A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Az analógiában nem a Föld felszíne az idő, hanem a hosszúsági körök menti dimenzió. A másik dimenzió, a szélességi körök iránya meg a tér.
Előreugrani éppenséggel a térben sem lehet, de természetesen vannak különbségek a Föld felszíne és a téridő között. Az analógia nem azonosság. Hanem konkrétan abban hasonlít a kettő, amit a Hawking szemléltetni próbált.
"Az idő "keletkezése", nem több, mint egy mitikus legenda."
A szóbanforgó Hawking-elméletben nincsen olyan, hogy az idő keletkezése. Csak olyan van, hogy a téridő kezdőpontja.
A nagy bumm nem teremtő, hanem az Univerzum evolúciójának egy korai szakasza. A teremtéshez semmi köze. A téridőnek lehet kezdőpontja, de ez kábé annyira természetes, mint hogy a husángnak is van vége. Végtelent én még nem láttam, szóval ha nincs kezdőpontja, szerintem inkább az a varázslatos, meseszerű dolog.
mert körkörös érvelést, azaz érvelési hibát tartalmaznak
nincs értelme reagálni sem.
Arra sem, aki nem tudja mi az a kulturált és személyeskedések nélküli vita.
Amit a felhasználási feltételekben azért kipipált, hogy elfogadja."
Ugye nincsen benned egy cseppnyi szégyenérzet és egy morzsányi méltóság sem amiatt, hogy az egész FILOSZ fórumon te magad vagy a leggyakoribb feljelentgető?
Tudod, aki leáll pofozkodni, az azért javasolt, hogy állja is a pofonokat zokszó nélkül, és anélkül, hogy az óvónénihez rohangál árulkodni...
Azt jól tudom, hogy neked becsmérlésnek számít, ha feketén-fehéren rámutatunk arra, hogy ostobaságokat beszélsz.
Az nem "érdemi" hozzászólás a te szemedben, ha felhívjuk a figyelmet a durva logikai hibákra, amit elkövetsz (Amikor tucatszorra is a bizonyítandó állítással "bizonyítod" az állításodat), amikor konkrétan rámutatunk, hogy nem tudod a Newton-törvényeket alkalmazni egy középiskolás feladat megoldása során.
Ez számodra nem azt jelenti, hogy talán valami hiba lehet a hatalmas tudományodban, hanem azt, hogy téged most itt sértegetnek és becsmérelnek. Ez egyszerűen önkritika nélküli beképzelt ostobaság, amit itt évek óta bemutatsz.
Egyébként pedig már jónéhányszor megígérted, hogy el sem olvasod, amit írok. Nyugodtan tartsd be hát az ígéretedet.
Az ember bosszankodva tudomásul veszi, hogy már megint ott van és kikerülni.
Szerintem veled kell így eljárni, ezen fórumok Öreg Kövér (Fat Old) Trolljával, aki érdemben a témákhoz nemigen szól hozzá, s szinte kizárólag a kiválasztott személyek sértegetésével, becsmérlésével van elfoglalva.
"Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor erősen sugároznának. De ennek nyoma sincs. Még a galaxisok közepén lévő hatalmas fekete lyukak sugárzását se tudták kimutatni."
Ha nem érted, az csak a tudatlanságodat demonstrálja. Egy nagy fekete lyuk hideg kell legyen. A fekete lyukak hőmérsékletét a sugárzásukból lehet kiszámolni, a közismert nagyon egyszerű termodinamikai összefüggések alapján. (Mert a termodinamika nem veszti érvényét az általános relativitáselméletben és a kvantumelméletben sem.) Márpedig közismert, hogy ez a sugárzás (a Hawking párolgás) annál gyengébb, és így a hőmérsékletük is annál alacsonyabb, minél nagyobb a tömegük. Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor egyszerű termodinamikai okokból erősen kellene sugározniuk, amit nyilván ki lehetett volna már mutatni.
Ezért volt butaság, amikor arról képzelegtél, hogy egy korábbi eón végén az Univerzum egyetlen hatalmas forró fekete lyukba omolva kezd újra expandálni.
