vállalók részéről ilyen (nyílt) utálatra nem emlékszem itt a topicban... Nem baj, jó reménység szerint megtalálod a hasonlóképpen gyűlölködő párodat (zsák a foltját, ezt jó értelemben vedd) s nevelhetitek a következő (utálkozó) generációt. :-) (Tudom:bár ott tartanál. Ám tapasztalatból mondom: ha valaki nagyon akar valamit, akkor el is éri, ha az nem fizikális lehetetlenség, s a te vágyad nagyon is elérhető. Tehát fel a fejjel! :-) )
Szerintem bizonyosan találsz olyan társat aki mellett mindezt átélheted.
Sajnálom, hogy a társadalmunk olyan, hogy ezt a mentalitást, amit Te képviselsz lenézik, sőt a "potenciális" partnerek többsége fél tőle. Elárulom, hogy azért fél tőle, mert nem mer férfi lenni. Az elmúlt évek média és egyéb dogmatúrája elég sokat tett azért, hogy a férfiak ne merjenek férfiak lenni. Ciki volt, hím soviniszta volt, és én nem tudom mi nem volt az a hím nemű polgártársad, aki most melletted betölthetné a férfi szerepét.
Én egy alacsony termetű, babaarcú nő vagyok, fele annyi idősnek nézek ki, mint ahány éves vagyok valójában. A meglévő családom is elkönyvelt engem "örök kislánynak", belőlem senki nem nézi ki, hogy lélekben felnőttem és vagyok elég érett a házasságra és az anyaszerepre!
Úgyhogy esetemben azok a mások által gyűlölt kérdések elmaradtak. Viszont ezt meg én gyűlölöm!
Ja és a lázadás: bizonyos értelemben én lázadok a fennálló világrend ellen!
Utálom a karrierista szingliket (ex-munkatársaim), az érdekembereket ("láthatatlan lapos sumákok, Istenem, de sokan vagytok - rosszak!"), a kizárólag racionálisan és a haszonelvűség mentén gondolkodókat!
Kispolgári csökevény tucatéletet szeretnék élni, házasságban, világi konzervatív értékrend szerint.
Szomorú vagyok, hogy most a szingliknek (akik önként választják ezt az életmódot) és a melegeknek van egyre nagyobb társadalmi (és gazdasági) megbecsülésük. Ez már réges régen túlmutat azon, hogy toleráljuk a másságokat, a kilengéseket. :P
Nem olvastam még teljesen végig az utóbbi hsz-okat, hirtelenjében támadt néhány (régi) gondolatom.
17-27 éves korom között egy az egyben úgy gondolkodtam erről a kérdésről, mint Solemnity.
Aztán úgy 28 éves korom körül bekattantam. A szociálpszichológusok szerint a kamaszkor jár olyan hormonális változásokkal és érzelmi viharokkal, hogy egy ember akár totálisan kifordulhat magából. Egy addig jól tanuló fiatal rém lusta lesz és érdektelen a tanulás iránt, lázad és kritizál mindent...
Jelentem, nekem semmilyen klasszikus tünete nem volt a tinikornak. Még pattanásom sem. És tanultam mint a güzü, soha nem voltam annyira fegyelmezett, szabálykövető és engedelmes, mint akkor.
Most 30 elmúltam, és a fél karomat odaadnám azért, hogy családom (férj + 2 gyerek) lehessen!
Lemondanom nem kellene semmiről (pl. extrém sportok, utazgatás, bulik), mert amúgy sem része az életemnek az ilyesmi.
A munkába belefásultam, nem érdekel az egész, erőt vett rajtam a "lustaság". Hozzáteszem: 5 év kemény munka, non-stop túlórázás, hétvégézés után.
Legszívesebben otthon maradnék és csak háziasszony lennék. Nekem nem nyűg a házimunka, szívesen sütök-főzök és gondoskodom másokról, járok a kedvében a szeretteimnek. Csak az a napi 8 óra ne menne el üresben!... Mert értelmetlen úgy dolgozni, hogy semmi célja nincs (részemről), nincs kiért tenni.
Pedig nem élek rosszul, de ha ez az "ára", én szívesen élnék akár paprikás krumplin is meg májkrémes kenyeren, csak lenne családom! :(
A nyugdíj-kérdés nem érdekel, én MOST akarok boldog lenni! És nekem a család, a gyerekek jelentenék a boldogságot. Hogy ha az én életem (pályaválasztásom) el is lett cseszve, de nekik még meglenne az esélyük, hogy a szívük szerint választhatnak foglalkozást és nem kell a szüleik (anyjuk) kívánsága miatt feláldozniuk az álmaikat, az életük egy nagyon meghatározó szakaszát.