És hát mi történik, ha egy hosszúsági körön mész egyenesen az Északi Sarkra, és mész tovább? A múlt irányában a jövőbe mész vissza, csak minden fordítva működik.
A Föld hosszúsági köreivel való analógia emlegetése hibás az idővel kapcsolatban, mert míg a hosszúsági és szélességi körökön előre-hátra, jobbra-balra tudunk navigálni, az időben ezt nem tehetjük meg, mert annak haladása szigorúan egyirányú, s visszafelé nem tudunk menni benne, sőt előreugrani sem.
Az idő "keletkezése", nem több, mint egy mitikus legenda.
távolról se elegendő az olyan fizikai és kozmológiai eredmények megértéséhez, amelyekbe folyvást bele akarsz szólni.
A "mérnök" úr már többször kifejtette az igényét arra, hogy véleményt mondhasson és magabiztos kijelentéseket tehessen olyan dolgokról, amelyek szakmai részletei ismeretlenek előtte. Ehhez természetesen joga van. Legutóbb pl. kijelentette, hogy a Világegyetem ciklikussága ténykérdés. Más indokot nem is kívánt felhozni azon kívül, hogy ő nem bír mást elképzelni.
A saját magát mindenben is szakértőnek kinevező majommal pedig még ennyit sem kell foglalkozni. MInt a kutyaszar az utcán. Az ember bosszankodva tudomásul veszi, hogy már megint ott van és kikerülni.
Ez már egy ilyen fórum marad, fölösleges komolyabban venni, mint amennyit ér..
Ja, hát ha neked így néz ki a ciklikusság, akkor nem értem, mi a problémád a Hawking elméletével.
Ahogy az Elminster Aumar mondja, "a búvalb@szott univerzum összes világvonala egymással szembefutva úgy találkozik az ősrobbanás pillanatában, ahogy a Földi hosszúsági körök találkoznak az Északi Sarkon".
És hát mi történik, ha egy hosszúsági körön mész egyenesen az Északi Sarkra, és mész tovább? A múlt irányában a jövőbe mész vissza, csak minden fordítva működik. Ez lényegében úgy néz ki, mint a képed. Csak a külső visszaáramlást kell hozzáképzelned.
"Felesleges az ősrobbanás elv, mert van nála egyszerűbb is."
A ciklikus kozmológia az ókorban is népszerű volt, mert ahogy mondod, az emberi léptékű természetnek "alapeleme". De a nagyon kicsi és a nagyon nagy jelenségek szintjén a természet nem úgy működik, mint az erdők meg a mezők szintjén.
A ciklikusság éppen hogy jellemző a legnagyobb (pl. galaxisok) és a legkisebb (pl. atomok) szintjén, valamint ugyanúgy az élők, mind az élettelenek között. Ezzel gyakorlatilag ki is merítettük az Univerzum legjelentősebb tartományait.
"Körforgás van, ami a világban és a természetben sokkal logikusabb. Az az alapeleme."
A ciklikus kozmológia az ókorban is népszerű volt, mert ahogy mondod, az emberi léptékű természetnek "alapeleme". De a nagyon kicsi és a nagyon nagy jelenségek szintjén a természet nem úgy működik, mint az erdők meg a mezők szintjén. Persze, a hétköznapi léptékű jelenségek világához szokott embernek a "misztikum és a mesék mezejének" tűnhet, de pont ugyanúgy alakultak ki ezek a tudományos konszenzusok, mint a fizika más területein. És a fizika a legegzaktabb, módszertanilag legbiztosabb természettudomány. Az összes többi tudomány csak homályos tippelgetés a fizikához képest.
Egy negatív nyomású skalármező energiája pedig folyamatosan keletkezik a semmiből, miközben tágítja a teret.
Én nem gondolnám, hogy mindent tudunk az Univerzumunkról, s ennek fizikájáról. Ezért még kiderülhet, hogy az az energia, amiről most úgy gondolják, hogy a semmiből lép elő, valami olyan fizikai folyamatnak, anyagféleségnek a terméke , ill. következménye, amit még nem ismerünk.
Ott van például a vákuum, ami ugyan kvázi anyagmentes, de mégsem nevezhetjük semminek, mert van energiája, s tudja közvetíteni is az energiát. Tehát „van ott valami”, amit még nem ismerünk igazából. Nem ismerjük egyelőre az anyag legelemibb építőköveit, ezért nem is jelenthetjük ki, hogy amit nem ismerünk az nincs, vagy semmi lenne.
De azért megkérdezném tőled, hogy mivel láthatólag elhiszed ezt a semmiből keletkezést, hogy hány egység semmiből keletkezik egy egység energia, s hogy ez a „megtestesülés” hogyan játszódik le? Persze ehhez először tudományosan prezentálni kellene a „semmit”, mint olyant. Ez eddig – tudomásom szerint – senkinek sem sikerült, s szerintem a természettudomány csak a valamivel tud foglalkozni.
a te közlekedésmérnöki horizontod távolról se elegendő az olyan fizikai és kozmológiai eredmények megértéséhez, amelyekbe folyvást bele akarsz szólni.
Ha te ilyen előszeretettel emlegeted az én végzettségemet, én sem hallgathatom el, hogy te ugyan hol tettél szert olyan tudásra, hogy a fekete lyukakról ilyen kijelentést tegyél:
„Ha magas lenne a hőmérsékletük, akkor erősen sugároznának. De ennek nyoma sincs. Még a galaxisok közepén lévő hatalmas fekete lyukak sugárzását le tudták kimutatni.”
"megengedik maguknak annak feltételezését, hogy a világegyetem a semmiből teremtődött, . . . Ez pedig szerintem semmiképpen sem egyeztethető össze a tudományos módszertannal."
A tudományos módszertannal az nem egyeztethető össze, hogy te nyilatkozz róla, azzal a csekély és partikuláris tudással, amiről itt tanúságot teszel. Láthatóan még azzal sem vagy tisztában, hogy az energiamegmaradás egyáltalán nem is érvényes kozmikus léptékekben. Pedig ezzel a hiedelemmel már 100 éve leszámolt a fizika. Tudjuk például a sugárzások energiája folyamatosan a semmibe veszik az Univerzum tágulásából eredő vöröseltolódás miatt. Egy negatív nyomású skalármező energiája pedig folyamatosan keletkezik a semmiből, miközben tágítja a teret. És szó sincs arról, hogy e negatív és pozitív trendek valahogy kiegyenlítenék egymást.
Tanulnod kellene, s nem ítélkezni! Mert a te közlekedésmérnöki horizontod távolról se elegendő az olyan fizikai és kozmológiai eredmények megértéséhez, amelyekbe folyvást bele akarsz szólni.
Nem muszáj a Ciklikus Világmodellben hinni, de ennek megvan a realitása. Nem kell hozzá misztikus teremtéseket, teremtődéseket, semmiből való előpattanásokat feltételezni. Létező valamiből lesz egy másik létező valami, közben minden változásban van. „Anyag ill. energia nem vész el, s nem is keletkezik, csak átalalkul!” Valójában ezt tapasztaljuk mindenütt magunk körül, s nem a semmiből való teremtődést. Ezek csak a mesékben, mítoszokban vagy egyes eltévedt tudósok fejében vannak.
Persze neked jogodban áll fanyalogni a ciklikus modellen. De milyen tudományos alternatívát tudsz megnevezni helyette? Azt hogy „valahogy keletkezett”?...Egyre több józan ítéletű tudós belátja, hogy ez nem tartható tudományos magyarázatként.
"Elég sajnálatosnak tartom, hogy híres és népszerű tudósok, mint pl. Hawking megengedik maguknak annak feltételezését, hogy a világegyetem a semmiből teremtődött, s ezzel lényegében a misztikum és a mesék mezejére lépnek."