Szarok bele, hogy ha öreg leszek (ha leszek...), ki hoz nekem egy pohár vizet. Ez nem a gyerekek feladata. Az önző, aki a gyerekeivel a felnevelést meg akarja szolgáltatni. A gyereknek nem a szüleinek kell visszaadnia azt, amit kapott tőlük, hanem majd az ő gyerekeinek (unokáknak) kell továbbadnia a jókat és kerülni a hibákat - már amennyire lehetséges.
A szülő hibája, amenyiben nem tudja vagy akarja fegyelmezni. De azt, hogy egy vernyogó gyerek fárasztó és idegesítő, miért nem lehet elismerni? Te mindig hazudsz magadnak?
Látszik hogy kutyáid voltak eddig. A gyerekeket nem kell fegyelmezni. És igazad van, sose legyen gyereked, mert a tied biztos hogy végig nyervogná az életét, lebontaná a lakást körülötted, naponta 30 órát hisztizne, és ha felnő, és te megöregszel, kidobna az árokba...."mert ezt érdemelnéd. (szval tényleg nem a gyerek hibája)
Sajnálhatod , hogy felnőttél, (vagy sose voltál gyerek? ) mert nagyon jó dolog csúszdázni, szánkózni, hógolyózni, a dombról legurulni, hintázni, focizni, a strandon vízbe ugrálni...stb. együtt ebédet, vagy vacsorát készíteni, és utána összebújva szunyálni egyet. Ha valaki kicsit is megmaradt gyereknek, akkor a saját gyerekeit sosem kell sem fegyelmezni, sem nagyon nevelni. Én 4 gyereket neveltem, nevelek, de soha egyik sem bontotta le a lakást, nem festette át a falakat, és semmi kárt nem tettek a lakásban (ellentétben a kutyáimmal...:-)))))) ) Voltál te is gyerek....és hogy így gondolkozol a gyerekekről, valószínű, hogy ez sem a te hibád (köszönd meg a szüleidnek, biztos kiegyensúlyozott, szép gyerekkorod volt ).
Azért tényleg azt kívánom, hogy találd meg az életedben azt ami boldoggá tesz. Semmi baj nincs azzal ,ha valaki nem szereti a gyerekeket, és sosem akar gyereket.....a baj ott van, ha valaki ezt nem ismeri el, és mégis gyerekei lesznek.
A tellik szót 1 db. „lö” betűvel szokták írni.
Te akkor is hülyét kapnál, ha a VIII. kerületi, 7. emeleti paneled gyári, 20 éves, „gyönyörű” sötétkék padlószőnyegére rálépne egy kölök, de minden bizonnyal a 2 cm vastag macskaszőr nem zavarna, mert az olyan édi.
Amúgy gratulálok, sikerült bemutatni az átlag magyar pár mindennapjait megkeserítő problémákat.
Most pedig kiemelem a cikk 3 db értelmes mondatrészét:
1. „Ez a sznob és dekadens dilemma”
2. „Ez persze nem azt jelenti, hogy Brown és Friedman nem örültek a gyermeküknek, dehogynem, nagyon is.”
3. „Debra Cherney és Hartley Bernstein hasonlóan a mennyekben érezték magukat, amikor ikreik megérkeztek.”
Sokszor hallani, hogy az amerikaiak mennyire hülyék, hát itt az élő bizonyíték: akkor jönnek rá, hogy kell egy gyerekszoba, amikor a kicsik járni kezdenek (Debra és Hartley).
Amúgy te hallottál már a Parsons-féle asztalról és az Arne Jacobsen féle székről? De jó neked, igazán művelt lehetsz.
Én is minden este pityergek ám, hogy a konyhaajtóm nem juharfából van. Iszonyatosan szar az élet így, már az öngyilkosság is megfordult a fejembenL.
Nagyságos McLean asszony pedig olyan ótvar korlátot fog csináltatni 1 napon belül, miután az egyik kölöknek a nyakába csúszik a lába egy gyönyörű esés után, hogy a nagyanyám disznói is kiröhögik.
A gyerekek meg bizonyára élvezni fogják, amikor a kortársak megjegyzik, milyen finom süteményt csinált a nagymamád! ( bocs, hamburgert)
Nem mellesleg pedig: ahol 2 db, egyenként 100.000 dolláros renoválásra fussa, erős a gyanúm, hogy lenne keret mondjuk egy 120 m2-es gyerekszobára.
"belőlem nem nagyon tudnak kiváltani pozitív érzelmeket. Mert amikor nem viselkednek idegesítő módon, hanem pl csendben vannak, akkor max közömbösek."
Oké, nincs ezzel semmi baj, csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért kell olyanokat gondolni, hogy akit viszont nem idegesítenek, az infantilis vagy valami más baj van vele... . )))
